Hírek

Lipótmező lovagjai

Részletek
Készült: 2014. június 08. vasárnap, 20:06
Print 
Találatok: 1367

harcMég a Hidegháború idején létezett egy azóta feledésbe merült “tudományág”, melyet közkeletűen csak “Kremlinológiának” neveztek. Ennek “művelői” a szovjet párton és kormányon belüli mozgásokból (és pletykákból) igyekezték minél pontosabban megtippelni: kell-e, s ha igen milyen mérvű változásokra számítani a Birodalom ideológiájában, politikájában, stratégiájában, célkitűzéseiben. Nos, ez a “lógia” most ismét feltámadt … Magyarországon.

Nem is köll ezen csodálkozni, hiszen minden diktatúra jellemző sajátja, hogy a lehető legsűrűbb ködbe és homályba burkolja a döntéshozatali mechanizmust. Azt, hogy az uralt ország sorsát gyakorta milyen pitiáner intrikák, mocskos alkuk határozzák meg. Azt, hogy micsoda tehetségtelen, amorális gazemberek ücsörögnek a különböző főnöki posztokon. Ilyenkor meg ugyi nem marad más, mint a (gyakorta megalapozott) találgatás. Azt pediglen, hogy Magyarországon diktatúra van, csak a szépelgő hülyék és a sunyi rendszerszolgák tagadhatják.

Az egyik “kremlinológusunk” szerint, “rég nem látott hatalmi harc dúl” a Maffia-párton belül. A 444.hu oldalán publikáló “Véleményvezér” úgy véli, ez egyfajta “Proxy-háború” abban az értelemben, hogy az egymásnak feszülő párthatalmasságok nem nyíltan és személyesen (ezt nem engedhetik meg maguknak – lásd: Orbán!), hanem “csatlósaikon keresztül” vívják ütközeteiket. Ámde hogy kik is valójában eme összecsapás résztvevői, ki hová is tartozik, azt nagyon nehéz pontosan meghatározni … bár egyáltalán nem lehetetlen.

Az elénk táruló kép azt mutatja, hogy itt két “palotaháború” dúl. Az egyik a Maffia Gazdasági és Politikai szárnya között. Ennek harci kürtjét még maga Orbán szólaltatta meg a majd’ két esztendővel ezelőtt, Sárvárra kihelyezett, “szezon-nyitó” frakcióértekezleten. A Töpszli ekkor jelentette ki, hogy a kabinet az addigi “szakmairól”(?!) áttér a “politikai” kormányzásra, melynek legfőbb célja “a 2014-es választások megnyerése”. Ekkor már Lázár volt a miniszterelnökségi államtitkár (a “Szolnoki Klán” környékén sündörgő Varga Misu helyett), aki egyértelműen a Politikai brancshoz tartozik, s aki még azt is elérte, amit Vargának nem sikerült: az inkább a Gazdaságiakhoz tartozó Pintér kezéből kicsavarta a titkosszolgálatok felügyeletét.

Ez volt a simicskák első veresége, amelyet számos követett még, s egyelőre a kormány jelenlegi, személyi összetételében és hatásköri eloszlásában csúcsosodott ki. A Gazdaságiak nem csak a fejlesztési források fölötti felügyeletüket vesztették el, de még miniszteriális pozícióikat is: Fazekasnak csak a földtúrás maradt (üres zsebbel), Zsuzsikánét (Lajos bácsi személyes megbízottját) pedig az egyértelműen Orbánhoz kötődő “politikai”, Seszták “Off-shore” Miklós váltotta. Hogy mikor és miért bomlott meg az addigi összhang a vezér és a Simicska-Nyerges csoport között, pontosan nem tudni. A legvalószínűbb az, amit a Figyelő pendített meg a minap (lásd itt!): a Gazdaságiak túl mohón és túl sokat nyúltak le, a Politikaiaknak így alig maradt valami, s ezért ők lázadozni kezdtek. Az egymásra uszítás taktikájával uralkodó Orbán pedig úgy döntött, egy újabb “Egyensúlyt” (pontosabban: Aszimmetriát) hoz létre azzal, hogy a hatalom jelentős részét a Politikaiak térfelére tolja át.

Teljes cikk: http://szendamondja.wordpress.com/2014/06/07/lipotmezo-lovagjai/