Hírek
A gyűlölet népe
- Részletek
- Készült: 2016. október 07. péntek, 02:10
- Találatok: 1437
Elgondolkodtató, hogy mivé lett az ország, mivé lettünk mi, magyarok, hová süllyedtünk és süllyedhetünk-e még alább? Itt élünk, egy áthiszterizált társadalomban, mentális és szellemi, morális kihívásokkal küzdő emberek irányítása alatt, és értetlenül nézzük hárommillió honfitársunk szellemi vergődését, miközben tudjuk, hogy ők nem a teljes népesség, kiket meghülyített a félelem.
Vannak még sokan, akik szégyellik környezetük előtt, hogy félnek, vannak, akiknél a félelmeket felülírják erkölcsi szabályaik, mely szerint az elesettet, a gyengét, a menekültet támogatni, segíteni kell.
De az ismeretlentől, az idegentől fél az ember, mióta ősük lemászott - fideszesek esetében leesett - a fáról, mert az idegen maga a veszély, az ismeretlen pedig kiszámíthatatlan és félelmetes.
Az, hogy az ismeretlen hozzá is adhat valamit a kultúránkhoz, teljességgel meghaladja a fantázia határait, ezért hát magunkra kell csuknunk az ajtót és magunk között kell élnünk, míg csak a fejlődés le nem takarít bennünket a térképről, mint a longobárdokat, hunokat vagy a vizigótokat.
A népi bölcsesség megmondja: egy bolond százat csinál, erre számíthattunk, de hogy egy bolond hárommilliót, no, erre azért nem számíthattunk.
És lám, mégis.
Azért ha mélyebben belegondolunk, volt már ilyen a történelemben, ha csak a hamelni patkányfogóra gondolunk, aki - bosszúból - százharminc gyereket csalogatott magával bűvös furulyája segítségével, de az ezerkétszázas években a gyermekek keresztes hadjáratát, később a boszorkányüldözéseket is a tömegmanipuláció tette lehetővé.
Nálunk is szorgalmasan furulyázik egy manipulátor, normális időkben már vagy a bolondokházában, vagy börtönben ülne, de most ő a Nemzeti Lótuszfaktusz (copyright by Hofi...) aki után boldogan üget szerencsétlen népe, mint lemmingek a szakadék felé...
Persze vannak, akik nem ingyen idióták, vannak közöttük kisebb-nagyobb Voldemortok, Nagyurunk kisebbségi érzéséből jól élő díszítő-szobrász szakmunkások, strómanok, pasaparki bulibárók, gusztustalan rablók még gusztustalanabb celebekkel az oldalukon - ők tudják, miért barna a nyelvük.
De ők legfeljebb néhány ezren vannak, a hárommillió meg ingyen küzd a migránsok léte jelentette kihívással, rémálmaival, félelmeivel, önértékelési és megértési zavaraival, primitivizmusával.
Mitől lett ilyen ez a társadalom - nehéz megérteni.
Magam sem tudok biztos magyarázatot adni, de azt gondolom, hogy főként azért alakult ez így, mert magyarember képtelen a tükörbe nézni, vagy, ha mégis belenéz, mást lát benne, mint amit a tükör mutat.
Érvényes ez a társadalom egészére éppúgy, mint az egyénre, Kiss Julcsára vagy Nagy Józsira, az összes önértékelési zavaraikkal megtetézve.
A magyar (és értsük ezen most a magyar nemzetiségű magyarokat, ne a Magyar Királyság alattvalóit) társadalom évszázadokon át abban a hitben volt, hogy hazánk bokréta Isten kalapján, magyarember pedig létállapotánál fogva (miszerint ő magyar) arra hivatott, hogy ezen az istenáldotta földön elkormányozgassa a primitív vadakat, legyenek bocskoros oláhok, tutajos tótok, gyüttmaradt svábok, ruszinok, vendek, és így tovább - kultúrfölény, miegymás.
Nem is kellett nekünk gyarmat, elvoltunk itt magunkban, csak akkor a saját nemzetiségeinknek lett elegük belőlünk, most meg éppen Európa népeinek lesz belőlünk elegük.
Az első világháború után Trianon következményét - a nemzetiségek önrendelkezési jogának gyakorlatba történő átültetését - sokként élte meg a népbutításból már akkor is bőven részesülő társadalom, kellett hát az állapot további fenntartása, mely elvezetett a második világháború során kivívott vereségig, melyben saját felelősségünket ismét nem sikerült fellelni.
A szocializmus vérzivataros évtizedei alatt, meg senki nem akarta a népet szembesíteni bűneivel, a nép se igen tülekedett a reális szembenézés lehetőségéért, ismét becsapta magát, ami - vicces módon, de nemrég köszönt vissza a Szabadság téri emlékmű-csatáknál.
Aztán jött a rendszerváltás, és a nép ismét elfelejtett szembetalálkozni saját magával, valamilyen rejtélyes okból azt képzelte, hogy neki nagyon jó lesz, ha eladja a munkaerejét meg a nemzeti vagyont a tőkésnek, csak fizesse az meg jól.
De a tőkés nem hülye, hanem tőkés, ezért aztán hamar kiderült, hogy a sok nélkülözhetetlen ember nem kell neki, de még a gyár se, melyet magadnak építettél, leginkább a piac kellett, meg a képzett és fillérekkel kifizethető munkaerő.
A szembenézés a helyzettel, miszerint az egyszerű embernek kevés sansza van arra, hogy a következő kétszáz évben olyan jó dolga legyen, mint amilyen nem is oly rég még volt, ismét elmaradt, viszont lehetett rettegni a munkahely elvesztésétől, a nincstelenségtől, a zsidóktól, a cigányoktól - ez kis megnyugvást hozott.
De lassan már a leghülyébbek is látták, hogy itt a cigánytól már nincs mit elvenni, a zsidó meg néhányszázezer élet árán elérte, hogy nem egyszerű nekimenni.
Persze azért vannak a három-négymillióban pártízezren olyanok, akik a betonfalnak is nekimennek fejjel, ha Dávid-csillag van ráfestve.
A nyomorult gazdasági helyzet kedvezett a populizmusnak, jobbról-balról egyaránt.
Magyarunk belenézett a tükörbe és nem azt látta, hogy sokat és sok éven keresztül kell dolgozni azért, hogy a végén le tudjuk aratni a soha nem remélt szerencse - az uniós felzárkóztatási program gyümölcseit, hanem azt látta csak, hogy az ostoba sváb pénzt ad arra is, ha a földbe pipacsot vet, és ameddig maga is kívül nem került egy gyárkapun, addig boldogan nagypofájúskodott, mígcsak lassan ki nem derült, hogy itt aztán senki meg nem védi - olyan egyedül maradt, mint sült liba a tálban, csak addigra nem olyan szép kerek, hanem sovány, mint a templomi segédegér.
A politikusok meg kihasználták az ostobaságát, megkérdezték tőle: mit szeretnél Józsi?
Mire vágysz Julcsa?
Toronyórára lánccal?
Hát azt kapsz tőlem, ha rám szavazol!
De a toronyóra nemigen akart összejönni, viszont a politikus tudta, hogy háborúban senki nem akar toronyórát nézni, harcba kezdett hát, és akkor - Deus ex machina - jöttek a menekültek, akikből kiváló ellenséget lehetett csinálni, akik ellen harcolni kellett és megteremteni az Új Egységet.
A nemzet mindenek felett, ide nem kellenek négerek, menjenek haza és harcoljanak - és így tovább.
A menekült nem jó szó, ezért átkereszteltük őket migránssá, a migránsok gyerekeit - akik egyébként éppen úgy néztek ki, mintha menekültek gyermekei lennének - nem engedtük fényképezni, és elhitettük magyaremberrel, hogy ezeknek a migráncsoknak Juliska néni molyette muffjára fáj a foguk.
A nép minden ilyen marhaságra fogékony, és egyáltalán nem zavarja, hogy négyszázezer menekült egyetlen valamirevaló bűncselekmény nélkül vonult át az országon, miközben elhajigálta a sertésmáj-konzerveket, pedig a magyarok 56-ban megették volna a kutyahús-konzervet is, ha azt kaptak volna, ugye...
Ezenközben pedofil nevelőotthon-igazgatók "nevelték" a gyerekeket, naponta erőszakolnak meg nőket kapcsolaton kívül és családi kapcsolaton belül egyaránt, de azt tekintse a nő megtiszteltetésnek, magyarember verte pofán előtte hatszor, mígcsak szét nem tette a lábát.
Buták lennénk?
Nem hiszem, csak éppen nem tanultuk meg, hogy szembenézzünk a tényekkel.
Pedig nem ártana elkezdeni megtanulni ezt, mert ha a történelem fog rávenni erre bennünket, az nagyon durva és fájdalmas lesz.
Lehetne mindjárt a migráns-kérdéssel kezdeni a tanulást, aztán a korrupció elleni harccal folytatni, és közben az európai viselkedést gyakorolni.
Persze, mi egymást is gyűlöljük, ahogy csak erőnkből telik.
Ma kilógunk Európából, lassan már akkor is, ha a földrész határait az Uralnál tudjuk.
Az csak a baj, hogy a különbségek kiegyenlítésénél Európa nem számolt azzal, hogy az élet lefelé nivellál - nem az elmaradottat húzza fel magához, hanem a primitív húzza le a fejlettet a maga szintjére.
Hacsak nem vagyunk hajlandók magunktól fejlődni.
Nem lesz egy egyszerű folyamat...
Cikk: http://www.pupublogja.hu/2016/10/a-gyulolet-nepe.html
Megint hárommillió magyar ember lett az ország népe | 24.hu / 2016.10.06.Azok lettek rossz emberré, akik jóemberként próbáltak dönteni, azaz nemet mondani a nemre, és igent az emberségre. - Így volt ez a szocializmus építésének mondott négy évtizedes tévutazás idején, így volt a nácizmus hatalomra törése éveiben, így a Szovjetunió sztálini esztendőiben, és így van most is, az illiberalizmusnak nevezett elkorcsult demokráciában.
Kapcsolódó cikkeink:
A magyar titkosszolgálatok dicsősége / Készült: 2016.09.29
A terroristák, akik a párizsi és a brüsszeli merényleteket végrehajtották, itt grasszáltak a magyar titkosszolgálatok orra előtt Budapesten, több hotelben is feltűntek, tízen voltak, éppen csak alakzatban nem közlekedtek. Titkosszolgálatunk annyi van, hogy mindegyikükre jutott volna egy, de itt - ellentétben a szexre utaló állításokkal - igaz a hír, hogy nem a mennyiség számít.
Csömör a politikától / Készült: 2016.09.21
Mindig csodálkoztam, amikor valaki azt mondta, hogy belecsömörlött a politikába. Hát hogy lehet ilyet mondani, amikor a közélet olyan izgalmas dolog, kezdve a közösségi célok kitűzésétől a fontossági sorrendek megállapításán keresztül a politikusok jelleméig vagy jellemtelenségéig - megannyi érdekes dolog. És lám - sose hittem volna - belecsömörlöttem abba, amit ebben az országban politikának hívunk, a tömegmanipulációba, a hirdetett elvek és eszmék és a gyakorlat ellentmondásiba, a politikusok hazudozásaiba, ostobaságaiba, önzésébe, pénzhajhászásába, az empátia teljes hiányába. Belecsömörlöttem a mai Magyarországba.
Cigányúton / Készült: 2016.09.19
Mostanában keveset cigányozunk, jobboldali barátaink el vannak foglalva a migráncsokkal, másrészt meg saját hősiességükkel, mellyel - és entestükkel - megvédik Európát tőlük. Hogy Európa ez ellen berzenkedik időnként, ez csak azt bizonyítja, hogy az ott élő népek elmaradottak, képtelenek saját érdekeik felismerésére és nem látják át a NER célkitűzéseinek (Számszeríjat mindenkinek! Fokhagymát a népnek! Vegyen áldást Viktortól, nagy tételben engedmény! stb...) fontosságát. Szerencsés népek vagyunk, nincs sok eszünk, nem kell gondolkodnunk - marad hát időnk arra, hogy megteremtsük Nagyurunk és vazallusainak minimálisan elégséges életfeltételeit, kastélyok, yachtok, stadionok, szotyola, miegyéb... Kocsi, kutya, kurva, külföldi út, Kútvölgyi út, Kerepesi temető - hol vannak már a letűnt korok státus-szimbólumai... A lista kiegészült a kevlár, kaviár, költségvetés, közbeszerzés, korrupció, kaparj kurta, koldus, komondor szavakkal...
Miért vagyunk lúzerek? / Készült: 2016.09.15
Mióta ez a maffia irányítja az országot, a demokratikus oldal folyamatosan vesztésben van.
Ennyire lúzerek lennénk? Vagy esetleg valami alapvető kérdésben nincs igazunk, a nép mégsem a demokráciára vágyik? Ennek ellentmond, hogy még soha nem találkoztam olyan Orbán-hívővel, aki ne tartotta volna magát velejéig demokratának, és ha itt megállunk a vizsgálattal, akkor bizony nézegethetünk bambán, mint liba a Márton-napi étlapra.
A KERESZTÉNYSÉG ÜTŐDÖTT PAJZSA / Készült: 2016.09.11
"A magyar kormány álláspontja az, hogy a keresztény Magyarország homogenitásának megtartása a feltétele annak, hogy sikeresek legyünk. Amennyiben munkaerőre van szükségünk, akkor azt a magyar családok támogatásán keresztül szeretnénk megoldani vagy a határon túli magyarsághoz fordulunk" – mondá a miniszterelnökséget vezető miniszter. Hát igen, támogatjuk a magyar családokat, első ütemben az Orbán, a Mészáros, meg a Tiborcz családot, de sorra kerül a te családod is, majd 3016-ban…