Hírek
A kormány „kizsebelte” az országot, heveny „hazaszeretetének” jegyében!
- Részletek
- Készült: 2017. augusztus 03. csütörtök, 00:19
- Találatok: 1700
A hamis ideológia kifosztja azokat, akiket felmagasztal! - Úgy látom a közösségi portálokon is, hogy kezd kialakulni két egymással ellentétes áramlat: az egyik forrása a társadalmi többség és a maradék értelmiség, a másik a kormány megroggyant hazai és nemzetközi tekintélye, aminek megjelenése nyilvánvaló jele annak, hogy elmozdulunk lassan a mély politikai, társadalmi lápból.
A kerékkötő, az állam! Valós félelemből még kerékkötője a változásoknak, haladásnak! Fogják, „akasztják a tengelyt” a közjogi holt pontokban, ahol még lehet.
Nem lehet nem észrevenni, a nemzeti, nacionalista, soviniszta álcázással az ország, az emberek millióinak tönkretételét!
A közjogi ostobaságoknak feltartóztathatatlan rothadása körül hajtja ki friss szálait, egyelőre szellemi, kulturális síkon, a társadalom rendezettségének igénye. Látni kell ezt is, a politikai dekadencia őrjöngései mellett!
Kik mertek volna néhány évvel ezelőtt olyasmit mondani, főleg írni: hagyják már abba ezt az álságos nemzetiszínű bolondítását a népnek! Nem látják, hogy egészen más baja van az országnak, az állampolgároknak, nem a nemzetiszínű pántlikákkal van baja, meg azzal, hogy magyarul illik káromkodni, pálinkázás közben a Parlamentben, az Országgyűlésben! Ami nem is az ország háza (mint ahogyan a templom sem Isten Háza, hanem az egyházaké) régóta!
Néhányan, a közösség naivitásával, és a jobb élet iránt érzett reményeivel visszaélve, kisajátították maguknak az ország házát, a nemzetet, a vagyonát, történelmi múltját, persze a pénzét is.
Hogyan tudjuk visszaállítani a közvélemény bizalmát és a parlament tekintélyét?
Az kétségtelen, hogy az országgyűlés tekintélyét elsősorban tagjainak, a képviselőknek a tekintélye biztosíthatja! Törvényhozásunk hőskora olyan időszak, amikor az országgyűlés kiapadhatatlan forrása volt a társadalmi közösségek erejének és tehetségének. Amikor Széchenyi, Deák, Kossuth, Kölcsey, Kazinczy, Wesselényi és annyi sok más művelt, nagyszerű kiválóság hordta a vállán a magyar közéletet.
Amikor a mai parlamentet nézzük, inkább a szégyen és durva felelőtlenség jut eszünkbe, ismerve az ott helyet foglaló politikai személyiségeket. Ez önmagában az egész országgyűlés, a kormány és a politikai intézmények lejáratásának színpada!
Harsány, kormányzati nacionalizmus, az ország „gyarmatosítása” közben.
A nemzeties politika „üvöltözik” még, hogy hagyja abba már mindenki a kényelmetlen kritikát a kormány munkájáról! Nehéz nekik, politikusoknak, ebben a zaklatott légkörben élvezni a mások munkájából „megszerzett” vagyont, lassan már, idegességükben nem is gyönyörködhetnek benne a nemzet vezetői, a ház, az egyház, az országház urai, birtokosai.
Nem tetszik nekik a nyugtalanság az országban. Nem értik mi a baj, amikor ők szépen gyarapodnak, családiasan, rokoniasan és barátiasan. 
Az ország, a nép pedig szegényebb lesz és a fiatal generációk műveletlenebbek, önhibájukon kívül. Megy a rasszista uszítás, hazaárulózás, kommunistázás: a közösségi cél nélküli ember visszafelé tekint!
Akinek nincs jövője, jelene is bizonytalan.
A „Gonosz” az alantas érzelmekben, a múlt ocsmányságaiban keresi a biztonságát! Soros György céltáblára kitűzése, pocskondiázása sem elég! Mindenki látja, a magyar kormánnyal alig áll már szóba komoly állam, komoly befolyással rendelkező vezetője!
Szétrepedtek a konzervatív jelzővel illetett politikának azok az elemei is, amelyeket a liberalizmus keretei közé akarták, (nem olyan régen) beilleszteni, a fejlődés konzervatív politikáját!
Az értelmetlen, illiberális demagógia feledésbe merült, „beragadt” Tusványoson a józan emberek közömbösségében, csak a konzervatív nacionalizmus maradt meg belőle.A liberalizmustól vezetett az út a mélymagyar nacionalizmusig és a kincstár vagyonáig.
A nacionalista, soviniszta világnézet számára szűknek vagy nagyon tágasnak bizonyult a liberalizmus, ahonnan fiatalos politikusaink kezdtek lépkedni a hatalom és a zsákmányszerzés felé. A liberalizmus alapelvei korlátozni látszottak az ország „gyarmatosításának” mohóságát: eredménnyel a saját javukra, katasztrofális következményekkel a nemzetre, amelynek nevében még ma is a hatalmat gyakorolhatják, leginkább visszaélnek vele!
A liberalizmus, a nacionalizmussal és rasszizmussal nehezen fért össze. Így a mai államunk számára minden „előre való törekvés” egyedüli iránya nemzeti népbutításra építő önimádat, beteges formáiban!
Ami most a kormány a hazai politikát „előre”próbálja vinni, nem más, mint a hátrafelé haladás kényszere, a történelem legsötétebb világát dicsőítve.
Európában, a legtöbb országban keresik a kölcsönös előnyökön alapuló közösségi együttműködés módozatait, otthon és az Unióban is. Nálunk, a nemzetiszínű, pántlikás, kokárdavitézek gyújtják a nemzetiszínű görögtüzeket, tűzijátékokat Brüsszel ellen, ha már Moszkva távolabb van.
Mosolyognak a külföldi politikusok a korlátolt magamutogatáson mindenhol, ahol egyáltalán szóba állnak még velük! Az, hogy még mindig kesztyűs kézzel bánik a nemzetközi közösség a magyar kormánnyal, annak köszönhető, hogy minket, az ország népét nem akarják egyik napról a másikra a még nagyobb és teljesebb, kilátástalan nyomorba taszítani.
A külpolitikánk alapja, bázisa, hogy magyarországi népességet túszként tartja fogva a saját kormánya, amolyan politikai váltságdíj félét követelve az Uniótól!
Harcias demagógia és „papírsárkány röptetés”!
A miniszterelnök katonai, militáns képzelődéséért fizetünk több stadionra, stadionokra és a fantáziában megjelenő, képzelt ellenségek elleni, harci felkészülésre költünk még több kisvasútra való pénzt!De ki ellen? Az oroszok ellen? Képtelenség! A németek, a franciák, az egész EU ellen? Ostobaság!
Folyik még a nemzetiszínű ordibálás és kirekesztési hajlam is él a politikusok agyában! Más országokban, az ellenségesnek tekintett államokban azt mondják: feszítsétek jobban széjjel a szátokat handabandázó magyarok, magyar politikusok! Kit érdekel? Elfordulnak tőlük.
Klasszikus németes Bauernfüggerei, ami nálunk a” parasztvakítás”, de nevezhetjük haszonleső hazudozásnak, csalásnak is!
Mekkora csalásnak?! Az senkinek sincs esze ágában sem, a kokárdavitéz hazafiaknak és politikusainknak, hogy a hivatkozott nemzet javára mit lehetne valami jót is tenni? Úgy értem, a dolgos emberek védelmére és támogatására az egyszerű munkát végző embertől egészen a tudománnyal foglalkozni kívánó, még maradék értelmisségnek. Ha hagynák gondolkodni és alkotni!
Igaz, még tevőlegesen nem tudnak sokan szembeszállni a nacionalista úri Bauernfüngerei-lyel, ami a rosszabb németországi időkben, a XX. század harmincas éveiben a hamis, hazugságokon alapuló, közösségi bizalom elnyerését jelentette!
Még tombol a nacionalista, ragadozó sarlatánok győzelmi mámora. Előre isznak is a medve bőrére! De már a képükbe mondják sokan, ha pénzbüntetéssel is sújtják őket, bánatos humorral: lássuk akkor, tudtok-e többet, mint szűk körben „gyűjtögetni” és luxuséletet élni?
És ez az, ami nekik „több”, az idő múlásával az országnak kevesebb! Kezd ráereszkedni a dolgos, tisztességes állampolgárok fejére a kijózanodás!
A hazafias humbug közepette itt-ott a nyilvánosságban előcsillan már az ósdi, lejáratott és újraéleszteni kívánt gondolatok széttaposott „országútján” valami friss, új nyom, az észnek egy új, korszerű járása. Új járása, ami valami rendezettség felé halad, már nem az boros, bográcsos, pálinkás, lármás és giccses választási kortesnótákat, locsogást és hazudozást ismételgető észjárás.
Mindenhol unják a „nagy, frankó dumát”! Alig van ma Magyarországon politikus, akinek valamennyire is akár csekély politikai tekintélye lenne a nép körében. Bizalom főleg hiányzik! Legkevesebb a közbizalom a politikusok személye iránt.Van azért egy tekintély, amit maguknak kreáltak a háztáji újságokban
Az öntömjénezés! Ki van még nagyság a magyar történelemben? Kossuth, Apponyi, Petőfi, Andrássy, Polónyi? Dogma, hogy a nagy idők szülik a nagy embereket! Dogma, mert ma nincsenek nagy idők, nagy emberek sem születtek még, vagy ismeretlenek! A nagy idők nagy emberei, mint politikusok a jövő reménységei lesznek! Ezért jól felismerhetőek majd!
A lejáratott politika és bizalmatlanság a politikusokkal szemben!
Időnek elég nagy idő, amikor az országunk politikájával az egész társadalom a „falnak rohant”, nem csak most, korábban is. Hazafias politikusaink irányításával! Már korábban sem ismerték ők a történelem „közlekedési szabályait”, kinek van és kinek kell megadni az „elsőbbséget!
Lejáratta magát minden, ami politika és politikus, csak egy nemzetiszínű görögtűz vagy hazafias ordítás ébresztheti fel a közösségi érzületet.
Az egyik felismerhető jelenség arra, hogy előremutató minden, ami változást, az ember tiszteletben tartását, a munka megbecsülését látja maga előtt, célként: a hazafiság nem tisztességes munkát, szakszerű hosszú távú szempontokat tekintetbe vevő irányítást, hanem giccses rendezvényeken a tömeg nemzeti érzését feltüzelni szándékozó himnuszhallgatás!
Hátrafelé néz a vezér?
A mai politikus dekadens szemléletével már mindentől fél, ami változás és progresszív lehet! Amije volt, a józan értelme, már régen elveszítette, amije van fél, hogy elveszíti. Mert nem a közjót, saját önzését szolgálta! Egy nagy francia író és egykori művelődési miniszter, Illyés Gyula közeli barátja írta: „Olyan lehet az ilyen embernek a múltjába való visszatekintés, mint amikor náthásan kifújja az orrát és belenéz a zsebkendőbe”. (Si venia verbo).
A közösségben, a nép emlékezetében nem él soká, aki a közösségi erőt, és munkát nem tartja tiszteletben! Sokszor nagy árat is fizettünk ezért a tanulságért!
Most, nagyon komolyan kellene venni!
444.hu
Valószínűleg túl hízelgő, ha illiberálisnak nevezzük őket, hiszen egyszerűen csak lopni szeretnének / 2017.08.03.Nem azért fejlesztik ki az illiberalizmust, mert ebben hisznek, hanem azért, hogy birtokolják az államhatalmat. Hiába van több párt is egy kleptokráciában, ha végül csak egy tud nyerni. - Orbán Viktor a 2014-es tusnádfürdői beszéde óta kitüntetésként viseli az illiberális demokrata jelzőt, de külső megfigyelők már korábban gyakran nevezték így az övéhez hasonlító rezsimeket, Erdoganétól Putyinéig. De lehet, hogy ez az elnevezés túl hízelgő ezekkel a politikai hatalmat megszerző alakulatokkal szemben, és nem is túl pontos – állapítja meg Branko Milanovic egyenlőtlenségkutató blogján. A szerb közgazdász nagyon érdekes gondolkodó, többször idéztük már tanulmányait eddig is, most közös régiónkkal kapcsolatban osztotta meg meglátásait.
Kapcsolódó cikkeink:
Minél többet lopnak a politikusaink, annál gazdagabbnak tűnik Magyarország / Készült: 2017.07.29
Egészen ügyes trükkel kelti azt a látszatot Magyarország kormánya, hogy szépen hasít a gazdaságunk. A megrázó kórházi élményeket, a vergődő oktatásügyet megszépítő sportesemények és pörköltfőző versenyek fényében komolyan kell vennünk azt a törvényszerűséget, hogy a korrupció egy bizonyos mérték fölött már szinte pozitív képet alakít ki a politikai elitről a lakosságban.
Ferde kép / Készült: 2017.07.22
„Ha a kép, amit itt felvázolok nem ferde, akkor…” - mondta szombati tusványosi beszédében Orbán Viktor. Amin elcsodálkoztunk, mert eddig nem hallottunk a kormányfőtől olyat, ami akár csak retorikai fogásként is kétségbe vonta volna az ő világképének helyességét. A gond pedig éppen a kép ferdeségével van.