Hírek

Para-Kovács Imre: Korbácsoljátok a döglött lovakat!

A viccpártok sikere tagadhatatlan, Skandináviában megállíthatatlannak tűnnek, de igazi terepük a posztszovjet térség. A magyarországi viccpárt kétharmaddal kormányozza az országot, és a folytatásra készül. Kabalafigurája a kétméteres bohóc, aki válogatás nélkül bárkit megtámad, ha ellenzékinek látszik, esetleg ellenzékiként viselkedik. A párt kampánya egyrészt villámtréfákra épül (Magyarország jobban teljesít), másrészt pedig abszurd-dadaista performenszokra („sose mondd egy szökőkútnak, hogy nem iszol a vizéből, ha egy bölcs kínainak mindegy, hogy a macskája fekete vagy fehér”).

Sírva vigadunk, bár talán kicsit többet sírunk, mint vigadunk. Ücsörgünk a Kárpát-kelepcében, és ha felállunk, akkor dísztermeket dekorálunk, mert kampány van, és ha vacakul rakjuk fel a szerpentint az ablakkeretre, holnap már nem hívnak. Sej, vidám a közmunkás élete. Közmunkahadának a lépte dobog. Horthy Miklós közmunkása vagyok ééééén. A házilag főzött pálinka bűze lengi be a paloták nyirkos alagsorát, ahol 3D-ben nézik Erdély visszacsatolását az urak. Atlantisz arisztokratái. Soha ne mondd a szökőkútnak, hogy nem fogod ellopni. A kertben márvány nimfácskák és szomorú angyalok tartják a sebzett Magyarország (nagy) meggyötört testét (bronz). EBESZ-(Organization for Security and Co-operation in Europe, OSCE)-megfigyelők jönnek az országgyűlési választásokra, de ne reménykedjetek, drága barátaim, mert nem őrködni, megfigyelni és szankcionálni érkeznek, hanem röhögni, mivel híre ment, hogy lakik itt egy birka nép, és velük mindent meg lehet csinálni. Most éppen úgy tesznek, mintha választások lennének. Tribünöket építenek majd, és onnan nézik az európaiak, amerikaiak és az érdeklődő ázsiaiak, hogy milyen hülyék vagyunk, mi meg mosolyogva visszaintegetünk és vonulunk előttük a semmibe.

Szép hagyományunk a tudatlanság.

... A magyar kormány tevékenysége leginkább ahhoz a kültelki stílushoz mérhető, amikor a sutyerák odalopakodik cigit lejmolni, aztán ha gyöngeséget érez, simán kirabol, de ha felemeled a hangod, megalázkodva hálálkodik és bocsánatot kér, hogy egyáltalán létezik.

Ezt nevezzük mi háborúnak, felnyergeljük a lovakat, szárazon tartjuk a puskaport, bízunk az Úrban, nemeztáskánkat megtömjük szárított hússal, sarkantyúnkat kifényesítjük, aztán ha befordul a sarkon a robotrakéta, rohanunk és üvöltve fogadkozunk, hogy legközelebb jók leszünk, csak ne bántsanak, meg egyébként is, inkább a csajunkat, anyánkat vigyék, de ne minket. Megjöttek a fehérvári vitézek.

Esetleg eladhatnánk az EU-s pénzből felújított Zeneakadémiát az oroszoknak némi apróért.

Európa legnagyobb viccpártja a félfeudális (vagy tán egészen az) sötétség leple alatt fosztogatja a sajátjait, és nincs humorérzéke. Illetve ami van, az a tortadobálós, fejhangon sipító, hasraesős, kaki-pisi-kövér ember univerzumban mozgó avítt és kínos humor, csendőrviccek, várakozó marhavagonok és a magát Ludas Matyinak képzelő Döbrögi humora. Nem röhög senki. Már kínjában sem.

A dinoszauruszok történelmet írtak, az üregekben lébecoló patkányszerű kis emlősök meg megörökölték a földet. A hatalom – szerencsére – illékony képződmény, ezeké meg különösen, mivel homokra épül, hazugságokra és sunyiságra. A magyar viccpárt története dőltbetűs rész lesz a könyvekben, amit csak a stréberek olvasnak majd el, de megtanulni ők sem fogják, mert a vizsgán senki sem kérdezi. Még szóbahozni is kellemetlen lesz egy idő után.

Teljes cikk: http://nepszava.com/2014/02/velemeny/para-kovacs-imre-korbacsoljatok-a-doglott-lovakat.html