Megnyugtató
- Részletek
- Készült: 2021. április 26. hétfő, 17:16
- Találatok: 2229
Nem költözik a CEU, nincs CEU-ügy. A kormánynak nem célja a CEU ellehetetlenítése vagy elköltöztetése – mondta Palkovics László, nem sokkal azelőtt, hogy a CEU amerikai elitegyetemi diplomát és tudást adó képzését egy országgal – és sajnos ez az igazság: egy rendszerrel – nyugatabbra üldözték.
A kormány nem akar beleszólni, mire költi a pénzt az Akadémia; nem akarja a kutatóintézetek irányítását átvenni, és nem akarja megmondani, hogy az egyes kutatók mivel foglalkozzanak – mondta Palkovics László nem sokkal azelőtt, hogy Lovász László MTA-elnök és gyakorlatilag a teljes akadémiai közvélemény ellenében végigvitte a kutatóintézetek elvételét és kormányzati irányítás alá helyezését, rátéve a kezét egyúttal az Akadémia költségvetésének 70 százalékára.
Palkovics László szavahihető ember – mármint orbáni értelemben: konfliktushelyzetben gyakorta mondja az ellenkezőjét annak, amit ténylegesen csinál. És most ennek a megbízható (ítélet)végrehajtónak kellene elhinnünk, hogy a Fidesz – illetve leginkább Orbán Viktor – primer politikai haszna helyett valamiféle össztársadalmi, nemzeti érdeket követ majd annak az újonnan szerzett jogosítványának a birtokában, amellyel beleavatkozhat a magyar média tulajdonviszonyaiba. 
Egy életet leélni kampány üzemmódban megterhelő foglalatosság. Netán az ember bele is gárgyul, mint a kedves vezető, ez a mi egyetlenünk. Amikor pénteken a teraszon való sörözést megalkotta, mint a vírus legyőzésének szimbólumát, nem gondolta volna az ember, hogy ebből is akció lesz, mint mindenből mostanában, illetve harminc éve már. Ennek a vírusos csatározásnak, mint kampányelemnek megvan a maga törzsfejlődése. Mint emlékezhetünk, a kezdetekben kórházakba rohangált ez a szerencsétlen földönkívülinek öltözve, a reptéren fogadta a cuccokat, hőmérőztetett és hajnalban tanácskozott az operatívokkal. Új fázis lett aztán az ojtás számlálása, ami még most is tart.
Tegnap jutottunk oda, hogy immár huszonhatezernél is több honfitársunk halt bele a járványba, ami egy kisváros. Az én megyém tizede, illetve majdnem egy fél stadion, hogy Orbán is jobban értse. Ezeket az adatokat a kedves vezető minden bizonnyal tudta, amikor befáradt a stúdióba a heti aktuális ánusztisztításra, viszont nem vett róla tudomást. Még csak ez sem lett volna baj tőle, hiszen megszokhattuk, hogy egészen más valóságban él, mint amit mi érzékelünk, nagy valószínűséggel a nap másképpen süt rá, és a csillagok is másképpen ragyognak, mikor este lesz. Mindezektől függetlenül, és attól is, hogy őméltósága fölöttébb elégedett a duci ujjain számolgatott ojtási milliókkal, van, aki az országban gyászol épp.
Bilbao elesett. Nem voltak elég tökösek ezek a baszkok, nem kardozták le úgy mind a vírusokat, mint a kedves vezető, és annyi tökük sincs, hogy ennek ellenére garantálták volna, hogy lesznek nézők a stadionjukban. Üres nézőtérrel óhajtottak Eb meccset rendezni, az UEFA viszont ezt nem hagyhatta, és azt mondta ezeknek a baszkoknak, lópikulát kaptok ti, nem Eb meccset. Elvették a rendezési jogukat három héttel a nagy láblabda esemény kezdete előtt, és viszik oda, ahol garantálják a nézőket, ha keveset is. Nem igazán értjük az UEFA hülyéit ezzel a nézőt követeléssel, amikor a Föld a vírustól hörög, és az UEFA hülyéi az okai annak is, hogy mi itt naponta ötvenszer halljuk a fene nagy oltakozási sikereket.
Pártunk és Kormányunk (a továbbiakban P&K) visszavonja a civiltörvényt, mivel az jogilag nem passzolt az Unió normáihoz. Így ezen a ponton meg is kérdezhetnénk az ez ügyben rendszeresen sivalkodó Varga Juditot, rámutathatnánk, íme a norma egy szeletkéje, amit annyira hiányolt, de láthatná az egész nagy tortát is, csak ilyen incselkedéshez most kedvünk nincsen. Mert P&K ugyan eredeti formájában megszüntetni készül a jogsértő passzusokat, hogy az Unió száját befogja, de olyan kitételek kerülnek az újba, amelyekben köszönet nincsen. Ám még mielőtt ezeken merengenénk, fel kell tenni ugyanazt a kérdést, mint tegnap a CÖF nemzeti ünnepes óhajtozása okán, hogy miért éppen most, ebben a pillanatban és sürgősen.
A CÖF nemzeti ünneppé nyilváníttatná június 19-ét, mikor is 1991-ben az utolsó szovjet katona is elhagyta Magyarországot. Önmagában ezzel különösebb baj nincs, csak ne feledjenek el szólni Putyinnak is, mert már a Moszkva tér átnevezésével is csak a baj volt. Sőt, azóta van ez a keleti nyitás is érthetetlen tartalommal. No most, a CÖF azt mondja, hogy “Június 19. olyan nemzeti ünnep lehet, amely nemcsak ideiglenesen kivívott, hanem tartósan megszerzett, máig élő függetlenségünk és szabadságunk szimbóluma lehet”. Helyezzük ezt abba a kontextusba, hogy a kínaiak már a spájzban vannak, és továbbá, hogy emlékeim szerint ugyancsak a CÖF tálalásában mi Brüsszel gyarmataként sínylődünk Akkor viszont az elalélós nemzeti ünnep létjogosultságát veszíti, így ott vagyunk, ahol a part szakad.
Most már bármikor, bárhol, bárkinek megcsörrenhet a telefonja – biztat minket nyunyó néni meg az ő seregei, és nem mondanak hülyeséget. Tegnap is csörgött a telefonom többször, azaz, benne vagyok a mátrixban, de nem egészen úgy, ahogyan a fiúk szeretnék. Ez, hogy a telefoncsörgés – és a vele tartó ojtás – ígéretével kecsegtet nyunyóka és az ő csapata, képes beszédje annak, amit minielnökünk nem is oly rég vizionált, miszerint most ő jön a sisakjában és vértjében, kardjával szúrja tüdőn mind az összes vírusokat, levágja a hét fejüket mind. Reszkess vírusok, jövök, kiáltotta a levegőégbe minielnök elvtárs. Azóta úgy tízezren haltak meg, de kicsire nem adunk.
Mocskosul szakad az eső ma. Már soha nem lesz tavasz egyébként, megint az a móka következik, hogy egyszer csak minden átmenet nélkül robban be a nyár. Még rajtunk lesz tegnapról a nagykabát, és ott olvadunk szét alatta, hátunkon úgy csorog majd az izzadság, mint ma a hideg eső. Ebben az esőben, a taknyos szürkeségben ma a bölcsisek, ovisok és a legkisebb iskolások útra kelnek, mennek az őszbe vijjogva, sírva, kergetőzve, míg a nagyobbacskák elégedetten fordulnak egyet a dunna alatt, ahol alszik a rét. Egyébként lehetne szikrázó napsütés is, ember nincs, aki ezt a kettős mércét ép ésszel meg tudja magyarázni, pedig próbálkoznak vele hatalmas erőkkel.
A matadorokat is megtréfálta a járvány, nem öldökölhettek bikákat nagy nyilvánosság előtt, s így megélhetés nélkül maradtak. Oda lett a fene nagy férfiasság, a csicsás ruhák és persze a dicsőség. Meg a gyereket is etetni kell valamiből, így a matadorok, mint akármely csámpás zenebohócok vagy prostik, a társadalom jóindulatára számíthatnak csupán, hogy éhen ne vesszenek. Lesz is májusban Madridban jótékonysági bikaviadal, ahol korlátozott számú néző előtt lehet újra ölni, hogy a matador csemetéje kaphasson kenyeret, s azért ennek van egy diszkrét embertelen oldala. Hacsak az ember mint faj specifikuma épp nem az értelmetlen és cél nélküli gyilkolás.