Hírek
És eljövend a kukorékolás
- Részletek
- Készült: 2017. szeptember 22. péntek, 05:45
- Találatok: 1388
Egy hírportálról másolom:
"Orbán szerint önbizalom nélkül nincsen siker, az ő kormánya pedig olyan, amelyik nem csak jön és elkoboz, segít is, így járulva hozzá a vállalkozók önbizalmához. Szerinte a magyar emberek értenek a gyógyszeriparhoz, a Béres ennek a legjobb példája.Könnyen lehet, hogy ez a magyarok nyíltszívű, segítőkész voltából fakad."
Tessék szíves lenni segíteni nekem, mert én ezt nem értem. Más kormányok csak jönnek és elkoboznak? És kész? Ilyenek a kormányok? A világ többi részén? Csak a magyar kormány nem? Ami különben abban azonos a világ összes többi kormányával, hogy jön és elkoboz. Viszont a magyarországi kormány nem csak jön és elkoboz. Segít a magyarországi kormány, és ebben aztán abszolúte különbözik a világ többi kormányától.
Helyes a levezetésem? Remélem.
De ez még nem jelenti azt, hogy értem a fentieket. Mert ez azért mégis csak arról szól, hogy a magyarországi kormány jön és elkoboz. És ebben a pillanatban nem érdekel, hogy ezt nagy és gyümölcsöző harmóniában teszi a világ összes többi kormányával.
Engem egy dolog érdekel: ez a primitív gazember vagy annyira ostoba, hogy nem veszi észre, mit állított ezzel a mondattal, vagy nem is érdekli, miféle visszhangot vált ki a nyílt beismerés, miszerint az ő kormánya jön és elkoboz.
Legfőképpen azért nem értem ezt itt, mert én úgy tudom, általában a kormányoknak nem feladatuk, hogy jöjjenek és elkobozzanak. Úgy tudom, még az sem feladatuk, hogy különféle szervezeteket jövésre és elkobzásra utasítsanak, de lehet, ezt is rosszul tudom.
Azt mindenesetre valószínűsíteni merem, hogy az általam bizonytalan időpontra tett esemény, melynek során a magyarországi kormány minisztereinek elnöke felugrik az asztalra és kukorékolni kezd, most már találgatás tárgyát képezheti mint közeljövő dátum. (A nyíltszívű, segítőkész magyarok jelzős szerkezetet már nem jelzi az én készülékem. Csak némi émelygést érzek, de ez rendes és általános.) 
Szabaduljatok meg a gonosztól!
Szabaduljatok meg tőlem, barátaim! Elegem van magamból, elegem van abból, amit veletek és Magyarországgal tettem. Elegem van mindenből.
A legszívesebben visszacsinálnám az egészet Lennék az, aki voltam, pontosabban, az, akinek egykor mutattam magam.
Romlott, reménytelen és korrupt országot építettem nektek, most már, ha akarnám, sem tudnám visszacsinálni. Bebetonoztam a hatalmamat, mamelukokat neveztem ki minden posztra, és a rendszer már magától működik. 
Sőt. Valójában már csak magától működik, beavatkozni szinte lehetetlen. Egyre félelmetesebb és visszataszítóbb lett minden. Pedig, én nem ezt akartam. Jó akartam lenni az emberekhez, adni nekik. Megsimogatni a fejüket, hátba veregetni őket, a vállukat lapogatni.
Azt szerettem volna, hogy szeressenek. Jobb országot akartam a magyaroknak, szebb jövőt.
Most meg itt állok előttetek, a magam nemzeti szotyialista valóságában. Egyre többen tudjátok, hogy milyen vagyok. Én is tudom, félek is magamtól ezért, mert fogalmam sincs, mire lehetek még képes.
Szabaduljatok meg tőlem, barátaim, mert rajtatok kívül jelenleg nincs erő, aki fel tudna engem tartóztatni. Pedig, lenne rá igény. Vissza kellene vezetni Magyarországot a normális államok világába, olyan hellyé kellene tenni, ahol nem csak keletről fúj a szél.
Elfoglaltam a sajtót, az alkotmánybíróságot, az ügyészséget, a rendőrséget. Mindenhol az én embereim ülnek, végtelen időkig bebetonozva, már én magam sem tudom elmozdítani őket. Nélkülem, akár az akaratom ellenére is működik a rendszer, önjáróvá vált a nemzeti együttműködés.
Az ellenzék gyenge és megosztott – ez is nekem köszönhető. Pedig én nem ezt akartam, ismertek engem, tudjátok, milyen vagyok. Harcolni szerettem mindig, igazi küzdők ellen izmozni a csatatéren.
Most, amikor mindezt már visszacsinálnám, nem megy. Már nem vagyok ura annak, amit létrehoztam, nem tudok parancsolni a magam kreálta teremtménynek. Tudom, sokan azt gondoljátok, hogy megőrültem. Pedig, a látszat csal, jól vagyok. Fel tudom fogni, hogy mi van, tudom, hogy én vagyok a felelős, és ezért szorongok, napról napra jobban.
Tegyetek végre valamit ellenem, barátaim!
A rendszer mára olyan lett, hogy törvényes úton nem vagyok leváltható. De ez már nem én vagyok, emberek, nem az áll előttetek, akit láttok. Amikor utoljára vettem a bátorságot, hogy tükörbe nézzek, magam is megijedtem.
Tudom, a sajátjaim fognak eltakarítani, amikor majd elérkezettnek látják az időt.
Nem lesz jó ez senkinek, sem nekem, sem az országnak. Mert akik majd utánam jönnek, még nálam is könyörtelenebbek lesznek. Én nem vagyok könyörtelen barátaim, sem diktátor, bár tudom, hogy időnként annak látszom. Egy szerencsétlen, megtört futballista vagyok, akinek nem sikerült valóra váltani az álmait. Nem lehettem valódi labdarúgó, csak miniszterelnök.
Egy lebutított ország fura ura.
Ha jót akartok az országnak, szabadítsátok meg a gonosztól. Szabaduljatok meg tőlem, barátaim!
Föld S. Péter
hirtv.hu /
Ötvenes évek - Az ötvenes éveket idéző módon próbálnak rendet tenni a Debreceni Egyetemen és megbüntetni a Putyin kitüntetése ellen tiltakozókat – mondják a raportra hívott érintettek. Erről is beszélgetett Kálmán Olga Gábor Györggyel és Kovács Zoltánnal. / 2017. szeptember 21.
www.youtube.com / ATVzrt / videó
Gábor György / Közzététel: 2017. szept. 19. - Egyenes Beszéd - 2017.09.18.
Kapcsolódó cikkeink:
Mi lesz, ha Orbán megborul? / Készült: 2017.09.11
Egy egész picikét személyi kultusz van kormánykörökben. Szinte észre sem lehet venni, mert finoman csinálják, mint mindent. Intelligens, pihepuha módszerekkel.