Hírek

Farkasverem-szindróma

42288968_b4mMiniszteres urunk, elnökatyánk a határra költözik dolgozni. Ezt írja az újság. Azért költözik oda, mert megkívánja a háborús helyzet, így az emberben óhatatlanul az a reflexió támad, hogy közelebb szeretne lenni a fronthoz, ebből aztán és ezek után pedig beugrik a Farkasverem vagy Farkasodú (gusztus szerint), amely Adolf gierłożi főhadiszállása volt, hogy szintén közelebb legyen a fronthoz a Barbarossát irányítani. A végét ismerjük. Hogy miniszteres urunk, elnökatyánk a határra költözik, azt olyan képpel illusztrálta az újság, amelyen a főhős kék dzsekit viselve néz hülyén menekültforma emberekre, hogy fontosságát és nélkülözhetetlenségét hangsúlyozza.

A háború és szörnyű folyományai a kampányfolyamatban bekerülnek az árvíz, a márciusi hó és a drótkerítés közé, és itt tűnik fel miniszteres urunk dress code-ja. Európába trottyos gatyában jár, inni (pálinka, sör) kockás ingben szokott, aztán van a disznóölő mellény, és a határjáró dzseki. Délen is mindig ebben szokott lenni, amikor a fasiszta és mindenféle illiberális cimboráival menetel a drótkerítésnél. Gondoljuk, megkérdi a kedves neje esténként, hová indul reggel a dolgozóba, s ha azt feleli, a határra, akkor ezt a nyalka – amúgy ocsmány – dzsekit vasalja ki neki, és készíti oda a szék hátára, miután a konyhában végzett a mosogatással.
 
A bajok azonban ennél sokkal nagyobbak. A menekültek özönlenek az országba, és valamit tenni kell velük, indokként ezt adja be a propagandagépezet a határra költözésről. Ezért miniszteres urunk, elnökatyánk ott sürög majd személyesen, miközben például a Keletiben totális a káosz, ha nem lennének az önkéntes alapon dolgozó civilek, már rég összeomlott volna minden. Általában is elmondható, a NER-ben az működik, amiből az állam (Fidesz) kimarad, amihez hozzá érnek, szarrá megy, működésképtelenné válik vagy megszűnik. Nem jó ómen, ha valamit Orbán irányítani akar, ha meg személyesen, az egyenesen tragédia.
 
De nem is ez. Hanem a bajszos elődre hajazó határra költözés, ami a hírek szerint először Debrecen lesz, és ott is a laktanya. (Még szerencse, hogy nem az Aranybika, ha van még ilyen, s ha igen, akkor biztosan a Mészárosé.) Debrecen sok mindennel határos emlékeink szerint, de Ukrajnával éppen nem, az ottani laktanyába költözni éppen annyi, mintha az erkélyen vagy a bazi földgömbös tárgyalóban maradt volna, ahol a koviubit kotyvasztani szokta. Mindebből egyenesen következik, hogy a kék határjáró dzseki munkába fogása, napi munkaruhává avatása mintegy épp nem egyéb, mint ocsmány kampányfogás, amiképp valójában minden miniszteres urunk nyomorult életében.
 
Eddigi cimborái egészen más utat járnak be ezekben a napokban. Cseh, lengyel és szlovén kollégája egyenesen Kijevbe utazott tárgyalni, oda a mi miniszteres urunk nem iramlott. Helyette a Kossuth-téren óbégatott, tudjuk, miket. Egyáltalán, nagyon jól megfigyelhető, sohasem ott van, és nem azt csinálja, amit a maga elé pajzsként tartott ország és a magyar emberek érdeke kívánna, hanem csakis az övé az elsődleges, ez pedig a hatalom. Mégpedig mindenáron. De ezt is tudjuk már azóta, hogy a Soros ösztöndíjat odahagyva hazaszaladt annak idején Oxfordból szart kavarni.
 
Voltaképp ezzel határozhatjuk meg immár több mint harminc éves működését, a fekália kevergetése és kenegetése a hatalom igézetében, aminek ez a határra költözés az újabb és eléggé ocsmány fejezete, mert ennek gyakorlati értelme vagy haszna nincs. Hiába írja azt az újság, hogy a miniszterelnök személyesen egyeztet a következő napokban a keleti országrész rendőri, katonai, egészségügyi vezetőivel, találkozik több érintett település elöljárójával és karitatív szervezetek helyszínen dolgozó munkatársaival. Ez is olyan lesz majd, mint a kórházakba futkorászás és ott a munka feltartása a járvány csúcsán, ami buzgalom mérlege momentán negyvenezer halott.
 
Arról sem beszél már senki, itt az új címlapsztori az újra életeket mentő miniszteres urunkról, elnökatyánkról. Olybá tűnhet, hogy a napokban különösképp pikkelek a köpcösre, de aki ezt hiszi, téved. A mi viszonyunk ennél mélyebb, én őt utálattal spékelve megvetem, egy ország, de még egy futballcsapat vezetésére is totálisan alkalmatlannak tartom, a legkártékonyabb lénynek, aki – amely – Magyarország életében eddigi vérzivatarai alatt előfordult. De, hogy fénysugarat is mutassak az alagútban, a Farkasveremhez vagy Farkasodúhoz tartozik egy Valkűr Hadművelet is, amiről azért nem beszélek bővebben, mert közölhetetlenné válik a dolgozat, azt pedig nem szeretném egyáltalán.
 
 

nepszava.hu
„Magyar állam? Az hol van?” – A segítség egyelőre kimerül abban, hogy nem akadályozzák a segítőket / 2022.03.17.
A magyar állam „segítsége” most nagyjából annyi, hogy nem akadályozza a segítők munkáját – vonták le többen is a tanulságot a Nyugati pályaudvaron, amikor az Ukrajnából menekülőket fogadták. Helyszíni riport.

Civilek állítják: alig kapnak segítséget a magyar államtól a menekültek ellátására - 2022.03.13. - Civilek és kartitatív szervezetek látják el az állam feladatát, ami a menekültek ellátást illeti, ezt mondják a segítők, akik a határon és a budapesti pályaudvarokon fogadják az Ukrajnából érkezőket. A kormány pénzzel segíti a nagy segélyszervezeteket, úgy tudjuk, a menekülteket befogadó és ellátó önkormányzatok eddig nem kaptak állami támogatást, de egy friss kormányrendelet szerint menekültenként 4000 forintos támogatásra jogosultak. Hogy mikortól, arra nem kaptunk választ. - Link: //rtl.hu/hirado/2022/03/13/allam-kontra-civilek-menekultek-orosz-ukran-haboru

444.hu
Miközben a budapesti pályaudvarokon civilek látják el a kormány munkáját, Szijjártó szerint „teljes mértékben fel vagyunk készülve” az egyre több menekültre / 2022.03.13.
Teljes mértékben. - A külügyminiszter ezt vasárnap jelentette be Facebookon, egy nappal azután, hogy megjelent Kaufmann Balázs és Boros Juli videója, amiből kiderül, hogy Budapesten a Keleti és a Nyugati pályaudvaronazért nincs káosz, mert a civilek látják el azt a munkát, amit a kormánynak kellett volna megszerveznie.

youtube / videó
Itt olyan emberek jönnek, akiket előző nap bombáztak ki  / 2022.03.11.

 

Kapcsolódó cikkeink:

vgy_buksiBuksi / Készült: 2022.02.28
Nagy idők nagy embereket kívánnak – kezdi nekünk Hasek a világirodalom legszórakoztatóbb, s egyben legszomorúbb regényét, a Svejket. Mikor is, mint tudjuk, hát, megölték azt a Ferdinándot, és elszabadult a téboly. S mintha a nagy cseh intését és intróját tudná, a kedves vezető is venné föl a nagy ember álcát, de nagy a zakó rá, tíz golyóálló is beférne alája, és még mindig lötyögne. Hogy miként farolt ki Putyinból, mintha soha benne sem lett volna, az egy másik dolgozat témája lenne és lesz is majd talán a háború után, hétfőn este hétkor a Kehelyben.

vgy_megtekintSzínház a határon / Készült: 2022.02.27
Háború van. Egyszerű ezt így leírni, de nehéz megélni a békéhez szokott embernek azzal a ráismeréssel, hogy nagy valószínűséggel faja (homo sapiens sapiens) neve ellenére a legostobább és legvérengzőbb, öncélúan gyilkoló organizmus, amelyet az evolúció kitenyésztett. Rettegések viszont élnek benne, mint ahogyan a házilégy is fél a haláltól, neki viszont nincsen tankja, és talán jobb is így. Az ősi halálfélelmet ki is lehet használni, mint ahogyan mindenféle remegéseket, az ismeretlen elmúlástól való iszony termi meg az isteneket, ez viszont műkeresztény államokat hoz létre, és máris leírtuk azt a fejlődési ívet, amely a barlangrajzoktól Orbánig vezet. Működtető veleje pedig az elemi ösztönök, és így jutunk el az ukrán-magyar határra.

vgy_tagsagA háború mint kampányelem / Készült: 2022.02.25
Nem fogjuk engedni, hogy Magyarországot bárki belesodorja ebbe a háborúba.” – üzente a kedves vezető ma hajnalban az ő népének, holott már akkor benne volt szügyig, amikor egy nappal ezelőtt Orbán országos cimborája, Putyin bejelentette, hogy megindítja a hadi gépezetet „nácítlanítani” Ukrajnát. Milyen érdekes ok és indok az aljas szándékok leplezésére, de az agresszoroknak mindig ki kell találni valamit, német rádióadó lengyel megtámadását, Kassa bombázását, vagy azt, hogy egy őrült lelőtte Ferenc Ferdinándot. A képlet mindig ugyanaz, a végkimenetel is, aminek az esszenciája a mérhetetlen szenvedés.