Hírek
Márciusi gondolatok
- Részletek
- Készült: 2017. március 15. szerda, 00:21
- Találatok: 1734
Sajnos óhatatlan gondolatok tolakszanak az elmébe, mert 1848. március 15. végérvényesen a szabadság jelképévé vált. Ezektől a gondolatoktól függetlenül inkább annak tudnék örülni, ha március 15.-ét pusztán a márciusi ifjakra emlékezve ünnepelnénk, ha ez az ünnep tiszta maradna, ha abba a néhány emlékező percbe, ami Róluk szól, nem keveredne semmilyen aktuálpolitika. Ez az ünnep a közös ünnepünk, a történelmünk, a múltunk egy pillanata, egy dicsőséges pillanata.
Aztán persze más kérdés, hogy az ünnep után, az akkori dicső történések kapcsán kiben milyen gondolatok ébrednek és hogyan hasonlítják az akkori bátor és lelkes forradalmárlelkű ifjak tetteit a mai lehetőségekhez. 1848. március 15. ünnepét, a márciusi ifjak ünnepét, a vértelen pesti forradalom ünnepét az azóta elmúlt 169 év alatt számtalanszor méltattuk, többféle módon, más más intenzitással állítva példaképül egy-egy éppen valamilyen sürgető aktuális esemény elé. Számtalanszor hallottam már életem folyamán márciusban suttogni, “majd március 15-én lesz valami”. Hányszor előzte meg várakozás március 15.-ét. Az biztos, hogy néhányszor előfordult már a történelem során, hogy egy később beérő gondolat valamelyik március 15-én kezdett el befészkelődni a fejekbe. Kétségtelen tény, hogy március 15. máig ösztönző, ennek az ünnepnek hatása van, megmozdít valamit a szívekben, az elmékben, elülteti a szabadság vágyának csíráit. Ez a nap a szabadság jelképévé vált.
1848-ban a forradalom győzelmének gyümölcse a március 15 -ét követő egy hónapban érett be, amikor a Kossuth által kidolgozott felirati követelésekből a Magyar Országgyűlés létrehozta az áprilisi törvényeket, és kinevezte az első magyar felelős kormányt. A 31. törvény révén hazánk maga mögött hagyhatta a feudalizmust, lerakhatta a modern Magyarország alapjait. Széchenyi a következőképp összegezte az eseményeket:
“Az én politikám biztos volt, de lassú, Kossuth egy kártyára tett mindent és legalább idáig annyit nyert a hazának, mint amennyit az én politikám tán 20 év alatt bírhatott volna előállítani! Ha reactio nem történik és több lesz bennünk a hazafiság, mint az irigység s több a polgári erény, mint dicsvágy, én biz’ azt hiszem, lesz még a magyarbul valami s pedig sok.”
Mára úgy tűnik, hogy még az óvatosabban és meggondoltabban fogalmazó Széchenyi elképzelései sem váltak mind valóra, vagy ha igen, akkor ideig, óráig és csak bizonyos csoportokban.
“Lesz még a magyarbul valami s pedig sok.”
Hát ez mára elég csúful néz ki. A Fidesz jóvoltából, mert ugye ők minden lehetséges negatív i-re feltették a pontot, már az olyan vívmányokban is visszafejlődtünk, amiket a szintén már 150 éve, a mérsékelt és bölcs Deák Ferenc vezetésével történt Kiegyezés megteremtett. Az állam és az egyház sikeres szétválasztására gondolok, ami a sokat szidott rendszerváltás előtti időkben még működött. Most a két párt közötti szövetség jogán a KDNP mindenbe beleszól és rendkívül rossz érzékkel, különösen az egyház és az állam kapcsolatába, az egészségügy kérdéseibe (abortusz) és az oktatásügybe.
“Lesz még a magyarbul valami s pedig sok.”
Lehetne, ha nem egy olyan kormány lenne hatalmon, ami mindent megakadályoz, ami a fejlődés útját szolgálná, ami korszerű, ami előre mutat, ami a lakosság életminőségének a javítására használható, nem csak egy szűk kiemelt réteg gazdagodását segíti. 
“Lesz még a magyarbul valami s pedig sok.”
Lehetne, ha nem egy olyan kormány lenne hatalmon, amely közpénzen a mindenható miniszterelnök kényére, kedvére téve stadionokat és kisvasutat épít, a Horthy korszak prominenseinek próbál emlékműveket és szobrokat állítani, ami olykor sikerül is, a legnagyobb magyar költőket és írókat próbálja kitörölni az emlékezetből, és meghamisítja a történelmet, átírja a sok sok évtizeden át használt tankönyveket, megnehezíti az értelmes fiatalok számára a továbbtanulást.
Lehetne, ha nem egy olyan kormány lenne hatalmon, amely nem ismeri fel annak a jelentőségét, hogy a fejlődés útja a nemzetközi összefogásban rejlik, és hogy az Európai Unió nem egy ördögtől való pusztító szörnyeteg, hanem a közös európai fejlődés útja és lehetősége. A miniszterelnök úr nem fogja fel, hogy egy ország az Unió tagjaként is lehet nemzet is, de neki mindenképpen harcolnia kell, mindenki ellen, különösképpen Soros György ellen.
Nem! Nem lesz! Addig nem lesz a a magyarból valami, ahogy Széchenyi álmodta, amíg a hatalmát féltő miniszterelnökét szolgáló kormány tagjai fel nem ismerik, hogy tévúton járnak, rossz lóra tettek, és egy országunk fejlődésének szempontjából haszontalan és érdemtelen vezetőt követnek. Egy megszámlálhatatlan sok személyből álló apparátus vakon követ egy minimális emberségre képtelen embert (rasszizmus, migránskérdés, cigánykérdés, szegénység kérdése) és szolgálja egy egész ország fejlődésének megrekedését.(Petőfi, Kossuth, Széchenyi, Deák foroghat a sírjában)
Sorolhatnám még hasztalan a számtalan, hibás, rossz törvényt és történést, amik a regnáló kormány hatalomra kerülése óta végérvényesen nyomorba döntik az országot, hiszen nincs még mérlegelési lehetőség sem. Nincsenek fékek és ellensúlyok, a döntés, azaz a törvényhozás és a végrehajtás is, minden, egy kézben összpontosul. Az a halvány és képletes remény is elszállt, hogy egy karakán Köztársasági Elnök kerülhetne a kormány mellé. A nagy kérdés csak az, hogy meddig megy még így és mi fog még történni? Vajon meddig írunk még szabadon, meddig lesz még szabad sajtó és meddig lesz internet, meddig élvezhetjük még a virtuális szabadság illúzióját?
Végre sikerült megszabadulni a túl költséges, veszteséget okozó olimpia rendezéstől. Maradhatna pénz valami hasznosra, de máris nyakunkon a Paks 2, ami csak segít eladósodni.
Vajon hány március 15. kell még hozzá, hogy felébredjen az egész ország és egységesen összefogva véget vessen végre a kormányunk ámokfutásának?
Ilyen gondolatok forognak a fejemben március 15. előtt.
Március 15. a Petőfi, Jókai és társaik vezette “Márciusi Ifjak” ünnepe, akik 1848.március 15-én lelkesedésükkel a párizsi forradalom hírére és példája lapján Pesten is vér nélkül győzelemre vitték a szabadság forradalmát.
Emlékezetünkben éljen hát örökre a dicsőséges nap, 1848. március 15 emléke!
Hollósy Gerti
Cikk: http://gepnarancs.hu/2017/03/marciusi-gondolatok/
Majtényi László / 2017.03.15.Van esély a kormányváltásra Majtényi László szerint. Az ellenzéki pártokat képviselő államfőjelölt az Egyenes Beszédben azt mondta: országjárásai meggyőzték arról, hogy a hamu alatt izzik a parázs.
Kéri László / 2017.03.15.Senki nem fog emlékezni Orbán Viktor mai beszédére, és nincs is mire emlékezni – így értékelte a kormányfő március 15-én elmondott szavait az Egyenes Beszédben Kéri László.
Forradalom van a mi uccánkba’Petőfi már megtért a gombaszedésből, Jókai végzett a kecske fejésével, még maradt is valamennyi a 47 ezer forintjából. Vasvári meg külföldre küldte az asszonyát takarítani. Hadd kupálódjék ott abban a vidéki kócerájban, ha már idehaza a bankok keresztbe feküdtek neki!
A múlt köde - 2007. március 15.
2007. március 15.
2007. március 15.