- Részletek
-
Készült: 2014. március 23. vasárnap, 06:23
-
Találatok: 1778
Tömegkommunikációs trükk - Érdekes levelet kaptam egy magát „mérsékelten jobboldalinak” nevező úrtól. Azt állítja, hogy hallgatóm volt valamikor az Újságíró Iskolán, amikor „a sötét Kádár-korszakban” a szakmai elfogulatlanságról, a kiegyensúlyozottságról és a kötelező arányérzékről „bátor előadást” tartottam.
Bezzeg most: „...lapítasz, mint szar a fűben, kussolsz a Zuschlag-ügyről, Simon Gáborról, és nyilván hallgatni fogsz majd, ha Hagyó is kipakol.” A kiegyensúlyozottság szakmai követelményére figyelmeztet liberális kollégám is, aki fölidézi „harcos publicisztikámat”, amelyben azt üzentem a „kedves hatalomnak”, hogy „közlésre szakosodtunk, nem elhallgatásra!”. Kollégám azt írja: „A baloldali balf...kodások, sőt bűnök elhallgatásával lapod presztízsét kockáztatod.”
Mindkettejüknek (és persze másoknak is) szól a válasz.
A most sem teljesen mellőzött témákra még lesz alkalmunk visszatérni. Ez idő szerint ugyanis Zuschlag és Simon a címlapsztori, a vezető hír szinte minden orgánumban. Róluk szólnak a vizuális ráerősítést szolgáló „lebilincselő” híradóriportok, őket mutatja valamennyi internetes portál és a minden botrányra boldogan rámozduló bulvársajtó. Ezt a történetet zengi a rádió, ettől kap mag- vagy epeömlést az interaktív műsorok közönsége – attól függően, hogy jobbról vagy balról esik önkívületbe a betelefonáló.
Zuschlag, Simon vagy a „kipakolni készülő” (?) Hagyó valóban bőven ad nekünk gondolkodni- és megbeszélnivalót. Ám szerintem legalább ilyen fontos eltűnődni azon, hogy az Orbán-kormány egypárti, álparlamenti látszatdemokrácia kiépítésén buzgólkodik, feladva régi – valaha közös! – eszményünket: a jogállamot. Egyszóval időszerűbbnek tartok most – tetszik érteni: most! – néhány más témát a lapban.
/ Mester Ákos
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. március 22. szombat, 18:49
-
Találatok: 1771
Hiába minden propaganda a középosztály erősítéséről és erősödéséről, a számok mást mutatnak. A lecsúszók a szegények táborát gyarapítják, a magyarok harmada küszködik valamilyen fokon nélkülözéssel, majdnem kétszer annyian, mint négy éve.
A héten került nyilvánosságra a fejlett ipari országokat tömörítő nemzetközi szervezet, az OECD azon jelentése, amely a társadalmak jelenlegi és a válság előtti helyzetét hasonlítja össze. De nemcsak ez az összehasonlító adatsor áll rendelkezésre, folyamatosan bővülnek az Eurostat adatai is.
Mindkét forrás Magyarországra vonatkozó tényei megdöbbentők, de a szakembereket egyáltalán nem érték váratlanul. Míg a kormány minden eszközzel próbálja az emberek tényleges helyzetéről szóló tényeket eltüntetni – idén például azért nem jelenik meg a Tárki által készített, 1990 óta minden évben megjelenő, átfogó Társadalmi riport, mert a kormány ezt a munkát nem támogatta –, az OECD adataiból kiderült, hogy a válság előtti évekkel (2006–2007) összehasonlítva 2011–2012-ben 13 százalékkal nőtt azoknak a magyaroknak a száma, akik különböző szintű megélhetési nehézségekkel küzdenek.
Ez óriási romlás: hat év alatt tizenhétről harminc százalékra emelkedett a nélkülözéssel valamilyen fokon küszködők aránya, ez az ország harmadát jelenti. Ezekből a számokból azonban nem csak a mélyszegénységben élők helyzetének romlására következtethetünk – ez már nem is lenne meglepetés. Van egy másik, ennél kevésbé látványos, ám szintén megrázó trend: zuhanásnak indult a középosztály. Ferge Zsuzsa számításai beszédes adatsort hoznak elő, amelyből kiderül, hogy a középosztály csúszása nagymértékben rontja a magyar szegénységi mutatókat.
Igaz, a nagyon nagy baj „lent” van. Míg 2007-ben az alacsony iskolai végzettségű szülők hat éven aluli gyerekeinek 73 százaléka élt valamilyen fokú nélkülözésben – ez az arány az összes uniós ország átlagában 26,7 százalék –, addig 2012-ben már 78,5 százalékuk. Hozzá kell tennünk, hogy a romlás nagy része 2010 és 2012, tehát az Orbán-kormány alatt következett be.
/ Ónody-Molnár Dóra
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. március 21. péntek, 18:38
-
Találatok: 2259
Ha az oroszok nem kampányolnának a kumulatív baloldalnak, elég langyos időszak lenne ez a finoman, de stílusosan melegedő március vége, ám szerencsére az oroszok beszálltak, és mintegy két héttel a választások előtt a legrosszabb arcukat mutatják, Putyin konkrétan vicsorog az egész világra, köpköd és tankokat küld. A hisztériára jellemző, hogy egyesek már a magyar utakon is orosz tankokat vélnek látni, amit megosztanak a Facebookon, és innentől kezdve nincs megállás, a mókavonat elszabadul.
Aki a Fideszre szavaz, Putyinra szavaz – kampányolna egy némileg potensebb baloldal, de nem csak az akarat hiányzik, hiszen Magyarországon ténylegesen betiltották a kampányt, mármint az ellenzék részére. Ebből kell ostort fonni.
Az orosz fenyegetés annyira nem vicces, hogy kicsit összerántotta Európát és a világ többi, rabszolgaságot felszámoló, nőknek szavazati jogot adó részét, persze semmit sem tehetnek, de legalább esélyünk van, hogy a vasfüggöny jó oldalára kerülünk, ha el nem csesszük. Mert még sikerülhet. Borotvaélen táncolunk, drága jó miniszterelnökünk kissé megzavarodva próbálja követni az eseményeket, de leginkább kussol, mert tisztában van vele, hogy neki az lenne a legjobb, ha április 6-ig kómában tartanák, nem szólalna meg, nem kellene Ukrajnával, Pakssal, lopott földekkel, elbukott perekkel és illegális kampánnyal foglalkoznia, csak pihenni, pihenni és pihenni.
Ennek ellenére (vagy éppen ezért) a Fidesz újfasiszta ifjúsági tagozata lelkesen csóválja képviselőit az orosz intervenció hírére, tapsolnak a megszállásnak, tévéjükben pedig olyan oroszbarát lihegés folyik, hogy Lars von Trier már fontolgatja a Nimfomániás újraszinkronizálását.
Az oroszok annyira jók lettek, hogy visszamenőleg meg van nekik bocsájtva Magyarország megszállása és fogságban tartása, hamarosan megint Felszabadulás térnek fogják hívni a Ferenciek terét, a szovjet emlékmű visszakerül a helyére és újragondolják a Kossuth teret, Nagy Imre és a többiek nélkül, vörös csillaggal, diszkrét Putyin-domborművel a sarokban.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. március 21. péntek, 14:51
-
Találatok: 2620
Miért ne lennének Nemzeti Italboltok? Ezt kívánja a magyar nemzet.
„A mi programunk egyetlen szóban foglalható össze, és az úgy hangzik: folytatjuk.” (Orbán Viktor)
„A nemzeti italboltok terve sajtókacsa.” (Giró-Szász András kormányszóvivő)
Az ellentmondás azonnal érzékelhető: ha folytatják, akkor a nemzeti italbolt nemhogy kacsa lenne, hanem történelmi szükségszerűség. Ugyanis a pártok úgy működnek, hogy ha újraválasztják őket, akkor nemcsak a népszerű intézkedéseiket nyugtázzák elégedetten. Hanem a hátsó szobákban vidáman veregetik vállon egymást ritkán mutatkozó alakok, és már veszik is elő a ceruzájukat, hogy mi mindenre tehetnék még rá a mancsukat, ha egyszer erre kaptak felhatalmazást.
Hiszen erre kapnak. Megcsinálták a trafimutyit a lehető legpofátlanabb módon. Elmentek odáig, hogy amikor akadt egy hős, aki azt tette, amit ilyenkor gerinces embernek tennie kell, és nyilvánvaló bizonyítékot szerzett a korrupcióról, akkor az ügyészség nekilátott őt baszogatni. Nem azt, aki lebukott enyves kézzel a füstölgő pisztolyon. Maga a felelős miniszter sem szégyellte, hogy a tévében fapofával védje a nyilvánosság teljes kizárását. Aztán kerek perec megmondta a miniszterelnök is: teljesen természetes, hogy a sajátjainak osztja újra a dohánypiacot.
Erre is rákerül a jóváhagyó pecsét április 6-án, nemcsak a rezsicsökkentésre. Botrányokat, kudarcokat, hazugságokat és irdatlan léptékű lopásokat okéz le Magyarország. Ezzel biztosítja, hogy legalább ilyen legyen a következő négy év is.
A módszer ki van próbálva. Látja mindenki, hogy a trafiktörvény ártott a legális ellátásnak, felpumpálta a csempészetet, tönkretett évtizede működő kisvállalkozókat, és eközben egyetlen célja volt csak: biztos jövedelemhez juttatni a kiválasztottakat. Hogy senkinek ne lehessen kétsége, a koncessziók kiosztására létrehozott állami vállalat fidesznyik vezetője is kiosztott pár hűbérbirtokot a családban.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. március 20. csütörtök, 20:36
-
Találatok: 1707
A rendszerváltás óta soha nem volt ilyen alacsony a beruházási ráta, mint az Orbán-kormány négy éve alatt. Az álom, hogy utolérjük Ausztria fejlettségi szintjét, egyre távolabbinak látszik.
Kedvenc salátabárom tulajdonosa, Zoli szeretne venni egy kávégépet. Kávét is kínálhatna a vendégeinek, és biztosan lennének olyanok is, akik csak ezért térnének be. A gép 500 ezer forintba kerül és számításai szerint évi 25 ezer forint többlethasznot hozna. Mit tanácsoljak neki? A befektetésének öt százalékos hozama elegendő, ha ennél olcsóbban, mondjuk négy százalékon tud hitelt fölvenni. Ekkor érdemes beruháznia a kávégépbe. Ő azonban aggódik, hogy nem lesz meg az évi 25 ezer forint többlethaszna. Mi lesz, ha a kormány bevezeti a luxusáfát, és az emberek kevesebb kávét isznak? Vagy ha őt is különadóval sújtják? Esetleg a kávéfőzést engedélyhez kötik, és a tizedére csökkentik a kávézók számát?
Kirívóan alacsonyak a beruházások Magyarországon. A GDP-arányos beruházási ráta 2013-ban 18 százalék volt. Vagyis 100 megtermelt forintból 18-at költünk új gépekre, épületekre és a régiek javítására, pótlására. A rendszerváltás óta soha nem volt ilyen alacsony a beruházási ráta, mint az Orbán-kormány négy éve alatt. 1995 és 2009 átlagosan a GDP 24 százalékát költöttük beruházásra. (A korábbi adatok más módszertan szerint készültek, ezért közvetlenül nem összehasonlíthatóak, de a tendencia ugyanez.) Kormányok jöttek, kormányok mentek, de a vállalatok, a családok és az állam átlagosan minden negyedik forintot félretett a magyar gazdaság fejlesztésére.
/ Koren Miklós
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. március 20. csütörtök, 00:39
-
Találatok: 1569
Ez a választék, ha le akarjuk egyszerűsíteni a pártok ideológiáit. Már amelyiknek van ideológiája, mert sok pártnak nincs, de ez nem tűnik túl nagy bajnak, hiszem többségüknek programja sincs.
Van olyan párt, melynek programját most írja „egy neves ügyvéd”, van olyan párt, amelyik úgy csinál, mintha lenne programja, de nincs. Ez utóbbival sem lenne baj, ha nem az éppen regnáló kormánypárt lenne, melynek igen furcsa elképzelései vannak a világról, a modern polgári demokráciáról, Magyarországról. Ez sem lenne nagy baj, ha szavazótáborának zöme nem lenne hasonlóan zavaros gondolkodású, ha nem élnének lelkükben lobogó kis lángokként avítt ideológiákból összefércelt, tán végig sem gondolt, rendesen meg sem fogalmazott elképzelések arról, hogy milyen Magyarországot szeretnének.
Hogy vezetőjük milyen Magyarországot szeretne, az nyilvánvaló, hiszen kiplakátolta szerte az országban: olyat, melyben ő a nagybetűs miniszterelnök. Akik nem ismerik a történelmet, azok imádják Kádárhoz hasonlítani, pedig neki Rákosihoz van több köze, hiszen Kádár gyűlölte a személyi kultuszt. Orbán úgy állt most is a pécsi nyugdíjas nénikék között, mint Rákosi a búzában és átszellemült pofával jópofizott azon, hogy bár a csillagok állása is el van rendezve a választásra, de azért el kell menni, nehogy… Aztán meghallgatta az „Esik eső karikára, Orbán Viktor kalapjára” című nótát – de szép is tud lenni a világ...
Orbán szavazója a szívével szavaz, a demokraták az eszükkel, a nyilasok meg nyilasok, nekik sem eszük, sem szívük nincs, ők nem szavazni akarnak, hanem verni, ölni, gyűlölni. Ha valaki azt gondolná, hogy Orbán nem érti a demokráciát, hát nagyon téved. Érti ő, csak úgy van vele, mint egyszeri párttitkár a tréfával: ércsük mi a tréfát, elvtársak, csak nem szeressük! De hát miért is szeretné, hiszen egy rendesebb demokráciában nemigen lehet lopni, márpedig lopni szép, lopni jó, lopni oly jövedelmező.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. március 19. szerda, 15:04
-
Találatok: 1792
Magyarország kedden két dollárkötvényt bocsátott ki. Az Államadósság Kezelõ Központ elõször bejelentette, hogy mandátumot adott a tranzakciók lebonyolítására négy pénzintézetnek, majd ezt követõen érkezett is a hír, hogy már el is indult az 5 éves és 10 éves dollárkötvény könyvépítése. Végül a magyar állam 3 milliárd dollárnyi forrást vont be rendre 4,15%-os, illetve 5,55%-os dolláralapú hozam mellett. Ennek következtében jelentõsen növekszik a magyar államadósság, noha a 10 éves papírt most olcsóbban adtuk el, mint tavaly novemberben.
... Nagyot ugrik az államadósság
Tavaly év végén 79%-os volt a GDP-arányos államadósság. Ez már az eddigi információk szerint is jócskán emelkedett volna az első negyedév végére, hiszen az alacsony likviditás miatt jócskán meg kellett nyomni a kibocsátást az elmúlt hónapokban, ráadásul a forint gyengülése következtében jelentős átértékelődési veszteséget kell elszámolni a devizaadósságon. Ehhez jön most még a GDP mintegy 2,2-2,3%-át (kb. 660 milliárd forintot) kitevő hitelfelvétel, ami után szinte biztosak lehetünk benne, hogy az adósságrátánk jóval 80% felett jár, az sem kizárt, hogy az első negyed végén 84-85% körüli szintre emelkedik a mutató. Ez gyakorlatilag 18 éves csúcs közeli értéket jelentene.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. március 18. kedd, 23:07
-
Találatok: 4573
Véget ért a második Orbán-kormány négyéves ciklusa.Itt az ideje a sokoldalú analízisnek és értékelésnek: hogyan működött, mit tett és mit ért el az Orbán-rezsim az elmúlt négy évben?
Az objektív elemzők körében széles körű konszenzus alakult ki: Orbánék sem elsöprő választási győzelmük előtt, sem kormányzásuk időszakában nem rendelkeztek átfogó, koherens gazdaságpolitikai programmal.
Ez a sommás értékelés sokáig megalapozottnak tűnt. A kormány ad hoc gazdasági döntései, minősíthetetlen színvonalú gazdasági törvénykezése, káros, sokszor irracionális lépései, ellentmondásos, gyakran hazug kommunikációja mind-mind ezt a vélekedést látszott igazolni.
Az Orbán-rezsim szembement mindennel, amit a szakma egy reális kormányzati gazdaságpolitika feltételeinek és elemeinek tekint.Fütyült az ország gazdasági adottságaira, a világgazdaság változásaira, a gazdasági munkamegosztás és együttműködés hazai és nemzetközi követelményeire, a jogbiztonságra, stabilitásra és kiszámíthatóságra, a fiskálismonetáris és jövedelempolitika összhangjának követelményére, a gazdaság szereplőinek az érdekeire, döntéseinek társadalmi hatásaira, jövőbeni következményeire.
A világméretű subprime-válság menedzselésének gyakran szokatlan vagy új típusú módszereit ürügyül használva félredobták a legalapvetőbb közgazdasági törvényszerűségeket is, arcátlan provokációval „szellemi innovációnak, kreatív, modern megközelítésnek” titulálták az abszurd unortodox módszereket.
A minden elemében populista, voluntarista gazdaságilépéseket a magyar nép lelkéhez közel álló patrióta gazdaságpolitikának, a nemzeti érdekek és szuverenitás, valamint a családok és magyar emberek védelmének, bátor képviseletének kiáltották ki. / es.hu
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. március 18. kedd, 22:02
-
Találatok: 2040
Robin, a bátor elszaladt
Bátran elfutott, el ő
A vész láttán ahogy tudott
Farkát behúzva elfutott...
Bátrak bátra, hős Sir Robin...
A porba hasalt és talpat is nyalt
Hány embert megfúrt, hány seggbe bebújt...
A hősköltemény a Gyalog galopp című Monty Python-filmből való, és igaz, hogy a klasszikus részletet hétfő reggel a Ma.hu tette a miniszterelnök-jelölti tévévita elutasításáról szóló hír alá, de a háromfejű óriás üssön agyon, ha nem jutott eszembe a poén már vasárnap délután. Hogy az ördögbe tud valaki a bátorságról szónokolni a nemzeti ünnepen, majd másnap elmenekülni egy tévévita elől?
Közben megjelentek Orbán Viktor plakátjai. Nincs rajtuk buzdítás, felhívás, nem kérnek támogatást, hanem egyszerűen közlik a tényt, hogy ki Magyarország miniszterelnöke. Karikatúráig fokozódott a kockázatkerülés. Nincs interjú, ellenőrizetlen nyilvános megjelenés, nem adják ki a sajtónak előre a kormányfő napirendjét, így aztán véletlenül sem botolhat bele másba, mint a jó előre, az állványul szolgáló riporterrel együtt odakészített kormánypárti mikrofonba. Nincs kellemetlen vagy legalább a lényegről szóló kérdés. Nincs nyilatkozat az oroszokról, Paksról, a tervekről, a választási programról (na jó, program sincs, úgyhogy arról nem is lehet). Az egész Fidesz-kampányon érződik az izzadságszagú erőfeszítés: „Csak el ne rontsuk!”
Márpedig egy tévévita során könnyű hibázni. De még ha nem ront is el semmit az ember, a másikról akkor is kiderülhet, hogy valamihez jobban ért, valamiről meggyőzőbben tud beszélni, vagy egyszerűen a mondanivalója jobban rezonál a hallgatóság meggyőződésével. A vereséghez még csak az sem kell, hogy a túloldalon félelmetes debattőr álljon, az is elég, ha igaza van. Úgyhogy Orbán Viktor aszerint viszonyul a tévévitához, hogy éppen mit vél az érdekének./ Horváth Gábor
Bővebben ...
