Hírek

Használt étolaj

Részletek
Készült: 2022. július 20. szerda, 16:20
Print 
Találatok: 1142

orban_kata_peticioTegnap tán a magyari jódógos, porbafingó panelproli számára a legörömtelibb hír az volt, hogy újabb helyeken adhatja le a használt étolaját, ezzel is kímélve a környezetét, ami majd másba pusztul bele úgyis. És a panelproli sem az étolajba fog. Hovatovább elérkezik az az idő, amikor, akárha Pelikán gátőr gyermeke arra a kérdésre, hogy tartanak-e disznót, azt a feleletet adta: „Nincsen ahhoz nekünk moslékunk”. Hasonképp a magyar porbafingónak sem lesz ahhoz étolaja, hogy óvja a környezetet, és mégsem erről fogunk diskurálni máma látszólag, pedig dehogynem. Ezt az olajas hírt foglalta aztán keretbe a fotósorozat, amelyet egy élelmes riporter készített a kedves vezetőről az ország házában, miközben aljas és röhejes törvényeket fogadtak el.

Azok a képek mindent elmondanak róla, de nem vagyunk mi egy Lombroso, hogy messzire mutató következtetéseket vonjunk le valakinek az ábrázatjáról, pedig az Orbánéról lehetne. De mondom, ilyet mi a hajdani gyermekszoba miatt nem teszünk, pedig tehetnénk. Ezek között a képek között minden bizonnyal szerepelt az a pillanat is, amikor nem vette át a kata-törvény ellen tüntető futárok petícióját. Igaz, hárító gesztusokat nem tudott volna kattintani az élelmes riporter, lévén, a petíció el sem jutott hozzá, testőrsége ugyanis megakadályozta azt, és most ne a TEK-re tessenek gondolni. Ők fizikailag védik a valóságtól, míg itt, a parlamentben Nacsa Lőrinc csinovnyik akadályozta meg, hogy a kérelem őméltósága (felsége?) kezébe jusson, megzavarva őt az emésztésben.
 
Rossz módszert és utat választottak a futárok. Nem csupán egy cetlit kellett volna küldeni be, a falak közé, hanem mondjuk egy pizzásdoboz belsejére írni rá a könyörgést, hogy a nagy ember ne tegye őket földönfutóvá, ne taszítsa őket nyomorba. Igaz, az sem biztos, hogy eredményre vezetett volna, mert emlékezhetünk, régebben a dohányipari dolgozók egy tábla csoki papírjára írtak hasonló esdekléseket, mint most a futárok, és akkor a Semjénnel a csokit megzabálták, a kérelmet pediglen le sem szarták magunk közt szólván. Így, ha most a futárok pizzával, illetve annak dobozával kísérleteztek volna, úgy járhattak volna, mint annak idején a cigisek. Hogy ugyanis a pizzát is megzabálták volna, és föl sem kötötték volna őket, ha már Pelikán gátőrt emlegettük az elébb.
 
Ilyen képzetek és képzelgések költöztek belénk az étolajtól a fotósorozatig, ám a kettő közt is történtek dolgok a házban. De mind azzal a benyomással és tartalommal is, hogy ami ott történik, az már tényleg cirkusz, és már nem is elsősorban amiatt, mert nem érettünk, porbafingókért ügyködnek ott az emberszabásúak, mert ilyen képzeteink már régen nincsenek, hanem, hogy jól láthatóan a valósághoz, az empirikusan észlelhetőhöz, a mi téridő kontinuumunkban tapasztalhatóhoz az ég egy világon semmi köze az ottani eseményeknek. Ami ott van, az leginkább egy hagymázas álom, és ennek igazolásául nem csak a kedves vezetőről készült fotósorozatot hozom, amit majd tessenek megtekinteni a virtuális térben, hanem úgy en bloc van, hogy az ember olvasva, hallva, látva az előadást fölsóhajt.
 
És pediglen azt mondja jó artikuláltan, hogy azt a kurva életbe. Esetleg még a mocskos jelzővel kiegészítve. Mert ugyan tudta, hogy ezek megszavazzák az ispánokat és vármegyéket, de volt valami derengés, hogy talán mégse akarnak annyira visszamenni a középkorba, és kiderült, hogy de, igen. Ám amíg erre mondhatják, hogy mindez szimbolikus gesztus – pedig á, dehogy -, addig a költségvetés csak nem az. Nem bizony, de ránézve annak számaira kitetszik, hogy annak is csak annyi köze van a valósághoz, mint a főispánnak a XXI. századhoz, azaz, semennyi, ez viszont már baj. Két dolog látható a költségvetésből, hogy propagandára és sportra még az eddiginél is nagyon sokkal több jut aközben, hogy emberek meg az életükért könyörögnek petícióban. Ezt viszont vastagon leszarják.
 
Ennyi a NER, és ennyi Orbán is. Kiegészítésképp még a hevenyészett képhez indoklásomul hozzá teszem, hogy például futballistát nem látunk tüntetni, őket nem kell sokkolózni a hídon, mert ott sincsenek. És pediglen azért nincsenek ott, mert míg a nyomorult futár (író, színész, tanár, i tak dalse) katáját, s így megélhetését hazavágták, a futballista, aki ekhót választhat, most is lubickol a vízben, mert amíg tőled a bruttódnak a harminc százalékát elviszi Orbán és csapata, tőle beéri tizenöttel, amire magyarázat nincsen. Mint ahogyan az egyházak totális adómentességére sem sok, illetve az okot persze, hogy tudjuk. Viszont ez is mindegy, mert megszavaztuk, nem egyszer, nem kétszer, hanem négyszer, így – ahogyan mondják is – erős felhatalmazásuk van, hogy a képünkbe szarjanak. Ennyi. Ui.: az olajat ne feledd jó helyre vinni.
 
 
 

Kapcsolódó cikkeink:

ovicsokiA tanárok csokija / Készült: 2022.06.18
Gulyás Gergely szerint az ellenzék akadályozza meg, hogy a Fidesz felemelje a tanárok fizetését. Amikor ezt az axiómát hallja a fideszegyház bármely tagja (vö.: szekta), szívesen kitekerné az ellenzék nyakát, de ilyet a közelében nem nagyon talál, ezért inkább belerúg a vak komondorba. Valljuk be, mi sem tételeztünk volna ekkora aljasságot az ellenzékről, bár régóta hírlik fideszi körökből, hogy a nemzetére ront, egekbe emelné a rezsit, lebontaná a kerítést, és minden ilyesmi jár a fejében egyfolytában, ezen kívül rossz hírét kelti hazánknak, és áskálódik a megállított Brüsszelben.

vm_csokiCsokipapír / Készült: 2020.04.14
Kásler Miklós kirúgta az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet igazgatóját, mert valószínűleg nem tetszett a képe. Volt valami indok, de lehetett volna egészen más is, mint ahogyan előtte pár nappal a Fejér Megyei Kórház vezetőjénél is találtak valamit, hogy meneszthessék. Mire nem jó a veszélyhelyzet meg a rendeleti kormányzás, ezek örve alatt sokkal flottabbul el lehet intézni olyan dolgokat, amelyeket a köznapokon is lehetne, csak macerás volna. Megszabadulva mindenféle egyeztetési színjátékoktól, meg a szavazás álságos időtöltésétől, katonásan, vezényszóra mennek a dolgok.