Hírek

Kerítéset, ezeret

Részletek
Készült: 2023. február 11. szombat, 10:12
Print 
Találatok: 1193

vgy_keritesOrbán Viktor, Mária néni és Feri bátyám jó barátja, illetve személyi testőre rendkívüli bejelentést tett a Facebookon. A leghangosabb visítás az volt a mondandóban, hogy „azonnal fel kell függeszteni a Magyarországgal szembeni uniós eljárásokat”. Érezzük a mondatban a toppantós követelést, a most már aztán elég, gyere ki a kocsma elé gesztusát és habitusát erősen. Olybá tűnik, mintha lenne mire alapozni a tarhálás felszólító módba tevését, de ilyen ok és indok nincsen egyáltalán. A kedves vezető azért érezhette magát ilyen felszabadultnak egy darabig, mert a kedvenc témája is szóba került az uniós csúcson, ahová minket, azaz Mária nénit és Feri bátyámat megvédeni elutazott. Ezt is a közösségi oldalon közölte.

Migráncsok. Hogy megállítani őket, illetve, pláne, méltányosabb és gyorsabb menekültügyi eljárások lefolytatását szeretné az Unió, plusz még a külső határok hatékonyabb védelmét is. Mindez csudálatos idea, a mi kedves vezetőnk azonban mindebből azt bírta leszűrni, hogy adj pénzt, és olyan indoka is volt: „támogatni kell a tagállamokat, köztük Magyarországot is, hogy kerítést építsenek…” Itt megállunk egy pillanatra merengve, és megállapítjuk, hogy ilyenünk nekünk már van. Sőt, túl sok is van. A horvát határon épp el kellene bontani. Illetve már rég el kellett volna, de ehhez képest ennek még neki sem láttak, ám erről sem beszél senki. Illetve ezen a ponton azért emlékezzünk meg az Orbánban élő középkorról is.
 
Sok minden nyoma van a benne tanyázó feudalizmusnak, aminek csak az egyik eleme a kerítések iránti vonzódás, mert ez olyan romantikus. Ezt úgy küzdik le a migráncsok, mint a török az egri várfalat, létrával, alatta fúrt alagúttal, hogy Bakondi akárha Dobó István csak néz ki a fejéből, és ő is hasonképp visítozik, mint a gazdája. Nem tudjuk, Orbán hová álmodott még drótakadályokat, várárkokat és szurkot burogató asszonyokat, de lehetne GyODA-ban is gondolkodni, eladni a bugris nyugatiaknak jó pénzért, mint magyar szabadalom. Remélem emlékszünk még a gyorstelepítésű drótakadályra, mint kies hazánk debilitásának ékes bizonyítéka, emellett akkor is valamely cimborának jó pénz.
 
És ezen a ponton el is érkeztünk a visítás igazi lényegéhez, hogy Unió, aggyá pénzt. Érdekes ez, hiszen míg a kedves vezető a hanyatló Brüsszelben toppogat követelőzve, idehaza az egyik beosztottja – a Gulyás nevű – a tanároknak ígért béremelést megint, feltéve, ha az Unió ad pénzt, tehát ki érti ezt. Attól nem igazán, hogy ugyanez a Gulyás nevű ugyanazon a napon, amikor az Uniótól függő béremelésről delirált, egy másik helyen pedig azt mesélte – azzal etette a bamba hallgatóközönséget -, magyar hazánk annyira stramm, hogy nagyon jól elboldogul az osztrák traktorista pénze nélkül is. Ha mindezeket pedig egymás mellé állítjuk, akkor az derül ki, hogy vagy kies hazánkban, vagy a Gulyás fejében van kupleráj.
 
Vagy mindkettő és rohadt nagy. Plusz még a főni toppogatása, illetve kinyújtott marka az apróért. Azaz, tessenek már eldönteni, kell-e az a pénz, vagy Brüsszel dugja fel magának. Illetve az is felmerül, miért kerítésre kellene a felfüggesztett lóvé, ha a tanároknak van ígérve, tehát összességében feltehető az egyetlen hiteles kérdés, hogy akkor most mi van. Úgy tűnik, hogy ugyan kormányozva sincs szétesőben lévő valahai hazánk, de még a kormányzati kommunikációt sem sikerül összehangolni egyáltalán. Beszél az összes, mondja, ami épp az eszébe jut. Ez a háromnapos soproni stratégiai kormányülés hozadéka, és miért is lehetne más, ha azt az egészen apró adalékot, hozzá tesszük: nem tudjuk, ott mi folyt.
 
Mert ugyan újságíróval szóba nem álltak, kulcsra zárták a soproni ajtót, ehhez képest viszont Eperjes Szamócát szeretettel fogadták ugyanott. Még Nagy Ferót is kellett volna, hogy teljes és hiánytalan legyen a nívó, de ne legyünk telhetetlenek. Így is látjuk a lehangoló végeredményt, ami az eddig is megszokott semmi, másképpen a választási szlogen, miszerint „Folytatjuk”. De, hogy mit, mikor és hogyan, azt senki sem, még önmaguk sem tudják. Kell pénz, nem kell pénz, a tanároknak kell vagy kerítésre, Vodafone-ra illetve templomokra, akkora a zűrzavar, hogy kiigazodni rajta bajos. Csak egy fix pont van, éspedig a zavartalan lopás továbbra is, amire viszont az Unió – egyelőre – nem ad.
 
Navracsics rosszul dolgozott, de hallgat. Beígérte – mint emlékezhetünk -, ha nem jut eredményre a pénzszerző brüsszeli Canossa-járásai során, akkor lemond. Nem járt eredménnyel, le sem mondott. Sőt, a gombócot is megzabálta, egy brancs ezek, hogy A tanú bájos foglárától vegyünk muníciót, így meg is érkezzünk abba a korba, tehát a jelenünkbe. És erről az oromról látjuk a jövőt. A háború nem ér véget egyhamar, állapította meg Orbán, miután nem tapsolta meg Zelenszkijt. A migráncsok csak jönnek szakadatlan – mondta Orbán szintén a kappanhangján, majd fel is kiáltott: szüret. Mária néni, Feri bátyám, jövök, a cirkusz folytatódik, van mivel riogatni a népet, lesz szavazat megint. És ennyi az életünk. Az egész