Hírek
Fidesz terviroda
- Részletek
- Készült: 2021. szeptember 06. hétfő, 11:46
- Találatok: 1924
Gőzerővel készülve a tavaszi választásokra Orbán Viktor Kötcsén fölvázolta csapatainak a stratégiát és taktikát, amely elhozza a diadalt. „Mi győzünk, ők veszítenek” – adta meg a siker kulcsát, és, ha valaki nem értette volna, rátette a címkét, hogy ez mi a radai rosseb is: „Ez a haditerv” – mutatott rá. Névrokona pedig, ez az Orbán, de Balázs, akinek a titulusában van a végzete (a miniszterelnökség parlamenti és stratégiai ügyekért felelős államtitkára), minderre azt állította, hogy a gazdája „nagyon komplex, összetett és bonyolult” stratégiát vázolt fel, és mit ne mondjunk, sikerült. Nem tudjuk, melyik az inkább komplex, a „folytatjuk”, vagy ez, hogy „mi győzünk, ők veszítenek”.
De azt mégis tudjuk, hogy a hívőknek ez éppen elég, ám nekünk, akik még keressük a szavak értelmét olykor, gondot okoz, ha lufikat eregetnek gondolatok helyett. Egyébként Deutsch Tamás a győzelembe vivő biztos utat abban látja, hogy a baloldal totál esélytelen, a jobboldalnak sokat kell dolgoznia, vagy győz az esélytelen baloldal, és az esélytelen baloldalt paraszthajszál választja el a jobboldaltól. Ez a haditerv is lenyűgöző, csak az a gond vele, hogy nem kevesebb mint három logikai ellentmondás van benne, azaz, jobb volna, ha Deutsch is maradna a faéknél, mint a szobatársa a kollégiumban. Minden jel arra mutat ugyanis, hogy ennyire futja. Ez a Fidesz elképzelése a jövőről. 
Ezt nevezhetnénk akár semminek is, de megvalósulásában mégis csak valami, ami pedig a NER. Akár körbe is érhettünk volna, de vannak azért még lényeges dolgok ebben, mert sajnálatosan ez az életünk. Javaink ellopva, országunk kifosztva, lezüllesztve és debilitásba hajszolva, hát mi kellhet még a boldogsághoz? Egyáltalán semmi. A Fidesz ül a bekebelezett haza romjain, egyetlen érdeke és terve a lehangoló status quo fenntartása, persze, hogy mondanivalója egyáltalán nincs. Folytatja, és győz. Az ellenoldal pediglen veszít. A kérdés csak annyi már, hogyan? Mint pedzegetik, netán a választási rendszer megbuherálásával, és a leálló szervereket is ismerjük.
Mindent ismerünk már végtelen idők óta, és a csalásokon kívül azt is tudjuk, mi lesz. Mocskolódás lesz olyan töménységben, amihez képest a mostani babazsúr, a hívők hordáinak atrocitásai következnek az ellenzék választási kampányában és gyűlésein mint már az előválasztáson is tapasztalni. Kopaszok bevetése lesz, a falusi választók megfélemlítése, a nyugdíjasok felvásárlása és a külhoni szavazók buszoztatása, hogy csak a legegyértelműbb, legáltalánosabb és leggyakoribb eszközöket említsük, ami lefedi Orbán „nagyon komplex, összetett és bonyolult” stratégiáját. Minden eszköz náluk van, és mindet meg is akarják tartani. Mindenáron.
Ami tavasszal következik, nem választás lesz, hanem horror, öldöklés végkimerülésig, háború életre-halálra. S éppen ezért, mert mindent bekebelezve újat mondani a Fidesz mondani már nem tud, mert egyszerűen nem is lehet, egyetlen célja tehát a hatalom minden áron való megtartása, mert a fiúk nagyon félnek a büntetéstől. Illúzióink ne legyenek tehát, és mosolyoghatunk is, ha Orbán vagy éppen Deutsch hülyeségeket beszél választásról és programról, de mind tudják, vereség estén mi várna rájuk, így mindent megtesznek, hogy ezt elkerüljék. Ezt takarja a mókásan hangzó, de mégis félelmetes tartalommal bíró „Mi győzünk, ők veszítenek”, mert más elképzelhetetlen.
S ha netán még így is, ilyen körülmények, minden pénz, paripa fegyver és aljasság birtokában is vereség lenne a vége a Fidesz számára, akkor még mindig ott van, hogy eltakarodnak-e szépszerével. De nem fognak nagy valószínűség szerint, már csak a hatalmuk és világlátásuk jellegénél fogva sem, amelyben az a központi elem, és ebben igazán hisznek is, hogy uralmuk vége egyben a magyarság pusztulása is lesz. Jó, ha ezzel számolunk, és azzal is, hogy ugyan tán a Lánchidat fölrobbantani nem fogják, de mindenképpen felperzselt földet hagynak maguk mögött. Ehhez azonban le kell győzni őket, pedig látjuk a zseniális tervet, miszerint ők győznek, mi pedig veszítünk.