Hírek
Orbánia és környéke Trump győzelme után
- Részletek
- Készült: 2016. november 11. péntek, 03:52
- Találatok: 1538
Járkál az öntelt kiskakas Orbániája-Hunniája trágyadombján, és Trump győzelmét ünnepelve, büszkén kukorékolja: na ugye..! A világ, úgymond, visszatért a valóság talajára – ha valaki is azt hitte, elsőként térhet vissza, hát nagyot téved: Orbánia Vezérlő Kiskakasa már régóta ott kukorékol.
A valóság talaján tombol a szabadság: ott a hatalom megszabadította megát az ideológiák rabságától, a PC igájától. A valóság talaján a hatalom pártján álló sajtó, beleértve a „közmédiát” is, folyamatosan zemberekké igyekszik agitálni az embereket; ellátja őket bűnbakokkal, kiket vezényszóra gyűlölniük, s közben ájtatos képpel a szeretetről kellemkediük kell.
A valóság talaján olyan sajtó, amely független, csak mutatóba akad: rájuk mutatva mondja a hatalom, hogy sehol sincs olyan sajtószabadság, mint az orbániai valóság talaján.
Szabadság, egyenlőség, testvériség, szolidaritás, emberi méltóság és a többi hadova nevetség, megvetés tárgya az orbániai – nemzetikeresztény – rögvalóság talaján.
A felvilágosodás sötét dolog, amelytől szabadulni kell; Orbániában a valóság talaja bizony keresztény, a szó középkori értelmében: a hívek jelentős részét nem Ferenc pápa, nem Várszegi Asztrik, nem is Iványi Gábor ragadja el, hanem ifjabb Hegedűs Lórántok és Pajor atyák.
Igen: úgy van, ahogy a Vezérlő Kiskakas régóta kukorékolja: a nemzetikeresztény rögvalóság talaján a hatalom kiszabadította magát az ideológiák, a politikai korrektség, a valóságtól eltávolodott gondolkodás- és beszédmód fogságából.
Fenébe az ideológiákkal: elég innen-onnan összekotyvasztani valami ideológia-moslékot, leönteni nemzeti sziruppal, oszt kalap.
Szemesnek áll a világ; aki kapja, marja; enyém a vár, tiéd a lekvár – ezek az értékek uralják az orbániai rögvalóságot.
Azon a valóságtalajon 11 év fegyházat kaphat az a hajléktalan, aki erőszakkal elvesz a társától egy takarót – hiszen – mondják – csinált már hasonlókat máskor is. Megérdemli a hülyéje: miért nem építtetett magának stadiont, kisvasutat! Élhetett volna magától bővülő lakásban is, de neki az a rossz takaró kellett…
Az orbániai valóságtalaj tényleg a szabadság hona: szabadság ideológiáktól, holmi erkölcsöktől, akár a jogtól is. Olyan vidék az, ahol a közpénzek százmilliárdjai veszítik el közpénz jellegüket.
Legfőbb érték a szuverenitás – az önkény szuverenitása.
És a Történelem Ura által Kiválasztott Kiskakas önérzetesen kukorékolva házigazdaként köszönti a nagy visszatérőt, Trump Amerikáját!
Nem volt ám mindig minden rendben ott sem, ahol most a valóság talaja található! Nemrég ott az embereket – emlékezni is borzasztó rá! – a tuggyuk kik sikeresen tévútra terelték, mint korábban például Adyt meg József Attilát: így történhetett, hogy Lech Walesaban, Göncz Árpádban, Václav Havelben vagy mondjuk Hagelmayer Istvánban igyekeztek maguknak mintát találni; szerencsére már régóta Schmitt Pálra, Orbán Viktorra, Mészáros Lőrincre, Putyinra, Kaczynskira, Zemanra, Klausra, Ficora vagy mondjuk Matolcsyra emelhetik rajongó tekintetüket! Távolabbra nézve Erdoganért, Ilham Alijevért, Nurszultan Abisuliért lelkesedhetnek!
És most Amerika Trumpért imádkozhat!
Mindenki örül a nagy visszatérésnek; aki mégsem, inkább hallgat, vagy mond valami kedveset, a forma kedvéért.
Csak egyedül Angela Merkel kellemetlenkedik: ő sehogy sem akar visszatérni a valóság talajára. Annyira megszokta bizonyos ideológiák rabságát, hogy képtelen tőlük megszabadulni! Sőt: még mindig azt hiszi, neki van igaza – ezért aztán már-már kioktatóan szólalt meg:
„Németországot és Amerikát a demokratikus értékek, a szabadság és a jog, valamint a származástól, bőrszíntől, vallástól, szexuális orientációtól, politikai nézetektől független emberi méltóság tiszteletben tartása köti össze.
Felajánlom az Egyesült Államok következő elnökének ezen értékek alapján nyugvó szoros együttműködésünket.”
Úgy látszik, Angela Merkel teljesen süket és vak a valóságra! Csak a PC meg hasonlók érdeklik – no és a mániákus migránssimogatás.
Ne ítéljük el, inkább szánjuk szegényt: valahogy itt maradt egyedül, idegenként, még a jézusi kereszténységgel összeegyeztetett felvilágosodás korából…
Cikk: http://gepnarancs.hu/2016/11/orbania-es-kornyeketrump-gyozelme-utan/
A Szabad Szemmel műsorvezetője Mészáros Antónia.
Az ellenzéki pártok korainak tartják Orbán Viktor örömét. Az MSZP jóslásnak nevezte a kormányfő, Donald Trump várható politikájáról tett kijelentéseit.
Orbán Viktor szerint a világ jobb hely lett az új amerikai elnökkel és egy új korszak küszöbén léptünk át. A miniszterelnök ugyanakkor a magyar-amerikai politikai együttműködés teljes megváltozására is számít most, hogy a republikánus Donald Trump lett az Egyesült Államok elnöke.
"keményre / folyósra / csípősre / csomósra / ropogósra
"...micsoda nagyszerű hír, a demokrácia még mindig él" Ezt írta a hordóhasú csúti szotyolaköpködő az amerikai telekspekuláns házkupecnek. Ilyen még nem volt, a mondat második felével egyetértek. A demokráciának nevezett kártékony, emberiségellenes kreálmány rendeltetésszerűen működik. A "választások" (ez a politika által meggyalázott szép fogalom a demokrácia fundamentuma) mint majdnem mindig, most is az elvárható eredményt hozták az Amerikai Egyesült Államokban. Ahogyan például Németországban is 1933-ban vagy Magyarországon 2010-ben, a példákat most nem sorolom tovább.
Tiszta lapban bízik a kormány - 2016.11.10. - Az Egyesült Államok kiszakította magát az ideológiák és a politikai korrektség fogságából - így értékelte Donald Trump megválasztását Orbán Viktor. Lázár János miniszter már arról beszélt, azt remélik az új elnöktől, hogy tiszta lapot nyithatnak a magyar-amerikai politikai kapcsolatokban. Az elmúlt években az amerikai kormány sokat bírálta Magyarországot a korrupció és a demokrácia leépítése miatt. Az Együtt szerint Orbán Viktor annak örül, hogy egy újabb populistát választottak vezetőnek a világon. - Link: //rtl.hu/rtlklub/hirek/tiszta-lapban-bizik-a-kormany
Kapcsolódó cikkeink:
Tóta W.: Amerika, hiányozni fogsz / Készült: 2016.11.09
Mi ezt a bohóckodást esszük hat éve. És enni fogjuk, amikor ők már lerázták magukról. Az amerikai polgárok többsége a szívére hallgatott. Sajnálatos módon a szív nem más, mint egy pumpa, így aztán okos döntést nem várhatunk tőle, de ettől függetlenül nap mint nap hallgatunk rá. Legfeljebb később megbánjuk.