– A menekültválsággal kapcsolatban írta 2015-ben, hogy ha pillanatnyilag sikeresnek is tűnhet bárki számára az orbáni problémakezelés, a kudarc mégis bele van kódolva. Két év elteltével ez nem így tűnik, sőt arról beszélnek, hogy inkább a nyugati vezetők is az orbáni irányba indulnak el.

– Orbán Viktor nem a probléma megoldása, hanem a probléma része. A menekültek elleni gyűlöletkampány; a menekültügyi konvenciók felrúgása; a közös európai menekültpolitika blokkolása; az etnikai homogenitás erőszakolása – ez mind-mind csak elmélyíti a válságot. Félelmeket vált ki a közvélemény egy részéből a tömeges migráció, a félelem pedig fogékonnyá tesz a demagógia iránt. A demokratikus középpártok nyomás alá kerülnek, hogy vegyék át Orbán, a francia Le Pen, a holland Wilders, az osztrák Strache retorikáját. Ez az idomulás rövid távon sikeres lehet, de hosszabb távon veszélyes megcsúszáshoz vezet. Egyrészt a centrum eltolódása a szélsőjobb felé öngerjesztő tendenciává válhat, amit nem biztos, hogy sikerül megállítani. Másrészt a tömeges migráció nem fog eltűnni az életünkből. Hatalmas demográfiai egyensúlytalanság van a fejlett és a fejletlen országok között, amit környezeti katasztrófák, éhínség, vízhiány, helyi háborúk fognak súlyosbítani, emberek száz- és százezreit a lakóhelyük elhagyására kényszerítve. A menekültellenes hangulatkeltés lehetetlenné teszi, hogy Európa racionális megoldásokat keressen az ebből adódó válsághelyzetekre.

 

– Pozitívan álltak hozzá a németek is: azt mondták, hogy „megcsináljuk”, vallották, hogy a problémát a lehető legbefogadóbban kezelni lehet. Aztán mégis úgy ítélték meg, hogy így nem működik, és szigorúbb irányt vettek.

– A probléma kezelésének része természetesen, hogy Európa lassítsa, szabályozott mederben tartsa a menekültáradatot. Két éve is ezt írtam. Csakhogy a szélsőjobb előretörése miatti pánikhangulatban Európa ma olyan módszerekbe is belemegy, amelyek elfogadhatatlanok és veszélyesek. Az unió hatalmas pénzeket fordít arra, hogy a menekültek tömegeit Líbiában tartóztassák fel. Líbiában nincs központi államhatalom; az európai pénzek jórészt haduraknál, kalózoknál, emberkereskedőknél landolnak, akik névleg a kormány fennhatósága alá helyezik magukat, valójában azt csinálnak, amit akarnak. Ez tartósítja a hatalmi űrt, és mérhetetlen szenvedést zúdít a menekülőkre.

– Mikor ön 2002-ben felszólalt Medgyessy távozása mellett, kicsit hasonló helyzetbe került, mint ma a Fidesz-kritikus jobboldaliak, akiket egyazon politikai oldalon bírálnak a kiállásukért. Jeszenszky Gézát például Boross Péter támadta, míg Deutsch Tamás Bod Péter Ákos, Mellár Tamás és Jeszenszky esetében beszél politikai elbutulásról. Ennyire rosszul tűrik mindenütt a saját oldalról érkező kritikát?

– 2002-ben is akadt példa méltatlan támadásra, de a Medgyessy-vita nagyobbrészt valódi vita volt, független értelmiségiek között. Nem tudok róla, hogy Jeszenszkyt, Mellárt vagy Bod Péter Ákost független jobboldali értelmiségiek támadnák.

 

– Az utóbbi években egyébként mintha erősödött volna a Fidesz-kritikus jobboldaliak hangja. A rendszer dinamikájából, az eltelt hosszú időből következik ez, vagy a kormány hibázik többet?

– Ha azt mondjuk, hogy a kormány hibázik, ezzel feltételezzük, hogy a dolgok alapjában rendben vannak. Szerintem nincsenek. 1990–2010 között Magyarországon – történelmünkben először – demokrácia volt. Jól-rosszul, de működött. Nyolc éve viszont gyors ütemben rombolják a demokratikus alapokat. Ez nem hiba, ez rendszerváltás.

 

– Akkor azoknak van igazuk, akik azt mondják, hogy a baloldalnak és a Jobbiknak is össze kell fognia egy alkotmányozó többségért? Vagy a bojkottot hirdetőknek?

– A Jobbik és a többi ellenzéki párt összefogása nincs napirenden. Ám az időközi választások azt mutatják, hogy az Orbán leváltását akaró választók készek átszavazni a győzelemre esélyes jelöltre. Ha ez így lesz 2018 tavaszán is, a Fidesz nagy bajba kerülhet.

 

– A korábban említett korrupciós ügyek fölbukkantak egyébként a rendszerváltás óta, ami éppígy volt az SZDSZ-szel is. Ismert Medgyessy Péter-idézet, hogy „az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel”. Mindenki érintett volt ezek szerint?

– Medgyessy súlyos állítást tett, amit nem tudott igazolni; később visszakozott is valamennyire. Tagadhatatlan azonban, hogy a politikai korrupció nem 2010-ben kezdődött. Ahhoz, hogy vissza lehessen szorítani, nagyon szigorú pártfinanszírozási és összeférhetetlenségi szabályokra lett volna szükség. Ezek híján a pártok közötti verseny a közpénzek lenyúlásában való versengéssé vált. 2010 óta valami más van: a kormányzó párt hatalmas gazdasági birodalmat épített maga köré, az ellenzéki pártokat pedig kivérezteti. A majdani rendszerváltás során ennek is véget kell vetni, méghozzá úgy, hogy a közpénzek versengő lenyúlása se térhessen vissza.

 

– Új rendszerváltás? Mit jelentene ez?

– Negyedik köztársaságot, az alkotmányos demokrácia helyreállítását és megújítását.

 

– Azért a Fidesz olyan jogkiterjesztő lépéseit el tudja ma már fogadni, mint a kettős állampolgárság? Még az intézmény ellen érvelt 2004-ben.

– Ha ma kerülne sor a kollektív döntésre arról, hogy áttelepülés nélkül megkaphassa-e a magyar állampolgárságot bárki, aki etnikai értelemben magyar, ma is azt mondanám: nem, ezt nem helyeslem. Az állampolgárság megadásával önmagában nem lett volna bajom. Csakhogy előre látható volt: követni fogja a választójog kiterjesztése százezrekre, akik nem élnek itt. Ez nincs rendjén. Arról, hogy Magyarországon kik hozzák a törvényeket, azok jogosultak dönteni, akik ezeknek a törvényeknek a hatálya alatt élnek.

 

– Az sem itt él, aki mondjuk tíz éve Londonban dolgozik, de magyar állampolgárként éppúgy beleszólhat a közügyekbe. Viszont az életére ugyanúgy lehet hatással: egy Bécsben munkát vállaló és egy erdélyi magyar egyaránt gondolhatja, hogy ha a választás a neki tetsző módon alakul, akkor itt folytatja az életét. Ahogy a kárpátaljai magyar is, hogy arra szavaz, aki egy olyan vitában, mint az ukrán nyelvtörvényé, kiáll az ő álláspontja és érdeke mellett.

– Az 1989-es alkotmány még úgy rendelkezett, hogy az a magyar állampolgár, akinek már állandó magyarországi lakcíme sincs, nem szavazhat. Ezt a megszorítást a Fidesz törölte el. Súlyosbítja a szabályozás anomáliáit, hogy diszkriminálják a külföldi munkavállalókat. Elfogadhatatlan, hogy aki soha nem élt itt, az levélben szavazhat, aki pedig ideiglenesen tartózkodik külföldön, az a lakóhelyétől esetleg több száz kilométerre lévő magyar konzulátusra kénytelen utazni, hogy élhessen a szavazati jogával.

 

– Mindenesetre a kettős állampolgárság már létező jogintézmény, és liberális demokráciákban nem szokás szerzett jogot visszavenni – nem így van?

– Így van, szerzett jogot visszavenni csak nagyon súlyos indokok alapján lehet.

 

– És a Fidesz lelke? G. Fodor Gábor dobta be néhány éve, hogy a polgári Magyarország annak idején inkább politikai termék volt, mintsem realitás. Ön hogy látta akkoriban?

– Liberális szemmel a polgári Magyarország szlogenje zavaróan kétértelműnek látszott. Aki akarta, érthette úgy, hogy a „polgár” szó az öntudatos, anyagilag és szellemileg egyaránt független, ugyanakkor konzervatív habitusú ember megnevezése. De úgy is lehetett érteni, hogy a Horthy-korszak keresztény középosztályát idézi meg. Szerintem jó volna, ha a majdani új jobboldal tisztázná a viszonyát ehhez a két olvasathoz, de nem vallana jó ízlésre, ha én akarnám megmondani, mire jusson. Más kérdés, hogy a polgári Magyarország mindig csak egy része lesz a teljes Magyarországnak. Mindig lesz például szabadelvű Magyarország is. Mindig lesz kormányoldal és ellenzéki oldal, és a magyar demokrácia csak akkor születhet újjá és szilárdulhat meg, ha a két oldal el tudja fogadni egymást a magyar politika legitim részesének. Vitatkoznak és küzdenek egymással a napi kormányzás ügyeiben, de közösen tartják fenn vitáik és küzdelmeik alkotmányos kereteit.

 

– Szép idea, viszont közben állami szinten egyre inkább a „Soros-tervről” és a Soros Györgytől való rettegésről szól minden. Ugyanakkor Soros mégiscsak valós személy, aki az alapítója is ennek az egyetemnek, ahol épp beszélgetünk, és ahol ön tanít (az interjú a Közép-európai Egyetemen – CEU – készült), továbbá egy nagy hatású milliárdos, aki a font árfolyamára is befolyással tudott lenni. Őt is lehet joggal kritizálni, nem?

– Mindenkit lehet kritizálni. Ám a Fidesz-propaganda nem kritizálja, hanem démonizálja Sorost. Egy szerteágazó nemzetközi összeesküvést hazudik az alakja köré, melynek állítólagos célja az, hogy Magyarországot Migránsországgá változtassa. Az alapítványai által támogatott civil szervezeteket e pokoli terv ügynökeiként bélyegzi meg. Az autokráciák jellegzetes politikai fogása ez: szakadatlanul fenntartani a fenyegetettség érzését, és azt a hamis képzetet kelteni, hogy a nemzet puszta létének egyetlen biztosítéka van, az éppen kormányzó erő.

 

Cikk: https://mno.hu/belfold/orban-viktor-a-problema-resze-2425739

 

gepnarancs.hu