Hírek

Voksár és voks-sár

vigyorTegnap végre lezárult a szavazatok összesítése, amelyből (végre?) megtudhattuk azt, amivel már eddig is tisztában voltunk. A korabeli angol film-folyam címét plagizálva: “Folytassa, Kétharmad!“. Kiderült továbbá az is, hogy nem a külhoni, Kettős Kamuállampolgárok, hanem belhoni, sokszoros Kamupártok kavarták meg kicsit (nagyon?) a szalámit. Nem tudjuk még azonban, tulajdonképpen mennyi pénzünkbe került nekünk mindez. Ezért most egy kis (hangsúlyozottan spekulatív!) kalkulációt fogok végezni, hogy kiderüljön: mennyi volt a “Voksár“.

Tegnap, a szavazatok végleges összesítése nem hozott lényeges változást a pártok közötti mandátumarányban a hét elején tudhatóhoz képest. Az Országgyűlésbe bejutott szervezetek (Fidesz: 44,99%; Kormányváltók: 25,6%; Jobbik: 20,17%; LMP: 5,25%) közötti erőviszonyai csupán jelentéktelen mértékben módosultak.

Néhány dolog azonban immáron teljesen nyilvánvalóvá vált, s ezek tökéletesen szemlélteik: milyen ravaszul, körmönfont módon szabta önmagára ezt az egész szisztémát az Orbánpárt!

Torz arányok, kamupártok, álválasztók

Az egyik, hogy ez az orbáni rendszer milyen végletesen képes eltorzítani a Támogatottság (tehát a választói akarat) és a Mandátumok Száma közötti viszonyt. A jelenlegi felállás szerint a Maffiózók a mandátumok 66,8%-át szerezték(!) meg, míg a Kormányváltók csak 19, a Jobbik csupán 11, az LMP pedig mindössze 2,5 százalékkal volt kénytelen megelégedni! Nem akarom különösebben védeni a korábbi, szintén a “Legerősebb Kutya” minél kielégítőbb nemi életét támogatni hivatott, parlamenti “székkiosztó aritmetikát”, de azért az jóval igazságosabb volt, sokkal közelebb állt a választói akarathoz. Bizonyításként csupán emlékeztetnék rá: ahhoz, hogy a Köpcös ugyanehhez a teljhatalomhoz juthasson, 2010-ben még a szavazatok 53 százalékát köllött kiravaszkodnia a választókból, míg most meg elegendő volt ennél 8 százalékkal kevesebb is. (Jé, ez a nyolc százalék punkt annyi, ahány választót Viktorék 2010-hez képest veszítettek!)

A másik pedig az, hogy milyen “bölcs” és “hasznos” dolog volt lehetővé tenni a Kamupártok zavarórepülését. A jelöltállítás megkönnyítésével (500 szignó/aspiráns), az aláírások valódiságának ellenőrizetlenül hagyásával (lásd: “Ajánlóív-biznisz“!), valamint a nagyvonalúan felajánlott (minimum 150, maximum 600 millió forintos), szabadon, mindenféle tényleges elszámoltatás nélkül elkölthető, állami kampánytámogatásra úgy gyűltek össze a különböző “szervezetek”, mint döglegyek az oszladozó állattetemre.

A Cinege utcai Maffia-központ által várt hatás nem is maradt el. Bár ezek a kamupártok nem vágtak jelentős rendet a learatható (cca. 4,8 millió) szavazatból, de megalapozott becslések szerint (lásd itt!), az általuk begyűjtött, szinte teljes bizonyossággal a Kormányváltóktól elvett, mindössze 4 százaléknyi (kb. 192 ezer) voks három-négy mandátum sorsát eldöntve, nagyban hozzájárult a Kétharmad prolongálásához.

Nem igazolódtak azonban be a külhoni, tehát a Kettős Kamuállampolgárok választási részvételeihez fűzött félelmek, illetve várakozások. Annak ellenére, hogy Tömjénzsóti (két, keresztényi lövöldözés között) hatalmas energiákkal igyekezett félmillió(!) fölé tornászni ezek létszámát (sikerrel! – avagy ez csak egy ugyanolyan “gyártott statisztika” volt, mint amit a KSH szokott produkálni a foglalkoztatottság ügyében?), mindössze nyomoronc 128 ezer szavazat érkezett be e forrásból. Az igaz ugyan, hogy ezek 95 százaléka (121.600) az Állampártot “erősítette”, de lássuk be: az a mindössze 0,5 százalékos “extraprofit” legfeljebb egy rendkívül kiélezett versenyben jelentett volna meghatározó tényezőt!

A voksok ára

A véglegesített eredmények ma reggeli olvastán, nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy kikalkuláljam: mennyi közpénzt szóratott ki a Köpcös az ablakon annak érdekében, hogy megtarthassa teljhatalmát?

A belföldi “viszonylat” kiszámítása viszonylag egyszerű. Itt nincs szükség semmiféle spekulációra, lévén az adatok nyilvánosak:

PÁRTLISTÁT ÁLLÍTÓ SZERVEZET TÁMOGATÁS ÖSSZEGE
FIDESZ-KDNP 597 000 000
MSZP-EGYÜTT-PM-DK-MLP 597 000 000
JOBBIK MAGYARORSZÁGÉRT MOZGALOM 597 000 000
LEHET MÁS A POLITIKA 597 000 000
JÓLÉT ÉS SZABADSÁG DEMOKRATA KÖZÖSSÉG 447 750 000
SZOCIÁLDEMOKRATÁK MAGYAR POLGÁRI PÁRTJA 447 750 000
A HAZA NEM ELADÓ MOZGALOM PÁRT 298 500 000
KÖZÖSSÉG A TÁRSADALMI IGAZSÁGOSSÁGÉRT NÉPPÁRT 298 500 000
ÖSSZEFOGÁS PÁRT 298 500 000
SERES MÁRIA SZÖVETSÉGESEI 298 500 000
MAGYARORSZÁGI CIGÁNYPÁRT 298 500 000
MAGYAR MUNKÁSPÁRT 149 250 000
SPORTOS ÉS EGÉSZSÉGES MAGYARORSZÁGÉRT PÁRT 149 250 000
ÚJ MAGYARORSZÁG PÁRT 149 250 000
ÚJ DIMENZIÓ PÁRT 149 250 000
ZÖLDEK PÁRTJA 149 250 000
EGYÜTT 2014 PÁRT 149 250 000
FÜGGETLEN KISGAZDAPÁRT 149 250 000
ÖSSZESEN 5 820 750 000

Ezekből kiderül, hogy a zavarórepülő tizennégy (én idesorolom a “Kis Schmukk” és a “JESZ” lényegében nem is működő, tehát fantompártjait is!) szervezetecskére az Örökös MiniElnök összesen 3.402,75 millió forintot fordíttatott a Közkasszából. Ezek meg (“cuzámen alesz”) bekasszíroztak (kerekítve) 192 ezer olyan szavazatot, melyeket a Kormányváltóktól elvéve, lényegében a Kétharmad prolongálására adattak a választóikkal. Ebből pedig simán kiszámolható, hogy egyetlen ilyen, “eltérített” voks (kerekítve) 18 ezer forintjába került minden adófizető magyar honpolgárnak! A bolondnak is megéri! Nem?! Hiszen mennyi ez azokhoz a tíz-százmilliárdokhoz képest, amelyeket az Állammaffia a következő négy(?) esztendőben közbe’szerezhet?! … Az “üzlet” tehát itt egyértelműen “nyereséges”! … Nem nekünk!

Sokkal nehezebb a dolgom a “külhoni” voksvásárlások költségeinek kiszámítása esetén. Ebben az esetben ugyanis nem állnak rendelkezésemre pontos adatok, így csupán a sajtóban és az interneten kerengő, elsősorban az erdélyi ügyletekre vonatkozó mendemondákra, találgatásokra támaszkodhatok.

Teljes cikk: http://szendamondja.wordpress.com/2014/04/13/voksar-es-voks-sar/