Egy óvodás naplója 41. – Hüvösse
- Részletek
-
Készült: 2023. augusztus 18. péntek, 09:34
-
Találatok: 1535
Aszonta az Ibojnéni a tennap, hogy na, micsinálunk holnap gyerekek, na mit, de nem várta meg, ahogy szokja, hogy gondolkozzunk rajta sokat, és asztán akkor se tudjunk semmit, hanem rá is vágta a saját kérdésére egyből, hogy avatunk. De nem tudtuk, mit avatunk, pedig nem is volt titok, de az Ibojnéni mondta, hogy ünneplősbe kell jönni, nehogy elfeledjük. Mondtam is otthon az anyunak, hogy ünneplősbe kell menni holnap, mert avatunk, az apu meg, ahogy mindig szok, morrant egyet, hogy mi az anyjuk valagát avatnak már megint, de az anyu mondta neki, hogy ne a gyerek előtt. Úgyhogy kiment a konyhára.
Reggelre az anyu kikészítette a fehér inget meg a szép rövidnadrágomat, mert mostanában mindig annyira meleg van, és a tévébe is mondta az este a meteoros bácsi, hogy máma is az lesz. Úgyhogy így mentünk az oviba azon gondolkodva, hogy mit avatunk, meg hogy ki lesz ott, hogy ilyen szépnek kell lenni. Mondtam is az anyunak, hogy biztos a papbácsi meg a képviselő bácsi jön el, mert akkor kell mindig csinosnak lenni, és, ahogyan odaértünk az ovihoz, látjuk ám, hogy az udvaron van ilyen sátorféle, fehér, gondoltam, akkor azt avatjuk, mert ez eddig nem volt ott. Amikor az anyu a puszit adta, mondta, hogy legyek jó.
Mondtam neki, hogy jó. A dadus már kirakta a reggelit, hogy együnk az avatás előtt, de mindenkinek mondta, hogy nehogy leegye a szép ingét az avatás előtt, és ettől a Kisböske sírni kezdett, hogy biztos leeszi, de a dadus egy terittőt kötött a nyakába, és olyan lett, mintha ő lenne az asztal, csupa kocka, de ettől megnyugodott. A többi gyerekek is csöndben voltak, még a Pityu is, ez az ünneplős ruha valahogyan lehiggasztotta őket, meg talán az is, hogy mire megettük a reggelit, annyira meleg volt, hogy nagyon, és gondoltuk, hogy nem is lesz olyan jó kimenni az udvarra szerintünk.
De azért ki kellett, és ott voltak már a kis székek a fal mellett a napon, és ott volt a fehér sátor alatt tényleg a papbácsi meg a képviselő bácsi, meg még egy, akit nem is ismertem, és csak azt nem lehetett tudni, hogy akkor mit avatunk, ha egyszer nem a sátrat, de a képviselő bácsi hosszan beszélt családról, hazáról meg nemzetről, meg Brüsszelt is emlegette, hogy lám, nélkülük is tudunk mi nagyot alkotni, és akkor kiderült, hogy új homok van a homokozóban, sőt, a szegélye is meg van foltozva önerőből, tehát legyünk rá büszkék és becsüljük meg, mi mindent ad nekünk a magyar hazánk.
Álltak ott a hűvös alatt a papbácsi, a képviselő bácsi, az ismeretlen meg az Ibojnéni, mi meg ültünk a napon és erősen vártuk, hogy vége legyen, de nem akart. Láttam, hogy a Kisböske imbolyog a széken, a Pityunak meg olyan vörös volt a feje, mint a pipacs, és más gyerekek se néztek ki sokkal jobban, de gondoltam, hogy most már talán vége lesz, mert ennyi öröm meg ennyi beszéd épp elég az új homoknak meg a megfoltozott szegélynek, de akkor láttam ám, hogy a papbácsi is veszi elő a könyvét, meg énekelni kezd, hogy akkor most megszenteli a homokot, mert az Ibojnéni meg is kérte erre.
Ott álltak a fölnőttek a sátor alatt a hüvössén, a dadus meg csóválta a fejét az ajtóba, és látszott rajta, hogy tudja, nem lesz ennek jó vége, ahogyan sohase szok lenni, és tényleg, ahogyan a papbácsi ott a sátor alatt énekelt valamit, a Kisböske egyszer csak zsupsz, leesett a székről, mintha meghalt volna, de teljessen, föl volt akadva a szeme neki, meg még sok gyerek is ingott a napon, a papbácsi meg csak énekelt. A dadus nyalábolta föl a Kisböskét, hogy akkor viszi innen, mielőtt elpusztul ez a csöppség itt a hőségben, de ezt már az árnyékban állóknak mondta, akik észre sem vették, mi folyik a napon.
Ünnepeltek, avattak ott magukban, de amikor a dadus bevitte a Kisböskét a szobába, olyan volt a kezébe, mint egy rongybaba, a Pityu is megunta a vörös, már majdnem lila fejével, és beszaladt a szobába, és akkor mind az összes többiek is rendetlenül, kiabálva mentek utána, hogy akkora lett a hangzavar, amekkora mindig szok, amikor rosszak vagyunk, és az Ibojnéni, a papbácsi, a képviselő bácsi meg az ismeretlen csak nézték az árnyékból, hogy mi folyik a napon, milyen fegyelmezetlen vircsaft, hogy nem örülünk az új homoknak, amit adtak nekünk, és olyan bután néztek csodálkozva, hogy én is gondoltam, na, vára dömperemmegyek.
Kapcsolódó cikkeink:
Egy óvodás naplója 40. – Fólpakk / Készült: 2023.07.30
Aszonta az Ibojnéni a tennap, hogy na, hova megyünk gyerekek, na hova holnap, de senkise tudta, hogy hova megyünk, mer aszt nem mondta meg az Ibojnéni. Úgyhogy nésztünk rá, hogy nahova, a Kisböskének teljessen tátva maradt a szája, még a Pityu is csak passogott, de nem bírt felelni az Ibojnéninek hogy nahova. Asztán nagy nehezzen kibökte, hogy hát, kirándulni megyünk gyerekek, megyünk ki a szabadba a parkba, úgyhogy gyerekek, öltözzetek megfelelően.
Egy óvodás naplója 38. – Ormányinfó plusssz / Készült: 2023.05.07
Aszonta az Ibojnéni a tennap, hogy nagyerekek, képzeljétek, milyen jó is lesz nekünk de nagyon, mer kérdeszhetünk az Ormány miniszteres bácsitól. De senkise tutta, ki is az az Ormány miniszteres bácsi, ezér elmagyarázta, hogy ő szok a tévébe meg a rédióba beszélni mindig, meg ő gondolkodik felőlünk mindig, hogy nekünk jó legyen nagyon, meg neki a baráttya a képviselő bácsi, aki szok jönni hozzánk, és labdát hoz. Meg a papbácsi is a baráttya neki, aki szintén jár hozzánk sokat, de ő nem hoz labdát. Ő semmit se szok hozni, de azért gyakorta itt van velünk. Aszonta az Ibojnéni tehát, hogy kihirdették az újságba, hogy lesz majd a gyereknapon Ormányinfó plussz, és ott lehet kérdezni az Ormány miniszteres bácsitól.
Egy óvodás naplója 37. – Lyézuskeresztye / Készült: 2023.04.07
Aszonta az Ibojnéni a tennap, hogy na, micsinálunk holnap gyerekek, na mit, és nézett a szemeivel, amik csak úgy röhögtek a boldogságtól, úgy csillogtak neki. Nézett rá a Kisböske is, a Pityu is, hogy na, micsinálunk, mire kibökte, hogy eljáccuk a golgátát vagy golbatát, nem lehetett érteni, és nem is értették a gyerekek. Én se. Otthon meg is kérdeztem az anyutól, hogy mi az a golbata vagy golgáta, amit játszani fogunk holnap az oviba, de az anyu se hallott ilyenről, meg az apu se. Az apu most már mindig olyan furcsán néz, amikor mondom neki, hogy az Ibojnéni mit akar csinálni velünk, és gyakran káromkodni is szok.
Egy óvodás naplója 36. – Úév / Készült: 2022.12.30
Aszonta az Ibojnéni a tennap, hogy na, ki jön hozzánk holnap gyerekek, na ki, de senki nem tudta kitalálni, hogy egyfolytába találós kérdéseket rak föl titokzatossan, hogy na, ki. Se a Mikulás nem lehet, hogy jön, mert már rég el is ment, de a Jézuska se, mert ő is egy hete már, hogy megszületett, igaz a fája még ott áll a szobában, de kétszer nem szok jönni, egy évbe legalábbis. Úgyhogy a Kisböske is nézett nagyon, hogy na, ki jön, csak a Pityu találgatott, hogy a képviselő bácsi vagy a papbácsi, mert más nem nagyon jár ide mihozzánk az oviba. Mi szoktunk még, de mi meg nem vagyunk se meglepetés, se nem hozunk semmit se.
