Hírek

A populizmus grammatikája

Részletek
Készült: 2014. július 06. vasárnap, 16:54
Print 
Találatok: 1581

A teremtéskor Isten nemcsak a világot, hanem a nyelvet is megteremtette. Amit teremtett, annak nevet is adott. "És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és nevezé a setétséget éjszakának … És nevezé Isten a mennyezetet égnek … És nevezé Isten a szárazat földnek ... (Szent Biblia 5)". Aztán a nyelvet jóhiszeműen az emberre bízta: "elvivé [az állatokat] az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert a mely nevet adott az ember az élő állatnak, az annak a neve" (uo. 5-6). A hazugság nyelvét már az ember teremtette meg...

A Teremtő értelmezésében a nyelv feladata az igazmondás, ami előírja a hozzá rendelt felszíni struktúrákat. Az igazmondás az ember veleszületett közlésmódja. Ezt a nyelvet tanuljuk anyánktól, ezt a nyelvet tanítják az iskolákban, erre irányulnak a klasszikus nyelvtudomány kutatásai.

Látszatra a hazugság a megtévesztésig hasonlít az igazmondásra. Ám ez csak a látszat! A nyelv érzelmi-értékelő szerkezeteit vizsgáló résztudomány rendelkezik a hazugság leleplezésére szakosodott eszköztárral. Az alattomos nyelvi manipuláció rendszerint a szövegek érzelmi-értékelő és világismereti összetevőit támadja sikeresen. Kiváltképp a beszédpartneri bizalom, valamint az igazság kontrollálhatóságának elve bizonyul gyenge pontnak a hazugságtechnikákkal szemben. A huszonegyedik század mindenre kiterjedő mediatizációja pedig különösen jó táptalaja a populista törekvéseknek.

Tekintsünk egy szemléletes példát. A tanmesében a farkast kiáltó fiúnak az emberek kétszer adtak bizalmat. Feltételezték, hogy a fiú hiteles személy. Midőn látták, hogy híresztelései hamisak, megvonták tőle a bizalmat. Az igazság tehát akkor győzhet, ha azt az emberek képesek meglátni. A bizalom elve alapján hiszünk szüleinknek, tanárainknak, a MÁV menetrendnek, a politikusoknak. A világról szerzett tudást ezek a mediátorok közvetítik a gyermekeknek, tanulóknak, választópolgároknak. Ha a bizalom megrendül, a nyelv "elromlik". A bizalom alapját a beszélő hitelessége, illetve annak látszata képezi. Hosszú távon mikor tekinthető garantáltnak ez az erény? Ha a hallgató az igazság megismerésében, a mediátor pedig e szükséglet kielégítésében érdekelt.

Hazudni annyit tesz, mint igazságnak maszkírozott valótlanságot állítani. A hazug beszélőt az a remélt haszon motiválja, amely az emberek félrevezetéséből származik. A maszk megőrzését manipulációs technikák rendszere biztosítja, amelynek egyik példájaként tekintsük a farkast kiáltó fiú történetének korszerű változatát: a fiú által vezetett maffia a falu birkanyájának lenyúlásából él. Hogy ezt zavartalanul tehesse, a birkaállomány fogyásában bűnbaknak a farkast teszi meg. A igazságot sem a farkas, sem az emberek nem tudják feltárni, mert a közbeszédet a maffia tematizálja. A maszk elfogadhatósága tehát a kommunikációs csatornák kisajátításának köszönhető; így a beszélő képes tartósan fenntartani a tisztesség látszatát. Századokkal ezelőtt hasonló technikák révén tudott hosszú ideig uralkodni a geocentrikus világnézet.

Alapmotívum: a hatalomvágy

A politikai közbeszédben jól elkülöníthető a demokrata és populista szónok. Kiindulási alapunk tehát az elvi elkülöníthetőség. A demokrata szónok erényei az arisztotelészi értelemben vett erkölcsi tisztaság (ethosz), meggyőző erő (pátosz) és igazságfeltáró bölcsesség (logosz). A demokrata a közjó mellett érvel, vele azonosul. Nézeteit a valóságból vezeti le, érdekeit ehhez igazítja. Célja a világ objektív feltárása, az emberek tájékoztatása, meggyőzése a közjón való együttműködés érdekében. Ehhez keres támogatókat. Az embereket egyenrangú, autonóm gondolkodású partnereknek tartja. Az érvelő meggyőzés, a ráció vonalán halad, közlései explicitek. A hagyományosan magasztos fogalmakat (haza, szabadság, nép, magyarság) magáévá teszi, ugyanakkor a haladás, a reformok híve. A jogos kritikát elfogadja. Számára a vita a konszenzus kialakításának eszköze, tevékenységét szolgálatnak tekinti.

A demokrácia grammatikája azonos a jóhiszemű kommunikáció kooperációs szabályaival. Ennek értelmében a közlés legyen informatív, lényegre törő, hiteles, egyértelmű és udvarias. Érett demokráciákban a domináns közbeszéd célja az igazságosra, erkölcsösre, jogosra, szépre, hasznosra való rábeszélés, valamint az igazságtalanról, erkölcstelenről, jogtalanról, károsról, rútról való lebeszélés, mégpedig meggyőzés útján. A meggyőzés a beszélő és a hallgató részéről egyaránt tudatosan vállalt interakció. Egy demokratikus államban mindez akár intézményes formát is ölthet. Svédországban például van egy intézmény, az "Állampolgári Konzultáció", amelynek révén az embereknek lehetőségük van a véleménycserére. Így sokkal erősebb a politika civil kontrollja.

A populista szónok önmagából vezeti le a világot, közérdeknek álcázott önérdekből beszél, alapmotívuma a hatalomvágy. Számára az ethosz, pátosz és logosz nem más, mint maga a maszk. A magasztos fogalmakat leegyszerűsített szólamokba burkolja, amelyek a hívek előítéleteihez illeszthető tartalmat közvetítenek. Eszköze a féligazságokra épülő demagógia, mellyel a hallgatók érzelmi receptorait veszi célba. Beszédével sugalmaz, felbujt. A nép szószólójának adja ki magát, szociális érzékenységet mímel, nemzeti összefogást sürget. A népre való hivatkozás azonban nem más, mint a populista politikus trükkje, hiszen azt mindig ő mondja meg, mi "az emberek" akarata. A populista rétor paternalista: igyekszik kizárólagos jogot szerezni a családról, a népről, a nemzetről való gondoskodásra csakúgy, mint a hazafiság szerepkörére. A nemzeti szimbólumokat kisajátítja. A polgárok támogatását érzelmi politizálással, konyhakész eszmékkel szerzi meg. Önmagát magasztalja, ellenfeleit inszinuálja. A kritikát aljas kampányfogásnak minősíti, szemében a vita a gyengeség jele, az egység hiánya. Egyeduralomra tör, vezérimádatra nevel. Militáns kategóriákban gondolkodik és beszél. Híveit feltüzelt állapotban tartja, amelynek fontos kelléke az ellenségkép. A demagógiával fertőzött polgárnak nincs betegségtudata. Helyzete rosszabb a drogfüggőénél. Utóbbi ugyanis tud betegségéről, esetleg kezelteti is magát. A demagógiafüggő ember viszont szentül hiszi, hogy "igaz" nézeteket vall. Eközben szónokától nap mint nap várja a dezinformáció következő dózisait.

Teljes cikk: http://nepszava.hu/cikk/1026005-a-populizmus-grammatikaja