Orbán, a mester
- Részletek
-
Készült: 2021. június 05. szombat, 08:51
-
Találatok: 1987
Rossi futballkapitánynak nagy valószínűséggel vége van. Lesz ez a három meccse az Eb-n és csomagolhat a jóisten hírével, mert bár ugyan még ki sem kapott, nem is győzött, ámde csalódást okozott a kedves vezetőnek. Ilyet pedig nem illik. Pontosabban nem szabad. Rossi kapitány ugyanis a nemzeti naugye és ez az éjszaka soha nem ér véget csapatunkba nem válogatta be legfrissebb láblabdás üdvöskénket, a Szoboszlai nevűt. A Szoboszlai nevű üdvöske fél éve meccset nem játszott, pályára nem lépett, s bár tényleg ügyes, de sérült, így pedig rohangászni bajos. A valósággal történő ilyen szembesülés viszont szokatlan a kedves vezető számára.
Egy sérülést nem lehet statisztikával elhazudni, egy sérülésnek nem böfögheti, oszt jónapot, a sérüléssel szemben a kedves vezető tehetetlen. Mondhatná neki a názáreti módján, hogy kelj föl és járj, de Szoboszlai nem kelne föl és nem járna, pláne nem rohangászna a kedves vezető gyönyörűségére, aki viszont most módfelett csalódott: „
Nem vagyok nagyon boldog, mert végre felemelkedett a világ labdarúgásának égboltjára egy magyar csillag, de a kapitány úgy döntött, hogy nem szerepelteti. Most morózusabb, rosszkedvűbb vagyok, hogy Szoboszlai nem játszik, ez mindent átértékel.” – Jelentette ki pénteken a Kossuthon, amiből kitetszik, hogy a baj nagy.
Mármint a kedves vezetővel vannak hatalmas gondok, mert ez a tempó egészen különös. Direkt nem mondom ki, milyen országokban szoktak belepofázni politikusok a válogatott összeállításába, mert úgyis tudjuk. Emellett pedig figyeljük meg a kedves vezető szóhasználatát: labdarúgás égboltja, magyar csillag, morózus vagyok, akárha egy másodvonalbéli sportújságíró, mint a kedvence, az NSO főszerkesztő Szöllősi, de az a bajok egy másik vetülete. Rossi futballkapitánynak azért van vége, mert tönkretette a kedves vezető életét. Nem egy-két meccset vett el tőle, hanem a létezés értelmét, amiben a redvás közel hatvan éve kicsúcsosodott volna.
Ezért született voltaképp. Fölépítette magának a pénzünkből a nagy stadiont, százmilliárdokat pumpált a pénzünkből a hobbijába, ott ülhetett volna szotyit zabálva, körültekintve, hogy ez mind az övé. A bamba szurkolók, a stadion és a Szoboszlai. Rossi kapitány egy orgazmust vett el tőle, ezért kell mennie, és nem azért, mert három vereséggel fog búcsúzni a csapata. Viszont így fog, s akkor jön majd, hogyha a Szoboszlai játszott volna, akkor nemzeti láblabdás csapatunk egyenesen meg is nyerte volna azt a nyüves Eb-t. A kedves vezető intő és értő szavai ellenére Rossi kapitány nem rakta be a Szoboszlait, kikaptunk, na, ugye.
És akkor most arról, hogy miért nem rakta be. Rossi és Szoboszlai is elmondták, túl veszélyes lenne fél év alatt tétmeccs nélkül, egy súlyos sérülésből frissen felépülve pályára küldeni őt. Fiatal még, pályára léphet kis mázlival a következő tizenöt évben minden egyes válogatott meccsen, ha viszont a 2021-es Eb-n csak egyszer is rosszul lép, oda az egész karrierje. Ezt egyébként a kedves vezető is tudja, megírta neki a Nemzeti Sportban a Szöllősi nevű ölebe. Általában pedig ezzel a sajtótermékkel a kezében szokott közlekedni, így tehát joggal tehetjük fel a kérdést, hogy akkor most mi van? Mit nyüszög a kedves vezető, miért üzenget a Kossuthon Rossi kapitánynak.
Egyáltalán, milyen ország az, ahol a miniszterelnök a közszolgálati (?!) rádióban a futballcsapat összeállításával foglalkozik, meg hogy „mindent átértékel”, hogy ez a Szoboszlai nem rohangászik a gyöpön. Mit értékel át, kérdem a legmélyebb tiszteletlenséggel, kinek lesz ettől jobb vagy rosszabb az élete, esetleg föltámadnak a halottaink? „Nincs alku, én hadd legyek boldog…” – írta J. A. polgártárs, igaz, teljesen más kontextusban, viszont a kedves vezetőn ugyanezt a dacot látjuk. Ő egyszer megálmodta, hogy a magyarországi Eb-n a magyar stadionban a magyar Szoboszlai látványára pökködi a szotyolát, s most ebbéli álmai odavesztek.
Pedig még az ojtakozást és az ország nyitását-zárását is ehhez a gyönyörhöz igazította. Most pedig durcizik, hogy Rossi kapitány nem akar kettétörni egy bimbózó futballkarriert azért, hogy neki tíz percig jó legyen. Hallatlan, Rossi futballkapitánynak nagy valószínűséggel vége van. Pláne úgy, hogy Szijjártó külügyér meg azért pikkel rá, mert országos cimboráját, az amúgy a magyar másodosztályban is csak csetlő-botló Dzsudzsákot is kihagyta, akinek pedig diplomata útlevelet is adott. Már megint az a rohadt szakértelem áll szemben a hittel. Viszont ebből az egész sztoriból csak egy dolog derült ki: apu elégedetlen a kapitánnyal, mert másképp fütyöl. Nem lesz ennek jó vége.
Kapcsolódó cikkeink:
Orbán, az ige / Készült: 2021.05.20
Széll Bernadett megkérdezte Müller Nyunyó Cecíliát, kies hazánkban milyen metódus szerint számolják a vírus halottait. Erre a szakmainak tűnő érdeklődésre Müller Nyunyó Cecília egy Orbán interjút küldött el feleletül a képviselőnek, beárazva mintegy önmagát és az egész elcsesződött Magyarországot. Most már egészen biztos, hogy nem köztársaságot. Elgondolkozott erősen Müller Nyunyó Cecília, milyen válaszaik vannak erre a kérdésre, melyek a jobbak és a még annál is jobbak emlékezve Hadházyra, és arra jutott, abból baj nem lehet, ha elmegy egészen a gyökerekig, minden titkok tudójáig, a rend fundamentumáig, aki maga az írás és a világosság, tehát a kedves vezetőig.
Vezérmagyar / Készült: 2021.05.16
Érdeklődve figyelem, ahogyan a nemzeti fiúkról és lányokról olykor lecsorog a pátosz, és itt maradnak nekünk a fönnakadt szemeikkel csupaszon és ostobán. Röhejes, amit előadnak, ami kezdődött nagyon rég az egy a tábor egy a zászlóval, folytatódott a hajrá Magyarország, hajra magyarokkal, erre rápakolódott a malomkeréknyi kokárda, a véget nem érni akaró éjszaka, ahogyan a talpaik egymásra léptek Nélküled, a bocskai meg a Dunán ringatózó korona, az alaptörvény asztala és a mimagyarok. Most meg már Mátyás seregét „nyomta” Bécsnek büszke vára – ahogyan egyetlenünk citálta a Himnuszt a maga egyszerű módján a kantáros rövidgatyájában, ülj le Viktorka, egyes.
