Nagy zűr kis Kínában
- Részletek
-
Készült: 2024. február 22. csütörtök, 07:53
-
Találatok: 1618
OV kiegyezett a kínai kommunistákkal, miszerint kicsi, sárga és óccó rendőröket importálunk azért, hogy Mária országának utcáin járőrözhessenek. Elsőként és kezdetnek nem egyedül, hanem mimagyarokkal párban, aztán majd meglátjuk, hová fejlődik a dolog, ha az akkugyárak környékén már nem lehet nemzeti szót hallani. És az őslakosok (vö.: ma magunk) meggárgyult fejjel kóválygunk azon tűnődve, hol is élünk, milyen dimenzióba vagy párhuzamos univerzumba keveredtünk, ami ismerős, de semmit nem értünk belőle.
Vannak azonban most is dolgok. Akadnak történések, amelyek arra utalnak, a mimagyari organizmusoknak már nagyon régen elment az esze, és halovány fingjuk nincs arról, mi történik körülöttük, milyen emberek és miért járkálnak a flaszteron, ki hová tartozik és miért. Sheldon az entrópia kavargó örvényének nevezné a bugyborékoló tudatokat, mi beérjük a Tohuvabohu meghatározással, ami a fény teremtése előtti puszta, üres és ősi állapotot takar. Belenézve egynémely honfitársunk szemébe tudhatjuk, mit is jelent ez igazán.
Miheztartás végett emlegettük föl az elemi sötétséget, ami OV fönnmaradását lehetővé teszi, s ha eddig nem találtuk meg ennek eredőjét, most bizonyságot leltünk reá, mi ez. És az is kiderült, hogyan működik. Magyar Péter (Varga J. hajdanija) mesélt arról legutóbb a Facebookon, hogy az utcán jártában-keltében kedves és bíztató szavakat kap honfitársainktól. Megveregetik a vállát, és így szurkolnak neki: „Tiborcz úr, önnel vagyunk, ne hagyja magát”. Magyar ezt az érzést megfizethetetlennek nevezi. És igaza van.
Mert, ha az őskáosz jut eszünkbe, és a kínai rendőrök által generált párhuzamos univerzumok, amelyekben a magyari bávatag szavazópolgár elveszetten kóvályog, akkor semmit nem mondtunk arról, a valóság ennél még sokkal súlyosabb. Mert hülyének lenni, az egy dolog, ugyanis abban van valami fix pont. Őrült beszéd, de van benne rendszer, ahogyan a jó William mondja, itt viszont olyan kavarodást látunk a képzetekben, ami mindent megkérdőjelez. Ebben a világban csak úgy megtörténnek a dolgok. Ránk zuhan a mázsás, szörnyű mennybolt.
Megtörténik a sors, nincsen eleje vagy vége, egy permanens jelen van viszonyítási pontok nélkül. Mert Magyart Tiborcznak nézni, az egy dolog, de ekképp szurkolni neki, mint a jó oldalon álló hősnek, aki most forradalmár ezek szerint önmaga ellen, azt mutatja, nem csak a helyes-helytelen, jó és rossz, világos és sötét dichotómiája veszett el, hanem itt valami olyan végezetesen összekeveredett, hogy nincs az az Isten, amelyik szétbogozná. Ha ilyenek a magyar organizmusok, akik szavazatukkal a sorsunkat eldöntik, az nagyon sok mindent megmagyaráz.
Az ilyen ember mindenre képes. Arra is, hogy meggyőződése legyen, ha Orbánt le akarja váltani, akkor a Fideszre kell szavaznia, és ezen a ponton – ha le kell írnunk a világot – igazat kell adnunk Arthur Sch. cimboránknak, aki fő művét ekként indítja: „Die Welt ist meine Vorstellung”, azaz, hogy a világ az ő képzete volna. Pedig akkoriban még nem is létezett a Rogán-művek, amely ezt a képzetet minden lehetséges módon igyekszik összekavarni, s amiben oly sikeres, hogy ilyen eredményeket produkál. Magyartiborczokat.
Kitetszik egyébként ebből a sztoriból, a magyar organizmusban megvan a jóra való készség és hajlam, csak nem tudja elkülöníteni már – oly sok év dresszírozás és kavarás után – sem a dolgok eredetét, sem azok lehetséges kimenetelét. A magyartiborczokat vizionáló honfitársaink valami ősi varázsgomba létben leledzenek, ami állapot és helyzet röhögésre kellene késztessen bennünket, de nem tehetjük, mert ez véresen komoly. Út a nemzethalál romantikus képéhez, és az AE Bizottság tánczenekarhoz egyenest.
Azt mondták ők már akkor is, amikor azt hittük, mi, földi halandók, lehet még jövő, szóval ezt tanultuk tőlük, csak még nem tudtuk, hogy be is következik: „Dagdugó, varázslólekvár, minden számít, semmi sem használ” – és hopp, már itt is vagyunk 2024 kietlen világában a mi gombáink között. Drágajó keresztapám még suttyó koromban a disznóöléseken, amikor a malac éktelen sivítása abbamaradt, de még halkan rúgott egyet-kettőt a lábával, azt közölte a kölök Kázmérral: most sír a legjobban. Talán így fösthető le a legjobban, ami van. Nagy zuhanás a kínai rendőrök karjaiba.
Kapcsolódó cikkeink:
A változás te vagy / Készült: 2024.02.16
A film pereg tovább. Az a film, amelyről szóló első beszámolónkban a popcornkészítés rejtelmeibe is beavattuk a nyájas olvasót, jelesül, hogy nekiláttunk pattogtatni a mikróban, mert maratoni előadásra számítottunk. És így is lett. A szemünk előtt hullanak porba a hősök és születnek újak a semmiből előbukkanva, mint Varga J. (volt) elvtársnő hajdani férje, aki valami ismeretlen ihlettől vezérelve üti műanyagkalapácsával a NER ciklopi gránitját. A szélesebb közönség pedig gusztusa szerint nézi, mire megy vele.
