Hírek

Egy óvodás naplója 40. – Fólpakk

szivarvany-sAszonta az Ibojnéni a tennap, hogy na, hova megyünk gyerekek, na hova holnap, de senkise tudta, hogy hova megyünk, mer aszt nem mondta meg az Ibojnéni. Úgyhogy nésztünk rá, hogy nahova, a Kisböskének teljessen tátva maradt a szája, még a Pityu is csak passogott, de nem bírt felelni az Ibojnéninek hogy nahova. Asztán nagy nehezzen kibökte, hogy hát, kirándulni megyünk gyerekek, megyünk ki a szabadba a parkba, úgyhogy gyerekek, öltözzetek megfelelően.

Így mondta, mer aszt nem mondhatta, hogy melegen őtözzünk, mer annyira meleg volt amúgy is, hogy paccsogtunk az izzadságba az oviba, még az Ibojnéni is úgy lihegett sokszor, mint egy kiskutya, tehát nem lett volna hasznos melegen öltözni, tehát megfelelően kellett. Meg még aszt is monta az Ibojnéni, hogy hozzunk magunkkal tízórait vagy ozsonnát, hogy ott a parkba ne maradjunk éhen, és erre a Kisböskének is fölcsillant a szeme, hogy nem marad éhen ott a parkba egyáltalán.
 
Mondtam az anyunak otthon, hogy csomagoljon holnap nekem tízórait vagy ozsonnát, vagy mindkettőt, de finomat, és öltöztessen megfelelően, mire az apu megkérdezte, hogy mi az a megfelelő, hogy nem-e fehér ing kell, meg ilyenek, mire az anyu mondta az apunak, hogy ne a gyerek előtt, ezért, mivel jó kedve volt az apunak, mögém állott, a vállamra tette a kezét ott mögöttem, és aszt mondta, hogy akkor nem a gyerek előtt mondja, amit mond, és akkor nevettünk mi nagyon.
 
Mire reggel fölébredtem, ki volt készítve a megfelelő rövidnadrág, meg a szendvicsek szépen fólpakkba csomagolva, ahogyan szeretem, hogy látszódjék benne a parizer meg a paprika meg a vaj. Szépen, színessen, ahogyan kell, úgyhogy így mentünk el az oviba az anyu meg én, és monta az ajtóba, hogy vigyázz magadra kisfiam, és edd meg szépen a szendvicseket, hogy nekem nőjjél nagyra szentem. És adott egy puszit, hogy akkor most nekem jó lesz, mert most én megyek a kirándulóba.
 
Nem mentünk túl messzire. Jött velünk a dadus is, hogy jobban legyen ránk vigyázva a kiránduláson, mert ilyenkor mindig rosszak szokunk lenni, főleg a Pityu. De csak átmentünk az úton, szembe a parkba, hogy ott legyünk, mint kirándulók, de el se tudtunk helyezkedni, máris megvolt a baj, mert ott volt a pad, leföstve szépen csíkossan, színesre, mint egy szivárvány, és az Ibojnéni fölvisitott, hogy jujj, rá ne nézzetek gyerekek, és ráült, a kezével takarva a csíkokat, hogy ne lássuk a romlást, a szép színeket.
 
Mondta a dadusnak az Ibojnéni, hogy vigyen onnan minket a padtól, de nem tudtuk mi a baj vele, milyen veszedelem lehet a padba, és a dadus is csóválta a fejét, és odasúgta az Ibojnéninek, hogy ne halljuk, de hallottuk mégis, hogy hülye vagy te Iboj. Így odébb mentünk, a bokrok mögé, hogy ne lássuk a padot, így érkezett oda az Ibojnéni, hogy na gyerekek, bisztosan megéheztetek a nagy izgalomra, pedig csak ő izgult, tehát aszt mondta, hogy együnk, és enni is akartunk.
 
Vették elő a gyerekek a szenvicseket, ahogy én is, a fólpakkba csomagolt zsömlémet, de ahogyan az Ibojnéni meglátta a kezembe, fölsikittott, hogy fólia, jaj, fólia, és kitépte a kezemből a szenvicset, hogy szaggassa le róla a fóliát, hogy mit talál benne. De közben a Pityunak is, meg a Kisböskének is, meg még sok gyerekenek is fólpakkos zsömléje volt, és az Ibojnéni nem bírta el már ezeket a terheket, mert nem szedhette el mindenkitől a fólpakkos szenvicset, hogy mi lehet benne, mit rejthet, hogy le kellett fóliázni.
 
Rosszul is lett az Ibojnéni ennyi kalandtól, kapkodta a levegőt meg fuldokolott, úgyhogy a dadus mentőt hívott hozzá, a gyerekek meg megbolondultak, dobálták a szenvicseket, meg orditották, hogy fólia, fólia. Egy zápor is volt hamar, amíg ki nem értek a mentők, és az Ibojnéni a fák fölött meglátott egy szivárványt, hogy még rosszabbul lett tőle, a gyerekek rohangáltak, kiabáltak, hogy fólia, fólia, én meg fogtam a fólpakkos szenvicsem, és gondoltam, na, vára dömperemmegyek.
 
 
 

Kapcsolódó cikkeink:

varosikurirxEgy óvodás naplója 38. – Ormányinfó plusssz / Készült: 2023.05.07
Aszonta az Ibojnéni a tennap, hogy nagyerekek, képzeljétek, milyen jó is lesz nekünk de nagyon, mer kérdeszhetünk az Ormány miniszteres bácsitól. De senkise tutta, ki is az az Ormány miniszteres bácsi, ezér elmagyarázta, hogy ő szok a tévébe meg a rédióba beszélni mindig, meg ő gondolkodik felőlünk mindig, hogy nekünk jó legyen nagyon, meg neki a baráttya a képviselő bácsi, aki szok jönni hozzánk, és labdát hoz. Meg a papbácsi is a baráttya neki, aki szintén jár hozzánk sokat, de ő nem hoz labdát. Ő semmit se szok hozni, de azért gyakorta itt van velünk. Aszonta az Ibojnéni tehát, hogy kihirdették az újságba, hogy lesz majd a gyereknapon Ormányinfó plussz, és ott lehet kérdezni az Ormány miniszteres bácsitól.

7sj4kyyalgyEgy óvodás naplója 37. – Lyézuskeresztye / Készült: 2023.04.07
Aszonta az Ibojnéni a tennap, hogy na, micsinálunk holnap gyerekek, na mit, és nézett a szemeivel, amik csak úgy röhögtek a boldogságtól, úgy csillogtak neki. Nézett rá a Kisböske is, a Pityu is, hogy na, micsinálunk, mire kibökte, hogy eljáccuk a golgátát vagy golbatát, nem lehetett érteni, és nem is értették a gyerekek. Én se. Otthon meg is kérdeztem az anyutól, hogy mi az a golbata vagy golgáta, amit játszani fogunk holnap az oviba, de az anyu se hallott ilyenről, meg az apu se. Az apu most már mindig olyan furcsán néz, amikor mondom neki, hogy az Ibojnéni mit akar csinálni velünk, és gyakran káromkodni is szok.

ibojovodaEgy óvodás naplója 36. – Úév / Készült: 2022.12.30
Aszonta az Ibojnéni a tennap, hogy na, ki jön hozzánk holnap gyerekek, na ki, de senki nem tudta kitalálni, hogy egyfolytába találós kérdéseket rak föl titokzatossan, hogy na, ki. Se a Mikulás nem lehet, hogy jön, mert már rég el is ment, de a Jézuska se, mert ő is egy hete már, hogy megszületett, igaz a fája még ott áll a szobában, de kétszer nem szok jönni, egy évbe legalábbis. Úgyhogy a Kisböske is nézett nagyon, hogy na, ki jön, csak a Pityu találgatott, hogy a képviselő bácsi vagy a papbácsi, mert más nem nagyon jár ide mihozzánk az oviba. Mi szoktunk még, de mi meg nem vagyunk se meglepetés, se nem hozunk semmit se.

logiEgy óvodás naplója 35. – Zsufi / Készült: 2022.10.09
Aszonta az Ibojnéni a tennap, hogy na, mi lesz gyerekek, holnap, na mi, de most se tuttuk kitalálni, hogy mi is lesz velünk holnap, hogy mit akar mondani. Mert csak nézett a szemével, ahogyan szok mindig, amikor eztazt bejelent, amikor asztán mindig furán sülnek el a dolgok, most is éppen úgy nézett miránk, meg mosolygott, de csak annyit mondott asztán, hogy vendégek jönnek mihozzánk megint. Gondolkoztunk, ki lehet az, ki jöhet, de semmit nem mondott többet, úgyhogy az anyunak se tuttam megmondani, hogy ki is jön mihozzánk, csak az apu vélekedett, hogy biztos megint valami képviselő vagy ilyen.