- Részletek
-
Készült: 2018. október 01. hétfő, 23:51
-
Találatok: 1336
Nem úgy él, ahogy a családlátogatós, disznóvágós, országjárós videók sugallják. - Szívem legmélyéig megrázott Orbán Viktornak a pénteki, a Kossuth Rádióban elhangzott interjúja, melyből kiderült: megint támadják a magyart. Már ha szeretett vezetőnket és barátait egy az egyben azonosítjuk a magyarokkal.
Hogy így tegyünk, arra már rég megkaptuk a direkt és indirekt ukázokat. A kormányzati kommunikációs modell szerint életbevágó ezt sulykolni, hiszen a hatalmas fenyegetettség valóban csoportaktivizáló erejű: hogy a magyar megőrizze a magyarságát, össze kell zárni és fel kell zárkózni a nagy vezér mögé, csak így van mód arra, hogy legyőzzük a „másikat”, például az EU-t, Sargentini-t, Sorost, és így tovább.
Egységben az erő, a józanész ellenében is.
Védekezni, küzdeni, harcolni kell, mert veszélyben a haza.
Most a szokásosnál is nagyobb a baj, személyében támadták, immár sokadszor a hőst, ráadásul, jaj, bizonyítékok is vannak arra, hogy bizony a miniszterelnök úr nem úgy él, ahogy mi, egyszerű halandók. Annak ellenére, hogy ezt szereti sugallni a sok családlátogatós, disznóvágós, országjárós, mátyáskirályos videó.
A minapi mondanivalóját szokás szerint teletűzdelte emberi elemekkel, melyeket mindenki ért, a suhintás, az adjonisten bizony ugyanazt jelenti a csehóban, mint a közszolgálatin:
"Tehát világossá kell tenni, hogy ha valaki idesuhint, akkor arra számíthat, hogy olyan lesz a fogadjisten, amilyen az adjonisten. Mi nem támadunk meg senkit, mi nem akarunk rákényszeríteni senkire semmit, mi nem mondunk senkiről rosszat, mi nem szapulunk, mi fölöslegesen nem kritizálunk senkit, nem akarjuk megmondani, hogy mit csináljanak, hogy éljenek, hogy döntsenek, de amikor ezt akarják velünk szemben megtenni, akkor mi a függetlenségünket, a magyar emberek felfogását mindig meg fogjuk védeni."
Megható. Mutatja azok világlátását, akiket ez a beszédmód megcéloz. „Mi is emberből vagyunk” – hangzik még el, és meg kell kapaszkodjak, hová lehet még lemenni. De, ah, igen, ebben is ott van, hogy az ember gyarló, szereti a szépet és a jót, ugye. És mi lenne szebb és jobb, teszem azt, egy Gucci táskánál vagy egy luxusjachtnál? Vagy annál, amikor az ember felszáll egy (magán)repülőre, és amerre ő és barátai járnak, bámul a világ.
24.hu
Garancsi repteti Orbánt a luxusgépen / 2018.09.24.
Miután az Átlátszó megírta, hogy a kormányfő egy magángépből szállt ki a ferihegyi repülőtéren július 25-én, a MOL-Vidi FC bolgár bajnok elleni BL-meccse után, most kiderült, hogy Garancsi István utaztatja a kormányfőt. A Népszavának Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóiroda vezetője azt mondta, Orbán Viktor a MOL-Vidi FC minden meccsére el szokott menni. Az utazások során a focicsapat tulajdonosának vendége …
Sajnos a bámulásnál (és dokumentálásnál és közzétételnél) többet nem tehet a világ, mert hiába minden disznóság, következmény nincs.
A kormánysajtóban elkenik az ügyet, hivatalos sajtótájékoztatón
megy a mosdatás, és mint hallottuk, a legfelsőbb szintről hangozhat el (nem először) nyílt fenyegetés.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. szeptember 30. vasárnap, 23:19
-
Találatok: 1426
A hétvégeken mindig Rétvári Bence szokott szórakoztatni minket különféle jó hírekkel. Ilyenkor, a vasárnapi mise környékére időzíti általában az olyan kijelentéseket, hogy kinek miért nagyon jó éppen, s kinek lesz majd, mely társadalmi rétegek részesülnek a NER jótéteményeiből, ők pedig hogyan fáradoznak szakadatlan a boldogulásunkon, ilyenek.
Ezen a héten másfajta örömöket kínált. Nem arról mesélt, hogy mért mosolyog az egész ország szünetmentesen a rohadt fogával, mert kapott egy zsák krumplit, hanem utat mutatott mintegy, kijelölte az ösvényt, amelyen haladni szükséges az elhülyüléshez, hogy úgy általában akadályok nélkül fogadhassa be az egész lakosság, komplexen és kollektíven a szent lelket, és az Isten csavaros farkát.
Az államtitkár rámutatott – szólnak a híradások -, szóval rámutatott, s magunk látjuk is, midőn acélos tekintettel, a jövőbe vetett hittel lengeti a mutatóujját, szóval, még egyszer: rámutatott, hogy “az iskolai nevelés sem kulturálisan, sem felekezetileg nem lehet független”. Ezt egyszerűbben úgy mondják, folyik a rekatolizácó, és alattvalókat tenyésztünk.
Én ilyesmin élcelődni már nem bírok, így momentán Rétvári államtitkárról szóló gondolkodásomat be is fejezem azzal a toldással, hogy ördögi körbe kerültünk mi ketten – államtitkár úr meg én, de az egész NER is -, mert a permanens hülyeségekre hasonképp szünet nélkül kell reflektálnia az embernek, mert a végén még azt hiszik, hogy nekik van igazuk.
Rétvári államtitkár viszont nem azért menekül meg, mert olyan jámbor a szívem, hanem, mert kihívója akadt az eseményekben, de még milyen. Orbán Viktor emlékérmet kapott ugyanis, mégpedig az 1956-os mártírról, Szobonya Zoltánról elnevezettet, és ez az esemény mutatja nekünk, Rétvári államtitkár ábrándozása a kívánatos oktatásról – amely nem független – milyen eredményekhez vezethet. – Ilyenekhez.
Olvasva ugyanis, hogy “a díjat azok vehetik át, vagy kaphatják posztumusz, akik életüket áldozták a forradalomban való részvételért, példát mutattak a harcok alatt, vagy példát adnak a magyarság felvállalásáról”, és végig gondolva, hogy Orbán Viktor Mihály milyen fajsúlyos szerepet játszott ’56-ban, előttünk áll az odaítélés aktusában megtestesülő kiforrott szervilizmus, amely már az idiótaságba hajlik, így tökéletesen NER kompatibilis.
A díjat ugyanis a Szobonya család legidősebb tagja ítéli oda, mint a kuratórium elnöke. Ebben a gesztusban tehát mást nem láthatunk, mint a vallásos imádat és rajongás megtestesülését, lévén, Orbán Viktor Mihály egyetlen kritériumnak sem felel meg, ami miatt a díj elnyerhető. Életét nem áldozta a harcokban, példát sem mutatott a küzdelmek során, ugye.
Magunk közt szólván ’56-hoz annyi köze volt a most ennek okán kitüntetettnek, hogy még szakállasan Nagy Imre szimbólumával kurválkodott, és zavarta ki a már úgyis poroszkáló oroszokat. Létezése tehát már akkor hazugságban fogant, hiszen láthatjuk, hogy akinek a szimbolikus koporsójánál akkor verte a nyálát, annak a szobrát most készül eltávolítani, hogy újraírja a történelmet.
Már évek óta annyira tarja csak ’56 hőseit, hogy a Forradalom lángja nevet viselő alkotást is egy kutyafuttató mellé költöztette. Ott tartunk, hogy Dózsa László a legnagyobb király, és Wittner Mária az egyetlen hős, mert ők egyelőre még ugyanúgy kéznél vannak, mint a Szobonya család legidősebb tagja, akinek senki nem mondta meg, hogy tévedni tetszik, sőt, ez így valahogyan olyan perverz gesztus.
Nem tudom, hogyan illik viselkedni ilyen kitüntetésekkel, de, ha a Kossuth-díjat vissza lehet utasítani, hogy komcsiktól nem veszem át, ilyen Szobonya emlékéremre is lehetne annyit mondani, hogy nem vagyok méltó rá. Ilyenről azonban ne is álmodjunk, mert ahogyan az odaítélés gesztusát belengi a mindennapos agyvérszegénység, a jutalmazottat pedig hasonképp üli meg a romlott gonoszság.
S ez, hogy szimbiózisba került az elvakult szervilis imádat, s kitenyésztődött az, aki élvezi, sőt, hovatovább elvárja a személyi kultusz játékos formálódását, több más mellett mutatja, hogy abba a történelmi korba jutottunk vissza, ami ellen azok harcoltak, akiket most nem tüntettek ki, hanem helyettük az érdemtelen és nevetséges Orbánt. Szintet léptünk megint.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. szeptember 29. szombat, 17:15
-
Találatok: 1328
Oszkó Péter, jogász, üzletember, kockázatitőke-befektető, 2009-2010-ben a Bajnai-kormány pénzügyminisztere. 2014 óta építi saját vállalkozásait. Hobbija egyebek között a szájharmonikázás és a sziklamászás - olvasható a Vasárnapi Hírekben.
„Mint az üzleti életben: magas kockázatokat vállalunk, de ezeket a kockázatokat mindig kontroll alatt tartjuk.” - mondja az egykori tárcavezető a sziklamászásról
a hetilapnak adott interjúban.
– „Van élet a politikán kívül is” – bátorította civil szakmák felé a tavaszi választáson elhasaló pártok vezetőit. Kritikus a „hatalommámoros” kormánnyal is, de annyira azért nem zavarja az ország gúzsba kötöttsége, hogy politikai szerepet vállaljon?
– Viszonylag lehetetlen feladatokba is bele szoktam állni, pénzügyminiszterséget is vállaltam a pénzügyi válság legmélyén, az üzleti életben is a küzdelmesebb vállalkozások vonzanak, de mérlegelnem kell, van-e értelme és hatása annak, amit csinálok. Ma nem olyan a közeg, hogy önálló gondolatokat könnyen befogadna a politika.
– De nem gondolja, hogy mivel sok, egyelőre alkalmatlannak tűnő közéleti aktor van, ezért formálgatni kellene egy alkalmas alakulatot? Vagy ez a lehetetlenek között is a leglehetetlenebb?
– Pillanatnyilag a leglehetetlenebb. Az alkalmatlannak tűnő ellenzéki szereplők arra alkalmasak, hogy megakadályozzák más, akár potens ellenzéki erő felnövekedését. Teljes csapdahelyzet, miközben van egy egyre nagyobb túlhatalommal rendelkező kormány, amely nem bánik kíméletesen azzal, akiben konkurenciát lát. Nem értékteremtőnek, hanem kiküszöbölendőnek tekinti a versengést, amivel mélységesen nem értek egyet. Az országnak, de még a kormányoldalnak is az lenne az érdeke, hogy legyen versenyképes alternatíva.
– Egy okos közegnek a verseny elvileg jót szokott tenni. A Fidesz miért irtózik tőle?
– Nehezet kérdez, politológusoknak valót. De az biztos, hogy mély hatást gyakorolt rájuk a 2002-es és a 2006-os választási vereség. Ebből eredeztetem azt a politikai kultúrát, amely a verseny minden lehetőségét ki akarja zárni. Ha már úgysem korrekt a megmérettetés, akkor legyen teljesen inkorrekt, esély se legyen velük szemben.
– Azzal – az esztétikai „élményen” túl – mi a legnagyobb baj, hogy a gazdaságban nem a rátermett, hanem a baráti versenyzőknek áll a zászló?
– Nem szeretem a politikában a sporthasonlatokat, de ez a legszemléletesebb: ha nem a legügyesebb és legtehetségesebb embereket választom a csapatomba, hanem a leglojálisabb haverjaimat, akkor otthon erősnek tűnhetünk, de idegenben mindig veszíteni fogunk. Ez így van a gazdaságban is. A legnagyobb hazai, közelmúltban felfuttatott cégcsoportok megmérettetés nélkül, politikai helyzetük miatt tudnak fejlődni. Viszont a nemzetközi siker nemcsak a cégméreten és a pénzmennyiségen múlik, hanem azon is, ki mennyire ért ahhoz, amit csinál.
– A kormányt segítő konjunktúra vagy – ahogy ön írja – kegyelmi állapot, amely a 4 százalék körüli növekedést hozza, meddig maradhat fenn?
– Néhány évig. A kegyelmi állapotnak két oka van. Az egyik, hogy a pénzügyi válságot pénznyomtatással kezelték nagy jegybankok, ami főként a hozzánk hasonló nyitott, külső adósságokkal rendelkező kis gazdaságok számára jelentett könnyebbséget. Ezért kedvezőek az adósságfinanszírozási költségek, és ezért lehetnek alacsonyan a kamatok. A másik ok az uniós források nagy mennyisége. A kétoldali forrásbőség meglátszik a magyar gazdaság teljesítményén.
– De ez nem tart örökké.
– A pénzbőség politikájából lassan visszalépnek a jegybankok, az érzékenyebb gazdaságok, Törökország, Brazília már most negatívan reagálnak. A Magyarországhoz hasonló helyzetű országokat is megviselheti a forrásbőség visszafogása. Az unióban sem rózsás a helyzetünk, a kormány hatalompolitikai taktikázása nem könnyíti az új költségvetés tárgyalási pozícióit.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. szeptember 28. péntek, 23:32
-
Találatok: 1346
Orbán Viktor Mihály betegségének abba a stádiumába érkezett, amikor már senkinek sem hisz. Most épp a Magyar Nemzeti Banknak nem hisz, amely intézményt pedig a pórázon vezetett kajla szemű kis pincsije dirigál piros pöttyel a seggén, és aki legalább annyira unortodox, mint amennyire a gazdája illiberális. Ezt a kettőt az Isten is egymásnak teremtette, most mégis bizalmatlanul méregetik a másik hasát, illetőleg csalfa tekintetét.
Úgy akár, mint amikor az Adolfnak magyaráztak a maradék tábornokai, hogy baj van, főnök, közben az oroszok már verték a bunker ajtaját, hogy csigabiga gyere ki, vár a vodka ideki, ő meg tologatta a nemlétező seregeit, majd nagy kegyesen főbe is lőtte magát. De ne ábrándozzunk a nagy előd példamutató életútján, nézzük inkább, miből főzünk mi, illetve hát, ahogy a vége felé kiderül, hogyan nem főzünk egyáltalán semmiből semmit se.
Mert az van, drágáim, hogy Ártunk és Ormányunk a duci kis ujjain kiszámolta – csak olyan van neki -, hogy Krisztus után 2019 évvel az infláció 2,7 százalék lesz, és ezt kőbe is vésték. Olyannyira, hogy a kajla szemű hiába mondja, 3,1 lesz az a 2,7, Orbán Viktor Mihály nem hiszi el, mer’ nem hiszi el. Emiatt a nyugdíjasok szívják majd a csöcsöt, mert a nyugdíjukat az orbáni ábrándok szerint emelik, aztán, ha mégis több lesz a pénzromlás, s emiatt éhen halnak, akkor posztumusz kapnak novemberben kompenzációt.
Szórakozok itt, holott ez egyáltalán nem tréfadolog. Elnézést az illetlenségért, de megdögleni is jobb széles mosollyal az arcunkon, nem igaz? Nem. És most, hogy feloldottuk itt a gyomori görcsöket, már nyugodtan mondhatjuk Ártunknak és Ormányunknak, hogy kapja be. Ilyen indulat nélküli megengedő jóindulattal és hátba veregetéssel, midőn azon morfondírozunk, hogyan számolják ezek az inflációt különben is.
Az is egy titok, a KSH úgy működik máma már, mint valami Enigma, és képes teljesen ellenkező előjelű dolgokat állítani, mint amit a való élet mutat. Ahogyan ezt tapasztalhatni is, mert a népek, akik nem tudnak lopni úgy, mint a vezetőik, visonganak, milyen drága már minden, s legfőképp, milyen ütemű a drágulás. Ez azonban a statisztikákban egyáltalán nem jelenik meg, és kedves vezetőink, akik nem járnak a piacra, erről nem is szereznek tudomást soha.
Jogos hát Orbán Viktor Mihály személyes meggyőződése, hogy ő a magyarság jótevője, vagy csupán a tapasztalat hiánya mondat vele ilyesmit, ezt már soha nem tudjuk meg. Egyáltalán azt sem tudjuk, van-e neki pénztárcája, hogy szükséges-e ilyen kellék neki, amikor mindent alanyi jogon kap meg, röpcsit, pörküttet ubival, szotyit pedig stadionnal. Ambivalens viszonya lehet a fizetőeszközzel, így nem tudható, született gonosz, vagy a létezés másik dimenziójában leledzik, mint az alattvalók. Ez örök titok, és az is marad.
De milyen érdekes is az élet. Nemrégen láttam egy dokumentarista jellegű filmet a Vasladyről – nem Hosszú Katinkáról, hanem Margaret Thatcherről -, aki ebben már nyugdíjas éveiben megjött a piacról, ahová úgy szökött ki, és felháborodva közölte a férjével, hogy már megint hány pennyvel emelkedett a tej ára, tarthatatlan. Ilyen sztori a mi egyetlenünkről nem születhetik, ha majd film lesz belőle, és erről mindenki azt gondol, amit csak akar.
De visszatérve a rögvalóhoz, elmesélem, a saját benyomásaimat az inflációról. Olyanokról, amik mellbe nem vágtak, csak azt mondtam magamban, na, bassza meg. A sós kiflim ebben az évben huszonhat helyett huszonkilenc pénz, ez nekem tíz százaléknak tűnik uszkve. Megszerettem egy sajtot, aminek kilója kilencszázról ezernégyre kúszott, ez több, mint ötven százalék, és mehetnék tovább a végtelenségig.
Most viszont a nyugdíjasokról beszélünk elsősorban, és nem tudom, mit tartalmaz az ő úgynevezett vásárlói kosaruk, de csirkelábat és farhátat, mint közkedvelt nyugdíjas eledelt biztosan. Ezek sem lettek olcsóbbak, és a tejjel is megesett az a csoda, hogy amint lecsökkent az áfája, a boltban másnap drágább lett. Hogy ezt hogyan csinálták, az nagy talány, de felteszem, mindenkinek megvan a maga szívhez szóló története, mi és hogyan lett drágább.
Viszont ezt, mint látjuk, Orbán Viktor Mihály nem hiszi el. Ez az az állapot, amikor az akarat fölülírja a törvényt, az álom a valóságot, s így, ilyen közelítéssel nemhogy országot, háztartást sem lehet vezetni, mert a végén kilakoltatják az embert. Utcára teszik a fogdmegek. Ez a mai mese is egy apró adalék arról, hol is élünk, töketlen barmok által irányítottan, akik ráadásul még gonoszak is.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. szeptember 27. csütörtök, 22:39
-
Találatok: 1494
A vállalkozó szerint korunk kihívásainak csak egy valóban erős és egységes Európa tud megfelelni. A jövő évi EP-választás tétje szerinte, hogy efelé haladunk, vagy az orbáni „nemzetek Európája” felé, ami az EU szétesését jelentheti.
narancs.hu: Egy szeptember közepén tartott rendezvényen arról beszélt, hogy az érkező harmadik informatikai forradalom gyökeres, a világunkat teljesen átrendező változásokat fog hozni. Hogyan tudunk felkészülni ezekre a változásokra?
Bojár Gábor: Nem tudhatjuk még pontosan milyen változások jönnek az elkövetkezendő években, de hatalmas változások küszöbén állunk, és ezek alapja az informatikai forradalom. Ehhez képest Magyarországon a teljes közoktatás 12 éve alatt összesen tízszer annyi tornaóra van, mint informatika, ami az ilyen változások idején minimum vicces. Informatikatanárból sajnos nagyon kevés van, amire az lenne a válasz, hogy a tanári pályát kellene sokkal vonzóbbá tenni, hiszen aki ma ért az informatikához, azt felszívja az ipar, mert ott óriási pénzeket lehet keresni. Igazságtalanul hangzik, de kivételt kellene tenni, és tudomásul véve a piaci realitásokat, a jó informatikatanároknak sokkal magasabb fizetést adni.
narancs.hu: A magyar kormány nem látja, hogy milyen változások jönnek, vagy egyszerűen nem foglalkozik velük?
Bojár Gábor: Sajnos attól tartok, hogy a kormány úgy gondolja, nem érdeke, hogy jól képzett emberekből álljon a magyar társadalom, mivel egy kevésbé képzett társadalmat könnyebb irányítani. Tudom, hogy ez szörnyen rosszhiszeműen hangzik, de sajnos el tudom képzelni, hogy az oktatás lezüllesztése végiggondolt szándék mentén történik.
narancs.hu: Korábban azt mondta, hogy még az ördöggel is érdemes összefogni a Fidesz ellen. Nagyot csalódott a választások eredménye miatt?
Bojár Gábor: Az „ördögöt” szimbolikusan értettem, de természetesen én is csalódott vagyok. A Fidesz zseniális taktikával elérte, hogy ne legyen érdemi összefogás, maximum csak kamuvisszalépések. Látszott a közvélemény-kutatásokból, hogy a Fideszt nem lehet legyőzni, így a legtöbb párt a második helyért versenyzett, ez pedig oda vezetett, hogy a Fidesz helyett egymással rivalizáltak.
Fotó: MTI/Marjai János
narancs.hu: Hogy látja, az ellenzéki pártok leszűrtek tanulságokat a választási eredményből?
Bojár Gábor: Nem igazán, de van néhány kivétel. Nekem imponáló Hadházy Ákos magatartása, és a legnagyobb vesztes, az Együtt is. Ez a párt volt az egyetlen, amelyik a pártérdeket a háttérbe tudta szorítani az ország érdekében. Legalább megpróbálták kikényszeríteni az együttműködést, még ha ez nem is sikerült, és a kísérlet a párt megszűnésével is járt. Egyértelműen őket tekintem a választások erkölcsi győztesének.
narancs.hu: Jelenleg van olyan párt, amelyet támogat?
Bojár Gábor: Az a párt, amit támogattam, feloszlott. Ez volt az Együtt. Korábban támogattam a Bokros-féle pártot, a Modern Magyarország Mozgalmat, de gyakorlatilag az is megszűnt. A Momemtumból talán lehet valami, de jó volna náluk azt látni, hogy az ország érdeke fontosabb, mint a rövid távú pártérdek.
narancs.hu: Most milyen ellenzéki stratégiának volna értelme?
Bojár Gábor: Most nem 2022-re kellene készülni, mert néhány hónap múlva itt van az EP-választás, és ez a pálya talán kevésbé lejt a Fidesz felé, itt nem ők alkották a szabályokat.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. szeptember 27. csütörtök, 00:03
-
Találatok: 1383
A „bezúzott" folyóirat - Hatalmas veszteségeket okoz a teljes magyar gazdaságnak a versenyt helyettesítő, azt torzító gazdaságpolitika, ami egyeseket extra jövedelmekhez juttat. Ez pedig nem fér meg a demokráciával. Bod Péter Ákos tanulmányából kiolvasható az is, hogy a nyugati bérszínvonaltól elmaradó hazai fizetésekért a kormányt is lehet okolni. Összefoglaltuk a Corvinus egyetemi tanárának cikkét, ami a legfrissebb Századvég folyóirat letiltásához vezethetett.
A szűk szakmán kívül feltehetően alig néhányan olvasták volna a Századvég legújabb, a járadékok kérdését körbejáró számát, azonban ennek „betiltása” után már az intereten kézről kézre adják a 128 oldalas kiadványt. Mint az
Index megírta, a kormányközeli Századvég Alapítványnak nem tetsző tanulmányok miatt nem engedték kinyomtatni és eltávolították az internetről is a Századvég folyóirat legújabb számát, majd kirúgták a szerkesztőséget.
Noha épp az elhallgattatás volt az akció célja, ennél nagyobb reklámot nem is csaphattak volna a közgazdasági elemzéseknek. A hírek szerint Bod Péter Ákos volt jegybankelnök, a Budapesti Corvinus Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárának cikke verte ki a biztosítékot. Bod a Hvg.hu-nak adott interjúban
elmondta, hogy őt felkérték a tanulmány megírására, amit fél év után most visszakapott, hogy nem hozzák le. Ilyen nem nagyon történt vele az elmúlt 25-30 évben. Mi most kísérletet teszünk arra, hogy Bod Péter Ákos „Bérek, profitok és járadékok harca – magyar szemmel” című, 24 oldalas közgazdasági tanulmányának főbb következtetéseit összefoglaljuk a laikusok számára úgy is, hogy a finom utalások helyett az értő olvasó számára egyértelmű következtetéseket is elmondjuk.
Az alacsony bérek mindenkinek fájnak
A válság után napjainkra hiába alakult kedvezően a gazdasági növekedés, a javulás ellenére vált politikai kérdéssé, hogy az új tagállamok jövedelmi szintje milyen mértekben marad el a régebbi tagállamokétól (valamint a lakosság várakozásaitól). A V4-ek ugyan fejlettebbek a volt szocialista gazdaságok átlagánál, ám mégis jelentősen elmaradnak Nyugat-Európától. Bérben különösen nagy a szintkülönbség: a V4-térség országaiban a keresetek – számítási módtól függően – negyedét vagy legfeljebb a felét teszik ki a viszonyítási keretbe tartozó német, osztrák béreknek (igaz, ezek az uniós átlag fölött állnak).
Mivel hazánkban a politika és az átlagember is nagy előszeretettel követeli a gyors bérfelzárkózást a Nyugathoz, Bod Péter Ákos szerint ezt nem önmagában kell nézni, hanem a felzárkózás kérdését ki kellene terjeszteni a termelékenységre, a nemzetgazdaság fejlettségi felzárkózására, a fogyasztási szintre, a versenyképességre, az erőforrások hasznosulására. Meg kell nézni, hogy milyen a piaci verseny, valamint fontos az állam szerepe, és mindazok a körülmények, amelyek kihatnak a nemzetgazdasági jövedelmek keletkezésére és a rajtuk való osztozkodásra.
A számok alapján az látszik, hogy bérjövedelmek aránya a GDP-n belül (bruttó hazai termék) jóval alacsonyabb hazánkban (és a V4 országokban is), mint az uniós átlag. Vagyis nálunk nagyobb a tőke profithányad. Ebből következhetne az is, hogy minket nagyon kizsákmányolnak, de felmerül, hogy piaci torzulás esete áll fenn: ez pedig a járadékjövedelmek túlzott jelenléte.
Hogy jön ide a járadék, és mégis mi az?
Maga a járadék fogalma a földjáradékból származik, mára különálló jövedelmi kategória, akár mint a profit egyik összetevője. Járadék jellegű jövedelmek különféle szituációkban keletkeznek, és a klasszikusoktól eredő magyarázat szerint mindig valami szűkösséggel, korlátossággal függnek össze. A Századvég tematikus számának vezető tanulmánya, Mihályi Péternek és Szelényi Ivánnak eredetileg a Comparative Sociology című folyóiratban megjelent írása körüljárja a járadékok helyét a modern gazdaságban, és különösen meghatározó szerepét a volt szocialista országokban. Bod Péter Ákos írása azt vizsgálja, hogy milyen szerepet játszottak a sajátos magyar viszonyok között 1990, majd különösen 2010 után. Extranyereségről beszélünk, és ennek tartós léte arra utal, hogy a jelenség kapcsolatban áll a gazdasági/jogi/politikai rendszer jellemzőivel.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. szeptember 25. kedd, 21:53
-
Találatok: 1328
Súlyosabb tétje van a magyar kormány és az Európai Bizottság vitájának, mint amiről eddig tudhatott a nyilvánosság. Egy általunk megismert, nem nyilvános kormányzati jelentés szerint a legrosszabb esetben akár 500 milliárd forint körüli összeget is bukhat Magyarország a hazai közbeszerzési és uniós pénzosztási rendszer korábban feltárt hiányosságai miatt.
A vita minden bizonnyal bőven átnyúlik 2019-re is, korlátozva a hazánkba érkező uniós pénzek beáramlását. Ez igen komoly probléma lehet, mivel a költségvetés gőzerővel folytatja az uniós programok előfinanszírozását, jelenleg szinte teljes mértékben a magyar adófizetők pénzéből. (Ha ezt nem tenné, akkor a most épp remek gazdasági növekedésből sem maradna sok.)
Az Európai Bizottság tavaly novemberben ellenőrizte (“Korai megelőző rendszeraudit” az eljárás hivatalos neve) a Miniszterelnökségen belül működő Közbeszerzési Felügyeleti Főosztály (KFF) működését 2015 és 2017 között. Ez egy nagyon fontos szervezet, ez végzi az uniós pályázati eljárások irányítási ellenőrzését, vagyis jelentős részben rajta múlik, hogy megfelelően működjön a rendszer, illetve kiderüljön, ha valahol visszaélés történik. Ahogy korábban a 24.hu megírta, a bizottság az irányítási és ellenőrzési rendszerre hármas osztályzatot adott a négyfokozatú skálán. Ez azt jelenti, hogy nagy hibákkal, éppen csak működik a rendszer.
A „múltbeli ellenőrző látogatások során a Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság számos hiányosságot állapított meg a KFF által elvégzett közbeszerzési ellenőrzések tekintetében. Ezért a KFF által elvégzett, közbeszerzési eljárásokra vonatkozó irányítási ellenőrzéseket különösen kockázatosnak tekintette” – olvasható a témába vágó, általunk megismert kormányzati dokumentumban.
Emellett a bizottság egyedi közbeszerzési eljárásokat is ellenőrzött, és a 29 közbeszerzés közül 25-ben súlyos szabálytalanságokat azonosított. Köztük 6 rendszerszintűt, amelyeket a KFF nem észlelt időben. Az egyedi projektek hibái miatt a bizottság által kért pénzügyi korrekció 103,4 milliárd forint, tehát ezekre ennyivel kevesebb uniós forrás kifizetését javasolja. Ez nem a már kiosztott pénz visszafizetését, hanem a később utalandó források visszatartását jelenti. Ez az ellenőrzött mintában szereplő szerződések teljes értékének 10,6 százaléka.
A kormány számára készített jelentés legnagyobb újdonsága, hogy ezeken túl a bizottság rendszerszintű korrekciót is szükségesnek tart.
Ennek háromféle módja lehet: vagy az összes uniós támogatású szerződést egyenként át kell vizsgálni, vagy reprezentatív mintavétellel megbecsülni a szabálytalanságok hatását, vagy el lehet fogadni a bizottság által megállapított 10 százalékos átalányt. Az első módszernek óriási az erőforrás- és időigénye, a második módszertanát pedig jóvá kell hagyatni az ellenőrző szervekkel.
Kétségtelenül a harmadik út a legsimább, de ebben az esetben a 10 százalékos korrekciót minden, a KFF ellenőrzésen már átesett eljárásra alkalmazni kellene. Az érintett szerződések eredetileg becsült összege
4500 milliárd
forint volt, a tényleges érték eltérhet ettől a nagyságrendi becsléstől. Arról nincs szó a dokumentumban, hogy ebből mekkora lehet az unió által finanszírozott rész, amelyre a 10 százalékot vetíteni kell.
450 milliárdnál tehát valószínűleg valamivel kisebb összeg van veszélyben. Ez viszont, ha bekövetkezik a vázolt eseménysor, akkor ténylegesen elveszik az ország számára (Mivel a bizottság az irányítási és kontrollrendszerek súlyos működési hatékonyságbeli hiányosságát tárta fel). Mostani euróárfolyamon az országnak járó, a teljes hét éves időszakra jutó 29,6 milliárd euró közel 5 százalékáról van szó, tehát tényleg nagyon-nagyon sok pénzről. Ellentétben az egyedi projekteknél megállapított korrekcióval, amely más szerződésekre átvihető.
A dokumentum arra is figyelmeztet: a korábbi tapasztalatok és az Európai Bizottság gyakorlata alapján a teljes korrekció elkerülése nem látszik reálisnak.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. szeptember 24. hétfő, 22:05
-
Találatok: 1413
„Sajnos a jelenlegi garnitúra egyszerre küzd hitelességi, intellektuális és szervezeti deficittel. Egy új alakulatnak kell először az ellenzéket lecserélnie ahhoz, hogy Orbán rezsimjétől szabadulni lehessen” – ezt nyilatkozza az ellenzékről Magyar Bálint szociológus, egykori miniszter a Független Hírügynökségnek. Szerinte a maffiaállam, mint definíció írja le legpontosabban az Orbán-rendszert.
- Maffiaállam, autoriter, vagy hibrid rendszer, vagy diktatúra
- A kereszténység alapvető értékeit tagadják meg
- Orbán: hatalomkoncentráció és személyes vagyonosodás
- Kultúrharc: a Fideszen belüli leszámolás?
- Gyurcsány, mint termosztát
Mi történt volna akkor, ha a miniszterséged idején úgy döntesz, hogy a kulturális és egyéb intézmények vezetői csak a te engedélyeddel nyilatkozhatnak, és ezt még levélben is megerősítetted volna?
Eszembe sem jutott volna ilyesmi, de ezt a saját pártom, az SZDSZ sem engedte volna.
És azt mivel magyarázod, hogy az Orbán-kormány ezt a tiltást körlevélben tudatja az érintettekkel, vagyis egy cseppet sem fél attól, hogy annak tartalma előbb-utóbb nyilvánosságra kerül?
Egy régi anekdota jut eszembe erről, a régi NDK-ról. Akkoriban Keleten az NSZK híreit az NDK területének nyolcvan százalékán lehetett fogni, és erről még sem volt hajlandó tudomást venni a szocialista sajtó. A cél tehát nem az volt, hogy eltitkolja a híreket, hiszen azt nem tudta, hanem egyfajta erődemonstráció.
MOST MÁR ÚGY ÉRZI A RENDSZER, LÉNYEGÉBEN KORLÁT NÉLKÜLI HATALOMMAL A KEZÉBEN, EZT NYÍLTAN MEGTEHETI.
Gondolom, erre azt mondanád, hogy a maffiaállam sajátja ez a gondolkodás. De mostanság elindult egy definíciós vita, amely szerint nincs igazad, ez inkább egy autoriter rendszer, mások diktatúrát említenek, legújabban pedig Filippov Gábor meghatározását, a hibrid rezsimet. Te kitartasz a maffiaállam mellett?
A politológiai fősodorban található meghatározások, mint amilyen például a hibrid rendszer is, gyakorlatilag csak a politikai intézmények vizsgálata révén jutnak el rendszer-meghatározásig. E leírások a demokrácia-diktatúra tengely mentén mozognak, és szerintem nem foglalnak magukba olyan dimenziókat, amelyek nélkül nem lehet relevánsan leírni a posztkommunista rendszereket.
Melyek lennének ezek?
Arról beszélek, hogy ezekben a posztkommunista rendszerekben a társadalmi cselekvés három szférája, a politikai, a gazdasági és a közösségi cselekvés – szemben egyébként a nyugat-európai fejlődéssel – csak csökevényesen különül el egymástól.
Egy másik jellemző a patrónus-kliens viszony különböző formákban történő továbbélése. A harmadik jellemző a korrupció jellege, attól függően, hogy az rendszerdevianciának, vagy rendszermeghatározó elemnek tekinthető-e. A negyedik dimenzió a hatalom informális csatornákon történő gyakorlása, s végül a tulajdonviszonyok kérdése, azaz a politika és a gazdaság egymáshoz való viszonya. Nevezetesen:
MINÉL KELETEBBRE MEGYÜNK, ANNÁL KEVÉSBÉ LÉTEZIK TULAJDON POLITIKAI HATALOM NÉLKÜL, VAGY POLITIKAI HATALOM TULAJDON NÉLKÜL.
Ha ezeket a dimenziókat kizárjuk a rendszer-leíró kísérletekből, akkor csak üres általánosságokhoz jutunk.
Miért?
Mert a szokásos elnevezések leginkább csak abban különböznek egymástól, hogy vagy a demokráciához illesztenek ilyen-olyan fosztóképzőt, vagy éppen diktatúrához illesztenek valamilyen enyhítő jelzőt. Vagy éppen e köztes rendszereket átfogóan hibrid-rezsimnek nevezik. Ezek révén azonban nem lehet megérteni a különbséget – mondjuk – egy lengyel és egy magyar autokratikus rendszer között.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. szeptember 23. vasárnap, 21:50
-
Találatok: 1287
Potápi Árpád, aki a számtalan államtitkár közül a nemzetpolitikáért felel, legyen az akármi is, Dombóváron, a Szent Orsolya Iskolaközpontban, a CÖF helyi szervezetének családi napján elmondta, hogy a határon túli magyarság a kormány mellett áll. Itt be is fejezhetném, ebben a bővített mondatban benne van a NER maga, minden, ami ezután következik, csak perverz kurválkodás, de jó meghalni.
Potápi és a NER öröme is határtalan, mert a megjelent dombóvári kisdedeket és kajla szüleiket azzal is szórakoztatta lufi helyett, hogy a Fidesz-KDNP 2014-ben a határon túlról érkezett levélszavazatok 94 százalékát, 2018-ban 96,8 százalékát kapta. Ezt eddig is tudtuk, de, azt, hogy ennek mi köze a Fidesz-KDNP agymacskájához, miszerint “a család egy férfi és egy nő kapcsolatán alapul, és gyermekeinket is úgy képzeljük el, hogy ilyen családokban kell felnőniük” – azt csak a dombóvári karonülők tudják, mert ez is a képükbe lett mázolva.
Elképzelem, ahogyan Potápi elképzeli a gyermekeinket, és pedofil reverendások kénköves és tömjén szagú képe ugrik be, amiről tényleg nem tehetek. Ilyet okoz a pátoszba ojtott kifordult szem és a reszelt narancshéj. Mindez azt mutatja, hogy a szavak olykor nem azt hordozzák, amit mondanak. Ez a szemantika bonyolultsága, amely arról szól, hogy mit jelentenek a dolgok, s csak azok kedvéért jegyeztem meg, akiket nem vert meg az Isten a leíró magyar nyelvtan stúdiummal, bár abban is volt szépség.
Amikor újságot hordva az első félévben a hangtan fejezetnél kivágott az utcára a prof, mert nem tudtam latinul mondjuk az “f” képzési helyeit és az abban részt vevő izmokat, a kollégám meg is jegyezte a bukta hallatán: nem megy a helyesírás, Kázmér? – látod, feleltem neki, hülye vagyok.
De csak csapongok itt, bizonyítandó a jelentések bonyolultságát, amikor azt is megtudtuk ettől a Potápitól, hogy kormányunk a családok éve örve alatt ötszázötven határon túli óvodát épít vagy újít fel magyarok lakta településeken. Ezt hallva, dombóvári szülőként nyakamban a kölkemmel azt mondtam volna, mi közöm nekem a szavazatvásárlási üzelmeitekhez, amihöz viszont az ukránoknak van, és sok is.
Nem is nézik jó szemmel, olyannyira, hogy Pavlo Klimkin, ukrán külügyér kevéssé barátságosan azt közölte, a magyarok vagy visszahívják a beregszászi konzuljukat, vagy ők utasítják ki. Ez a Klimkin nem átallotta azt is kijelenteni, Ukrajna azt szeretné, ha a beregszászi magyar konzul visszatérne hazájába, szerinte ez lenne a leginkább megfelelő lépés. „Kész vagyok arra, hogy javasoljam ezt a konstruktív lépést Szijjártó úrnak” – hangsúlyozta a miniszter, sőt, megjegyezte még, nemcsak állampolgárságot nem szabad osztogatni, hanem manipulálással sem szabad foglalkozni.
Jézusszűzmáriám! Ezek is azért bántják a magyart, akik pedig csak az igét terjesztik ott is, mint az Potápitól megtudtuk, hogy “a család egy férfi és egy nő kapcsolatán alapul, és gyermekeinket is úgy képzeljük el, hogy ilyen családokban kell felnőniük”, és ezek az ukránok is ehelyett a migráncsokat támogatják, ahogyan az egész világ az ellenünkben. – Ez fog majd kikerekedni belőle, pedig az igazat, a tutit Kövér elvtárs mondta ki szintén tegnap.
Szerinte ők azon munkálkodnak, keresik, kutatják: “Miként őrizhető meg a társadalomban az értékalapú erkölcsi többség, és arra alapozva miként biztosítható a demokratikus politikai többség is.” – Erről, hogy ez mit jelent, oldalakat lehetne írni, legyen most elég az az egyszerű magyar-magyar fordítás, hogy Kövér és a Fidesz-KDNP dilemmája az, hogyan lehet a kisebbség – akik ők – akaratát agresszíven rákényszeríteni a többségre úgy, hogy emiatt még ne rúgják valagba őket azok, akik látják, mi folyik itt.
Ilyen egyszerű dolog ez a szemantika, csak azt kell figyelembe venni, hogy ezek csak akkor nem hazudnak, ha nem szólalnak meg, különben még a levegővételük is hamis és mindemellett álságos is. Ennek ellenére egyfolytában jár a szájuk. Például a Kásler miniszter e hétvégi kis színese így szól: „
Magyarországon élni jó, mert kívánatos hely”. – Hogy mire gondolhatott a költő, amikor ezt mondta, azt csak ő maga tudhatja, de az idő majd segít kideríteni ezt is.
Bővebben ...
