Hírek

A POFÁTLANSÁG HÍMNUSZA

A csapból is a Hibbant folyik. - Hogy egyházának tagjai ünneplik az ő Moon tiszteletesüket, ez még csak rendben is lenne, de a cikkek túlnyomó része, melyekben megemlékeznek a Nagy Születésnapról, ájult szemforgatással rója a tiszteletköröket a gátlástalanság és agresszív erőszakosság oltára előtt, melynek tetején guggolva éppen a magyar demokráciát és a jogállamot tiszteli oldalba a szociopata, aki évek, sőt évtizedek óta köpi le, hazudja szembe és lopja szét az országot. Hát igen, van a bűnnek és a pofátlanságnak egy olyan mértéke, mely már tiszteletet vív ki környezetéből - van olyan nő is, aki már olyan csúnya, hogy az már szép. De talán azért a sajtónak dolga lenne, hogy reálisan szembesítse a népet azzal, hogy kire is bízta a családi kasszát, a felesége tisztességét és a lánya szüzességét. / pupublogja

... Azt mondják, hogy tehetséges ember.

Ezt leginkább arra alapozzák, hogy azért tehetséges, mert minden barátját és ellenségét túlélte, ellenségeit megsemmisítette huszonvalahány éves pályafutásának összes viszontagságai dacára. Hát nem tudom, ha nyilvánosan is kimondanánk, hogy egy szedett-vedett, ócska rablóbanda hazug és gátlástalan vezére, akkor lehet, egyet is kellene értenem tehetségének magasztalásával, de talán mégiscsak figyelembe kellene vennünk, hogy egy országot tett tönkre, tesz tönkre ma is, és ez az ország véletlenül éppen a mi országunk. Tisztelhető jellembeli tulajdonságai nincsenek, ellenben remekül felismeri azt a pontot, melybe beletolva a feszítővasat hipp-hopp fel lehet pattintani az ország kincsesládájának tetejét, hogy aztán vállig lehessen kotorni a pénzben.

Teljes cikk: http://pupublogja.nolblog.hu/archives/2013/05/31/A_POFATLANSAG_HIMNUSZA/

Kapcsolódó cikk:

  • Orbán első 50 éve
    1963. május 31.-én szárnysuhogásra lettek figyelmesek Székesfehérvár lakói. A méltóságteljesen szárnyaló jelenséget nem tudták hirtelen mire vélni, hisz gólyának nem volt elég fehér és hosszú csőrű, sasnak nem volt elég termetes, a turul meg nem fészkelt márványfallosz tetején akkoriban Ópusztaszeren, hogy első ránézésre azonosítható legyen. De a csőrében kalimpáló és fejhangon ordító apró izéről is csak sejteni lehetett, hogy embergyerek.
  • Éljen és virágozzék az ötvenéves Orbán Viktor!
    Szeretett Vezérem! Ötvenéves lettél, megetted már a kenyerünk javát. Engedd meg, hogy ebből az alkalomból. Magam és néped nevében. Szívem egész melegével. Mint fénykép szobám falán. Felállva, hosszan és ütemesen tapsolva. Ötven év alatt egyetlenegyszer sem hazudtál. Talán csak akkor, amikor azt mondtad, hogy te még sohasem hazudtál.
  • Ötven
    “Szerénység! Tudja, ha van valami, amit szeretek magamban, hát akkor az a szerénység.” – mondotta volt Bástya elvtárs Virág elvtársnak az emblematikus “A tanu” című fimben. Jószerint szóról-szóra ilyesmi hangzott el tegnap, egy Orbán által celebrált, önfényező “konferencián”. Illusztris társaság gyűlt össze az elegáns budai rendezvényteremben, ahol a “Nemzeti Köz(g)éposztály” szemenszedett … gondosan kiválogatott tagjai (pl. Fekete György, Makray Katalin, Schmidt Mária, Andy Vajna, Stumpf István – utóbbi, gondolom büntiből!) a Századvég és a Széll Kálmán Alapítványok, valamint a Heti Válasz Kiadó szervezte konferencián meghallgathatták ötven esztendős Vezérüknek a három éves, második kormánya működéséről alkotott véleményét. Ami tömören kifejtve: “kitűnő“, bővebben pediglen: “egyszerűen tökéletes“.