Mi, akik nem vagyunk
- Részletek
-
Készült: 2021. szeptember 09. csütörtök, 10:54
-
Találatok: 1893
Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő diadalmi jelentést adott arról, hogy a magyar emberek közül egymillió négyszázezren töltötték ki a nemzeti konzultációs uszítást. Viszont ez nem akadályozta meg abban, hogy ettől kezdve, ami következtetést levont, azt a „magyar emberek” szándékának tulajdonítsa cuzammen, amiből az fakad, hogy egyre kevesebb a magyar. Momentán ezek szerint egymillió négyszázezer, a magyarság tehát elfér egy kávéscsészében, habbal a tetején. A kormányszóvivőnek nem kellene egyik szavával homlokon vágni a másikat.
Viszont tudjuk, hogy ezért lehet kormányszóvivő, különben csak egy agyonfestett cicababa volna, akinek a férje sem nyerne permanensen rakat pénzeket pályázatokon, de a dolgok nálunk így függnek össze. A kormányszóvivő fiatal ember, mindettől függetlenül azonban történelmet tanulhatott volna, de ilyet ő nem tett. Mert ha tett volna, akkor nem meséli el büszkén, hogy a hülyébbnél hülyébb és aljasabbnál aljasabb kérdésekre milyen százalékban válaszoltak a kormánynak tetszőn a „
magyar emberek”. Mert egy fehérorosz választás ehhez képest kutyafasza.
Az igenlők aránya a kilencvenhattól a kilencvenkilenc százalékig terjed. Ebből az is kitetszik, hogy eleve már csak azok láttak neki a kitöltésnek, akiket totálisan hidegen hagytak a kérdések, és szerepelt volna azon bármekkora ökörség, büszkén helyeseltek volna. Mert ezek szerint Magyarországon él egymillió négyszázezer ember, akiknek minden mindegy, ha azt Orbán mondja, kérdezi, rúgja valagba őket vagy önti a fekáliát a fejükre, ettől ők idvezülten mosolyognak, és rávágják, igen. Ők a „magyar emberek”, akikkel ezek szerint nem lehet mit kezdeni, a kormányszóvivővel azonban lehetne.
A büntetését nem én fogom meghatározni, és voltaképp nem is érdekel a sorsa, amikor majd belesüpped a feledésbe, ha egyáltalán most van olyan, aki ismeri. De a hangja azért itt van nekünk, és a hangjával ezeket mondja, amiket mond, hogy aki kicsit is hajlandó a komplexebb gondolkodásra, lefordul a székről röhögtében vagy elsírja magát. Más opció nincsen. Ha a kormányszóvivő azt mondja tudva tudván az erről szóló ellenkező igazat, hogy a „magyar emberek” elutasítják az LMBTQ propagandát, akkor én őt elküldöm melegebb helyekre, cifrábbat meg azért nem mondok, mert volt nyunyókám.
A kérdés az ilyen megnyilvánulások után nem is az már, hogy az az egymillió négyszázezer honfitársunk miért olyan hülye, ahogyan a kormány akarja, hanem, hogy mi lesz a maradék nyolcmillió hatszázezerrel, mert van az a halmaz is, és nagyobbacskának tűnik. Ezek szerint a kormányszóvivő kormánya ennek a nagyobbik kupacnak nem a kormánya, sőt, a kontextust kiteljesítve ők nem is magyarok. Akkor tehát mik vagyunk mi, páriák, Buddhában testvéreim, ez a dilemma, s egyben mélázás is, ha már nem tartanak magyarnak, mi a szándékuk velünk.
Gettó vagy marhavagon, kőbánya vagy átnevelőtábor, mert ez egyáltalán nem mindegy, az ember úgy csomagolja a motyót a hosszú útra. Meleg alsó, zsebkés, gyufa, ilyenek. Illetve azon gondolkozom, és ezt most már szigorúan egyes szám első személyben, nehogy a felbujtás vádja érjen, miért és meddig tűri a többség, hogy egy hangos kisebbség döntsön a sorsa felől, holott változtatni ezen tudna, de a jelek szerint nem is akar igazán. Ezen azért gondolkozzatok el az eljövendő hosszú, ködös estéken egy kis forró tea mellett gyertyafényél. Így jól lehet sóhajtozni ugyanis.
Más mondandóm ma voltaképp nem is volna. Ezt is elég lesz megemészteni, hogyha olvasod ezeket, akkor azok közé tartozol, akik a kormányszóvivő, tehát Orbán és a pribékjei szerint nincsenek is. Nyújtsd magad elé a karod, forgatgasd a kezedet és harapjál bele, hogy vagy-e. Ha fájt, akkor valószínűleg igen, tehát annak megfelelően kellene abszolválni a Seint. Olvassatok Heideggert, és minden kiderül, nem kell az igazmagyar Németh Szilárd lecsótól zsíros képét bámulni. Ő azért jutott az eszembe, mert általában ilyen szocreál klubokban tölti ki az elcseszett íveket.
Kapcsolódó cikkeink:
Önleszopás / Készült: 2021.08.03
Hahó fészbúkosok, mondotta a kedves vezető tegnap, és a nemzeti konzultáció kitöltésére buzdított egyben mutatva azt a csodát, hogy ő maga, mint a nép egyszerű gyermeke, akárha vagyontalan Irma néni is tölti ki az íveket, mert ezek szerint megérkezett hozzá ez is. Nem cseszték el a címzést, épp jó helyre jött, és a kedves vezető reszkető kézzel tépte fel a borítékot, mi van, ki írt és mit neki, de látja ám dermedten, hogy ő írt magának, azaz, a kedves vezető Tatjana és Anyegin egy testben. De ez már messzire vezet, az ilyenek megbillentik a magyari lelket.
