Hírek

Tóta W.: Kabbe gyíkok, én belépek!

Részletek: Készült: 2013. december 10. kedd, 20:59
Print; Találatok: 1532

Meghánytuk-vetettük itthon a dolgot, és arra jutottunk, hogy be kéne lépni a Pártba.

Ez most bizarrnak tűnhet, mert eddig mást se mondtam, mint hogy a Párt kártékony, korrupt, gonosz és ostoba, valamint tele van idiótákkal, de ez nem ellentmondás. Egyrészt utána lehet mondani - immár nekünk -, hogy lám, a legelszántabb ellenfeleknek is sorra be kell ismerniük, hogy Magyarország igenis jobban teljesít; az eredmények tagadhatatlanok tehát, az ellenállás pedig értelmetlen.

Másrészt meg továbbra is azt gondolom, hogy a Párt kártékony és korrupt és ostoba, viszont éppen ezért célszerű belépni. Magyarország előre láthatóan - éppen miattuk - nem fog többet teljesíteni annál, hogy másfél-kétmillió polgárának biztosítson némi jólétet, és már ezeknek is a nagy része kénytelen lesz jóllakni nemzeti pöffeszkedéssel és Ákos-dalokkal. Mármost akkor érdemes lenne közéjük tartozni. Amúgy meg az sem hiányzik, hogy az elakadásjelző háromszög miatt életfogytiglani előzetesben legyek.

Ó, megtalálnám én ott a helyemet. Efelől nincs kétségem, ugyanis remekül megtalálják a helyüket konkrét idióták is, végtelenül primitív bunkók és flepnis futóbolondok, tehetségtelen senkihelyettesek, zavaros fejű kocsmafilozófusok, exbesúgók, nyálasszájú kiszfiúk. A felvételi pontszám elég alacsony. Lehetnék akár kormánybiztos, szerintem elég szép és elég okos is vagyok hozzá.

... Aztán harminc év múlva megbukunk – mi! –, és jönnek valakik, akik elveszik a nyugdíjpótlékomat. Kicsit balhézok majd, hogy ez méltánytalan, és hogy ezek nem értik a történelmi szükségszerűséget, meg hogy akkor az volt a lehető legjobb megoldás, mármint hogy én belépjek a Pártba, és igenis megdolgoztam érte, például rezsifórumokon. De valójában leszarom magasról, mert miközben kíméletlenül lelepleztem az offshore-lovagokat, megcsináltam már én is a kis titkos svájci kincstáramat, és kurvára nem fog érdekelni az a kétmilliárd millpengő, amit veszítek. Úgysem fogadják el külföldön, és én addigra rászokok a konyakra, mert a házipálinkára, attól tartok, már sohasem.

A szégyent még nem tudom, hogyan kezelitek. Biztosan megvannak a technikák, végignézni a szőlőn például, vagy megszámolni újra a területalapú támogatást, megmártózni a hátlapogatásban, valahogy besorolni a reakciókat az ellenséghez, hogy ne kelljen foglalkozni velük. Vagy lehet, hogy vannak rekreációs módszerek, amikről nem kell tudnia mindenkinek, sőt őket megbüntetjük ezekért, de nekünk meg muszáj, hogy el tudjunk aludni? Van már valami dizájnerdrog, amitől ez elviselhető?

Talán az lesz, hogy néha elbotorkálok valami kis templomig, amikor nem lát senki, ott letérdelek, és elmondom legalább magamnak. Hogy gyenge voltam, beléptem a Pártba, úgy döntöttem, rossz ember leszek; és nem tudok most már erős lenni, túl sok minden köt ide a rosszhoz, és lefizettem magam körül mindenkit, úgyhogy nem szól rám senki sem, de én azért tudom még, te Isten, hogy bűnös vagyok és kártevő, és hát őszintén bánom, atyám, hálás lennék, ha megbocsátanál... tudok intézni templomfelújítást, ha érdekel.

Teljes cikk: http://hvg.hu/w/20131209_Kabbe_gyikok_en_belepek