Buksi
- Részletek
-
Készült: 2022. február 28. hétfő, 13:14
-
Találatok: 1931
Nagy idők nagy embereket kívánnak – kezdi nekünk Hasek a világirodalom legszórakoztatóbb, s egyben legszomorúbb regényét, a Svejket. Mikor is, mint tudjuk, hát, megölték azt a Ferdinándot, és elszabadult a téboly. S mintha a nagy cseh intését és intróját tudná, a kedves vezető is venné föl a nagy ember álcát, de nagy a zakó rá, tíz golyóálló is beférne alája, és még mindig lötyögne. Hogy miként farolt ki Putyinból, mintha soha benne sem lett volna, az egy másik dolgozat témája lenne és lesz is majd talán a háború után, hétfőn este hétkor a Kehelyben.
Ezúttal a jótevő és szeretettel teli, az elesetteket és szenvedőket gyámolító álcát rántjuk le róla, amit az idézett meg bennünk, hogy menekült gyerekek kobakját simogatva került be a lapokba épp tegnap ez a mi Orbánunk. Szavazatszerzési gusztusa, késztetése mintegy van a politikai pedofíliához, járja a magyar óvodákat futball labdával a hóna alatt, kis, pomponos sapkás szösziket zaklat, akik azt sem tudják, ki ez a bácsi és mit akar tőlük. Csak odalökték őket kampánytölteléknek a kamerák elé, szenvedik el a populizmus simogatását, és néznek kerek, tágra nyílt szemekkel.
Ilyképp és ezek után nincs mit csodálkozni azon, ha a halál elől futó sokaságban is a gyereket találja meg, és cirógatja a buksiját, ami azt mutatja nekünk, hogy gondolkodásában ugyanaz, mint aki miatt most a kisgyerek – akit molesztál – földönfutóvá lett, akit immár egy egész világ megvet és retteg, hiába más az álca.
Szót sem érne mindez és nem is érdemelne, ha nem élne bennünk egy másik kép is élénken és éppen az, amikor Orbán igazi szellemében egyik híve forgórúgással fogadott egy menekülőt, akibe a gyereke kapaszkodott sírva talán.
Hét éve volt ez, és akkor nem voltak a maihoz hasonlatos nagy idők, nagy embereket sem kívántak, csak egy uszító szörnyeteget, de ugyanazzal a szándékkal, mint amilyennel most a menekülő kiskölök fölé hajol óvó, áldást osztó krisztusi és hamis kézzel. Mindebből, és abból, hogy menekülő és menekülő közt különbséget tesz ő és a rendszere is, messzeringó következtetések volnának levonhatók, amelynek az egyik szelete a keresztényi lélek hiánya, helyette a számító, ördögi megléte, és úgy mellékszálként tán a rasszizmus is.
Hogy a barnább bőrű kisgyerek nem érdemel irgalmat, eléje kerítés építendő távoltartási célzattal, és ő szimbolikájában azt a keresztényi létet veszélyezteti, ami a vele való bánásmódból fakadóan nincsen is. Előttünk áll a nagy hazugság, és az is, hogy míg most állami szinten tarhálnak a menekülteknek, annak idején az, aki adott nekik az emberség nevében, majdhogynem a nép ellensége lett. Pedig a segítő emberek ugyanazok, a hatalom is, csak épp momentán más taktika szolgálja az érdekeiket. A hét évvel ezelőtt történtek után lehet emberséget hazudni, csak fölösleges.
Varga Judit is azt hiszi, minden aljassága feledésbe merül, és minden bűne alól feloldozást nyer, ha most egy menekült családot befogad. Nem, annak ellenére, hogy a gesztus önmagában méltánylandó, csak fölsejlik mögötte a hátsó szándék, ami nem tiszta, inkább züllött, ahogyan a gazdája buksit simogató keze is. Félreértés és a fölös kommentek elkerülése érdekében tisztázzuk, nem az a baj, hogy Varga most habos kakaót főz reggelente egy menekült családnak, hanem az előtte lévő dolgok az Unió bántásáról, amit azért szenvedett el, mert ellenezte a menekültek istápolását.
Mi több, beléjük is rúgott, mint azt bírósági ítélet és kötelezettségszegési eljárás bizonyítja, ami profánul kifejezve azért indult, mert más menekültekkel úgy bántak, mint az állatokkal. Ezért visszás a mostani nagy keresztényi szeretet, ami helyénvaló, viszont emlékszünk mindezekre is, amiket szőr mentén megemlíteni voltam bátor. És még azzal sem lehet sarokba szorítani, ha más kultúráról, állítólagos görög-zsidó-keresztény gyökereink fenyegetéséről van szó. Krisztusi elvekről sokkal inkább, amelyek eddig csorbát szenvedtek, és ez a mostani flastrom sem takarja a hegeket.
A kedves vezető ilyen engedjétek hozzám a kisdedeket gesztusa pedig egyenesen vérforraló, és nem csak az elébb felsoroltak miatt, hanem mert ilyet formátumos vezető nem tesz. Nem birizgálja rémült szemű menekült gyermekek kobakját szavazatszerzési szándékkal, mert ettől nem elalélunk akárha Mária néni az otthonkájában, hogy de áldott lélek ez a mi miniszteres urunk, hanem inkább öklendezni kezdünk a látványtól, ami giccses, hazug és manipulatív. Tehát olyan, mint Orbán egész eddigi élete. Mert ugyan nagy idők vannak, de mégsem változott semmi sem.
Kapcsolódó cikkeink:
Színház a határon / Készült: 2022.02.27
Háború van. Egyszerű ezt így leírni, de nehéz megélni a békéhez szokott embernek azzal a ráismeréssel, hogy nagy valószínűséggel faja (homo sapiens sapiens) neve ellenére a legostobább és legvérengzőbb, öncélúan gyilkoló organizmus, amelyet az evolúció kitenyésztett. Rettegések viszont élnek benne, mint ahogyan a házilégy is fél a haláltól, neki viszont nincsen tankja, és talán jobb is így. Az ősi halálfélelmet ki is lehet használni, mint ahogyan mindenféle remegéseket, az ismeretlen elmúlástól való iszony termi meg az isteneket, ez viszont műkeresztény államokat hoz létre, és máris leírtuk azt a fejlődési ívet, amely a barlangrajzoktól Orbánig vezet. Működtető veleje pedig az elemi ösztönök, és így jutunk el az ukrán-magyar határra.
Egy óvodás naplója 28. – Bádogember / Készült: 2022.01.29
Aszonta az Ibojnéni a tennap, hogy na gyerekek, ki jön a holnap mihozzánk, na ki, és nézett a szemével meg vigyorgott, mint a Pityu szok, amikor rosszat csinál titokba, és a Pityu monta is nekihogy bisztos a Mikulás vagy a Télapó. Mire az Ibojéni ingatta a fejéthogy nem is, nem is, na ki vajon, és már a füléig ért a szája neki, mire a Kisböske, hogy a papbácsi bisztos, de nem de nem, hogy akkor a képviselő bácsi, de az se, és az Ibojnéni már nevetett meg göcögött, hogy sohase láttuk még ilyennek. De asztán nem is monta meg, hogy ki lesz az, hogy legyen meglepetés, de monta, hogy öltözzünk szép ruhába, meg mosakodjunk meg nagyon, hogy illatosak legyünk a máma reggel.
Feri bátyám / Készült: 2021.10.15
Újabb kis színessel gazdagodott az Orbán-összes, és hozta a megszokott nívót, amit annak idején a helló röfivel belőtt. Különféle színterei vannak a szavazatszerzési előadásnak, egyik közülük a vidéki, bukolikus, tiszta paraszti felvonás pálinkával, préshurkával röfivel és kocsmával, plusz a negédeskedés a nép egyszerű gyermekével a nép egyszerű gyermekeként, akinek azonban hatalmában áll elintézni, hogy Feri bácsinak jó legyen – „Ott loholok a pénzügyminiszter nyakán” –, tehát egy személyben küzd Feri bácsiért, röfis néniért és mindahányunkért, mert nem feledi, honnan jött. Avas szagú parasztudvarról, viszont a kedves papa párttitkár volt, ezért az igazi népi, falusi nyelvet Orbán nem tanulhatta, csak azt hiszi, hogy az ilyen.
A pofám szakad le és ez most nem is költői túlzás / Készült: 2018.10.03
Megnéztem ezt a videót (lásd alább) és bevallom, tátva maradt a szám. Ha a szemrebbenés nélküli hazugság, a parttalan, korlátlan pofátlanság szobrát valaki valaha el akarja készíteni (miért akarná?), tökéletesebb modell biztosan nincs Orbán Viktornál.
