Hírek

Miért vagyunk lúzerek?

Részletek: Készült: 2016. szeptember 16. péntek, 01:37
Print; Találatok: 1346

komm Mióta ez a maffia irányítja az országot, a demokratikus oldal folyamatosan vesztésben van.
Ennyire lúzerek lennénk? Vagy esetleg valami alapvető kérdésben nincs igazunk, a nép mégsem a demokráciára vágyik? Ennek ellentmond, hogy még soha nem találkoztam olyan Orbán-hívővel, aki ne tartotta volna magát velejéig demokratának, és ha itt megállunk a vizsgálattal, akkor bizony nézegethetünk bambán, mint liba a Márton-napi étlapra.

Aztán azon gondolkodtam el, hogy hibás az érvelésünk, mikor a fékek és ellensúlyok hiányáról, Orbánista ellenforradalomról beszélünk?
Azt hiszem, nem, hiszen a demokrácia elmélete meglehetősen kimunkált, jóllehet természetesen sokan sokféleképpen írják körül mibenlétét, ebből aztán néha tréfás eredmények születnek.
Például Orbán rendszerét nem tekintik diktatúrának azért, merthogy a demokratikus intézményrendszer névleg létezik.
Természetesen létezik, csak éppen nem tölti be funkcióját.
Mintha egy tevét állítanának rajthoz az epsomi derbin egy telivér helyett, mintha egy vak töltené be a figyelő-matróz posztját a vitorlás árbockosarában - a poszt betöltött, csak éppen funkcionálisan alkalmatlan arra, amiért létrehozták.
Mégis azt hiszem, az eb máshol van elhantolva.

Véleményem szerint a gond a probléma jellegének megértésével van.
Akik a demokrata oldalról ma hivatásszerűen politikával foglalkoznak, és még nem árulnak letelepedési kötvényt, azok az aktuális harcról, melyben a pofozóbaba szerepét játsszák azt gondolják, hogy ez politikai harc.
Adottak az ellenfél érvei, meg adott a mi politikai álláspontunk, és a két elmélet harcának eredménye dönti el, hogy ki lesz a választók döntésének nyertese.
Lószart Mama.
Ma a küzdelem ugyanis nem politikai harc, hanem kommunikációs küzdelem, és ettől lesz ez az egész olyan, mintha a pályán mi a ritmikus sportgimnasztika szabályai szerint hercigeskednénk, miközben az ellenfél ketrecharcosai pépesre verik a pofánkat.
A mi maradék tisztességes politikusaink belevetik magukat a politikai elmélet mélyvizébe, és ha veszítenek, akkor is elégedettek maradnak a verseny végén, mivel meggyőződéssel vallják, hogy igazuk volt, erkölcsi és politikai értelemben egyaránt.
Ha most nem jött össze, hát majd legközelebb, de legközelebb már lehet, hogy ők sem lesznek, nemhogy az elméleteik.

Ellenfeleik viszont nem az elméleti igazságra összpontosítanak, hanem a hatalomra.
Azt gondolják, hogy ha igazuk lenne, de nem lennének hatalmon, semmit sem tudnának megvalósítani elképzeléseikből, melyek jelenleg - szerencsétlenségünkre - egy rablóbanda erkölcsiségét és cél és eszközrendszerét hordozzák magukban.
Ennek érdekében aztán félretesznek minden magasztos és kevésbé magasztos elvet, és a pőre gyakorlati hasznot helyezik előtérbe.
Gátlásaik, erkölcseik nincsenek, lopnak, hazudnak, zsarolnak, fenyegetnek, megvásárolnak, ellehetetlenítenek, és közben nagyokat röhögnek az erkölcs bajnokain, akik ezzel nem tudnak mit kezdeni, mert olyanok, mint úrilányok akiket sorsuk egy kuplerájba hajított: zsebkendővel fogják a faxt, míg ellenfeleik marokra kapják, mint rosszlány a liliomot.
Nem kétséges, ki lesz nyerő ebben a helyzetben.
A primitivizmus egyébként is győzni szokott a kultúra felett, egy filosz és a strici párharcából ritkán jön ki a dzsigoló a teletetovált kopasz fejével vesztesen, és Róma sem kultúrharcban vesztett a barbárokkal szemben.

A baj az, hogy Orbán ezt már húsz évvel ezelőtt felismerte, mondhatnánk hozta magával gyermekkorából, amikor apukája megtanította neki, hogy hiába érvel okosan, ha utána hülyére verve, fekete karikákkal a szeme körül szipoghat a sarokban.
Megtanulta, hogy azt kell mondani, amit hallani akarnak tőle, aztán később azt is megtanulta, hogy a választó olyan, mint amilyenek a nők - ha udvarolsz nekik, nem kiskanállal, hanem szívlapáttal kell rájuk önteni a bókokat, nincs az a baromság, amit el ne hinnének, vagy úgy ne tennének, mintha elhinnék őket...
Mi még azt se ismertük fel, hogy a kommunikációs győzelem mindent visz, hanem előkelően eltartott kisujjal fintorgunk ellenfeleink kommunikációs trükkjein: Piha! Populista!
Az hát, és neki van igaza, mert a nép - a populus - nekik fog igazat adni, hiszen ők dicsérik és védelmezik magyarembert, asszonyait, lányait, krumpliföldjét meg panellakását, míg mi oda akarjuk adni mindezt a töröknek, és ezentúl neki akkor Allahhoz kellene imádkoznia, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene is...

Azon meg kár csodálkozni, hogy a nép erre vevő, egyszer kell csak belenézni a televíziók főműsoridőben adott remekeibe, ahol részben egy képernyőnyi kulcslyukon kukkolhat a nép, részben meg nagyokat röhöghet olyan bohóctréfákon, melyeken ezelőtt ötven évvel már mosolyra sem húzta a nép a száját, nem volt vevő arra, hogy Szamóca seggberúgja Kelement...
Ma a nép a Szultánán andalodik el, miközben szidja a muszlimokat, Berki és barátai idétlenségein nyeherészik, virsliszájú démonok tejeszacskóit és Berki vasalt zacskóját bámulja sóváran.

A népet nem lehet leváltani, a választót meg ki kell szolgálni.
Ha az ellenfeled durva, hát te se tétovázz, ne hívd híveit drága honfitársaidnak, hanem hívd Orbán bohócainak, ne azt taglald, hogy elvi síkon miért nincs igaza a maffiózónak, hanem mondd azt, és ha lehet öles plakátokon és a gerilla-marketing eszközeivel egyaránt, hogy aki okos, az nem szavaz, akiből meg majmot csináltak, az nemmel.
Mondd azt, ha kizárnak minket az Unióból, akkor milliónyi munkanélküli lesz, mondd azt, hogy ezek sokkal rosszabbak a migránsoknál, mert azok csak jobban szeretnének élni, míg ezek már jobban is élnek a te adódból.
Mondd azt, hogy a magyar tehetséges nép, de ezeknek nem tehetség kell, hanem szolga, kérdezd azt, hogy Cseléd! Akarsz újra szabad ember lenni?
Ha nemmel szavazol - soha nem leszel az!
És így tovább, vannak okos emberek közöttünk is, hát bízd rájuk a kampányt.
Hívd a fiatalokat, mert ők már más nyelven beszélnek, számukra más fontos, és lehet, hogy neked van igazad, de ők a jövő.
Megnyerni őket nehéz, elveszíteni egy pillanat műve.
Ne pártba hívd őket, hanem ügyek mellé, ne csak a fővárosban, de vidéken is.

Szóval, értelmes politikus, kommunikálj, folytass pártbeszédet a társadalommal, az igehirdetést meg hagyd meg Viktornak, aki egy kiöregedett, ócska bohóc, telhetetlen és rettegő zsarnok, egy mentális romhalmaz.
Azt hitesd el az emberekkel, hogy a moly a díszmagyarba is beleeshet, és ennek az esélye nagyobb, mint, hogy Zara pólót egyen.
Tedd az ostobaságot és az elmaradottságot az orbánizmus szinonimájává, legyél a szó jó értelmében agresszív és következetes, üss minden nap egyet ezen a recsegő-ropogó tolvaj rendszeren, ne hagyj nekik egyetlen perc békét sem.
Adj hitet az embereknek, mert hinni akarnak valamiben, hát hadd hihessék, hogy ők a haladás és ők a jövő, és alakítsd úgy aztán a politikád, ha nyertél, hogy ezt igazzá is tedd.

Ne felejtsd: a politikai győzelem a kommunikációs győzelem hozadéka lesz.
Fordítva ez manapság nem működik...

Cikk: http://www.pupublogja.hu/2016/09/miert-vagyunk-luzerek.html