- Részletek
-
Készült: 2019. március 31. vasárnap, 19:25
-
Találatok: 1608
A politikai elemző elmagyarázza, miért lenne jó, ha az ellenzék nem azzal szórakoztatná magát, HOGYAN akarja leváltani a Fideszt, hanem előbb arról beszélne, hogy miért és mire. Vélemény.
2010 után kétféle propagandistát használt a hatalom. Egyfelől a telitüdős-békemenetelős diktafont, aki mindig pontosan azt recsegte vissza, amit Rogán Antal feldiktált rá. Másfelől voltak a színjátszós hintapalinták, akik előadták, hogy ők tulajdonképpen cikkről cikkre dilemmáznak, vajon melyik lehet a legjobb párt, és érett megfontolás után jött ki, hogy hát megint a Fidesz. Egyébként az utóbbiak lapjai és egyéb felületei időközben feleslegesek lettek, mert már csak a nyíltsisakos Fidesz-propaganda elég jó. Mindenesetre e kvázi töprengők, sminkelt cselédek állandó felszólítása az volt az ellenzék és a kormány más kritikusainak, hogy morfondírozzunk együtt, és merjünk egyetérteni a Fidesszel csomó ügyben, mert akkor a maradékban majd megalapozottan tudjuk bírálni. Mondom, okkal ment a levesbe ez a hadosztály, elég, khm, butuska javaslat, hogy azt bizonygassa az ellenzék vagy a független sajtó: igaza van a Fidesznek.
Mindennek nem mond ellent, hogy magam is úgy gondolom, hallgatnunk kéne Orbán Viktorra. Nem beijedni attól, hogy jaj, hát „az emberek” a Fidesszel értenek egyet, hisz ez nem igaz, másrészt meg, helló, „az emberek” 1994-ben, 2002-ben és 2006-ban is az MSZP-vel meg az SZDSZ-szel értettek egyet, aztán a Fidesz mindannyiszor meggyőzte őket. Pont az ellenkezőjéről! Hallgassunk Orbánra, és tegyük elé, amitől fél!
Orbán Viktor ma Európa balratolódását és a liberálisok – már a Néppártban is egyre erősebb – térfoglalását féli. Hallgassunk rá! Például a magát baloldalinak nevező MSZP bírja ki, hogy vezető politikusai két percnél tovább sem nyavalyognak azon, hogy nem sikerült tegnapi nácikkal vagy mai konzervatívokkal közös listára menni. Inkább építsenek rendes baloldali, ismétlem: baloldali, tehát nem összefogós, nem minden mindegy és nem „mostnemazafontos”, hanem baloldali pártot. A liberálisokról szólva pedig itt az ideje az olyan deklarációnak, hogy Magyarországon melyik az a párt, amelyik a világméretű, Orbán-riasztó hatalom helyi megjelenítője, melyik az az európai, fiatalokból álló, friss párt, amelyik vállaltan és kimondva liberális, ismétlem: liberális, tehát nem „mimeghaladtukajobbésbaloldalt” meg hogy „sokféle fiatalt tömörítünk, például volt a táborban egy jobbikos srác is”. Nyolc betű, a vége -omentum.
Mitől fél még Orbán Viktor? Hát az Európai Egyesült Államok ideájától! De mi adna végleges megoldást a határon túli magyarok helyzetére, ha beláttuk, hogy Németh Szilárd se foglalja vissza például Édes Erdélyt? Mi kellene ahhoz, hogy Hegyeshalom nyaranta ne a szeméthalom, télen ne a hóhalom válaszvonala legyen? Mi csökkentené az európai testvérháborúk esélyét, és növelné Európa súlyát Amerikával, Kínával vagy Indiával szemben? Bizony, az Európai Egyesült Államok! Tessék mondogatni! Meg a menekültkvótát is. Attól is nagyon fél Orbán Viktor, egymással versengve biztosítja is az ellenzék, hogy jaj, ők se akarnak migránusokat ide. Pedig ha lett volna és lenne közös európai terv és cselekvés, akkor senki sem adhatná elő a nemzetének, hogy nem azért vágnak le iszonyú sok kezet-lábat a kórházakban, mert szétrohasztotta az egészségügyet, hanem mert nézd csak, ott a plakáton a bevándorláspárti Soros! A menekültügyet egyszerűen nem lehet rábízni egyetlen tagállamra, föléjük kell helyezni a döntési kompetenciákat.
És hohó, a „kevert népesség”? Ide vele! Hiszen a baloldal teljes történelme, a liberalizmus minden momentuma arról szól, hogy ők ezt a bőrszínre alapozott, mondjuk ki, undorítóan rasszista világképet elvetik. Amikor Orbán Viktor legközelebb arról kiabál, hogy nem szabad „kevert népességet” létrehozni, akkor ne a Fekete Pákót migránsriadóláncon jelentő öregasszonynak politizáljanak az ellenfelei. Ehelyett meséljék el, hogy nem születik elég ősmagyar (értsd: sváb, tót, zsidó, bunyevác, és még tucatnyi más, történelmi infúzióval felpumpált génkészletű) polgártárs, nem is fog, hiába adnak gazdagéknak pénzt a negyedik gyerek után a hétszemélyes autóra. Viszont ha azt akarja, hogy ne vágják le a lábát a kórházban, akkor fogadja el, hogy az érsebész bőrszíne nem kormánypárti lesz. Fogadja el, hogy a boltban és a kávézóban Ali fogja kiszolgálni, fogadja el, hogy Amadou csinálja meg a csapot és Ibn a frizuráját. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. március 30. szombat, 18:49
-
Találatok: 1766
Naponta érkeznek a hírek felmondásokról és szakemberhiányról az egészségügy legkülönbözőbb területeiről, a humánminisztérium vezetője azonban markáns javulást érzékel. Tény, hogy ma több a praktizáló orvos Magyarországon, mint valaha, ám ez nem jelent gyógyírt az állami intézmények gondjaira. Valójában a kormány csak asszisztál a közegészségügy lepusztulásához, és új stratégiájának legfontosabb eleme egyelőre az, hogy a folyamatot győzelmi jelentésekkel kommentálja.
Amikor Kásler Miklós éppen nem a magyar történelemről tart nagyvizitet, akkor az egészségügy állapotával kapcsolatos alternatív tényeket tár a közvélemény elé, például a rövidülő várólistákról. Nemrégiben az Origónak egyebek mellett arról beszélt, az Orbán-kormány sikerét, elsősorban a béremelés eredményességét jelzi, hogy „a Magyarországon dolgozó orvosok száma 2010-ben 33 943 volt, ez 2017-ig 39 132-re emelkedett. Ez rendkívül nagy javulás, ötezerrel több orvost jelent a magyar egészségügyi rendszerben.”
Az egészségügyért is felelős csúcstárca vezetője szerint tehát a bérek növekednek, emiatt egyre több orvos marad a pályán, valamint egyre kevesebben mennek közülük külföldre.
A miniszter szerint az orvosok fizetése két és félszeresére emelkedett 2010 óta, a jelenlegi kormányzati ciklus végére az ápolók és a szakdolgozók bérnövekedése is ilyen mértékű lesz. Sőt egy másik interjúban, amelyet az Inforádiónak adott, Kásler azt a nézetét is megosztotta a nyilvánossággal, hogy „ha a realitásokhoz próbálunk közelebb kerülni, másfél-kétmillió forintos havi fizetés mindenféleképpen azt a biztonságot jelenti”. Mindez „felvethetné a paraszolvencia megszüntetésének a lehetőségét, de ez reális cél”, tette hozzá Kásler, aki intézményvezetőként számos egészségügyi kormányzat kudarcának lehetett közeli tanúja az elmúlt évtizedekben. Most rajta a sor.
Március 15. - Kásler Miklós állami kitüntetéseket adott át
Fotó: MTI/Mohai Balázs
Ha a fényes miniszteri jelenkép és a még fényesebb víziók helyett valóban a realitások talajára lépünk, akkor azt találjuk – amint arról Rékassy Balázs egészségügyi szakközgazdász nyilatkozott a novekedés.hu-nak –, hogy „Magyarországon az orvosi bérek átlaga az átlagfizetések 1,6-szerese, míg Nyugat-Európában, egy 10-20 éves tanulással és kemény munkával megszerezhető szakma presztízsét az átlagbér öt-hatszorosára értékeli a társadalom”. Ez a mostani, a béremelések utáni helyzet.
További probléma, hogy Kásler Miklós folyamatos növekedésként állítja be az orvoslétszám változását, holott a KSH adatai szerint arra inkább a hullámzás jellemző. A mostani 39 ezres számot 2004-ben egyszer már megközelítettük, aztán egy átmeneti csökkenés után 2008-ban megint növekedés következett. Utána visszaesés, majd megint emelkedés, egészen egy újabb, 2014-es tetőzésig. 2015-ben ismét csökkenés jött, amit két emelkedő év, benne a 2017-es tetőpont koronázott. Érzékelhető, az orvoslétszám alakulása nem annyira egyszerű, ahogyan Kásler beszél róla. Az ezt meghatározó tényezők végképp összetettebbek annál, mint amit a miniszter sugall, vagyis hogy a kormány remekül szuperáló béremelési programja ezrével csábítja be és vissza a pályára az orvosokat.
Árnyalja a képet az is, hogy szintén a KSH szerint 2013 óta folyamatosan 40 ezer feletti a betöltött orvosi állások száma, ami a 39 ezres orvoslétszámmal összevetve nemigen jelenthet mást, mint hogy az orvosok egy része több helyen dolgozik. A tízezer lakosra jutó betöltött orvosi állások száma 2017-ben 41,6 volt, ami magasabb, mint a kormányváltáskor, de 2016-hoz (42,4) képest csökkenés. Ezt az adatot Kásler nem idézte.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. március 29. péntek, 22:40
-
Találatok: 1725
Orbán Viktor abban téved, hogy Magyarország problémája nem a szerinte Soros György által irányított bevándorlás, hanem a kivándorlás – írta a konzervatív bécsi lapban Karl Aiginger, a bécsi közgazdaságtudományi egyetem professzora.
Orbán a magyar lélek és a kereszténység megmentését szolgáló végső csatára szólít fel, azzal, hogy Magyarországot veszélyezteti az iszlamisták tömeges bevándorlása, amelyet Soros György irányít, és az EU vezetésében helyet foglaló „hasznos idióták” támogatnak. A halálos ellenségek fegyvere szerinte a migráció. Azt is mondja, hogy Magyarországot becsapták a második világháború után, az állam területének nagyobbnak kellene lenni. Kitüntetett barátai az oroszok, akiket nagyon szeretnek Magyarországon, amiért 1956-ban segítséget nyújtottak. Úgy véli, hogy Alois Mock akkori osztrák külügyminiszter sajnos csak átvágta, de nem helyezte át délre a vasfüggönyt: ha mindez később történt volna, Donald Trump segített volna egy fallal.
Az igazság viszont sok területen ennek éppen az ellenkezője.
Magyarországot nem a bevándorlás fenyegeti, hanem a befektetések hiánya, továbbá hogy nincs elegendő munkahely azoknak a fiataloknak a számára, akik magasabb jövedelmet akarnak. Az ötvenes években sok magyar hagyta el az országot a kommunizmustól való félelmében, és Ausztriában tárt karokkal fogadták őket, mert elődeik segítették az integrációt, és mert az volt a hírük, hogy szorgalmasak, vidámak és ötletesek. Ez persze Ausztria „veszélyes árnépesítése” volt, hiszen a tiszta germánok helyett egy idegen nép érkezett, amely veszélyeztethette volna a lassan halványuló német, és az éppen rügyező osztrák identitást. Ám a segítőkészség mindezt felülírta, a magyarok tehetségét elismerték, és nem került veszélybe Ausztria nemzeti egysége.
Ma is jönnek magyarok Ausztriába, a gazdasági migráció keretében: az emberek jobb életet akarnak maguknak és a családjuknak. Magyarországnak kivándorlási problémája van: az EU előrejelzése szerint a 20 és 30 év közötti magyarok száma a jelenlegi 1,6 millióról egymillióra csökken 2050-re. Ilyen trend mellett nincsenek új üzemek, iskolákat kell bezárni, az egyetemek minősége romlik, már amennyiben nem űzik el azokat, mint a CEU-t. Nyugatról nem jön senki, a kivándorolt magyarok nem térnek haza, a strukturális alapokból nem hívnak le, vagy a kapott összegeket korrupcióra használják.
A déli határkerítésen 2018-ban mindössze 600 fő hatolt át. Nem minden település tudja, vagy akarja a migránsok befogadását választani a pusztulás alternatívájaként. De mindegyiknek ki kellene fejleszteni egy koncepciót arra nézve, hogy hogyan akar kinézni 2050-ben, milyen erősségeket akar fejleszteni, amelyek munkahelyeket és perspektívákat termelnek ki. A populistákra jellemző, hogy csak azt mondják, mi ne legyen, hogy külföldi ellenségképet építenek, és hogy visszakívánják a régi szép időket, homogén, keresztény és nagyobb Magyarországgal.
Orbán mentségére legyen mondva, hogy mindez nem csak Magyarországra érvényes. A heterogenitás előny, ezt Ausztria megtanulta, nem utolsó sorban a kivándorolt magyaroknak köszönhetően. Kiindulási pont lehetne a kvalifikált migráció, vagy ha a térség ehhez nem elég vonzó, az integrációra vágyó migránsok képzése,
de ki mondja ezt meg Orbánnak?
– tette fel a kérdést a szerző.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. március 29. péntek, 00:02
-
Találatok: 1626
Húzzatok el innen! Konkrétan nem arra gondolt az építkezésen dolgozó csoportvezető, hogy a nagy gödör mellől húzzák el a kollégái. Konkrétan arra gondolt, hogy már rohadtul elege van mindenből.
Robotol, rendszertelenül, kiszámíthatatlanul dolgozik – a főnöke kénye-kedve szerint. Egyszer beledöglenek a munkába, máskor oda sem mennek, mert nincs anyag; nincs, aki kiadja; nincs, aki megszervezze a munkát, hogy haladjanak. Mindig csak ők vannak, akikkel játszadoznak, mint macska az egérrel. Kifogás mindig akad a miért csak ennyi fizetésre. Nem számít a szerződés, semmi sem. A hozzá tartozó melósok hőbörögnek, ő nem tud segíteni, a főnök meg szarik mindenre. Nincs élete, se pénz, se karrier, se otthon, semmi… Áll a saját lábán. Ennyi.
Húzzatok el innen! Ez maradt a nagy magyar álomból. Kátyúban az ország, a lyukakat nagyon nehéz lesz betömni. Ő is fáradt. Gazdag vagy nem Európa, nem érdekli, ennél rosszabb nem lehet. Hiába pofázik Orbán, hogy ottan felé válság van, a kiút Közép-Európa. Neki lehet. Melyik közép? A csehek, a szlovákok, a szlovének? Ők már elhúztak mellőlünk.
Az európai emberek többsége jól érzi magát. Persze nem minden tejfölös bödön, de legalább emberszámba veszik a melóst, így mondták a barátai, akik már Berlint, Oslót, Rómát építik. Melóznak, mint az állat, de van látszatja, gyarapodnak is. Orbán Viktor meg papol, menjenek a fiatalok külföldre, szerezzenek tapasztalatokat, aztán majd hazajönnek, és itthon sokkal jobban boldogulnak.
Mondja, miközben kifelé áll a szekere rúdja, és amilyen marha, még a magyar embereket is belerángatná abba a pökhendi, nagyúri lapátolásába, amit évek óta játszik. Csakhogy ott nem lesz neki közpénzből Budai Vára, nem kap trónt, legfeljebb bilin ül. Bili karrier, minden belevalóval. Érthető, ugye? Ha Orbán temeti Európát, a magyar emberek bizonyára temetésre vándorolnak ki az országból. Élni.
Orbán könnyen vigéckedik itthon. Rokonainak több milliós magánvagyona van. Az apja, a lánya, a veje úgy él közpénzből, mint egy úri család. Ők is elhúztak már a p*csába, csak ők a magyar emberektől. Olyan messze vannak már tőlük, mint az Ikarus csillag – a Földtől kilenc milliárd fényévnyire.
Nyaljátok a fagyitokat, átkozott banda, százezrek húznak el, ez az Orbán-korszaki népvándorlás. Elhúzni innen, mert a gyerekek a lebutított iskolákban lassan kevesebbet tanulnak, tudnak, mint az afrikai kölykök. Ez sem igaz, ők az életből jobbak, ők értik, hogyan tartsák fenn magukat, lehet, hogy nincs mobiltelefonjuk, de számíthatnak egy szebb jövőre. Magyarországon nem lehet. Azt papolja a Rétvári isteni bohóc, hogy majd mi, majd mi megmutatjuk, hogyan kell bánni a tehetségekkel. Láttuk: tudományos akadémia, CEU, szegények kirekesztése a tudásvágyból. Az építkezési szakember főnöke is a hatalom tanonca. Ő is húzza. Az orrát. Azoktól, akikből él. Lovat a seggnyalásáért Orbánéktól kapott, rá is ült, ész nélkül, emberség híján üget. Ha kell, beléjük is gázol, közben nyeríti a boldog jövőt.
Elhúzni innen. Amikor az egyik segédmunkásnak kificamodott a bokája, nem mert szólni a főnöknek, pedig könnyezett a fájdalomtól. Ne-ne, éhen döglik, ha még ennyit sem dolgozhat. Milyen családvédelmi programról hetyeg a jól fejlett fidesznyik, Novák is? Le vannak itt szarva a családok, azok boldogulnak majd, akiknek a hitelek nem kezdik ki a gyomrát; akik képesek eladósodni a drága hazáért, és szülni, szülni, szülni – a nagy magyar habokra.
Arra kéri a magyar embereket Orbán Viktor miniszterelnök, ha szeretik a hazájukat, ha ki akarnak állni a hazájuk érdeke mellett, vegyenek részt a május 26-i európai parlamenti választáson.
Meg kell mutatni a brüsszelieknek, hogy Magyarországon az történik, amit a magyar emberek akarnak, és nem Brüsszelben fogják mindenfajta, éppen balra húzó és tolódó pártok meg Soros György-féle “ilyen civil szervezetek” irodáiban eldönteni, mi történik Magyarországon és Európában. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. március 27. szerda, 22:03
-
Találatok: 1731
Emberek! Emberek! (És ezt tessenek nyílt, á-ba hajló első e-vel, a másik kettőt pedig már majdnem é-vé zárulva elképzelni. Megvan? Köszönöm.) Micsoda egy nap lesz április ötödikén, mekkora egy történés, hogy beleremegnek a bércek és a rengeteg erdők zengik dicséretét.
Szóval ötödikén a Fidesz a Bálnában bemutatja az európai parlamenti választásra készülő programját, és felszólamlik ott maga Orbán Viktor, valamint tölteléknek a Szijjártó-Trócsányi-Szájer trió, és ezek így együtt megéneklik a párt céljait, meg a kihívásokat. Mennyit lehet majd ott tapsolni, nevetni, göcögni, és a végén nótázni is talán, mert a szoftver már lefagyásra kész, meg az ukránok is ott toporognak a határon.
Mit mondhatnak vajon a bávatag népeknek ezek négyen, egy izgalomban fetrengek már csak. Hogyan celebrálódik a szeánsz, megtestesül az ige, vagy elhangzik a Magasztos szózata, fülbe súgják a törvényt akárha Allah, megvilágosodnak a gyaloghuszárok, vagy sámándobbal püfölik a fejükbe, annyi módja van a győzelemnek permanensen.
Ám az a kérdés, miért kell négy ember annak elmondásához, hogy “folytatjuk”, mert több nem szokott lenni, és erre szokták a népek nagy sóhajokkal elkiáltani azt mind, hogy hurrá. Csak ezt mondja mind az összes. Ez a misztikus folytatás pedig nem takar egyebet, mint a szabad rablás logisztikáját, rekatolizációt és misszionárius tevékenységet, ezzel együtt pedig az ország erkölcsi és intellektuális lezüllesztését a saját, föld alatti nívójukra.
Ebben az összegzésben ragadható meg a Fidesz-kormányzás eszenciája, ezt folytatják, ha folytatják, csak mindezt most uniós zacskóba kell csomagolni, és a tapírok fülébe dalolni. És ezt is látom csuklyás szemeimmel, hogy kereszténység, nemzetállam, migráció, Brüsszel, birodalom, megvédjük, nem hagyjuk. Ez így elég soványka, egészen sajnálatos módon azonban mégis éppen elég, ha hangosan ordítják.
Viszont ez emberben ilyen kétségek gyúlnak, hogy mit keres a bűnös Európában egy olyan galeri, amelyik ennyire rosszul érzi magát benne. Jó, tudjuk, ez a csöcs, amit szívnak, de, hogy a böszme Európa miért tűri immár évtizede egy olyan csürhe játékait, amelynek már a léte is eleven tagadása minden értéknek, amelyre az Unió épül, hogy ezek szóval, tettel és hallgatással csak bomlasztják, fellazítják meg rombolják, és mégis ott lehetnek, ez a világ – s benne az annak halálát végül is elhozó – politika nagy és kiismerhetetlen rejtélye.
És most, hogy elmeséltem az életemet, összegezzük, hogy április ötödikén a Fidesz az európai uniós választások kapcsán, mint program, azt fogja meghirdetni, hogy harcol az Európai Unió ellen, hangozzék ez bármilyen ellentmondásosan is. Ezt folytatják.
Bizonyára érdekes dolgok következnek majd. Erre utal, hogy Orbán Viktor Mihály jó előre kijelentette, a választások után nagy kegyesen felülvizsgálja a Néppárthoz való viszonyát, ami azt jelenti, a lehető legkisebb veszteséggel óhajt kikeveredni a slamasztikából, amiben tulajdonképpen van. A győzteshez óhajt dörgölőzni a lelkem, amikor már minden eldőlt. Ha a Néppártban remél több koncot, oda, ha a fasisztáknál, akkor oda, csak ez utóbbi esetben még ideológiát is gyárt hozzá, hogy a Néppárt már az ő – nem meglévő – értékei ellen való.
Pofára akkor eshet, ha a Néppárt újra a legnagyobb frakció lesz, viszont egyben azt is mondják a mi felcsúti Ramszeszünknek, hogy pá, kis aranyom, pá. Akkor mehet malmozni a barnainges cimboráihoz, vagy Moszkvába. Ez lenne a rosszabb, de sajátságos módon tán mégis jobb kimenetel.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. március 27. szerda, 03:40
-
Találatok: 1566
Egészen a mai napig nem értettem milyen a magyar néplélek. Nem értettem, hogyan lehet ennyire gyűlölni azt a menekültet, akit a legtöbbje soha nem látott és vélhetően nem is fog látni. A mai napon megnéztem néhány Mr. Bean epizódott. Bean a kisember, akinek soha semmi nem sikerül. Nincs nője. Szar helyen lakik, hiszen az ablaka előtt megy el a metró. Munkája is borzasztó. Legjobb barátja a gyerekkori játékmackója. Mr. Bean autója egy Mini Morris.
Mini tervezésénél ez volt a célkitűzés, hogy legyen egy teljesen belföldi gyártású, kis fogyasztású, gazdaságosan üzemeltethető, alacsony karbantartásigényű, a széles néprétegek által is elérhető árú kisautóra. A leírásból ugye mindenkinek lejön, hogy a Minik társadalmi megítélése nem volt magas. De volt egy olyan brit autó, ami még a Mininél is kényelmetlenebb, kisebb, gázabb volt. Ez a Reliant Robin. Mindössze három kerekű, műanyagkarosszériás, nemhiába csúfolták a brit autóskultúrában műanyag disznónak.
Mr. Bean ennek a gépnek a sofőrjén tölti ki az összes frusztrációját. Mert végre van egy olyan autó, ami még az ő autójánál is nagyobb förmedvény. Amit nem is tartanak autónak, csak motoros triciklinek, amit akár motoros jogsival is lehet vezetni. Ezt az autót üldözi, borítja fel, foglalja el előle a parkolót, vagy éppen tolja ki a parkolóból azért, hogy beálljon a helyére. Ezen az autón (illetve sofőrjén) éli ki az összes kisebbségi érzését, ami benne van a nyomorult élete miatt.
Vonulnak a népek a "Boldog gyűlésre", részlet a videóból - videót lásd alább!
Úgy vélem a magyar néplélekben is ilyen. Tény, hogy a leginkább gyűlölködve rettegők azok, akik a legnyomorúságos megyék, városok, falvak lakói. Nézd meg az Index videóját, ami Kunszentmártonban készült!
Szíven ütött, mikor a nő azt mondja, hogy ebben a városban nincs semmire lehetőség, ezért a fiataloknak az a szórakozás, hogy isznak.
És az orbáni politikával ezek az emberek kaptak valamit. Egy olyan népcsoportot, akik még náluk is szánalmasabban élnek. Akiknek még hazájuk sincs. Ezeket az embereket nyugodtan lehet gyűlölni – sőt a kormány még benzint locsol a tűzre – mert olyan sincs, aki kiálljon mellettük.
Hát nem Bean-nek vagyunk mindannyian? Felborítjuk azt a szerencsétlent, aki nem áll biztosan a lábán, mert nincs ki a négy kereke. Verbálisan boldogan taposunk azok nyakán, akiknek még nálunk is rosszabb a sorsuk. Mindezt azért, hogy végre valakinek érezzük magunkat. Hogy levezessük azt a kisebbségi érzést, ami bennünk van azért, mert nem tanultunk tovább, nincs pénzünk elhagyni a falu határát, de talán már igényünk sincs rá.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. március 26. kedd, 04:39
-
Találatok: 1808
Hányingertől ölelt boldogsággal tapasztalhattuk meg tegnap, hogy a kis tökös utcai harcosunk (úgymint OVM) hazatért, és újólag szólott az övéihez az éteren át: “Meg kell mutatni a brüsszelieknek, hogy Magyarországon az történik, amit a magyar emberek akarnak, és nem Brüsszelben fogják mindenfajta, éppen balra húzó és tolódó pártok meg Soros György-féle “ilyen civil szervezetek” irodáiban eldönteni, mi történik Magyarországon és Európában.”
Ezt hozta nekik az iszapból megint. Ha mókás kedvemben volnék, akkor egy jó pszichiáter gondosságával, egyben az AE Bizottság tánczenekar kis színesével állítanám fel a lehangoló diagnózist, miszerint ennek “dagdugó, varázslólekvár, minden számít, semmi sem használ”. Ámde se nem tánczenekar nem vagyok, tudós doktor meg pláne nem, így a szomszéd Józsi köznapi bizonyosságával állapítom meg csupán egészen egyszerűen, ámde plasztikusan, hogy hülye ez.
A helyzet viszont ennél sokkal tragikusabb, mert ez nem szimpla degeneráltság, hanem gonoszság a köbön, cipollai játék a hívők egybites lelkével, valamint a néppárti vizsgáló bizottság ítéletével is. Olybá tűnik ugyanis, ez az eszement tényleg ráhajtott arra, hogy kihajítsák őt és a tetves pártját a csoportosulásból, s akkor mondhatja majd, hogy őt itt nem látják szívesen egyáltalán, és az országot, s benne veled, nyájas olvasó, és mind a sok emberekkel kivonja az Unió fennhatósága alól, mert az zavarja őt a kisded játékaiban.
Van az őrültségbe ojtott diktátori egyedfejlődésnek egy szakasza, amikor már a külvilág, párt, ország, emberek egyáltalán nem számítanak, csupán a félrecsúszott eszmék és az egyéni ambíció, amely küldetésessé válik. Hitler ezer éves birodalmat akart építeni az ő árjáinak, ez a mi zsebcézárunk keresztény vesztőhellyé formálná az országot, ha akarják azt a benne lakók, ha nem. Ez az agymacskája, amivel megdögöleszti az országot minden akadályok ellenére, felettébb kitartóan és biztosan.
Az elfuserált piktor is eljutott oda, hogyha az ő népe nem érti a nagyságát meg a céljait, akkor méltatlan az életre, és fölégette az egész országot. Ehhez neki tizenkét évre volt szüksége, a mi pokolra szállásunkból is eltelt már kilenc, és a magam részéről döbbenettel vegyes érdeklődéssel figyelem, itt is lesz-e apokalipszis, és olybá tűnik, hogy igen. Voltaképp a huszonnegyedik órában vagyunk a teljes összeomlás előtt, mert az uniós választások után itt kő kövön nem marad.
Függetlenül az eredménytől. Nem kell nagy jóstehetség ennek megállapításához, elég csak a tegnapi lázár egy másik sziporkájára figyelmezni, miszerint: “Mi nem vagyunk hajlandóak azt csinálni, amit Brüsszel diktál, ha az a magyaroknak nem jó”. S hogy mi a jó a mimagyaroknak, azt tudvalévőleg ő dönti el egymaga, kreálva hozzá leveles konzultációt és diadalittas győzelmi jelentéseket a gazdaságról, oktatásról vagy az élet bármely területéről, és ennek a fele sem tréfa.
“Nekünk itt két lábbal kell állnunk a földön, a nemzeti érdekekből kell kiindulni. A brüsszeli bürokraták nem mondhatják meg nekünk, hogy mit csináljunk, mi mondjuk meg nekik, hogy mit kell tenniük.” – Mondta még az eszement Goebbelsre hajazva, s kiegészítve mindezt azzal, arról is tudósította a híveket, az uniós választások után felülvizsgálja a Néppárttal való kapcsolatát. Így arra is rá kell jönnünk, mindegy mi lesz, milyen eredmény születik, abból ő győztesnek hozza ki magát, ha az ország belegebed, akkor is.
A tegnapi kappanhangú ordításból az is kiderült, a nagy, európai vezetőről szőtt omló álmait úgy-ahogy eltemette, cserébe viszont a hazai szemétdombjához még jobban ragaszkodik majd, ha az ország emiatt el is veszik. Ezt nem győzöm elégszer mondani, midőn már most is útban vagyunk az orosz medve gyilkos barlangjába, vagy pediglen akármilyen türk sivatagba. S mivelhogy azt is jól tudjuk, választáson a manus nem leváltható, mindenki készítse a traktort vagy a fűnyírót, eltorlaszolni a hidakat.
Igen, ha úgy tetszik, polgári engedetlenségről meg országos sztrájkról beszélek, mert a két órás figyelmeztetések vagy az elszigetelt akciók teljességgel haszontalanok. Ezt az összes proletár meggondolásába ajánlom azzal a biztos tudattal, hogy semmi nem lesz belőle, de mégis elringatva a lelkiismeretemet, hogy én szóltam, vagy indián módra, hogy uff, én beszéltem. És végezetül, ha van még olyan a fideszesek közt, akiben mindezek után a lelkiismeret néhány kis cafatja esetleg fellelhető, gondolkodjanak el ezen, és tegyenek ők is belátásuk szerint.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. március 24. vasárnap, 19:50
-
Találatok: 2005
Ha én fideszes lennék, akkor épp bamba-tanácstalanul néznék ki fejem bugyraiból, hogy akkor most mi van? Most mi van? Hogy istenem-mindenem itt hagyott magamra, mert felfüggesztette magát, míg én szívem szerint mást akartam volna. Maradni, menekülni akár, viszont engem meg nem kérdezett, rám kíváncsi nem volt egyáltalán, hogy tehát úgy ment el, hogy itt hagyott magamra. Egyoldalú ez a szerelem nagyon, állapítanám meg, ha fideszes lennék – de hála Isten nem vagyok -, és pityeregnék, zsepit kérnék szipogva. És sóhajtoznék, mi lesz velünk nagymama. Viszont.
Mert ha én fideszes lennék, akkor úgy lennék vele, hogyan is érhetnék fel én ahhoz, hogy egyáltalán valamibe bele is szóljak. Nem vagyok én ahhoz szokva, hogy gondolkodjak a világ folyásán. Ha nekem azt mondják, Soros, akkor én százszor visszhangzom, mint a bércek: Soros, mindent visszhangozok én, mondják sárga, mondom én, másnap piros, látom én. Elgondolkoznék azért csöppet, ha fideszes lennék azon, hogy van olyan, miszerint párt-alapszabály, vagy hogy nevezik, meg pártdemokrácia, és én ezen nevetnék akkor is, ha cserepes a szám, úgy kacagnék.
Ha én fideszes lennék, kicsit elmerengenék azon, mivégre vagyok én a világon, és nem találnám a választ se itt, se Fokföldön se Ázsiában. Mert eszembe jutna, mi lett velem megbeszélve egyáltalán működésem során? Kérdezték, hogy akarok-e alaptörvény asztalát, stadiont, kisvasutat, hogy van-e igényem NER-re, holdingra, akármire, aminek értelmét nem látom, de szükségem erre nincs is. Nekem becsületem a hűség, eszem a hit, szemem az ellenző, szabadságom a szolgaság, a háború a béke, tudatlanságom pedig az erő. Én egyforma vagyok, ha fideszes vagyok, jó katona s egyben kisfiú.
Elgondolkoznék persze, ha fideszes lennék, mit keresek én itt, mit ad nekem a Párt, és rájönnék, mindent, feb-tagságot, igazgatósági tagságot, aprót és alamizsnát, magát az életet. Mert azt is tudnám, ha egyáltalán gondolkodni mernék, mit veszíthetnék, és rájönnék, mindent, végem lenne, ha kitagadna a Párt. Mert valljuk meg, érteni én semmihez sem értek, dolgozni azt nem tudok, hasznom semmi sincs, de ki vetne meg azért, ha enni adok a gyerekeimnek, mert családapa vagyok, szerető férj, gondoskodó fiú, drága nagybácsi, pláne keresztapa, sőt, szüleim támasza, nagyatyáink botja. Az vagyok én a családnak, mint kedves vezetőnk az országnak.
Gyámolítója, gondoskodó atyja, akitől nem kérdezünk, akit tisztelünk, félve szeretünk és reszketve imádunk. Igen – gondolnám én, ha fideszes lennék -, ez a a rend kicsiben és nagyban, hogy mindig van, aki ott ül az atyának jobbján, onnan ítél élőket és holtakat, és országának nem lesz vége sohasem.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. március 24. vasárnap, 06:24
-
Találatok: 1721
Kijöttek az Eurostat új adatai az uniós kormányok költekezésének eloszlásairól, melyet az Mfor szúrt ki. Az adatokból tökéletesen látszik az, hogy az egész Európai Unióban nincsen egyetlen egy állam sem, amely többet költött volna sportra, kultúrára és vallásra 2017-ben. Kicsiny hazánkat senki még csak meg sem közelíti, ha arról van szó, hogy stadionokat építsenek, vagy egyházakat tömjenek ki az adófizetők pénzéből. A GDP 3,5%-a, vagyis 1342 milliárd forint ment el arra, hogy szinte minden faluban legyen egy stadion, valamint arra, hogy egyetlen, a miniszterelnök által kedvelt egyháznak se kelljen szűkölködnie. Na de hogy mégis mennyi ez a 3,5%? Nem sokkal kevesebb, mint amennyit a kormány egészségügyre vagy oktatásra költ. Míg előbbire 4,8% körüli összeg, addig utóbbira kicsit több mint 5% megy el az államkasszából.
Hogy erre mégis miért van ekkora szüksége az országnak, amikor kórházak tucatjai halmoznak fel milliárdos tartozásokat? Talán Matolcsy Györgyöt, vagy Varga Mihályt kellene megkérdezni, egy átlag halandó számára ugyanis ökörségnek tűnik az egész. Egyes demokratikus államokban a parlament évenként megszavazza a tervezett költségvetést, amely, ha értelmetlen pénzszórással van tele, egyszerűen nem megy át a parlamenten, vagyis nem fogadják el. Ha pedig nem fogadnak el egy költségvetést, akkor – Spanyolországban példának okáért – a kormány le szokott mondani. A Fidesz-KDNP-nek azonban ilyenek miatt nem kell aggódnia, azt tolnak ugyanis át a parlamenten, amit Orbán Viktor kiad parancsba. Ha százmilliárdokat kell stadionokra költeni egyetemek és kórházak fejlesztése helyett, akkor bizony arra kell.
Bővebben ...
