Hírek
Fontossági sorrend
- Részletek
- Készült: 2017. szeptember 19. kedd, 23:54
- Találatok: 1398
Ami azt illeti, a magyar ellenzék - beleértve a civileket is - remekül van. Ami életérzését illeti, leginkább úgy érzi magát, mint kutya a kútban, de már kapálózni is csak alig-alig szokott, apatikusan várja a választásokat, mint vágómarha a taglót - jöjjön, aminek jönnie kell. Ez persze nem akadályozza meg egyik szerveztet vagy személyt sem abban, hogy jó nagyokat rúgjon a másikba, de hát ez is régi magyar sajátosság.
Mohács előtt, sőt utána is leginkább egymással voltunk elfoglalva, jóllehet volt vagy tizenöt év Buda elfoglalása előtt, amikor igazán lehetett volna tenni is valamit, azon kívül is, hogy mindenki a maga gesztenyéjét próbálta kikaparni a parázsból.
Ma sincs másként, legfeljebb annyiban, hogy az elpofátlanodott diktátorocska profi módon hülyíti a népet, olyannyira, hogy a felcsúti vicinálison utazó bambapofájú honfitársunk nem a szégyentelen lopáson van felháborodva, hanem az ellenzék asszonyainak migránsok általi megpocsékolását vizionálja.
A hülye - nem tudja, hogy a nemi erőszaktevőknek fontosabb, hogy áldozatuk bögyös legyen, mint hogy azzal foglalkozzanak, hogy áldozatuk erőszaktevés közben virágénekeket énekel, vagy az Internacionálét.
A deviáns magatartás leginkább rendkívüli élethelyzetekben fordul elő. a menekülés pedig rendkívüli élethelyzet, ami persze nem menti az erőszaktevőket, akik láthatólag legalább annyian vannak, mint brit tudósok a médiában.
Merhogy ha a migráns utánafüttyent a szépasszonynak, akkor azt már nemi erőszakként kezeli az ebben érdekelt média - lásd a szilveszteri eseményeket, melyek során a veszélyre izguló nők lelkesen odatartották kívántos popsijukat, hátha belecsíp valamelyik kanos arab gyerek.
Ha megtörtént az atrocitás, akkor azonnal nemi erőszakról szólt a nóta, de valóságos erőszak semmivel sem történt több, mint egyéb szilvesztereken.
Nálunk meg egyáltalán nem okoztak semmi problémát a migránsok, messziről jött ember pedig azt mond, amit akar.
A Soros-terv elérte a célját, felesleges volt a chemtrail permetezése, Orbán hatékonyabb volt, és akkor még kedvenc kerítéséről nem is beszéltünk.
Az ellenzék meg hagyja az orbáni baromságokat zavartalanul hirdetni, sőt, még alá is játszik az idiótizmusnak, a milliárdnyi bevándorlóról szóló történeteknek, a félelemkeltésnek, ahelyett, hogy azon dolgozna, hogy korrekt és valós magyarázatokat adna napjaink kihívásaira.
Ez persze némi felkészülést igényel, emellett szervezőmunkát is, hiszen ahhoz, hogy szembeforduljunk a hazugságokkal, leginkább média kellene, meg olyan PR szakemberek, akik képesek megfogalmazni azokat az üzeneteket, melyek eljutnak a legegyszerűbb emberekig is.
De média nincs, hát akkor más módszerekkel kellene élni, de leginkább szervezetekkel rendelkezni minden településen, településrészen, merthogy a személyes propagandánál még ma sem találtak ki jobbat.
Ha emellett tudatosítjuk, hogy Orbán hazudozik, akkor fel lehet venni a harcot vele, de ha helyette Gyurcsányt szapuljuk, akkor eleve halott az ügy.
Márpedig a mai ellenzék számára a nyolc évvel ezelőtt lemondott miniszterelnök a központi kérdés, ami egyrészt érthető, hiszen a politika szereplői számára ő az abszolút viszonyítási pont, hozzá mérik magukat és többnyire könnyűnek találtatnak.
Pedig hát Gyurcsány sem maga a tökély - és akkor el lehet képzelni, hogy a többiek milyenek.
És hát lássuk be, ma már nem annyira fontos a személye sem, hiszen hatalma nincs, pártja sem egy tömegpárt, és mégis.
Hogy Orbán fél tőle, az természetes, egyébként is paranoiás, emellett ő aztán pontosan tudja, hogy mennyi van a rovásán.
De ez a helyzet - még ha azokat a politikusokat leszámítjuk is, akik Orbán megbízásából, vagy Orbán pénzéért politizálnak, akkor is elborzasztó,
Talán itt van a magyarázat az ellenzék kudarcaira.
A politikus legfőbb jellemzője lényeglátása kellene, hogy legyen. 
De itt nincs lényeglátás, az eszükre oly büszke politikusok képtelenek fontossági sorrendet állítani, olyanok, mint Jóska, aki először autót vesz, de lyukas a cipője és nincs lakása.
Az ország számára a legfontosabb feladat a létező diktatúra lebontása lenne, ez ugyanis akut veszély, olyan, mely szinte helyrehozhatatlan károkat okoz a magyar társadalomban.
Elsősorban a gyűlöletkeltésről, az ország polgárainak egymással való szembefordításáról van szó, de nyugodtan ide számíthatjuk, hogy egy minden eddiginél korruptabb társadalmat mondhatunk a magunkénak.
Ide sorolhatjuk a társadalmi mobilitás felszámolását, a társadalmi olló tágra nyitását - a gazdag és a szegények közötti társadalmi különbség növelését, a szervilizmuson a szolgalkűségen alapuló társadalom megteremtését, a nép tudatos és szisztematikus elbutítását. jóllehet a bázis sem volt éppen az egekben.
Ilyen állapotban az ország legutóbb Rákosi idejébenvolt,csak akkor Sztálinvárost építettük, ma meg Paksot.
A klérus utoljára Horthy idején bírt ekkora befolyással, az iskolák átvételével pedig oda a világnézetileg semleges oktatás.
Ezekhez a dolgokhoz képest erősen másodlagos, hogy milyen gyönyörű programok készülnek a budapesti pártirodákban, hiszem a mai feltételrendszerben bármilyen program csak ábránd.
Ha valaki fuldoklik, legelőször ki kell húzni a vízből, elsősegélyt kell nyújtani neki, és csak utána lehet elmélkedni az iskolai úszásoktatás fejlesztéséről.
Hogy ezt miért nem látják politikusaink?
Mert nem érdekük látni, hiszen ha minden jó megy, akkor még az ötszemélyes pártok vezetői is bekerülhetnek a Parlamentbe, és akkor négy évig Hawaii, kis ellenkezés, nagy jövedelem - a bolondnak is megéri, hát még a politikusnak.
Csak nekünk nem éri meg, meg a gyerekeinknek, de persze többnyire ők is vakok és süketek, mert ma még van munkájuk, bár nyugdíjuk már valószínűleg nem lesz - vénségükre liba helyett bogarakat fognak enni...
De az még messze van.
Hatszázezer ember menekült el eddig az országból, ötvenhatban az egyharmada sem.
Az ő gyermekeik hazája már nem Magyarország lesz, de - sajnos - lehet, hogy ők járnak jobban.
Lehet bármit mondani a kádári Magyarországra, de az egy jókedvű és gyarapodó, élhető ország volt, ahol az emberek közötti kapcsolatokat nem mérgezték meg.
És ma?
A politikusainkat mi választjuk.
Ki milyen virágot szakít, olyat szagolgathat.
Mi büdöskét szakítottunk, köszönjük meg saját magunknak...