Rétvári Bencének mindig meg kell szólalnia. Általában vasárnapi örömhíreket szokott közzé tenni, de most levetkezve ezt a régi szokását, hétköznap gondolta úgy, hogy nem maradhat benne az a mondandó, ami nélkül nekünk, porbafingóknak élnünk nem lehet. Vagy nem érdemes. Mobil-ügyben járult hozzá a tébolyhoz államtitkár elvtárs, amikor két „mérvadó” NER-bigyó felmérésének eredményeivel igazolta a kormány döntésének nagyszerűségét.
A Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) és a Szent István Intézet olyanok minden bizonnyal, mint akik meg tudják mondani ez egy igazat, azt, amit a kitartójuk, azaz a NER kíván tőlük. Így lett most is, s ha ez a két intézet azt mondja, hogy felméréseik szerint a népek nagy része támogatja a mobiltelefonok használatának tanítási idő alatti korlátozását, akkor az úgy is van. Függetlenül a rendelettől azt szeretnénk tudni azonban, kiket kérdeztek.
Nem mindegy ugyanis, mert még az is előfordulhatna, hogy egy, nem a NER seggéből kikandikáló intézet (ha van ilyen egyáltalán) teljesen más eredményre jutna, de egy efféle felmérés eredményét Rétvári et. nem közölné velünk lényéből fakadóan, hiszen neki egyetlen jellemző jegye van, mint organizmus: hogy szervilis módon a gazdája seggét nyalva bizonygassa a rendszer nagyszerűségét. Ezért szokott vasárnaponkét örömködni.
Pedig a mobil komoly dolog. Lapszerkesztőként elárulok önöknek egy titkot: van a Googlenak egy szolgáltatása, a Google Analytics, amely a neten jelen lévő lapoknak ad meg mindenféle adatot az olvasóiról. Milyen cikket olvasnak a lapjában, milyen hosszan, mennyien és hol (ország, város) mennyi új olvasója van, milyen eszközről (asztali gép, tablet, mobil) olvassák, azaz, csak azt nem mondja meg épp, milyen alsógatyában van a nyájasa.
Ez sem lenne túl érdekes, de hosszú évek óta igénybe véve ezeket az adatokat a napi szerkesztői munkában (ennek segítségével törekedve a mind több elérésre), egy dolog szembetűnő és tendeciaszerű, hogy nem most kezdődve, de egyre erőteljesebbé válva az derül ki az analitikából, hogy az olvasók döntő része immár telefonon olvas „újságot”, nem véletlen tehát, a lapok elkezdtek „telefonos nézetre” szerkesztődni, ami olykor fura dolgokat eredményez.
Ez csak olyan aprócska műhelytitok annak igazolására, milyen megkerülhetetlen eszköz lett mára az okostelefon, amin ott van a fél életünk, sőt, ma már a pénztárcánk is. Ezeket elszedegetni és tárolgatni, majd visszaadni elég felelőtlen dolog, és számos veszélyt is rejt magában, ezekkel azonban most épp nem foglalkozunk, mert minek. Sokkal inkább érdekel minket a minden áron való tiltás képtelensége, és az ebből fakadó mókák és kacagások.
Emlékszünk talán, hogy tán egy éve Németh Szilárd pedagógusnapon miként köszöntötte a tanárokat. Ha feledték volna, én felidézem: nos, egy iskolai tábla előtt fotózkodott olyan beállításban, amely azt sugallta, mintha enkezével srejbolta volna oda gyöngybetűkkel az üzenetét, miszerint „Isten éltesse a magyar pedagógusokat”. Ez ugyan megható, de az üzenet jellegéből fakadóan (miszerint a netre volt szánva), ez leginkább telefonon volt olvasható.
Akkor azonban még nem volt tiltás, mint ahogyan most meg már igen, amikor Kovács levelező et. ennek tudatában üzent tanároknak s diákoknak egyaránt, hogy „Becsengettek: elindult a 2024/25-ös tanév az iskolákban. Sok sikert kívánok minden tanárnak és diáknak”. S ha Kovács levelező et. magától nem jött volna rá, mennyire hülye, akkor egy kommenttől ezt meg kellett tennie, amely így szólt: „Köszi. De nem látják, nincsen náluk mobil”.
És itt el is érkezünk egy kritikus ponthoz, hogy mi lesz a kedves vezető sok idióta és debil üzenetével, amelyekkel a TikTokon, Twitteren, Facebookon és mindenféle platformokon szórakoztatja (illetve igyekszik szórakoztatni) a nagyérdeműt, hogy azok miként érnek célba. A Fidesz így a saját kommunikációjának jó részét dobja a kukába úgy, hogy észre sem veszi, ahogyan tökön rúgja saját magát a XXI. század tagadásával.
Mégis, így is vannak olyanok, akik túl akarnak teljesíteni. Mert minek nevezhetnénk azt, hogy a felnőttképzésben tanulóktól is elveszik az okoseszközöket, mint arról az Eduline-nak számolt be egy negyvenhárom éves, érettségi előtt álló diák, aki szerint a vele egykorú tanárja is hülyeségnek tartja ezt a dedós szintet még a felnőtteknél is. Viszont megtörtént, és nem tudjuk, sírjunk vagy nevessünk, egy másik Eduline beszámoló miatt az utóbbit tesszük.
Ez pedig arról szól, hogy volt olyan iskola, ahol az egyik osztály öt perc különbséggel állított be ébresztőt a telefonján, amitől egész nap zengett az igazgatói. Ez is mutatja, milyen leleményes is a mi népünk, és főleg a gyerekek, akik ösztönösen tudják, hogyan kell fityiszt mutatni a hatalomnak, míg azonban a felnőttekből kiveszett ez a képesség, még csak a halvány nyoma sem maradt meg. De nem ismeretes mi történt az igazgatóiban csörgő mobilokkal.
Valahogyan, mert hajlandóak vagyunk mindent borúsan látni, a Hair egyik aktuális jelenete ugrik be, amikor a magas rangú tiszt a gyakorlótéren felsorakozó bakákhoz szólna, mielőtt elindulnak a vágóhídra, s amint beszélne, a hangszóróból üvöltő zene kezd áradni, az MP őrült rohangálással keresi az eredetét, s amikor sehol nem találja, szétlövi a hangszórókat, a tiszt pedig kivirul és beszélni kezd. Ezt itt a végén fejtörésre hagyjuk itt, ha a telefonjukon elolvasták.
Botrányos tanévkezdés / Készült: 2024.09.02 Az elmúlt években sok mindent megtapasztalhattak már a magyar oktatási rendszer résztvevői, ám valamit hosszú ideje nem élhettek meg: nyugodt iskolakezdést és kiszámítható tanévet. Nem telik el úgy se nyári szünet, se iskolaszezon, hogy a kormányzat ne találna ki valamilyen újabb változtatást, drótkötélen rángatva ezt a hatalmas rendszert, amelynek ahhoz, hogy működőképes legyen, fejlődjön és ne csak vegetáljon, minden tekintetben stabilitásra lenne szüksége. Félreértés ne essék: szükség van változásokra - a korral is haladni kell -, de nem ad hoc módon, egyik napról a másikra, és csak akkor, ha valóban megújulást hoznak; előre visznek, nem hátra.
Rétvári nemzeti konzultációja / Készült: 2019.10.25 Közel húszezren vettek részt abban a nemzeti konzultációban, amelyet Rétvári krumplihuszár indított útjára a Facebookon, és amely Hadházy lófaszos pörformanszát volt hivatott értékelni. A választási lehetőségek, amelyet a krumplihuszár fölkínált a jómunkásemberek számára a következők voltak: a.) Ez így rendben van b.) Adja vissza a mandátumát (magyarán, monnyon le). – Úgymint Hadházy.
Rétvári Bencének mindig meg kell szólalnia. Általában vasárnapi örömhíreket szokott közzé tenni, de most levetkezve ezt a régi szokását, hétköznap gondolta úgy, hogy nem maradhat benne az a mondandó, ami nélkül nekünk, porbafingóknak élnünk nem lehet. Vagy nem érdemes. Mobil-ügyben járult hozzá a tébolyhoz államtitkár elvtárs, amikor két „mérvadó” NER-bigyó felmérésének eredményeivel igazolta a kormány döntésének nagyszerűségét.
Botrányos tanévkezdés / Készült: 2024.09.02
Rétvári nemzeti konzultációja / Készült: 2019.10.25