A messzire ment ember
- Részletek
-
Készült: 2024. március 10. vasárnap, 10:03
-
Találatok: 1713
Prágában, a V4-ek összejövetelén – mint tegnap elmeséltük – leordították a mi kedves vezetőnk fejét. Nem egyébért, mint azért, hogy megmutassák neki, nem közébük való. Ha úgy tetszik, az orra alá dörgölték a civilizációs különbségeket, miszerint nem komilfó (és felettébb káros) a barbárságot képviselni Európa közepén. Azt is láttuk, hogy a kampánygépezet erre másképp reagálni nem tudott, mint azt hajtogatta: nem is, nem is.
Több dolog is sérült fideszi szempontból ebben a kéretlen történetben. Összeomlott az Orbán, Európa és a világ erős embere nimbusz – már ha volt ilyen egyáltalán a rajongó bávatagok ingatag tudatán kívül -, de nem feledhetjük a személyes vonatkozásokat sem. Egy narcisztikus alaknak ez rosszabb, mint a tökönrúgás, ezt a csorbát ki kell köszörülni, a saját szempontjából helyre kell állítani a világ rendjét, mert különben növelni kell a gyógyszerbevitelt.
Messzire menni, és onnan hozni történeteket bevált recept, hiszen tudjuk, onnan megérkezve azt mond az ember, amit akar. Így is lett. A nagy vízen túli utazásnak, amit egyébként nem tudjuk, milyen minőségben abszolvált a mi minielnökünk, lévén Trump momentán nem visel hivatalt, így ezt kormányfői útnak nehezen nevezhetnénk (azaz, milyen pénzből és mennyiért), tehát ennek a bizonytalan állagú bulinak többes feladata volt fideszileg.
A legegyszerűbben, hogy beleavatkozzanak egy ország belügyeibe, amennyiben Trump kampányolhat Orbán látogatásával, és meg is teszi. Lévén, ott is van kellő számú hülye, akiknek ez is elég. Mindemellett a leordítás után a mi jótevőnknek helyre kellett állítani az önbizalmát, hogy ne remegjen annyira a feje, s ha neki az is elég, ha egy köztudottan debil kolléga fényezi, ám lelke rajta, legyen ez a legnagyobb öröme. (Meg a mi idegünk.)
Illetve még hazai használatú kampányelemnek sem utolsó ez, lévén az itteni hülyék számarányosan nincsenek kevesebben, mint ott. És ennek megfelelően föl is került Orbán elvtárs Facebook-oldalára a kis videó, amelyen, illetve amelyben Trump vall szerelmet neki. Csakhogynem azt nem turbékolta Orbánról, hogy gyönyörű, de, hogy mennyire okos, az többször is elhangzott, ami olyan lehetett a csapzott léleknek, mint egy cirógatás.
Orbáni szemszögből tehát a rend helyreállott, a miénkből azonban nem. Hiszen hiába ment messze, hogy onnan megjőve a szólás szerint azt mondjon, amit akar, ez a rohadt globalizáció meg a technika, illetve azok az alakok, akik nem hugyoznak állva a gyönyöröktől, ha meglátják ezt a két idiótát egymást szopkodni, szóval, megint csak az lett, hogy kiderült az igazság, mint ahogyan előtte az is, hogy leordították a mi harcosunk busa fejét.
Még az óceánon túl sincs egy függöny, ahová igazán el lehetne bújni. A Trumppal való egymást szopkodáson kívül szerepelt a programban egy úgynevezett panelbeszélgetés is, amit ugyanazok, akik a fej leordítását is tagadták, így adtak el magyarországi használatra: „a közönség soraiban a legnevesebb amerikai jobboldali politikusok, elemzők, közéleti személyiségek foglaltak helyet”. Szép, rózsaszín kép az Orbán-kifestőben.
Viszont ehhöz képest, aki meg ott volt, azt mondta, hogy nem igazán, ilyeneknek se híre, se hamva nem volt a „panelbeszélgetésen”. Már megint egy állítás meg egy tagadás, és az ilyenekből a mi kedves vezetőnk jól kijönni soha nem szokott. Ez most sincsen másként, mert a kampánybulihoz közel lévők arról mesélnek, hogy ott nem jelent meg egyetlen szenátor és képviselő sem. Sőt, az is kiderült, hogy nagyon gyér volt az érdeklődés.
Illetve még ezen túl is: a helyi politikai elitet jól ismerők nem fedezték fel az Orbán Balázs által emlegetett „legnevesebb amerikai jobboldali politikusokat, elemzőket, közéleti személyiségeket” sem. De nem is ez a legnagyobb baj, hiszen nem történt egyéb, mint megint kéretlenül beláttunk a bábszínház kulisszái mögé, és ott a szokásos trutyit találtuk, amit tejszínhabbal tolnak le a hazai hülyék torkán. Ez eddig Orbán és az ő nyomoruk.
Viszont mindez egy ország, a mi hazánk nevében történik, s ebből az aspektusból a The Washington Post írása a mérvadó, amelyben az szerepel: „Orbán szokatlan lépéssel úgy látogatott el az Egyesült Államokba, hogy nem kapott meghívást rá a Fehér Háztól, ahol egyébként sem látnák túl szívesen”. – Ehhöz képest minden más mellékszál. Itt az látszik, hogy Orbán mindent egy lapra – Trump győzelmére – tesz fel csakis a saját érdekében.
Ahogyan ugyanígy egylapos játszma a Putyin győzelmében bízó is. S ha még – Isten ne adja – mindkét számítása be is jön, attól Magyarországnak egy fikarcnyit sem lesz jobb, Ha azonban nem, akkor viszont nagyon rossz lesz, bár azt hihetnők, hogy a mostaninál nehéz lejjebb lenni. De van az a mélység. Viszont elég kiábrándító azt látni, hogy mindez miért történik. Orbán nyomorult és beteges egója miatt. Jó, ha tudjuk, de jobb lenne véget vetni ennek.
nepszava.us
Dicsérje meg Donald Trump a te eszedet / 2024.03.09..
Orbánnak fogalma sincs arról, mekkora presztízsveszteséget jelent Európában a Trumpnál tett látogatása, hogyan tekintenek rá az európai vezetők, mekkora károkat okozott az amerikai-magyar kapcsolatokban, és mekkora szégyent hozott megint Magyarországra. - Ez a látogatás megint egy hadüzenet a NATO-nak, az Európai Uniónak, a demokratikus és szabad világnak. Diplomáciai szempontból egy katasztrófa egy idegen ország választásába beleszólni, egy potenciális diktátor választási kampányában résztvenni …
Kapcsolódó cikkeink:
Kiabáltak, vagy nem kiabáltak / Készült: 2024.03.09
Ha Havasi Bertalan (OV sajtófőnöke) állítja azt mindenféle bizonyíték nélkül, hogy a mostani V4 találkozón nem is üvöltötték le Orbán fejét, akkor minden jogunk megvan a kételkedésre. Ebből fakad, hogy valószínűnek, mi több, igaznak tartjuk azt, amit Havasi tagad, azaz, doktorminiszter urunkat hangos szóval küldték el az anyukájába, ami így már egészen delikát sztori. Mert dübörög a magyar külpolitika.
Gavarít Moszkva / Készült: 2024.03.06
Szijjártó Péteren – így a Fideszen, következésképp Orbánon – legutóbb akkor hördültünk fel egy jámbor oroszlán hangján, amikor Lavrovval Navalnij temetése napján vacsorálgatott vigyorogva és egymás hátát lapogatva. Nemcsak a jó ízlés, a morál, hanem az általános emberi értékek hiányát véltük felfedezni ebben az aktusban, s ugyan csekély vigasz, de nem voltunk ezzel egyedül. A minap Donald Tusk, a lengyelek miniszterelnöke gondolta hasonlóan, aminek hangot is adott, mégpedig meglehetősen keresetlenül.
Szijjártó és az amerikai igazságszolgáltatás / Készült: 2023.09.08
Hogy Szijjártónak olykor habzik a szája, azt már megszoktuk. Ilyenkor föláll a taraja, lábával mérgesen toppant, és egyfolytában hülyeségeket beszél. Nem ártana azonban valahogyan leállítani a manust, mert óriási károkat okoz az országnak, s benne nekünk. Persze a rendszer lényegéből fakadóan Szijjártó – lett légyen bármekkora szája és arca, ordítson akármilyen hangosan – csupán a fecsegő felszín, az Orbánban meglévő esszencia bugyborékolása. Tegnap már nagy valószínűséggel közel állt ahhoz, hogy hadat üzenjen Amerikának, és abban is egészen biztosak lehetünk, ha Orbán erre utasítaná, azt is megtenné.
Orbán, a messzire ment ember / Készült: 2022.08.05
Messzire ment ember azt mond, amit akar. Orbán, úgy ötvenedik felszólalóként, de amúgy mint fő attrakció feltüntetve magát, szót kapott a dallasi CPAC konferencián. Ha a Trumppal való találkozó a szürreális világ kapuja volt, akkor ez annak a mélységes gyomra, aminek azon kívül, hogy Orbán beteg egóját és manapság erősen megcsappant népszerűségét némiképp foltozgassa, semmi értelme nincsen. Mert ez csak olyan, mint amikor a nagyi a kipukkant villanykörtén stoppolja a lukas zoknit. Bár titkolják, de ne legyen kétségünk afelől, hogy mindez pénzbe került, és Orbán nem a magáéból fizetett, hanem az épp kizsigerelt magyar adófizetők állták a cehhet, ha a kormány, ha a Fidesz, ha akárki más rendezte a számlát.
Az amerikai dácsa / Készült: 2022.08.03
Közös lájkot mutogatva fotózkodott Orbán és Trump a volt amerikai elnök bedminsteri (New Jersey) birtokán, miszerint ők a békére kötöttek volna szövetséget, ami érdekes. Nem különösebb kifogást keresve, de eszünkbe ötlik, amikor Trump csapatai megrohamozták a Capitoliumot, amiből az a következtetés fakad, hogy neki az a béke, ha ő van hatalmon. Mondjuk Orbánnak is, különben meg az ő csapatai a magyar tévészékházat ostromolják meg, és nem azt állítjuk, hogy ez már közös nevező a két bajkeverő között, de már majdnem az. Ahogyan Trump eszméje az ukrán békéről, hogy a megtámadott ország mondjon le a Krímről és egyéb területekről, valamint a NATO tagságról, és legott béke lesz.
