A nemzeti Pride évtizede
- Részletek
-
Készült: 2021. augusztus 16. hétfő, 10:56
-
Találatok: 1883
Ha Novák Katalin mondja, akkor biztosan úgy is lesz, hogy most a nemzeti büszkeség évtizede következik. Csak azt nem árulta el, pontosan mikortól kell büszkének lennünk, és legfőképpen, hogy mire is. Mivelhogy a Vajdaságban delirált a drága, attól most eltekintek, hogy ez a kor azért jön el, mert a nemzet egyesítésével már végeztek, ugyanis valamit csak kell mondani a bávatagoknak, ha már kivették a naftalinból az ünneplőset. De azért egy kicsit megsértődnék, ha vajdasági magyar volnék, hogy nekem csak egy Novák jut, egy pelenkafelelős, míg a felvidékiekhez meg Kövér járogat, de annyira, hogy a szlovákoknak föláll már a szőr a hátukon a pedellustól.
Visszatérve azonban Novák meghirdetett büszke évtizedére, ami a mai kályhánk, azt kellene tudni, hogy csupán improvizált a drága, vagy ez a hivatalos történelmi irány, mert egyáltalán nem mindegy, magam is úgy alakítom a tudatom. Amikor kölökoromban az énekkarban (vagy karének) erősen harsogtuk, hogy „büszke név az úttörő, viharban edzett drága név, ha hallod a szót úttörő, nevedre százszor büszke légy“, akkor sem dagadt az ember keble, mert büszkének lenni nem úgy megy, hogy, na, legyél már büszke, szorítsad Józsi, míg el nem fehérül a száj is. Büszkének lenni valamire lehet, a semmire lehetetlen, vagy káprázat csupán, délibáb a Hortobágyon.
Hogy Novák Katalin kihirdeti a nemzeti büszkeség évtizedét, attól még ugyanazok a csámpás magyarok maradunk bibircsókkal az orrunkon, nem kellene übermenschet játszani, mert nincs miért. Egyelőre, és amíg Novák Katalin azért mondja, mert ilyen magas hivatalt visel, tehát a NER él és virul, Európában a lator államok közé tartozunk, akik tartják a markukat, de belehugyoznak a zongorába. Koldusok, de ordenáré nagy a pofájuk, trottyos a gatyájuk, mégis divatdiktátoroknak képzelik magukat, és még nem tudom, hányféleképp vagyok képes eufemisztikusan megfogalmazni, milyen porbafingóak vagyunk és agresszíven bunkók. Büszkének lenni erre?
Gusztus dolga, de ha sikerül, akkor az ember átment a fideszista alapvizsgán. Ám, hogy ezt az egészet elhelyezzük a NER téridő kontinuumában, idézzük fel e kedves vezető iránymutatását is, ami szerint az eltelt tíz év a legjobb volt a vérzivataros százból, és máris összeáll a rendszer. Nemzetegyesítés, soha nem volt sikerek és az ebből fakadó dagadó kebel. Voltaképp ezen a ponton körbeér a sztori, a történelem beteljesítette önmagát, Orbán megváltotta a nemzetet, azaz, út nincs már sehová. Fetrengünk csak a büszkeségben, és voltaképp, ha belegondolok, a mostani, több napossá tett augusztus 20., aminek idejére még az oltakozást is leállítják, a permanens happy kezdete lehet.
Mindez csak árnyképek a falon. Vagy történelmi távlatban Caligula végnapjai, és beláthatjuk, hogy Spenglernek van némi igazsága. Tudvalévő volt már tíz éve is, amikor a sikerek kezdődtek, és Lévai Katalin összefoglalta azt, amiben élnek: „Aki ma a közmédiából tájékozódik, olyan világba csöppen, ahol derűs életmesék, közmondások, szólások és megnyugtató hírek virágai tenyésznek… A hírszerkesztő, mint a farkával sepregető róka tünteti el a valóság sötét nyomait. Nehogy már valaki átadja magát a rosszkedvnek, amikor végre jól mennek a dolgaink nyolc borzalmas év után. A néző cukormázzal bevont képet kap Magyarországról… Mintha másik országban élne.”
Mindezt látva azonban az emberben óhatatlanul fölmerül a dilemma, hogy amikor együtt ülnek és ötletelnek, akkor adnak-e még a látszatra, és eljátsszák-e, hogy éppen az országért akarnak tenni, vagy nyíltszíni, cinikus röhögés keretében licitálnak egymásra, hogy ki tud nagyobb szemétséget kitalálni. Ez az egyik. A másik variáció pedig az a kérdés, mi van, ha már annyira ebben az alternatív valóságban élnek, amit felépítettek, hogy valami abszurd módon elhiszik ezeket? Egyik sem jobb a másiknál, jobban mondva egyik rosszabb, mint a másik, de ezt is rég tudjuk. Amit nem tudunk, hogy mindez meddig mehet büntetlenül és következmények nélkül. Pedig jó volna kiszámolni.
Kapcsolódó cikkeink:
Novák árja Magyarországa / Készült: 2021.04.10
Nagyon reménylendő, hogy Novák Katalin nem tudja, mit beszél, mert, ha igen, akkor elég nagy a baj. Örvendezett a minap ugyanis, hogy a magyar termékenységi adatok is legalább olyan jók, mint az ojtakozásé, köszönhetően Orbán Viktornak, illetve a Fidesznek. Amióta a családok gondját viselik, szaporodunk. Vagy nem, de ez az összképen nem változtat, úgyis azt beszélnek, amit csak akarnak. Kitalálnak valamit, aztán hozzá igazítják az adatokat, gyártanak hozzá grafikont és szakértők is elmagyarázzák a tévéjükben. „A magyar termékenységi adatok immár második éve jobbak az Európai Unió átlagánál” – mondja nekünk az ablakpucolás nagymestere. Brüsszel csak leshet, a nyugat hanyatlik, Kipcsákia pediglen felvirágzik.
Novák keresztanyu / Készült: 2021.03.02
Eddig csak elborzadva röhögött az ember, hogy Novák Katalin – aki papírzsepivel is tud ablakot pucolni – mennyire otthon van a bugyogók, boxerek, spermiumok és petesejtek, nászéjszakák meg válások világában. Erről a területről szokott diadalmi jelentéseket közzé tenni, emlékszünk, ahogyan csattogtak a budapesti hidakon a családok évének zászlajai. Tudjuk, hány milliárd maradt a családok zsebében, mennyi csokos autót vásároltak, egy nagy, szocreál mosolygás a magyar család. Anyu főz, apu meccset néz, a kisdedek a napon vannak, vasárnap misére mennek, hét közben lövészklubba, jó éjszakát gyerekek, búcsúzik a Füles mára.
A Novák-életérzés / Készült: 2019.08.17
Nincsen nagycsaládos hangulatjel a Facebookon. Erre jutott Novák államtitkár borongva, és messzeringó “Hogy is van ez….?” kérdéssel fejezi be a nyaralásának befejezéséről szóló tudósítást, mert jön a munka “komoly beszélgetésekkel”. Novák államtitkár három gyerekével fotózkodott, amikor elkezdett neki hiányozni a nagycsaládos hangulatjel. A legkisebb gyerek is tíz éves forma, és egész eddig nem fedezte fel annak a rohadt emotikonnak a hiányát, csak most, hogy szülni kell államilag, és a Facebook is kezd sorosista ellenséggé válni.
