Hírek

Bíheppi

Részletek: Készült: 2021. május 12. szerda, 13:19
Print; Találatok: 1845

nyunyokak Nyunyó néni tegnap az operációsok aktuális beszámolóján melankóliába került. Megszólította immár az óvodásoknál idősebb korosztályt is gratulálva nekik, hogy mennyire ügyesen aktívak az oltakozási buzgalomban, s egyidejűleg fölhívta a nagyközönség figyelmét a „felemelő élményekkel” való töltekezésre. Ezek a „felemelő élmények”, s főleg az azokkal való „testi-lelki töltekezés” mutatják ki az utat a pandémiából. Ez már maga a szakralitás, spirituális hókuszpók, midőn a felemelő élmény materializálódik, anyagi formát ölt az eszme, amivel aztán testileg töltekezni lehet.

Hogy ez aztán velőspacal vagy egy krigli sör, az attól függ, hogy Németh Szilárd vagy Orbán Viktor Mihály eszméje testesül-e meg, bár az utóbbinál a szotyolára szavaznék inkább. Értem én, hogy a tisztifőorvos nem alanyi költő, aki a Parnasszusról ereszkedik közibénk, hogy elénk tárja lelkének gyönyörű tartalmát, de akkor ne is akarjon annak mutatkozni, hogy pátosszal vonjon be egy olyan sajtótájékoztatót, ahol azt jelentik be, ma már százan se haltak meg, szüret. Nem az, az egy is sok, de valahogy sikerré kell generálni a huszonnyolcezer halottat.

Az a szándék látszik a kommunikáción ilyen pátosszal töltekezve, hogy annak már vége, spongya rá, átúsztuk a tajtékos folyót, s mindezt feledendő „felemelő élményekkel” töltekezzünk testileg és lelkileg.

Kezdünk ott tartani, hogy a mögöttünk hagyott iszonyú év meg sem történt, rossz álom csupán, amit egy kis vigalom feledtet. Ezért mondom, hogy Nyunyó néni melankóliába esett, nekiállt búcsúzkodni a mögöttünk hagyott időtől olyan hangulatban, mintha annak vége lenne egészen, csak hát, tavaly is ez volt tavasz és ősz között, aztán hová jutottunk.

Az elkenést az is mutatja, hogy Nyunyó néni dicsérte a középiskolásokat, milyen hazafiasan aktívak az oltásra való jelentkezésben. Hogy a kétszázezerből nyolcvanezer már regisztrált, s annak is a nyolcvan százaléka már időpontot is foglalt. Nehéz érteni a felhőtlen örömöt, mert utána osztva-szorozva ez annyit tesz, a korosztálynak egyharmadát oltják most be, az összes többi pedig, amikor nyáron töltekezik a felemelő élményekkel ugyanúgy beszlopálhatja a vírust mint most. Úgyhogy én nem csűrdöngölnék Nyunyó néni helyében.

De tudva azt, a választási kétharmad is milyen metódussal jön ki, érthető a lehengerlő többség fölött érzett boldogság, de ennek így rossz vége is lehet, ám ne legyen. Mint ahogyan annak is, ha meglesz az ötmillió beoltott, akkor totális heppi szakad az országra, de és ugyanakkor a másik ötmillió meg egyáltalán nem lesz beoltva, magában hordozva a negyedik hullám lehetőségét. A járványtól búcsúzni tehát korainak mutatkozik, főleg ilyen pátoszos, töltekezős hangulatban. Jobb volna akkor inkább a nyunyókáknál maradni.

Azért is, mert az óvodások beérik azzal, a nagyobbacskák viszont szeretik tudni, mi történik velük. S ha azt ilyen Nyunyó nénik mondják el nekik a „nincs erre valamilyen jobb szövegünk” tükrében, akkor nagy valószínűséggel csorbát fog szenvedni az igazság, és elvész a valóság, mint Neriában általában mindig. És ez a Nyunyó néni hívta föl tegnap a figyelmet arra is, hogy „amit kérek önöktől, az a felelős hírfogyasztás”. És ezt konkretizálta is, miszerint „fontos, hogy senki se engedjen teret a deprimáló híreknek, amelyek nem engedik felszabadulni a lelküket”.

Értjük. Ez a világ a lehetők legjobbika, ami rossz van az nincs is, és Mary Elizabeth Frye versét idézve „Síromnál sírva meg ne állj, nem vagyok ott, nincs is halál”. A költő természetesen teljesen másra gondolt, mint amit a rezsim sugallani akar, főleg annak fényében, hogy Nyunyó néni még azt is elmondta: „tervezetten, előre kijelölt időben” természetesen mindenki tájékozódhat. És akkor ilyeneket hall majd, mint amit most ő előad. Összegzem azért: ne hepciáskodj, mi elmondjuk, amit akarunk, ezen kívül don’t worry be happy – Bobby McFerrin halkan felsikolt, mi pedig azt sziszegjük, anyád.

Cikk: http://rezeda.blogin.hu/2021/05/12/biheppi/

Kapcsolódó cikkeink:

Dedó / Készült: 2021.05.04
Hogy most már minden rendben van úgy járványilag, heppi meg harasó, azt kies hazánk nyunyóügyi szakértőjétől – Nunyó néni, született Müller Cecília – tudtuk meg tegnap, mikor is egy hosszú és keserves év után engedélybe adta a nyunyókák hurcolását be az oviba. Előtte jól tisztítsuk meg intéssel, akárha tojást hypóval, az agyunkat pediglen M1, Kossuth és más átmosóeszközökkel. Fellélegezhet az ovis társadalom és mind az összes magyari kisdedek, sőt, az egész széles Neria, hogy a rend helyreállott, apu meccsen van sörrel a gyomorban és agyban, anyu várja őtet haza magyaros vacsorával (con carne), a kis szarosok pedig nyunyókákkal hédereznek. Viktor vitéz lekardozta mind az összes vírusokat, míg a világ és még hét nap, illetve Óperenciás tenger.

Adattorlódás / Készült: 2021.04.08
Müller Cecília nem egy nyelvi zseni. Nincs meg benne Arany szókincse, Karinthy játékossága, József A. képalkotó készsége vagy Ady monolitikussága. Müller Cecília csak van, s amikor valamit le akar tagadni, el szeretne titkolni, akkor tipródik, és nem találja a szavakat, de nem a meghatottságtól. Emlékszünk a Hadházynak félkézről elküldött e-mailre, amelyben azon fészkalódott, hogy nincs-e valami jobb szövegük arra, miszerint nem akar válaszolni a képviselő kérdésére, de a kollégáinak nem volt. Ilyen panelek vannak, hogy csak, vagy a kérdés veszélyezteti a védekezést, esetleg az oltástagadó baloldal, ezek pedig mind fölérnek egy „boldog karácsonyt”-tal, ami lexika eufemisztikus kifejezése annak, hogy a kérdező akár be is kaphatja.

Viszontlátásra, pajtások / Készült: 2020.06.18
Még nem tudjuk, sírjunk vagy nevessünk, igazából azt sem, mi vár reánk a tátongó, jéghideg űrben. A lelkünkben lüktető kínzó lukat Ady Bandival (írta Wass Albert) tudjuk csak méltóképp lefösteni, és így panaszolkodunk az ő tollaival: „Mint elárvult pipere-asztal,/ Mint falnak forditott tükör, Olyan a lelkünk, kér, marasztal/ Valakit, ki már nincs velünk…” – Vagy visszagondolva gumigatyás kölökkorunkra sóhajtunk, mit sóhajtunk, sikoltunk föl, mi lesz velünk nagymama, hogy Ceci néni itt hagyott? Eltűnt életünkből a fix pont, az útjelző bója, úgy is, mint Móka Miklós és az ő Hakapeszi Makija, senki nem búcsúzik már tőlünk, hogy eljövök még hozzátok, viszontlátásra, pajtások.

Nyunyóka és a tízparancsolat / Készült: 2020.05.14
Nyunyókát tisztítsuk gyakran, tartsuk be a tízparancsolatot, és mossunk sűrűn kezet. – Íme, hölgyeim és uraim a kásleri orvoslás és járványügy fundamentuma, de, ha belegondolunk, felépítménye is egyben, az egész, vaskos teste neki. Ha ezeket szem előtt-, és betartjuk, nem esz meg minket a Devla, és az örök élet vár mindannyiunkra. Juhhé! Mert ugyanis Ceci néni, úgy is, mint Kásler elvtárs kinyújtott karja a vészekben, tegnap értekezésében megemlékezett a kis szaros polgártársakról is, mert ezúttal az alábbi bölcsességet tudhattuk meg tőle: “A piciknél van valamiféle ragaszkodás – és itt nemcsak a cumikra gondolok -, hanem egy kis pelenkára vagy a nyunyókára, amit ő otthonról hoz és nagyon szereti. Próbáljuk meg ezeket otthon gyakran tisztítani!”

Pöttyös seggünk lengeti a szél / Készült: 2019.06.26
“Kelet hatalma a mi domború mellkasunkon tört meg, Nyugat civilizációja széles hátunk mögött indult virágzásnak.” – Ezt a csudálatos, dagályos baromságot Prohászka Ottokár, a nagy zsidózabáló – ki más – mondta, míg azonban most meg Kásler miniszter ezt idézve kérelmezi a főnénit, hogy hadd állíthasson monumentális Attila-emlékművet, és kész is vagyunk teljesen. Főleg akkor, ha azt is tudjuk, hogy mindez a magyarságkutatással kapcsolatos, és az előterjesztés, amelyet a főnéninek benyújtanak, más cukiságokat is tartalmaz, és kurva sok pénzt kér, amit biztosan megkap majd.