Hírek

Ő ír, te nem olvasol

Részletek: Készült: 2022. április 29. péntek, 10:04
Print; Találatok: 1591

vgy39 „Amit most aláírok, egy rendelet, a kormány fogadta el a tegnapi ülésén” – ezekkel a szavakkal tette ki a Facebookra Orbán Viktor a képet, amelyen tényleg ír, hallani, ahogyan szuszog erősen, nyögdécsel a megfeszített figyelemtől, holott azt hihetnők, hogy a kampány már véget ért. Hát, lófaszt mama, hogy a klasszikushoz (Gy. F.) forduljunk újólag, mint a magyari néplélek tükre és veleje. A kampány soha nem ér véget, itt marad velünk örök időkre, míg a NER, s még hét nap. Kaptak a nyugdíjasok újabb három egész kilenc tizedet (vö: novemberben jön nyolcvan, Feri bátyám), amiben az a csudálatos, hogy mire valóban megkapják, annyit fog érni, mint amit Gy. F. a kedves mamának vizionált ha nem is a valagába, csak miheztartás végett.

Zúg körülöttünk a világ, röpködnek a repeszek, de mi itt a Kárpátok alatt a béke és biztonság kicsiny és hamis szigetén ücsörgünk, és lófasztmama módján tesszük föl a kérdést önmagunknak, hogy vajh, mi baj is történhetnék mivelünk, ha álló csillagunk fölöttünk lebegve óv minket a bajoktól, de leginkább a gondolkodástól is. Képünkbe maszatolva a mindenkori buzgalmat, hogy ez itt egy rendelet, és ez vagyok én, aki aláírom neked, látod, barom, nekem köszönheted a lukat a seggeden is.

Nem kellene így lennie, és mégis így van, kies hazánk belemerevedett az atyuskába, az atyuska mibelénk, hogy egymás nélkül élni sem tudunk immár. Amit én megtehetek, mert én hülye vagyok (vö: Svejk), node, hogy ő is? Ez a kérdés foglalkoztat minket a képet nézegetve.

„Amit most aláírok, egy rendelet, a kormány fogadta el a tegnapi ülésén” – idézzük fel újólag a kontextust és a habitust, és Isten bocsássa meg nekünk, ez nem sokban különbözik attól, mintha azt kapnánk a képünkbe, hogy ez itt a seggem, amit kitörlök. Hogy a kampányt emlegetjük, az egyáltalán nem véletlen. Mert míg abban elnézve de meg nem engedve vettük tudomásul, hogy hülye alattvalónak vagyunk tartva, aki a kedves vezető nélkül még a taknyos orrát sem tudja megtörölni, a világra szóló újabb diadal után könnyelműen azt véltük, eljön az ideje annak, hogy felnőttnek, és ne gumigatyás pesztrálandó alanyként legyünk kezelve. Mert igényünk volna felnőttnek lenni, amik azonban a NER-ben a jelek szerint már soha nem lehetünk.

Belátva, hogy ebben van azért alattvalói igény is jócskán, a tegnapi facebookos képpel és szöveggel az derült ki végérvényesen, hogy ez az igény: az egybites alattvalónak gügyög a félbites atyuska, jobban buzog magában az aláíróban, mint amennyire azok igénylik, akiknek aláírt, s ezen a ponton áll előttünk Orbán a pőre valójában, aki addig játszotta ezt a szerepet, míg végérvényesen úgy nem maradt. Ezt csak miheztartás végett rögzítsük, hogy mi vár ránk újabb négy évig, ha lehet, a bambaságnak még újabb, lejjebb lévő köre, az elhülyítés és elhülyülés egymást erősítő végtelen hatalma. Mindez törvényszerű. Az Európa DNS-ét hordozó, azt uralni vágyó organizmus az ellenséges világból hazatér, és itthon teljesedik ki.

Hogy ez neki így sikerül, az is sorszerű. Ebbe szocializálódott az avas szagú parasztudvaron, ezt látta az apjától és a KISZ-ben, és ez nyilvánult meg abban is, mikor – mint emlékezhetünk – a Kádár rendszerrel egy baja volt az ifjú és hamis forradalmárnak, hogy nem ő ül az ormain. Most teljesedett ez be, most értünk körbe, ha úgy tetszik a kiinduló ponthoz, Lenin ült, dolgozott, Kádár úgyszintén, és Orbán is érettünk szuszog, ahogyan aláír. „Amit most aláírok, egy rendelet, a kormány fogadta el a tegnapi ülésén” – jegyezzük fel újra, és nem azért, mert annyira tetszene, hanem mert benne van a kor, benne a rendszer és benne Orbánnal együtt magunk. Olyat már a világért sem akarnék, hogy valaki is közülünk emelje fel a fejét.

Nincs hová ugyanis, ez a dolgozat csak arra való, hogy mintegy a fuldokló utolsó légvételével rögzítsük az utókornak, még élünk, még látjuk az abszurdot, érzékeljük a bohózatot, amivé lett az életünk, ha nevetni rajta már nincs is erőnk. Az ismétlődések elveszik az esztétikum súlyát, a századik pofon nem fáj annyira, mint az első, holnap pedig már föl sem emeljük a fejünket, ha szembejön velünk egy ilyen borzalom, amiről most még volt erő gondolkozni, de az iszony előbb-utóbb fölzabál. Kit előbb, kit később, a négy év, ami jön, és ami igazából hétfőn veszi kezdetét, rengeteg hosszú, és innen nézést már az sem biztos, hogy megérjük a végét, mert a fülünk már lekonyul. Izmaink pedig erősen lazulnak.

Cikk: http://rezeda.blogin.hu/2022/04/29/o-ir-te-nem-olvasol/

youtube / videó

Orbán Viktorról dalolnak az Echo tévében - csuhajja... / Közzététel: 2013. máj. 19.

Kapcsolódó cikkeink:

Feri bátyám / Készült: 2021.10.15
Újabb kis színessel gazdagodott az Orbán-összes, és hozta a megszokott nívót, amit annak idején a helló röfivel belőtt. Különféle színterei vannak a szavazatszerzési előadásnak, egyik közülük a vidéki, bukolikus, tiszta paraszti felvonás pálinkával, préshurkával röfivel és kocsmával, plusz a negédeskedés a nép egyszerű gyermekével a nép egyszerű gyermekeként, akinek azonban hatalmában áll elintézni, hogy Feri bácsinak jó legyen – „Ott loholok a pénzügyminiszter nyakán” –, tehát egy személyben küzd Feri bácsiért, röfis néniért és mindahányunkért, mert nem feledi, honnan jött. Avas szagú parasztudvarról, viszont a kedves papa párttitkár volt, ezért az igazi népi, falusi nyelvet Orbán nem tanulhatta, csak azt hiszi, hogy az ilyen.

Orbán megtekint / Készült: 2022.01.26
A kedves vezető ismét spontánul, a hasára ütve elugrott Kónyba. Úgy gondolom ezt, hogy ül az asztalánál, előtte Nagy-Magyarország térkép, szeme fekete kendővel bekötve alaposan, és duci ujjával bök egyet, kijelöl egy pontot a papíron, hogy akkor most induljunk el oda, de azonnal. Ülnek akkor a páncélozott járműbe bele a sötétített üvegével, és haladnak Feri bátyámék, hello röfiék meg mind a magyar valóság felé, és a célhoz érve bekopognak egy házba illedelmesen. Viszont én nem tudom, hogyan telik egy tűzoltó, a becses neje és három csemetéjük egy kedd délelőttje, de, hogy se munka, se oskola, se ovi, az már delikát, vagy ők is spontánul várták a kedves vezetőt kifürödve és illatosan, rőzsedalokkal, zsoltárokkal a szívükben.

Teli pofával / Készült: 2021.12.20
A gyerekek megtudhatták a héten, Orbán Viktor azt szereti a karácsonyban, hogy együtt énekelhet a szeretteivel. Ebből a mondatból feldereng talán, hogy advent jegyében folytatódott a kis magyar politikai pedofília. Nekem viszont, mivel már nem járok oviba, Orbán és az éneklés kapcsán a legutóbbi elcsalt választás utáni danászás jutott eszembe, amikor a kedves vezető jól láthatóan félrészegen óbégatott a színpadon Semjénnel. Akkor tehát érezték a karácsonyt ők, vagy csak annyit mondtak, szüret, folytatjuk. Mármint a lopást, az örömök tehát indokoltak voltak, viszont ezek szerint Semjén is a szerettek közé tartozik, akivel énekelni oly jó.

Orbán mindent is tud / Készült: 2020.02.05
Interjút adott Balog tiszteletes. Régebben miniszter, mostanában miniszterelnöki megbízott, és, mint a tűztől távolodó napkeleti bölcs, mesélt volt, jelenlegi és örök főnökéről, aki maga Orbán Viktor (megkövezés terhe nélkül RBNVKTR). Elkezdett belőle népmesei hőst, legendás királyt és mindent látó kiskondást farigcsálni egyben, s mivel azért még elég közel van a fazékhoz, felszopta őtet, hogy jusson is, maradjon is. “A miniszterelnök ebben mindig világbajnok volt. Ha kell, a kislánya iskolájának a portásától, alternatív elemző csoportoktól, a roma barátaitól, a főorvostól, egy óvónőtől, a házukon dolgozó kőművestől vagy akár a feleségétől, de mindig begyűjti az információkat.”