Orbán vagy Orbán
- Részletek
-
Készült: 2021. november 14. vasárnap, 10:53
-
Találatok: 1946
Nem tudom, kedves olvasó, gyomrodban remegő izgalmakkal ébredsz-e ma bele a ködökbe, hálát adva az egy teremtő Istennek, hogy megérhetted ezt a napot is, amelyiken tisztújítást tart a Fidesz. Pedig azt tart, ha eddig nem is írtad föl magadnak, sejtetted vagy gondoltad volna, hanem úgy keltél ki a marasztaló ágyból, hogy na, megint egy nap, amit túl kell élni. Illetve másképpen: hurrá, fölébredtem világ, jó benned lenni. De mindegy is. Nékem a dédanyám jutott eszembe, a verébszerű alakja és a csomó a kendőjén az álla alatt, mikor is a dunna melegéből olvasta az okuláréjával az MSZMP megyei lapjának címoldalát fennhagon, miszerint „Kádár János ismét a körülbelül titkára lett”.
Tudom, hogy már meséltem a kölök Kázmér sztoriját, de mindig eszembe jut, s nem a vénség távoli múltat megszépítő messzesége miatt, hanem mert ugyanaz van megint. Kádár János a KB (ómami szerint körülbelül) titkára lett mindig, amiről az MSZMP megyei lapja tudósított, most pedig Orbán lesz a Fidesz elnöke mindig, amiről a KESMA megyei és összes (pár száz) lapjai tudósítanak. Tudom, hogy másabb a kommunikáció napjainkban, de nem ennyire, és azt is tudom, hogy Kádárnak a körülbelüli titkársági székére esetleg volt kihívója. Míg Orbánnak az elnöki trónusra senki sincs, az idő épp emiatt nem körben forog, hanem karikatúrába torzulva ismétli önmagát. Lelkünkre így ül ez a kor.
Csak nekünk nincsen dunnánk, ami alól ártatlan tudatlansággal nézhetnénk bele a kajla világba. És az sem tudható momentán, hogy a nagy eseményt ma mivel barikádozzák el, buszokkal vagy fóliás kerítéssel, hogy a panelproliknak még a szaga se szivárogjon be a kiválasztottak közé. De olyan megható, amikor az a játszási, hogy ez egy fontos és jelentős esemény, holott egyáltalán nem az. A küldöttek – és a vendégek – körbenyalják Orbánt, ütemesen tapsolnak neki, ő pedig fürdőzik a talmi fényekben, és újólag megbizonyosodik kiválasztottságáról. Ezen túl, hogy a miniszterség miatt az alelnöki széket elengedni kénytelen Novák Katalin helyett ki lesz az alelnök, teljességgel érdektelen. Ez az egyetlen tét ma.
De ott, ahol a folyamatosságot őrzendő alelnök marad egy Kósa Lajos vagy Németh Szilárd, oly mindegy, hogy Novák helyére milyen bábu kerül. Orbánnak még csak kihívója sincs. Hogy nem lehet, vagy nem mer senki jelentkezni, mert a basa elküldené neki a selyemzsinórt, a mi szemszögünkből másodlagos. Érdekességként akkor merül fel ez az egész, amikor mindezek ellenére azt bizonygatják, hogy a Fidesz demokratikus párt, ahol Orbánon kívül másnak is lehet véleménye. Mint például ezt mesélte lelkesen egy másik Orbán, a Balázs, aki a tanácsadója a fő Orbánnak. Hogy az érvek döntenek, a vita meg a logika. Látjuk a sokszínűséget a tisztújítás során is, hogy a mi Orbánunknak keményen meg kell küzdenie az elnökségért. Vagy nem.
Virág elvtárs örökérvényűje jut eszünkbe ilyenkor: „Ugyan, kit csaptunk be? Magunkat? Mi tudjuk, miről van szó. A kutatókat? Azok örülnek, hogy plecsni van a mellükön. A széles tömegeket? Azok úgyse esznek se narancsot, se citromot, de boldogok, hogy velünk ünnepelhetnek. Az imperialistákat? Ühüm, azoknak alaposan túljártunk az eszén. Nem szeretnék most a helyükben lenni!” – Ez olyannyira tökéletes kép arról, ami ma a tisztújítás során ránk vár a sajtóban, hogy ragozni ezt tovább nem is kell. Annyit még elmesélek drága olvasó, hogy a tervek szerint délután négyig kell rágnod a körmödet, hogy Orbán vagy Orbán lett-e a Fidesz elnöke. És ebben az esetben egy és ugyanazon Orbánról beszélünk.
A köpcös felcsútiról. Tényleg, hogyan van az, hogy ebben az országban másnak is lehet ez a neve? De ez már a vészes rosszindulat a részemről, és nem szeretnék rossz színben feltűnni. Mert még azt mondja nekem is Kövér pedellus, hogy bolond vagyok. Mert Márki-Zayra ezt mondta, s ha most azt a kérdést teszed fel, ez hogyan jön ide, akkor azt kell mondjam, csak kis színesként az izgalmas nap előtt, hogy lássuk, a küldöttek és vendégek milyen nívón szórakoztatják majd egymást a paraván mögött, miközben ütemesen tapsolnak pártjuk örökös és leválthatatlan elnökének, magának a nagy Orbánnak. Viszont nem árt észbe venni, hogy ez lesz a Fidesz mint párt veszte is. Orbán után atomjaira hullik. De ez legyen a fideszisták baja.
444.hu
A legőszintébb felszólaló a Fidesz-kongresszuson: „Még várunk arra, hogy a Fidesz-központ megmondja, hogy mik a jó válaszok a kellemetlen kérdésekre” / 2021.11.14.
Kovács Péter szerint Budapesten minden fideszesenek be kell csöngetni mindenkihez, hogy elmondják, milyen is a baloldal. Csak még várni kell a központi üzenetekre.
444.hu
Mégsem járja be a választás mámora a Fidesz kongresszusát / 2021.11.14.
Mire a kongresszus elért a szavazásig, a háttérben eldőlt, hogy nem lesz verseny. - Elterjed a hír, hogy a küldötteknek lesz választási lehetőségük. Ordas fake news volt.
444.hu
16 év után a választás mámora járja át a Fidesz kongresszusát / 2021.11.14.
Szédületes, de több jelölt is van az egyik posztra. Nem az elnökire, Orbánt tizenhetedszerre választják meg ma elnöknek, 16-szor egyedüli jelölt volt.
Kapcsolódó cikkeink:
A körübelü’ titkára lett / Készült: 2019.09.30
Drága, jó dédi – családi legendáriumban Ómama – ücsörgött a dunna alatt, amikor én még kis srác voltam, tehát ide s tova a holocénban, szóval ücsörgött a ciha közt, hogy alig is látszott ki belőle. Álla alatt gondosan megcsomózva a kendője, rajta az okuláré, és olvasgatta az MSZMP megyei titkársága és a megyei tanács közös lapját, míg az aprónépek körötte sivalkodtak. Én is. Tessenek elképzelni, ahogyan kantáros rövidgatyában sivalkodok.
A homokóra alja / Készült: 2019.09.22
Mostanában iszik, és húzatja magának. Öregedő organizmus, aki fél a haláltól, rosszul esik neki, hogy utálják, nem is akar szembenézni vele, idegenekkel, kritikusokkal nem is találkozik. Körülötte nyüzsögnek, dörgölőznek, hangoskodnak, mégis végtelenül egyedül van, és azt akarja, hogy szeressék. Sohasem szerették, az apja verte, rossz focista volt, rossz tanuló, rossz barát. A felesége sem szereti, fél mellette, szenved. Barátja nincs, elvtársai nincsenek, bandatagjai vannak, akik, ha gyenge lesz, félrenéz, föl fogják zabálni.
Patyomkin-demokrácia / Készült: 2019.01.21
Hol volt, hol nem volt, valamikor régen, a XVIII. századon is túl, volt egyszer egy miniszter, aki a legendák szerint nagyon szeretett a látszatra adni. Ez az államférfi állítólag arra is képes volt, hogy egész álfalvakat építsen fel kizárólag azért, hogy az uralkodóját – és talán a népét is – lenyűgözze a látvánnyal és az áltelepülés látszólagos gazdagságával.
