Békevágy
- Részletek
-
Készült: 2023. január 30. hétfő, 13:23
-
Találatok: 1290
Hetek, hónapok óta azt halljuk országunk fura uraitól, hogy azonnal békét kell kötni az orosz-ukrán háborúban. Mert ettől megszűnnek a szankciók, ránk pedig mindezek után madárdal és nem utolsó sorban Kánaán vár, ahol lehet majd cukrot is kapni. Mégpedig fillérekért. Ez a talpasoknak szánt üzenet, és akkor röhögnénk a legjobban – fokozva mostani virágos jókedvünket -, ha valóban megtörténne az elképzelhetetlen, Putyinból kisangyal válna, aki feledi az orosz birodalmi óhajokat, és nem gyilkolná tovább halomra az ukrán civileket. Kitörne az oly hangosan óbégatott béke, de itthon minden maradna a régiben.
Kiderülne ekkor, hogy nem a szankciók, nem a háború, hanem Orbán és a Fidesz alkalmatlansága miatt fázunk és éhezünk, a király pedig hirtelen meztelen lenne. És ekkor sietnének a segítségére az esernyővel kardozó matrónák, a CÖF és mindenféle elhülyített kitartottak, aztán felöltöztetnék bíborba és bársonyba csupasz egyetlenünket (tessenek csak elképzelni a decens képet). Ha ezen túl vagyunk, valamint annak belátásán is, hogy ilyesmi meg soha nem történhet, nekiláthatunk vizsgálni az óbégatást magát, hogy miféle békét akar Orbán, ha akar egyáltalán ilyesmit. Nem vagyunk annyira biztosak ebben.
Azért nem mégpedig, mert ez a mostani zavaros nagyon jó neki abban halászgatni, de nem is ez, hanem maga a pőre aljasság. Tegnap foglalkoztunk azzal az Orbán diskurzussal, amit az övéivel folytatott, s ami miatt ukrán oldalról elemi erővel küldték el szegény anyukájába, és teljesen megérdemelten. Senkiföldjének nevezte Ukrajnát, s emiatt az ukrán nacionalista érzések egész nemzetünket zavartak vissza az Urálon túlra, ahová szerintük valók vagyunk, de minderről már elmondtuk a keresetlen véleményünket nem tudva eldönteni azt, hogy miként az ukránok mondják, egyetlenünknek valóban ribancarca volna-e.
De nem is ez, hanem a többi. Háttérbeszélgetésnek nevezik azt a szeánszot, amelyen Orbán kifejtheti a világról alkotott különös elképzeléseit, s ebben elmondta, Putyin barátja egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy elveszítse ezt a háborút, és éppen ezért nem is fogja. Orbánnal ellentétben ebben nem vagyunk annyira biztosak, mert a Második Világháború óta tudjuk, a dolgok nem is annyira a harctéren, sokkal inkább a hátország ipari termelése minőségén és mennyiségén dőlnek el. Ebből fakad, ha most a civilizált világ a barbárság ellen összefog fegyverszállítással, nincs kérdés a végkimenetelről.
Ilyen tudás birtokában viszont azt a kérdést kell feltennünk magunknak, mert Orbánnak senki nem meri vagy nincs módja rá, miféle béke az, ami után oly erősen áhítozik, és arra kell jutnunk, olyan, ahol Putyin beteges vágyai kielégülhetnek. Ukrajna egy részét megszállja, és egészen egyszerűen végleg Oroszországhoz csatolja. Az ott élő lakosság sorsát pedig az eddigi történések (Bucsa, Irpiny) mutatják, azaz, Orbán békevágya pár millió ukrán minden további nélküli vágóhídra küldését jelenti, ami ebben a formában nem, hogy nem elfogadható, hanem egyenesen ocsmány elképzelés. Ha lehet egyáltalán vízióról beszélni.
Éppen ezért, amikor Gulyás, Szijjártó és az összes többi a békéről visítozik, akkor ők is, akárcsak a gazdájuk, erről beszélnek, és ezt sem ártana azért tudatni velük. Az Orbánt az anyjába küldő ukrán kifakadásban az is szerepelt, hogy kies hazánk a történelem során mindig a vesztes hatalmak oldalán állt, és megüzenték neki, most is így lesz. S ha azt tételezzük, hogy a Nyugat, illetve most már más országok is (Marokkó, Kenya), összesen negyvenen álltak Ukrajna mellé, akkor a második világégés tapasztalatai alapján most is a leendő vesztes valagát nyaljuk világosan látható és remélhető haszon nélkül. L’art pour l’art.
Vagy lehet, hogy nem is így. Mert utaltunk már arra, ez a helyzet és állapot Orbánnak éppen megfelel, van mivel takarózni. Viszont csak úgy az ország érdekét figyelve föl kell tennünk a kérdést, mi lesz aztán. Mi lesz, ha Putyin vereségével – mint ahogyan tételezhető – ér véget ez az egész borzalom, másfajta békével, mint Orbán képzeli, és akkor ott áll megint magában és megvetetten, mint az utolsó csatlós, akinek ahhoz sem volt esze, hogy idejében átálljon, de legalább a kommunikációján finomítson. Sejtjük a jövőt, ha nem tudjuk is, és az áll benne, hogy hazánknak egyáltalán nem lesz jó. Bár ez Orbánt e legkevésbé sem szokta érdekelni.
Kapcsolódó cikkeink:
Ribancarcú-e Orbán Viktor vajon? / Készült: 2023.01.29
Miután szeretett vezérünk Ukrajnát „senkiföljének” nevezte a maga kéretlen és tapló stílusában egy, az övéi közt elhangzott beszédben (kappanhang, szájnyalogatás), helyzet keletkezett, és az ukrajnai magyar nagykövetet is bekérették az ottani külügybe, hogy elbeszélgessenek vele. Sőt, kilátásba helyeztek más intézkedéseket is. Ugyanabban a beszédben elhangzott az is, hiába minden, úgyis Putyin nyeri a háborút, és ezt sem igazán kellett volna erőltetni, mert mindenféle bajok lehetnek belőle.
