Hírek

Kertész Ákos: Kádár népe?

Részletek: Készült: 2014. április 18. péntek, 20:56
Print; Találatok: 1489

Lassan négy éve, 2010 őszén, alig pár hónappal a Fidesz első kétharmados győzelme után azt írtam az Őfelsége ellenzéke című cikkemben, hogy már másodszor élem át ugyanezt. 1948-ban Rákosi Moszkva parancsára és a szovjet tankokra támaszkodva lefejezte az alig három éves zsenge demokráciát, sokan akkor sem akarták tudomásul venni. Nem akartak kiesni a cukorpikszisből, akik a fölszabadulás után az uralkodó körökhöz tartoztak, nem akartak újra kirekesztettekké válni, inkább lehazudták, amit láttak: hogy ez bizony véres diktatúra, önkényuralom, személyi kultusz. Visszatérés a Führer és a Duce világához. Az a bizonyos „fasiszta kommunizmus”, amit József Attila már a harmincas évek közepén meglátott a bolsevizmusban, és a kommunisták moszkovita magyarországi pártjában.

mivelhogy rend kell a világba,
a rend pedig arravaló,
hogy ne legyen a gyerek hiába
s ne legyen szabad, ami jó.

Orbán a kétharmados győzelemmel ugyanezt tette, csak éppen nem idegen hatalmakra támaszkodva, hanem a balliberális kormányzat, de leginkább az MSZP hibájából elhülyített, átmosott agyú magyar tömegek akaratából. S megfordította a tendenciát. Nem bolsevizmusra, hanem egy retrográd, klerikál-fasiszta, nacionalista diktatúrára és személyi kultuszra váltott vissza.

Ám a demokráciát ugyanúgy lefejezte, mint annakidején Rákosi. És a demokraták ugyanúgy nem akarták elhinni, hogy vége a demokráciának, mint a bolsevista fordulat után.

„Aki ma alkudozni próbál a Fidesz-hatalommal – írtam akkor –, részt vesz bármiben (…), az betagozódik a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe. Az legalizálja a diktatúrát.

Megszívlelendő doktrinája az Egyesült Államoknak: terroristákkal nem tárgyalunk. Aki szóba áll a terroristákkal, legalizálja őket.”

A balliberális ellenzék négy éven át nem volt képes fölfogni, hogy nincs többé demokrácia, az Orbán által engedélyezett „kifutó” az csupán a ketrec zárt része, ahol a hízó szaladgálhat, hogy amikor majd leszúrják, jobb ízű legyen a húsa, és nem aréna, pláne nem agora, nem a politikai élet terepe; aki itt, a kifutóban ellenzéket játszik, az egyrészt bolond, másrészt legitimálja a diktatúrát, magyarul – kollaborál.

„Az MSZP ma már csak azért járja (…) a táncot, hogy egyedül maradjon az ellenzékben, és ez, a Fidesz hathatós támogatásával, még sikerülhet is.

Így lesz belőle Őfelsége ellenzéke. A Fidesznek cukorfalat. Ezt akarták. Az MSZP partner volt a többiek fölszámolásában, ugyanis szemrebbenés nélkül bekkelte ki, ahogy az MDF és az SZDSZ fölfalja önmagát. Az LMP eredetileg is lufi volt, szét is pukkant. Maradt a Jobbik. (…)

Na, a Jobbiktól még tart Orbán Vezér. Az MSZP-től már rég nem tart, röhög rajtuk, hisz a tenyeréből esznek.

Ha az MSZP (…) föl akar nőni egy diktatúrát megdönteni képes demokratikus csapat szerepéhez, ha föl akar támadni, nem vesz részt semmiben, nem tagozódik be az establishmentbe – kivonul”.

De nem vonult ki, négy éven keresztül asszisztált Orbánnak, hogy csigolyánként roppanthassa össze a demokrácia gerincét (ahogy Bajnai fogalmazott).

Teljes cikk: http://nepszava.com/2014/04/velemeny/kertesz-akos-kadar-nepe.html