Mint emlékezhetünk, az EP április 10-i plenáris ülése azzal zárult, hogy fölsorolták, mi a bajuk Lánczi Tamással, az ő hivatalával, és a magyar úgynevezett szuverenitásvédelmi törvénnyel. A lehető legegyszerűbben kifejezve az, hogy vannak. Bővebben azt mondták, amit aztán írásba is adtak, hogy a parlament elítéli a nemzeti szuverenitás védelméről szóló törvény elfogadását és a Szuverenitásvédelmi Hivatal létrehozását.
Szerintük a hivatal „kiterjedt hatáskörökkel és szigorú felügyeleti és szankciórendszerrel” rendelkezik, amely „alapjaiban sérti a demokrácia normáit”, és „megsért számos uniós jogszabályt”. Ha úgy vesszük, az Unió számára Lánczi (és a hivatala) de jure nem, csak de facto létezik, mintegy fizikai valójában, s ebben a formájában is olyan, mint ami nem felel meg a klub játékszabályainak. Hogy úgy ne mondjuk, szaga van.
Mindebből fakadólag pedig kies hazánkkal szemben emiatt is (tehát Lánczi és a modern ÁVH) kötelezettségszegési eljárás indul, és megint ott vagyunk a jogállamiság sikamlós terepén, mint ami hol van hol meg nincs, és úgy nem definiálható, hogy annak előírásait száztíz százalékban betartjuk. De ezzel már Varga Juditig érünk vissza aza időben, akit viszont voltaképp már el is feledtünk, sőt, már azt is, hogy valaha Magyar Péter felesége volt.
Varga Juditot ilyképp villámgyorsan belepte az idő, de helyette itt van nekünk az a Lánczi, aki a maga módján még rosszabb, még veszedelmesebb és aljasabb, ha ennek az utóbbi fokozásnak fideszisták esetében egyáltalán van valami értelme. De ez momentán mellékszál, mert nem olyan időket élünk, amikor morális disputákat lehet folytatni a hegyen, mert Lánczi megjelenésével kiderült, hogy ezek lőnek, illetve lőni kívánnak.
Mindemellett annyi örömünk van azért a vérzivatarban, hogy pár civil szervezet (az Amnesty International Magyarország, a Magyar Helsinki Bizottság, a Political Capital, a Társaság a Szabadságjogokért, valamint a Transparency International Magyarország) azt mondta ennek a Lánczinak, amikor adatokat kért tőlük, meg együttműködésre szólította föl őket, hogy Orbán kutyája bekaphatja mintegy, mert a büdös életben nem állnak szóba vele.
Azért mégpedig, mert ennek a jogszerűtlen hivatalnak semmi hatásköre ilyesmire, hogy erre kötelezze őket. Lánczi is hajlamos azonban a vicsorgásra, s tán ezért jelentette ki a Tranzit Fesztiválon, hogy „a játéknak vége”, de nem tudtuk, hogy a szimpla fenyegetésen kívül mit akart még mondani a költő, ami azonban mára kiderült. Hogy a fentebb emlegetett civilek a középső ujjukat mutatták, ez hősünk buzgalmában törést nem okozott egyáltalán.
Sőt. Felsőbb szinten kezdte el verni a habot, ugyanis most arra vonatkozólag akar adatokat beszerezni egyenesen az EB-től, hogy a külföldről finanszírozott NGO-k milyen szerepet töltenek be a Magyarország elleni jogállamisági eljárásban. Az a fixa ideája ugyanis ennek a Lánczinak, s ezért küldene majd később nagy, fekete autókat az emlegetett civilekért – amelyeket ő NGO-nak nevez -, hogy miattuk nem kap lopnivaló pénzt Orbán.
Szerinte az EB, amikor Magyarország pénzeit befagyasztotta, akkor ezeknek az „NGO-knak” az „árnyékjelentéseit” vette alapul, ezeket viszont „külföldről finanszírozták”, és Lánczi fejében máris összeérnek azok a dolgok, amelyeknek semmi valóságalapjuk nincsen. Az azonban egészen elképesztően delikát, hogy ahhoz az EB-hez folyamodnak, amely meg miattuk vizsgálódik itt minálunk, de ezzel is voltaképp azt igazolják, hogy az EB vizsgálata jogos.
Viszont fölvetül a kérdés, ehhez milyen elvetemülten aljas cinikusság szükséges, más szemszögből viszont a hülyeségnek mekkora foka. Szép nagy így első ránézésre, főleg annak fényében, hogy Lánczi immár nemlétező jogot formál arra is, hogy az EU-t is ellenőrizze, amikor olyat kérdez, a civil szervezetek milyen anyagi támogatásban részesültek az Európai Bizottság vagy az Európai Parlament szervezeteitől.
Nem tudjuk, az EB mit reagál majd erre a hőbörgésre, mert másnak alig is nevezhető, nagy valószínűséggel ugyanazt, mint a hazai civilek a középső ujjukkal. Kitetszik tehát, hogy Lánczi et. tátott szájjal indul a faszerdőbe mintegy, de ez a buzgalmát egyáltalán nem zavarja. A kérdés annyi csupán, ha itt is hoppon marad, akkor merrefelé indul, vagy kit fenyeget meg. Mert egy bizonyos, elnyugodni nem fog, amíg valami vérszagot nem érez.
A választói akarat meg a Fidesz / Készült: 2024.08.06 A Szuverenitásvédelmi Hivatal (SZUH), élén a sokak által méltán gyűlölt és megvetett Lánczi Tamással, nem akarja békiben hagyni az Átlátszó lapot, az oknyomozó portált, amely élen jár a Fidesz korrupcióinak leleplezésében. Az Átlátszó egyszer már fityiszt mutatott Lánczinak, és hosszan, pontokba szedve, jogi érveléssel magyarázta el neki, miért nem működik vele együtt, miért nem ad meg neki adatokat saját magáról.
Micimackó és a szuverenitás / Készült: 2024.05.10 Amikor Tompos Márton (Momentum) a kínai diktátort az Erzsébet hídra tűzött EU-s zászlókkal akarta üdvözölni, egyensapkás kínaiak vették őt körül. Ezek a kínaiak aziránt érdeklődtek, milyen zászlót akar odarakni, mert ha az netán tibeti vagy tajvani volna „az nagyon nem kedves dolog” lenne, de arról nem beszéltek ezek a sapkás kínaiak, mi történne a nekik nem kedves zászlók kitűzésekor. Hogy Tompost azonmód, onnan a hídról hajítanák-e a Dunába, vagy másképpen jeleznék, hogy átvették a hatalmat.
Komoly, újságban írt feljelentés / Készült: 2024.04.19 Mint éppen most kiderült, az egész magyar sajtópiacon a Magyar Nemzet névre hallgató nyomdaipari termék vesztette el tavaly a legtöbb sajtópert. A Fidesz többi propagandaterméke sem panaszkodhat, de ezek között e téren elsőnek lenni delikát, ami egy dologra biztosan utal, hogy ez a lap kevéssé tekinthető szavahihetőnek, azaz ez hazudja a legtöbbet. Az ilyesmi nem nóvum a Fidesz-sajtónál úgy általában, ezért tartja őket a gazda. De ezt is tudjuk.