Hírek
Krokodilvadászat
- Részletek
- Készült: 2021. május 28. péntek, 09:41
- Találatok: 2003
Munka alapú társadalomban élünk, vagy mi a bánat, aki nem dolgozik, ne is egyék, ámde, aki nem eszik, az ne is dolgozzék. Ehhöz képest tette közzé a KSH az adatait, miszerint a 15-24 évesek munkanélküliségi rátája 12,5 százalék. Tudjuk, hogy jobban teljesít, nade ennyire azért nem kéne. Mindemellett ebben az adatban nem a százalék a mellbevágó igazán, hanem a korosztályi besorolás, hogy olyanok vannak benne, akik nem választhatnak, nem választhatók, nem házasodhatnak, egy horrorra a moziba be nem ülhetnek a korhatárok miatt, s ha iskolába járnának, szülői engedély kellene ahhoz, hogy osztályfőnök bácsi elvihesse őket kirándulni vagy múzijomba.
Ahhoz viszont, hogy munkanélküliek legyenek, már elég nagyok. És itt áll előttünk a NER a maga pőre valójában, amiben így a szívünkre téve a kezünket, ma már totálisan mindegy, hogy annak vezére és ura mennyire trottyos, vagy a pörköltszaftos képe ocsmány-e vagy csak visszataszító. Mert ezek itt, akik 15 évesen munkanélküliek, a gyerekeink, akiknek a sajátunknál különb sorsot szántunk, ámde nem lesz nekik, mert a utcán ténferegnek ahelyett, hogyha későn is, de megpróbálnák megtanulni az ABC-t meg az egyszeregyet. Ezt a létállapotot nevezik kilátástalannak, és ezt nyújtja a kedves vezető az ő szeretett népének, a népe gyermekeinek. Meg a CSOK-ot. 
Családok-évés csattogó zászlókat a hidakon. Novák Katalin tenyérbe mászó mosolyát. Abban az időben, amikor Adynak fájt a szerb komitácsi szíve is, a gyermek idesapjával ment ennyi idősen gabnát aratni az uraságnak, meg terelgetni a ludakat. Még korábban véres törzsi szertartással férfivá avatták, és indulhatott krokodilra vadászni. Most, bármily fura is, Orbán oktatási rendszeréről mesélek. Tankerületekről, hittanról, testnevelés és lövész órákról, meg arról, hogy akinek már ez is sok, a rendszer tizenhat éves korában kihajítja az utcára, majd börtönbe viszi két ellopott kakaóscsiga miatt. Amit itt egy összetett mondatban előadtam, az egy szociológiai tanulmány.
S egyben vádirat. Pedig csak egy aprócska megbújó sor egy adathalmazban, miközben „Az egyházi iskolák az emberi személyiség teljességét látják és szolgálják, a test, a szellem és a lélek összetettségében és egységében” – mondá Semjén Zsóti egy pillanatra kinézve a vértengerből, leszállva a lováról és elengedve a döglött szarvas agancsát. És mit adott át, miközben ekképp ömlött belőle a nyúlós pátosz? Vívótermet az iskolában, csezmeg. Egyházi iskolában, egészítsük ki ezzel a jelzővel az intézmény bemutatását, hozzá téve, hovatovább másfajta már alig is van kies hazánkban, ezek pedig módszertanukban fideszista pártiskolák. Kis, elcseszett orbánkatonákat nevelgetnek.
Sok kis Rétvári lesz a gyermekeinkből, ha meg nem, tizenhat éves munkanélküli. Ez itt társadalomtörténeti tanulmány volt egyház és állam kapcsolatáról, erősen gondolva a francia felvilágosultakra, illetőleg a mi Kalapos Királyunkra, aki szegény, halálához közelítve megzakkant, és mindent visszavont, ami előre mutatott volna. Vannak ilyen tragédiák nemzetünk életében. Voltaképp permanens elbukások sorozata a történelmünk, amiben most az Orbán nevű uralkodó az, aki visszalöki száz évvel a sorsunkat, vagy távolabb, még a polgárosodás előtti időbe. Ilyen sok minden jut az ember eszébe, amikor meglát egy KSH adatot, ami iszonyatokat rejt.
Rengeteg ilyen adat van még, ezernyi szám és grafikon, görbék és nyilak. Viszont, ha ebből a tengerből kiválasztjuk az egyet, aki voltaképp még gyerek, de olyan nyílegyenes a sorsa a hajléktalanság vagy a börtön felé, mint amilyen jó volna, ha Orbáné lenne, amit megérdemel. Mert arra kell jutnunk mindezek végén, hogy a potrohos nem csak a pénzünket lopja el, hanem az életünket is, illetőleg a gyermekeinkét, ami talán a legnagyobb bűn. Én már annyiszor mondtam, hogy gondolkozzatok el a leírtakon, és már annyi mocskot mutattam meg az eltelt évek alatt, hogy partja sincs. De most mégis: képzeld magad elé a tizenhat éves, munkanélküli, kitaszított kölköt. Több nem kell.