Hírek
Mi Orbánék titka?
- Részletek
- Készült: 2018. március 27. kedd, 02:17
- Találatok: 1475
Mitől működik az Orbán-rendszer, miért tűnnek leválthatatlannak, mivel szerzik meg a többség támogatását, miközben sokan elégedetlenek? A válaszhoz túl kell lépni a szokásos ellenzéki szövegeken, és mélyebben kell megérteni a magyar társadalom működését, a középosztály lojalitását, a szegények elcsendesítését és a hatalom szisztémáját. Erre tett kísérletet az MTA régóta legnagyobb szociológiai kutatása. A kutatást vezető Kovách Imrével beszélgettünk arról, hogy Mészáros Lőrinc maga a rendszer-e, miért nincs érdemi mondanivalója a baloldalnak, és mik Orbán történelmi bűnei.
A Fidesz úgy áll sorban a harmadik választási győzelme előtt, hogy többen szeretnének kormányváltást, mint ahányan nem. A Nemzeti Együttműködés Rendszere nyolc év után is meglehetősen stabilnak tűnik – van, akinek ez természetes, másoknak értelmezhetetlen rejtély. Az okok mélyebbek a párttérképnél, de a személyi tényezőknél is: egy olyan hatalmi struktúráról van szó, ami csak a magyar társadalmi rendszer működése felől érthető meg. Nem sokat ért, aki azt hiszi, csak Orbánról van szó – mondja Kovách Imre szociológus, akinek a vezetésével az MTA TK Szociológiai Intézetében a közelmúltban készült a mai Magyarország, a Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER) társadalmának legátfogóbb kutatása. Vele beszélgettünk a politikai tanulságokról.
A könyvükben kirajzolódó Magyarország egy felülről, a politika felől integrált társadalom, ahol van egy nagyon komoly dezintegrált rész, a társadalom alsó harmada. A politika célja, hogy pacifikálja az amúgy elégedetlen tömegeket, és saját érdekei szerint alakítsa át a tulajdoni viszonyokat.
A mai Magyarországról a kritikai vélemények szerintem egy ponton alapvető tévedésben vannak. A „minden rossz” érzése közben nem sok kísérlet történik arra, hogy azt is próbálják megérteni, mitől rossz vagy hogy mitől működik ez a társadalom úgy, ahogy. Ebben benne van a középosztály történelmileg ismétlődő felelőssége is: egy jelentős része persze morog, de elfogad egy olyan állapotot, amiben sokakhoz képest kivételezett helyzetben van. Ha abszolút kritikus az ember az orbáni művel, és miért ne lenne az, akkor is látni kell, hogy jó néhány társadalmi problémára ez a rendszer konzekvens válasszal rendelkezik. Akkor is, ha az elutasítható. Ebben olyan, mint a kádári rend: a kádárizmusnak is volt valamiféle válasza a nagy társadalmi problémákra.
Mi ön szerint a rendszer lényege?
Egyrészt fenntartja a dezintegrációt, mert a lent lévőket ott hagyja, elzár előlük mindent, sőt onnan irányít át pénzeket a középréteg felé. Ugyanakkor van egy erős integratív funkciója is. Sokan rezignáltan tudomásul veszik, de nem értik, hogyan lehet: a kétharmados többséget nem igazán fenyegeti semmi, annak ellenére, hogy az emberek kb. 60 százaléka elutasítja a rendszert.
Honnan tudjuk, hogy a rendszer stabil? Ezt a választási eredmények önmagukban bizonyítják?
Bár nagyon nagy problémák vannak Magyarországon, de nem tudok olyasmiről, hogy korrupt falusi polgármestereket kidobáltak volna az ablakon, mert mondjuk rosszul bántak a közmunkások pénzével. Szlovákiában volt éhséglázadás, nálunk nem. Én olyannak látom a magyar társadalmat, amiben nagyon fájdalmasak a dezintegráltság következményei, de valamilyen stabilitás így is van. A pöffeszkedő hatalomgyakorlást elutasítók egy része is támogatja a Fideszt a szavazataival. A közép- és felső osztályok Orbán elleni ízlésével vagy értékeivel kapcsolatban nem nagyon hallottam róla, hogy bármilyen komoly civil mozgalmi aktivitást teremtettek volna. A civil mozgalmiságnak nem az lenne a lényege, hogy jaj istenem, nem ad a kormány pénzt a civileknek, akkor nem tudok mit csinálni, a civil kurázsi nem ilyenekben mutatkozik meg. És bár lehet példát mondani arra, hogy tehetősebb emberek anyagilag segítenek szegényeket, de társadalmi méretekben a feljebb lévők elfogadják a kivételezettséget, akkor is, ha utálják a rendszer számos képviselőjét és jellegzetességét. 
Különféle csatornákon keresztül megy a pénzcsepegtetés, ezért azok a rétegek, melyek a társadalmi tőkéik révén képesek lennének arra, hogy borítsák a rendszert, nem teszik meg. Nem lehet a politikai elit felelősségét túlhangsúlyozni ebben a történetben, de azért a közép- és felső osztályok is úgy viszonyulnak ehhez, ahogy már többször a XX. században.
Megvásárolja a lojalitásukat a politika?
Az orbáni rendszer urai kb. úgy spekulálhatnak, hogy ravasz hatalmi csepegtetéssel odaadnak forrásokat azoknak, akiknek van valami potenciáljuk arra, hogy ellenálljanak, plusz a médiát elveszik, a független intézményeket ellehetetlenítik. Ezt csak úgy lehet megtenni, hogy valakinek adok, valakinek nem. Arra a magyar gazdaság teljesítőképességéből következően forrás sincs, hogy itt a legrosszabb helyzetű 3 millió ember sorsán úgy lehessen változtatni, hogy az ne csak egyszeri segély jellegű legyen, és valódi mobilitási esélyt adjon legalább a fiataloknak. Ezt tudva még a középosztály is érdekelt abban, hogy ne legyenek komoly strukturális változások. Nyilván tudják, hogy a szegényeknek a magyar gazdaságban csak úgy lehetne adni, hogy azt másoktól veszik el.
Ez azt jelenti, hogy akkor nincs is mozgástér, a szegényeknek nagy vagyonátcsoportosítás nélkül nem is nagyon lehetne sokkal többet adni.
Ez nem feltétlenül fog tetszeni a szakmámnak és sok olvasónak, de amit az Orbán-rendszer csinál, az a saját szempontjából reálpolitika. Az új nemzeti burzsoázia vagy a családtagok és a kliensek anyagi ellátása persze a fő cél, ezen túlmenően meg egy ezt elviselő, radikális mozgásoktól mentes társadalom. Adott erőforrások mellett ilyen célokkal nagyjából minden politikus ilyen politikát tudna csinálni. A változtatáshoz meg kellene mondani, kitől vennének el. Ahhoz, hogy valaki érdemben változtasson ezen a kettészakadáson, nem elég a számonkérés, ami nagyjából a mai ellenzék fő ígérete.
Hogy elvesszük Mészáros Lőrinctől, és majd odaadjuk?
Hát mit ad oda, kinek és mire? Ez nem így működik. Ez csak a közép-európai politikai elitek kényszerképzete vagy tehetetlensége, amit ismerünk az elmúlt kétszáz évből, hogy lesz egy-két kierőszakolt radikális változás, és majd utolérjük a Nyugatot. Nem véletlenül nem piszkálják az ellenzéki pártok, hogy mi legyen a szegényekkel. Ezt teljesen elfedik azok a témák, amiket végső soron a Fidesz ajánl fel az ellenzéknek, hogy kritizálják.
„Fizessenek a gazdagok!”
Bele is bukott pár hét alatt Botka. A nagy átalakításokról én nem látok víziókat. 1990 után soha nem volt politikai képviselete az alul lévő egyharmadnak. Még szólamok szintjén se nagyon, a kisgazdák vagy a Jobbik is inkább a középosztály alsó, lecsúszó szegmensét tudta megszólítani, nem a valódi szegényeket. A rendszerváltás az alsó rétegeknek szinte kizárólag hátrányokat hozott. Sok százezer ember vált munkanélkülivé, veszítette el a szűkös létbiztonságát, aminek az egyik kísérőjelensége a beletörődés, az apátia.
Fotó: Huszti István
Mekkora a kutatásukban dezintegráltnak nevezett szegény réteg?
Az elesett réteg nálunk 38 százalék, ez több, mint a szegénység különböző módokon becsült mérete. Ami engem megdöbbentett, hogy milyen mértékben érhető tetten az alsó szegmensekben is az, amit individualizációnak hívunk. A felül lévők fogyasztási individualizációja mellett a szegényeknél is zajlik egy rettenetes következményekkel járó atomizáció. Régen a „tisztes szegénységben” lehetett valamilyen becsülete a szegényeknek is. Az 1945 után megmozduló nincstelen réteg és szegényparasztság, mely később az egész Kádár-korszakot vitte a hátán, tíz körömmel feljebb akart kerülni. Ma a szétesettség állapotában a szegények nem is hiszik el, hogy lehetnének mások, mint nyomorultak. Ez a fajta energia elvész, ezért is nagyon tékozló a rendszer.
A KSH közben azt mutatja ki, hogy egyre kevesebb a szegény.
A KSH, nem véletlenül, évek óta nem foglalkozik létminimum-számításokkal. Azt mondja ehelyett, hogy nőtt a foglalkoztatottság, nőnek a jövedelmek. Ami igaz is egy szempontból, de ez a szegények állapotán nem változtat semmit. A felvonó-effektus szerint előfordulhat, hogy majdnem mindenki egy kicsit följebb kerül, de attól még a lent lévők ugyanúgy lent maradnak.
Néhány éve szokás volt a polgárháborús veszély emlegetése, volt egy olyan jellemző prófécia, hogy az alsó réteg nem fog tovább tűrni.
Van egy látens feszültség a szegények és a többiek között, de sok feszültségcsökkentő mechanizmus is működik, amelyek eddig sikeresen lokalizálták a problémákat, fagyasztották be a társadalmat. Nehezen túlbecsülhető a közmunka jelentősége. Nyilván egyrészt szólt a választóiknak, hogy nem adok ingyen, tessék dolgozni – ez erősen találkozott az alapvetően konzervatív gondolkodású magyar társadalom elképzeléseivel, hogy tessék megdolgozni még a munkanélküli bérért is. Annak adok közmunkát, aki rendesen viselkedik és csendben marad. Ettől még torokszorító és tűrhetetlen a szegénység, de ezek a csepegtetések a félelmi és kiszolgáltatottsági mechanizmusokkal együtt egyelőre elegendők ahhoz, hogy ne legyen táptalaja az igazi politikai radikalizmusnak. A lecsúszástól való félelemre könnyű rájátszani.
24.hu
Somogyi Zoltán: Orbán nagy dolgot is művelhetett volna / 2018.03.25.Talán. Vélemény egy szociológustól. - Talán nem kellett volna így konzultálni. Talán ez így nem is konzultáció. Talán nem kellett volna azt hazudni, hogy konzultáció az, amikor én kérdezek, te nem fejtheted ki a saját véleményedet, majd én feldolgozom, hogy ki, mit válaszolt a zárt és csak a mi szempontunkból „jól” megválaszolható kérdésekre. Talán nem kellett volna egymilliárd forintot egyenként elkérni az adózóktól ezekre a „konzultációkra”. Talán nem kellett volna saját magunknak azt hazudni, hogy ez a konzultáció konzultáció. Meg azt, hogy majd a békemenetes talpnyalóim szólnak nekünk, amikor baj van. Amikor meg kellene fordítani a hajót.
168ora.hu
Daróczi Gábor: Ennyire igazságtalan rendszert még papíron sem láttam / 2018.03.26.Van szakmai minimumprogram, amely az ellenzék esetleges győzelme esetén az oktatási rendszer átalakításának alapja lehet – nyilatkozza lapunknak Daróczi Gábor oktatási szakértő, a Romaversitas Alapítvány korábbi igazgatója, aki elfogadta az MSZP–Párbeszéd listavezetőjének, Karácsony Gergelynek a felkérését arra, hogy árnyékkormányában oktatásiminiszter-jelölt legyen. Daróczi Gábor mindenekfelettinek tartja a kormányváltás szükségességét, de kételyeinek is hangot ad annak kapcsán, hogy ez a Jobbikkal együttműködve is lehetséges-e.
kolozsvaros.com
Milyen reménytelen hely az, ahol a nyolc éves gyerek rajzolás közben azt ismételgeti, hogy stopsoros? / 2018.03.26.Sokat beszélünk arról, és teljesen jogosan beszélünk sokat arról, hogy ha egy ország jövőjét téglánként, letelepedési kötvényenként, termőföldenként, kastélyonként, alkotmányos költségenként, közpénzmilliónként és milliárdonként szétlopják, és teszik ezt különösen egy olyan időszakban, amikor történelmi nagyságrendben áramolnak az országba olyan fejlesztési források, amelyek soha eddig és soha ezután, ott évtizedekbe kerülhet újjáépíteni a romokat. - Arról viszont soha nem lehet eleget beszélni, ami az Igazgyöngy Alapítvány vezetőjének fent leírt, szó szerint hátborzongató gondolataiból kiolvasható.
Kapcsolódó cikkeink:
A NER beteljesedése: Orbán lesz saját maga ellenzéke / Készült: 2018.03.09
A centrális erőtér kivédi a politikai és gazdasági ellentéteket, a centrális erőtér maga a 21. századi fasizmus definíciója, amely nem azonos az eredetivel, de lényegét tekintve az lesz. A különbség abban áll, hogy “illiberalizmus” néven olyan diktatúra jön létre, mely látszólag törvényes, holott nem az. A demokrácia hamis látszatában valósítja meg ugyanazt, amit a régi fasiszta diktatúrák erőszakkal és terrorral. De a vége ennek is erőszak lesz.
Csaba László: 2-3 év múlva robbanás lesz / Készült: 2018.02.27
„Magyarország ma tele van halmozódó feszültséggel, de ez nem az idén április 8-án fog robbanni. Hogy mikor, nem tudni, szerintem 2-3 éven belül” – állítja Csaba László, egyetemi tanár, akadémikus. Orbán egykori tanácsadója a Független Hírügynökségnek levezette, hogy nálunk miért nem alakulhat ki putyini rendszer. „Az, hogy a Fidesznek ilyen agresszív a kampánya, az, hogy azt sulykolják, hogy sorsdöntő a mostani választás – nos, ez nem más, mint, hogy tudatában vannak saját gyengeségüknek” – véli.
Elmúlt nyolc év: többen vannak a vesztesek, mint a nyertesek / Készült: 2018.02.26
„Elmúltnyolcév” – a magyar politikában sokat emlegetett fogalom immár mást jelent, a második ciklusát most lezáró Orbán-kormány tevékenységére is használható. A Ténygyár és a ZRI Závecz Reaserch személyes megkérdezéssel végzett kutatása egyebek közt arra kereste a választ, mit gondolnak a magyarok erről a második „elmúltnyolcévról”. Kik vannak többen, a vesztesek vagy a nyertesek?
Orbán elárulta: ennél jobb nem lesz, ami most van, azt nyújtja továbbra is a rendszere / Készült: 2018.02.19
A kampánynyitó alkalmából narancssárga nyakkendőt öltő miniszterelnök elkerülte az oktatás, az egészségügy és a korrupciós botrányok említését, hallgatásával jelölve meg gyenge pontjait. Huszadik évértékelője biztatás volt a híveknek, az eredmények katalógusa, ám egyúttal arról is szólt: Orbánnal ilyen marad az ország, akinek most nem jó, annak az ő uralma alatt nem is lesz jobb.