Hírek

Az orbáni áfium ellen

Régóta közhely, hogy a magyar társadalom nem csupán végletes politikai megosztottságtól szenved. Sokkal inkább meghatározó a jólétben élő kevesek szembenállása a lecsúszó középrétegekkel és az eleve nyomorban tengődőkkel. Orbán Viktor 2010-ben azzal a határozott szándékkal vette át a kormányrudat, hogy az említett vertikális, illetve horizontális megosztottságok között teljes átfedést hoz létre. Érthetőbben szólva: a tehetős rétegek alkossák a Fidesz szavazóbázisát. Elképzelése szerint a párt ellenfelei egzisztenciálisan a vazallusoknak, illetve egyenesen az államnak lennének kiszolgáltatva.

E törekvéssel magyarázható a közvagyon, illetve a különböző koncessziók villámgyors átcsoportosítása az Orbánhoz lojális személyekhez; a föld- és trafikmutyi, a szerencsejátékok piacának újrafelosztása, valamint a takarékszövetkezetek bekebelezése mind-mind ezt a célt szolgálják. Azzal természetesen Orbán is tisztában volt, hogy a szavazatmaximálás érdekében a szegényebb sorsú választópolgároknak is dobnia kell valami koncot./ Beck Tamás

És még valamiért. A kádári konszolidáció tanulságai is arra intették, hogy a közjogi rendszer elmozdítása a diktatúra irányába csak egy társadalommal megkötött alku eredményeképpen lehetséges. Vagyis: bizonyos fokú létbiztonság elengedhetetlen ahhoz, hogy a polgárok önként és dalolva lemondjanak szabadságjogaik jelentős részéről. Rögtön a kormányváltás után az újdonsült miniszterelnök Brüsszelben kilincselt a megszabott hiánycél megváltoztatása érdekében, hogy tervezett osztogatásához pénzt biztosíthasson. Barroso hajthatatlansága következtében azonban elszenvedte első vereségét. A "jó király" nem szórhatott aranyat alattvalói közé. Egyre erősebb bennem a gyanú, hogy akkor mondott le végleg a deprimált rétegekről.

Teljes cikk: http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=666044