Évszázadokkal ezelőtt megfejtették, miért veszélyes Orbán mostani politikája
- Részletek
-
Készült: 2018. augusztus 20. hétfő, 18:04
-
Találatok: 1710
Az alkotmányos jogállam leépítését próbálja Orbán Viktor megideologizálni, amikor a liberális demokrácia végéről elmélkedik.
„Nyugaton az a helyzet, hogy liberalizmus van, demokrácia meg nincsen” – fejtegette tusnádfürdői beszédében Orbán Viktor, mert szerinte „a liberális demokrácia átfejlődött liberális nem demokráciává”. A beszéd e részében Békés Mártonnak, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatójának egy írása köszön vissza, éppen úgy, mint amikor egy új korszak eljöveteléről tartott eszmefuttatást a miniszterelnök. Békés idén tavasszal írta a mandiner.hu portálon, hogy „az antidemokratikus liberalizmus korszaka után a nem liberális demokráciáé következik”. Az orbáni orákulummá s egyben a magyar alt-right egyik inspirálójává előlépett Békés ehhez még hozzátette, hogy „egy politikai rendszer minél kevésbé liberális, annál demokratikusabb”.
Ez tökéletesen rímel Orbán 2014-ben elővezetett, az illiberális államról szóló gondolatára, amely helyett egy ideig ugyan megpróbált szalonképesebb jelzőket használni, ám Tusnádfürdőn újra hangsúlyosan illiberálisnak minősítette az általa favorizált államszervezési irányt. Ez azonban az Európai Unióban továbbra is szalonképtelen gondolat, hiszen a liberális demokrácia fogalma lényegében az alkotmányos jogállamot takarja. Ha Orbán ezt akarja leépíteni – márpedig egy ideje erősen dolgozik rajta –, az a nyugati kultúrkörből való kilépést jelenti.
Orbán Viktor Tusnádfürdőn. Eddig tartott / © Máté Péter
A liberális demokráciával szemben „Európában 2018 a népakarat helyreállításának éve lesz” – jelentette ki Orbán a tavasszal, a német Keresztényszociális Unió (CSU) szövetségi parlamenti képviselőinek tanácskozásán. A „plebejus népszuverenitás” – ahogyan Békés nevezte – középpontba állítása azért fontos Orbánnak, mert ezzel meg tudja ideologizálni, hatalma gyakorlása során miért iktat ki minden „féket és ellensúlyt”. A katolikus konzervatív gondolkodó, John Lukacs pontosan látja egy ilyen terv következményeit. „Ha a népakarat feltétel nélkül érvényre juthat, vagyis ha nem korlátozzák szabadságjogok a népszuverenitást, ha nincsenek a többségi akaratnak fékei és ellensúlyai, akkor a demokrácia puszta populizmussá silányul” – írta egyik könyvében.
A népakaratra vagy népszuverenitásra hivatkozni egyébként is álságos. A képviseleti demokrácia önmagában már korlátozza a népakaratot azáltal, hogy a hatalmat átengedi a választottaknak. Orbán ezt úgy értékeli, felhatalmazást kapott arra, hogy a népre hivatkozva a saját elképzeléseit erőltesse rá az országra. Az orbáni „bármit megcsinálhatunk, mert többségünk van” olyan álláspont, amelyet a mai nyugati államrendszer alapjait másfél–két évszázada kidolgozó gondolkodók is pontosan értettek – és elvetettek. Már a modern demokrácia születésénél rájöttek ugyanis arra, hogy az Orbán által most vázolt elképzelés milyen veszélyekkel jár. Úgy értékelték, hogy alkotmányos eszközökkel korlátozni kell a mindenkori, demokratikus úton megszerzett hatalmat is, mert ha a hatalmat korlátozó alkotmányos intézményeket lebontják, akkor az uralom könnyen zsarnokságba is fordulhat. S hogy Orbánék miért morális alapon kezdték indokolni a népszuverenitás figyelembevételének szükségességét, azt Alexis de Tocqueville francia gondolkodó már a XIX. század közepén pontosan megfogalmazta: „Mi sem olyan ellenállhatatlan, mint a nép nevében parancsoló zsarnoki hatalom, ez ugyanis a többségi akarat erkölcsi erejével van felruházva.”
A demokrácia zsarnokságba fordulása volt a félelmük az amerikai állam alapítóinak is. James Madison, az egyik alapító atya és későbbi amerikai elnök úgy érvelt a hatalmi ágak szétválasztása és decentralizálása mellett, hogy „ha az embereket angyalok kormányoznák, a kormányzatot sem belülről, sem kívülről nem kellene ellenőrizni”. Márpedig a politikusokra sok mindent lehet mondani, de hogy angyalok lennének, azt a legkevésbé sem.
A liberális demokrácia tehát valóban a demokrácia korlátozását jelenti, ennek eredményeképpen a többség vagy a többség nevében fellépők nem tehetik korlátlanul azt, amit akarnak. Mindez abból indult ki, hogy a demokrácia megítélése évszázadokon át negatív volt, Immanuel Kant filozófus a XVIII. század végén egyenesen azt írta, hogy „a demokrácia a szónak tulajdonképpeni értelmében szükségképpen despotizmus”. A francia és az amerikai forradalom volt az, amely e negatív megítélést módosította, ám míg az amerikaiak egy korlátozott demokráciát építettek fel, a franciák első demokratikus buzgalmukban bele is futottak a forradalom terrorjába. Nem véletlen, hogy a francia forradalomról is könyvet író Tocqueville volt az első, aki a többség zsarnokságáról kezdett írni. Elismerte, hogy „a többségi akarat minden hatalom forrása”, de hozzátette, hogy „istentelenségnek tartom azt az elvet, amely szerint egy nép többsége bármit megtehet kormányzás dolgában”. Békés Márton szerint ez csak azt jelenti, hogy az elitek „a politikai stabilitás érdekében számos módon korlátozták a népi akaratnyilvánítást”, például fékek és ellensúlyok beiktatásával. Tocqueville szerint azonban éppen ezekre van szükség, „nincs a Földön olyan tiszteletre méltó vagy olyannyira szent jogon gyakorolt hatalom, amelyet a magam részéről minden ellenőrzés és korlátozás nélkül hagynék uralkodni”.
A modern európai és amerikai demokrácia, amelyet Tocqueville alaposan tanulmányozott, születésétől fogva és lényegét tekintve liberális demokrácia. Amikor az első világháborút követő csalódásban a „fékeket és ellensúlyokat” kiiktatták a rendszerből, a többségi demokrácia pillanatok alatt zsarnokságba torkollt.
Kétségtelen, hogy a liberális demokrácia ma is válságban van, ezt jelzi például az, hogy az emberek elfordultak a közélettől. Európában nagyon sokan úgy érzik, hogy az általában négyévenként tartott szavazás alkalmával letudják politikai kötelességüket és közéleti tevékenységüket, s a két választás közötti években nem fordítanak figyelmet a politikára. A demokráciába vetett bizalom is folyamatosan csökken, a pártok és politikusok iránti bizalom pedig egész Európában a mélyponton van.
Mivel a modern demokrácia alapjában véve liberális demokrácia, teljesen értelmetlen Orbán érvelése arról, hogy ő olyan kereszténydemokráciát épít, amely nem liberális. „Mondjuk ki nyugodtan, hogy a kereszténydemokrácia nem liberális. A liberális demokrácia az liberális, a kereszténydemokrácia per definitionem nem liberális, ha úgy tetszik, illiberális” – mondta Tusnádfürdőn. Ez azonban teljes tévedés, ugyanis a kereszténydemokrata politikusok egész Európában az alkotmányos jogállam, azaz a korlátozott demokrácia talaján állnak, semmi sincs távolabb tőlük, mint az illiberalizmus. Már ebből a félrevezető állításból feketén-fehéren kiderül: Orbán a kereszténydemokráciát csak fügefalevélként kívánja felhasználni arra, hogy a jogállamot tovább rombolja. Nemrégen halt meg egy Orbán Viktornak kedves kereszténydemokrata politikus, Helmut Kohl, akit a miniszterelnök újabban akár „az európai Soros-csicskák” közé is sorolhatna. „Nincs abban semmi túlzás, hogy Helmut Kohl a Gondviselés ajándéka volt Németország és Európa számára” – mondta Orbán nemrégiben egy, a német politikus emlékére rendezett konferencián. Nos, Helmut Kohl nemcsak a fékek és ellensúlyok rendszerén alapuló liberális demokrácia meghatározó kereszténydemokrata alakja volt, de nagy híve Karl Poppernek, aki a Soros Györgyre is páratlan hatást gyakorló, A nyitott társadalom és ellenségei című művet írta. Kohl olyannyira tisztelte Poppert, hogy e mű egyik kiadásához ő írta az előszót, amelyben kijelentette, hogy „a szabadság és a demokrácia európai győzelme azt jelenti, hogy Karl Poppernek igaza volt”.
De Orbán, ha már a Bibó-kollégiumban lakott és ott ünnepli minden évben a pártja születésnapját, figyelmesen olvashatta volna Bibó Istvánt is. Ő ugyanis kifejezetten a korlátozott, azaz liberális demokrácia pártján állt. „Ebből a rendszerből természetszerűen egyetlen darabot sem lehet kivenni anélkül, hogy az egész össze ne omoljon” – figyelmeztetett a fékek és ellensúlyok rendszerének fontosságára Bibó, s Francis Fukuyama amerikai filozófust megelőzve hozzátette: „Ennél jobbat eddig még nem találtak ki.”
RIBA ISTVÁN
civilhetes.net
Bruck András: Nekrológ / 2018.08.20.
Nem vagyok se megtörve, se legyőzve, éppen csak itt most sok mindennek sokáig vége. - Máshol ennek a tizedéért már diktatúráról beszélne mindenki, egyetlen ember nem lenne, aki olyanokat mondana, hogy hibrid rezsim, irányított demokrácia, versengő, tekintélyelvű rendszer. De itt nem, holott Orbán hatalma totális, senkivel nem kell egyezkednie, kompromisszumot kötnie. Amit akar, öt perc alatt megkapja, amit nem akar, öt perc alatt eltapossa. A hibrid rendszerben az önkényuralmi elemek mellett maradtak működőképesek is, de Magyarországon már egyetlen demokratikus elem se működik. Egyetlen egy sem. Magát a választást már 2014-ben is úgy jellemezte az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, hogy "félig szabad és tisztességtelen". A mostani pedig még inkább csalás és bohózat volt. Magyarország teljes és végérvényes csőd …
tett.merce.hu
Lázállam, nemzetálom / 2018.08.20.
„S bár a lényeget még nem érthetedAmíg nem éltél nehéz éveket Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunkMi egy vérből valók vagyunk” - Ismerős Arcok - Szerte a Kárpát-medencében, akárhányszor felcsendül ez a dal, a közönség összeölelkezve énekli együtt a sorait. - Azért tartom érdekesnek és augusztus huszadikán aktuálisnak ezt a jelenséget, mert rajta keresztül megfogható a mai magyar nacionalizmus és az ellentmondásai is, főleg úgy, ha kicsit hátrébb lépve tudjuk szemlélni a korunkat.
kolozsvaros.com
Hogyan lesz ez bármikor is mindannyiunk közös hazája? / 2018.08.20.
Így mégis hogy? - Hogy a búbánatban lehetne ez mindenkinek a hazája, amikor például Gajdicsot azért szalajtották el Ópusztaszerre, hogy ünnepileg a balliberálisokat gyalázza? Hogyan lehetne ez bármikor is mindenkinek a közös hazája, midőn évek óta nincs egyetlen olyan nemzeti ünnep, amire ne telepedett volna rá a kétharmados önkény, amikor nem a nemzet egyik felére hivatkozva mocskolják a másik felét?
444.hu
Európa-párti ellenzékiek Hódmezővásárhelyen: „Dezinformációs diktatúrában élünk” / 2018.08.19.
Az EU-ban már stócokban állnak a bizonyítékok a magyar korrupciós ügyekről, de a német cégek még mindig elégedettek Magyarországgal. Erről beszélt Márki-Zay Péter és Hadházy Ákos a balhésnak beígért programon.
No comment
Kapcsolódó cikkeink:
Mátyás Győző A politizálás kiváltsága / Készült: 2018.08.19
Politizálni bűn, legalábbis a hatalom szerint, ha nem ő csinálja. - A jó kormányerők (s hű alattvalóik) egy ideje már a politizálás varázsszavát úgy forgatják, mint valami bunkót mindenkivel szemben, aki pisszenni mer, ellenszegül, jogaiért kiáll, véleményt mond, kritikát fogalmaz meg, vagy pusztán létezik, csak nem éppen NER-kompatibilis módon.
Pálinkás József: Ez a politika csődöt fog mondani / Készült: 2018.08.17
A populizmus, az ösztönökre ható politika hosszabb távon biztos, hogy nem működik. A kérdés sokkal inkább az, hogy mikor mond csődöt – mondta a Magyar Hangnak adott interjújában Pálinkás József. A hivatala éléről nemrég menesztett tudós szerint ha gazdasági problémák adódnak, az a tömeg, amely csupán pillanatnyi érdekeire figyel, rendkívül gyorsan elfordul bárkitől – a Fidesztől is. Részletek a Magyar Hang 14. számában megjelent interjúból.
A politika elveszítette a tisztességet – Koncz E. Katalin: Az igazi üzenet a megfélemlítés / Készült: 2018.08.16
A nyitott társadalom definíciója nem bűnös dolog, hanem a megértésre való törekvés, a megbeszélést és az abból fakadó folyamatos javulást jelentő társadalomműködés – mondja az augusztus 17-én budapesti irodáját bezáró Nyílt Társadalom Intézet (OSI) vezetője. Koncz E. Katalin nem költözik Berlinbe, 25 év után befejezi a közös munkát Soros Györggyel. Van mit feldolgoznia. Például azt, hogy éppen azok miatt, akikkel a rendszerváltás idején még maga is együtt dolgozott, a magyar társadalom bezárkózik, egyre inkább a félelem határozza meg, hogy az emberek miként beszélnek egymással.
Balavány György: Már miért ne volna fasiszta az Orbán-rezsim? / Készült: 2018.08.15
Az Orbán-rezsim fasizmusáról írni vagy beszélni szentségtörés, de legalábbis illetlenség, úgy veszem észre. Aki az Orbán-rezsim fasizmusáról ír vagy beszél, ■ elveti a sulykot, ■ nincs tisztában a fogalmakkal, ■ elvakítják az érzelmei, hisztériázik vagy dühöng, ■ farkast kiált, ■ nem tud elszakadni a 20. századtól.
Populizmus helyett már a törzsies gondolkodás felé haladnak a magyarok / Készült: 2018.08.12
Tekintélyelvűség, feltétlen bizalom a vezérben, a másik törzs elutasítása. Amit eddig populizmusnak hittünk, az egy új tanulmány szerint valami sokkal kártékonyabbá válhat. Ez a tribalizmus, vagyis a törzsi gondolkodás.
Bazári keresztekkel az álkereszténység mezsgyéjén / Készült: 2018.07.28
Évek óta téma, hogy micsoda keresztény ország vagyunk mi. A kormány retorikájának megfelelően az is hívő lett, aki eddig erről nem is tudott. Hirtelen elvárt lett hinni, ennek megfelelően pedig országszerte újulnak meg a templomok és épülnek Jézus szobrok. Ennek az agyatlan költekezésnek egy újabb lépése az a Baks községben frissen átadott 6 méteres világító kereszt, melyet az Áldott Kereszt Egyesület kezdeményezésére az Emberi Erőforrások Minisztériuma, illetve a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával mi fizettünk.
