Hírek

Ez tragikus az országra nézvést. Ennél nagyobb baj már csak az lenne, ha sikerrel járna, viszont nem fog, így mindenki megnyugodva láthat neki az éhezés és megfagyás nemes időtöltésének. Az ország helyzete nagyjából és egészéből tragikus, amit Orbán eddig titkolt, de a választás sikere után elérkezettnek látta az időt, hogy elhülyített választóira borítsa az éjjeli edény tartalmát, akik viszont ettől még jobban rajonganak érte. Visszatérve azonban hősünkhöz, ő kincstári optimizmussal adta elő az MCC értő közönségének, hogy közel a megállapodás a pénzcsap megnyílásához, viszont – tette hozzá rezignáltan – az Európai Unió, ezen belül pedig az Európai Bizottság „politikai akaratát nem tudom kitapintani” – mondta hősünk.

Azok a képek mindent elmondanak róla, de nem vagyunk mi egy Lombroso, hogy messzire mutató következtetéseket vonjunk le valakinek az ábrázatjáról, pedig az Orbánéról lehetne. De mondom, ilyet mi a hajdani gyermekszoba miatt nem teszünk, pedig tehetnénk. Ezek között a képek között minden bizonnyal szerepelt az a pillanat is, amikor nem vette át a kata-törvény ellen tüntető futárok petícióját. Igaz, hárító gesztusokat nem tudott volna kattintani az élelmes riporter, lévén, a petíció el sem jutott hozzá, testőrsége ugyanis megakadályozta azt, és most ne a TEK-re tessenek gondolni. Ők fizikailag védik a valóságtól, míg itt, a parlamentben Nacsa Lőrinc csinovnyik akadályozta meg, hogy a kérelem őméltósága (felsége?) kezébe jusson, megzavarva őt az emésztésben.

Mi pedig, gonosz ifjúság, eltelten kacarásztunk, illetve röhögtünk inkább a tanár úr nagy menekülésén, aki így visszatekintve akkori önmagunkra és a sokaságban az ifjú Kázmérra, ha akkor ugyan még nem tudtuk, de mára világossá lett, hogy ilyen készségekkel tanárnak lenni nem lehet. Hogy a nehézségek elől megfutamodunk, az ifjúság pedig ott marad maga bolondjában, mint valami ördögi és neveletlen massza. Orbán is, ezzel a tegnapi nyanyaságával csak egy valamit mutatott meg, de azt nagyon, hogy nemhogy hatalmas államférfi volna ő, hanem még egy ország, noch dazu egy futballcsapat vezetésére sem alkalmas, mert problémákat megoldani nem tud. A szarkavarás viszont megy neki.

Mi, akik nem szavaztunk a Fideszre, mi nem csalódtunk keservesen, viszont nem is vagyunk boldogok, mert okunk erre nincsen. Érhetne valamit a na, ugye rámutató, utólag önmagunkat igazoló gesztusa, de ezt a kedves vezető elhasználta, amitől mocskosnak érezzük. Mint ahogyan immár fogalmakat (nemzet), tárgyakat (kokárda), és embereket is szégyenszemre, mint a most állapotban lévő Fidesz-szavazókat, hogy az Úr bocsássa meg nekünk ezt a nagy vétkünket. Nem mondjuk tehát, hogy na, ugye, vagy, hogy én megmondtam és ilyesmiket, mint a diadal szavait, mert diadal az nincsen. Mi is állapotban vagyunk, de a miénk a kiábrándult Fidesz-szavazókkal ellentétben nem frissen fakadó.

A rezsicsökkentéses lufi kidurrant, és milliók lesznek kénytelenek szembesülni azzal, hogy nem drága lesz az áram és a gáz, nem egyszerűen bosszantón kerül majd többe mindez, hanem megfizethetetlen lesz. Nagyon sokan, a hatalom számára majd megdöbbentően rengetegen egyszerűen nem tudják kifizetni a számlákat, mert nem keresnek annyit. Magyarország az összeszerelőüzemek országa, amelyeket a multik azért telepítettek ide, mert egyrészt Orbán fizetett nekik, másrészt adóparadicsomot teremtett, és legfőképpen azért, mert olcsó munkaerőt kaptak ezüst szegélyű kistányéron. És ráadásnak még a munkások jogait is elvette Orbán, nem tudják a saját érdekeiket képviselni.

Mára viszont már el is hagyott minket. Kormányunk úgy kommunikálta a rezsicsökkentés szűkítését, hogy abban a magyari népek háromnegyede benne marad, a megadott kvóták azonban nem erre engednek következtetni. Úgyhogy a magyari népek tegnap dél körül elkezdtek nyüszögni, föl-, fölkiáltottak, hogy mi lesz velünk nagymama, de megadjuk a választ helyette, a gatyáját is ráfizeti a rezsire, aki nem a fentebb ábrázolt módon él. Összefoglalva tehát helyzetünket, egyáltalán nem rózsás, ráadásul kilátástalan, tehát rohadt nagy a baj. Nem kellene ennek így lennie, ha Orbán nem lop és hazudik, de azt tette, eltűnt az a pénz, amiből európai ország épülhetett volna, és most már minden késő.

Legalábbis, amivel riogattak: rezsicsökkentés megszüntetése, négyszáz forintos euró, vágtató infláció és új adók kivetése. Ha jól látom, ezen már túl vagyunk így három hónap elteltével, minden olyan dolog bekövetkezett tehát, amit MZP (akit Gyurcsány rángat dróton) nyakába akartak varrni. Minden megvan, amit a nemzetére törő baloldal ármányaként a falra föstöttek, és lám, itt ülünk a ganyé közepében. Az indok viszont, amire hivatkozva a rezsicsökkentés korlátozását bejelentették és bevezetik, hogy kevés a gáz a tározóban, és télen még kevesebb lesz, nem igaz. Vagy hazudtak eddig, ami igazság szerint megnyugtató volna, mert ezt már megszoktuk, és nehezen viseljük a dolgok hirtelen változását.

Most, 2022 nyarán nagyon kell a pénz, és bármi áron. Így elég volt két nap a kata-módosítás nyélbe ütéséhez, ami az aljassága mellett azért is kiváltképp érdekes, mert a múlt csütörtöki kormányinfón maga Orbán Viktor üzente Gulyás minisztere szájával azt az Uniónak, hogy eztán nem fognak ilyen villámtörvényket hozni. Ez volt a négyből az egyik vállalás, amit azért tettek, hogy pénzhez jussanak. Eddig tartott a lelkesedés és a szavahihetőség, de ez legyen Orbán baja, hadd vágja csak maga alatt a fát, nekünk már teljesen mindegy. Április harmadika után, amikor rájöttünk, hogy a Fidesz és Orbán voltaképp csak saját magát nyírhatja ki, mert erre semmiféle ellenzék nem alkalmas, kárörvendve nézzük a vergődésüket.

Viszont el kell mélázni azon, mégis mit mutat az nekünk, milyen üzenete van – hogy ilyen modern kommunikációs formulával jöjjünk -, ha azt olvassuk, a legbátrabb százharmincötöknek el kell mesélni az inflációt. Ez azt mutatja, illetve azt a képzetet kelti, hogy ezek az emberek boltba nem járnak, piacot nem ismernek, tehát minden ismeret nélkül eszik a munkából megfáradtan hazatérve a kelkáposztát, amit asszonyuk eléjük rak. Sőt, még életük párja sem panaszkodik nekik, hogy te, Máté, milyen nagy a drágaság, a fogamhoz kell verni a garast. Nem. Elmondják az asztali áldást, és csendben eszegetnek.