Ne várd a májust
- Részletek
- Készült: 2022. január 10. hétfő, 13:16
- Találatok: 2466
Csípős, de csendes hétvégénk volt, Neria keleti-déli tájékain havazott. Mért ne havazott volna, hiszen tél van. Szolnoknál feltűnt a népeket napok óta lázban tartó fekete párduc, aki szinte szellemként közlekedik ide, s oda, vizsgálják a lába nyomát, hogy igazi-e. De senkinek az eszébe sem jutott, hogy Bagira ő, aki keresi a Maugliját, hogy a mese az életünkbe költözött, mert mi ilyen megátalkodottak vagyunk. Hogy csak a pénz, csak az Orbán. Kiölték belőlünk a gyereket és a csodát. Nyugaton nem volt hó, az itteniek melankolikusan néztek ki a szürkén laffogó felhőkre, és azon tűnődtek a nagy spleenben, hogy most már soha nem történik semmi ebben a földi életben.
Ugyanis nagyjaink is vackukba húzódtak. Varga J. nem okádott az Unióra, Orbán V. nem állt elő egy dedós mondókával, Rétvári B. sem magyarázta a nyugdíjasoknak, hogy ez világ a lehető legjobb minden elképzelhető közül, és még Semjén Zs. sem nyújtott be éjszaka egy nyomorultul aljas törvényjavaslatot sem. Állni látszott az idő, bár a szekér haladt. Mondom, lapossá terült az élet, és csak nyomokban lehetett fölfedezni benne, hogy itt valami egyáltalán van, illetve lesz, pedig mennyirehogy. Megszólalt először a hírekben az Európai Külkapcsolatok Tanácsa, akinek/minek eleddig a hírét sem hallotta az ember, aki azt hitte, hogy mindent ismer, de ilyen organizmus nincsen a földön. 
Jól ébredt a kedves vezető szombaton. Kellemesen meleg volt a paplan alatt, a gyomra sem rendetlenkedett, a zsíros böfögést szódabikarbónával fojtotta le az este, így azon kezdett tűnődni nagyot nyújtózva, mit is üzenjen az ő népének kellően magvasat így az ünnepek után. A Mikulást, kisjézust és mind az összes aprószenteket már eljátszotta, kinézve a jégvirágos ablakon látta, hogy Magyarország előre megy nem hátra. Úgy suhant az űrben Magyarország, mint valami csillagrakéta szupergyújtással, amikor a galaxisok a sebességtől tésztává nyúlnak, és megszűnik a tér.
A hét képe minden bizonnyal az volt, amikor Semjén Zsolt bárgyú képpel állt, tartotta a szenteltvizes edényt az aktus során, amikor Orbán Viktor irodáját újra megszentelték a Karmelita kolostorban. A mai feudális Magyarországon divat a megszentelés, egy sarki budi nem kezdheti meg működését anélkül, hogy maskarába öltözött papok ne terítsék be kellékeikkel, amely alkalmak mindenféle szakralitásuk ellenére annyira profának, hogy az ember szinte érzi az ammónia szúrós szagát, amely majd a budit a használat során a tömjén illata helyett és után beteríti.
Mészáros és folyományai ötmilliárdért építenek zászlórudat a Citadellán. Ilyen hírek olvastán az ember elégedetten csettint, miszerint a világ nem hasonlott meg, a lopás a nehézségek ellenére zavartalan. És ez még akkor is így van, ha aztán nem győztek helyesbíteni a fiúk, hogy a rúd maga csak százhat millió, a többi pénz egyéb munkákra kell, de nem világos egészen mire is. Minden elképzelhető, az is, hogy rakétakilövőt építenek az oromra, mert emlékszünk Fantomasra, aki a film végén a vártoronyból fölszálló űrhajóval menekül, miközben Louis des Funes idegesen és bambán figyeli, hogy a manus meglógott.
„Én hálás vagyok a sorsnak, hogy nem a kényszer üldöz el itthonról, hogy nem kórházi ápolónőként vagy pedagógusként élünk röhejes jövedelemből.” – Ezt a szellemi önarcképet, skiccet mintegy, Novák Katalin vetette papírra akkor, amikor megtért Magyarországra, hogy Orbán szolgálatába álljon. Nem kell túlképzett lélekbúvárnak lenni ahhoz, hogy előttünk álljon az a nő, aki politikai hatalom nélkül is, csupán pillanatnyi jól létének köszönhetően élesen elkülöníti magát a tömegektől, aki az élet napos oldalán áll szemben azokkal, akik a röhejesen. Novák Katalin már 2010-ben is elitnek képzeli magát, holott erre oka semmi sincs. Ez a tizenkét évvel ezelőtti vallomás már alkalmatlanná teszi az elnöki hivatalra.
Orbán Viktor pénzt kér. Ezúttal nem az Uniótól kerítésre, hanem az ő népétől kampányra, hogy az üzenet mindenhová és mindenkihez eljusson. Hogy ki kap ilyen tarháló levelet, az egyáltalán nem mindegy. Mert aki arra sem méltó, hogy adakozzon, az nem a nemzettest része, aki nincs a misén, nem tud dobni a perselybe, aki nem dob a perselybe, nem méltó arra, hogy Orbán a hajlékába jöjjön, és meggyógyuljon az ő lelke. Donald Trump nem sokkal a levelek postára adása előtt – amelyekben Orbán Viktor pénzt kér – fejtette ki, hogy cimborája – a magyar fasiszta – szereti az ő népét, csodálatos munkát végez, ezért támogatja az újraválasztását.
Hollandiában tüntetés volt a hét végén. Hogy miért, arról ne engem kérdezzenek, hanem külügyminiszterünket, aki azzal tölti ráérő idejét, hogy ilyesmiket gyűjt csokorba, bemutatva a hanyatló nyugatot azzal a dedukcióval, hogy ezek ne pofázzanak minekünk, lám „brutális, kutyás rendőrattak” történt Hollandiában, és Angliában egy futball meccsen fejbe dobtak egy kapust. Elszabadult tüntetőket általában rendőrattakkal állítanak meg, és például a magyar férfi kosárlabda bajnokság döntőjén, Szolnokon annyi söröskrigli és egyéb röpült a játéktérre, hogy a vendégcsapatot rendőröknek kellett kimenekíteni.
Elmúltak az ünnepek. Fába szorultak a férgek. Nézünk a kietlen pusztaságba bele. És most, hogy elmeséltem az életemet, örvendezzünk az új esztendőnek, amelyik tavasz tájékán sorsunkban döntő változásokat hozhat, hogy nyáron már Magyarország előre megy és nem hátra, hogy kedves vezetőnk idióta jelszavát idézzük fel. És nem azért, mert annyira frappáns, lényeget megragadó vagy másképp csudálatos volna és nem dedóshülye. Hanem, mert Szentkirályi Alexandra is ezzel fejezte be újévi köszöntőjét, mint valami csatakiáltással, és még csak nem is ez a szolgalélek, hanem, hogy Szentkirályi Alexandra nem úgy viselkedik ebben az esetben, mint valami csinovnyik, ami valójában a lényege, hanem, akárha valami felettünk lebegő méltóság volna ő is, akinek igényeljük az áldását, és inni óhajtjuk az összes szavát.
Aligha várhatnánk izgatottabban az újévet, mióta Varga Judit a Facebookon bejelentette, bepereli az a róla valótlan állításokat tevő Az ördög ügyvédje oldalt, és szükség esetén az oldal hazugságait tovább terjesztő sajtóorgánumokat is. A Borkai szexvideót közzétevő titokzatos szivárogtató januárra újabb felvételeket ígért, emellett előre is bocsánatot kért „Tündétől és Timitől”. Amíg nem tudtuk pontosabban, hogy ők Sz. Tünde és N. Tímea, akár azt is hihettük volna, hogy egy édeshármas lesz a felvételeken, Handó Tündével és Vajna Tímeával, Zámbó Árpy Egyszer élünk című örökbecsű slágerére, miközben Völner eddig eltitkolt jachtján korrupciós pénztekercsekkel szippantják a porított citrompótlót, amivel a PornHub közönségére nagyobb csapást mérnének, mint a már csak Bayer Zsolt által védelmezett, utolsó cérnaszálon függő fideszes keresztény erkölcsökre. Persze fel lehetne idézni, ki kezdte a buzizást, ami miatt a magyar közbeszéd tartósan egy óvodai homokozó intellektuális szintje alatt marad – bár ezzel megsértenénk a még fejlődésben lévő ovisokat –, csakhogy így jár, aki bumeránggal nevez be az éppen zajló dartsvilágbajnokságra. Még hogy egy Fidesz–KDNP-tagot korrupciós vagy melegvád érhet! 