Hírek
Gyurcsány
- Részletek
- Készült: 2017. február 04. szombat, 21:55
- Találatok: 1416
Szokás szerint jó beszéd volt. Ami szokatlan volt benne, az Gyurcsány hangvétele. A DK elnöke kemény volt, mint a fagyott kutya lába, egyértelműen fogalmazott, most nem lehetett érezni benn azt, hogy mindenáron fenn akarná tartani a baloldal amúgy egyébként nem létező békéjét, láthatólag besokallt. Igaza van.
Ha ez a beszéd egy új politika kezdete a DK életében, akkor reményt keltő - bízzunk abban, hogy ezentúl sokkal markánsabb, ütősebb lesz pártja politikája. Persze ehhez az is kellene, hogy a DK kis idő múlva ne Gyurcsány pártja legyen, hanem - a "Sokak Magyarországa" jelszót házilagos használatra is bevezetve - sokak pártja legyen.
Gyurcsány szólt saját szerepéről, választ adva ezzel Botkának, aki miniszterelnöki ambíciójának születésekor első gőgicséléseivel is már őt ekézte, miközben Orbán látogatásán úgy viselkedett, mint Orbán - Putyin látogatása alkalmával.
Ideje volt tiszta vizet önteni a pohárba, habár azt azért mindenki sejtette, hogy a DK nem fogja alku tárgyaként kezelni pártelnöke személyét, már, ha alkura egyáltalán sor kerül.
Ami a beszédben elhangzott a titokzatos királycsinálóról, az roppant érdekes volt, nagy kár, hogy nevet ugyanúgy nem említett, mint az őszödi kiszivárogtatók esetében, és ez azért jelentősen lerontja a hitelességet és a hatást.
Túl nagy fantázia nem kell ahhoz, hogy kitalálja az ember, hogy ki utálja annyira Orbánt, kinek van a politikai háttérmunkához tehetsége, pénze, sajtóbirodalma, ki az, akinek a támogatása megér annyit, hogy ilyen ügyekben szóba álljanak vele.
Ilyen ember ma talán egy van, Simicskának hívják.
Ő nem szeret reflektorfényben forgolódni, de ezer szálon be van kötve a jobboldalra - és minden jel szerint a baloldalra is, különös tekintettel a szocialista pártra, melynek erős emberei között rendelkezik egy-két jóbaráttal.
Hogy aztán milyen sikerei lennének egy DK nélküli demokrata összefogásnak, arról ne legyenek illúzióink.
A pártelnök azt is mondta, hogy természetesnek tartja a demokratikus oldal pártjainak egymással való küzdelmét.
"Nagyon sok demokrata akar kormányváltást, a demokratikus létezés lényege, hogy nem egy a tábor és egy a zászló" - mondta, de ebben szerintem téved.
Orbán rendszere erős és egységes, szembe vele csak erőt és egységes fellépést érdemes fordítani, minden más csak vereséghez vezet.
Olyan ez, mint tűzvész idején az oltáshoz használt vödrök formájáról vitatkozva elnézegetni, hogy porig ég a ház.
Aki a demokraták egységének jelentőségét lebecsüli, az kudarcra van ítélve.
Ezért lett volna jobb kimászni a pártok homokozójából, befejezni az "enyém a vár, tied a lekvár" játékot és új játékba kezdeni - együtt.
És belevonni ebbe a játékba a Jobbikot is, a szavazóival együtt, mert bár Gyurcsány szerint a Jobbik három mondatnál többet nem érdemel, ez a mai pártpreferencia - mérések tükrében nem csak beképzeltségre, hanem illúziókergetésre is vall.
Nem kell a Jobbikkal szövetséget kötni, nem kell politikai elveit elfogadni, csak abban kell megegyezni, hogy közös érdek Orbán elzavarása.
És ha minden párt rá tudja bírni szavazóit, hogy a legfőbb cél Orbán elzavarása, majd új választások kiírása a régi választási törvény és területi felosztás alapján, akkor van esély a sikerre.
Az elzavarásra pedig alkalmasabb egy vadonatúj választási párt, vadonatúj vezetőkkel, mint ezek a harcokban megkopott gittegyletek és közutálatnak örvendő politikusaik.
A pártok foglalkozzanak néhány évig programjaik kidolgozásával, hogy legyen a választónak miből választani, a jelszavak gyártását meg bízzuk kétfarkú kutyáékra.
Orbán után egy ciklus alatt - és nagy fájdalmak és sikítozás árán - helyre lehetne állítani a jogállamot, a demokráciát, és ha ebben partner a Jobbik, akkor - ameddig elhatárolódik a neonyilas eszméktől és a rasszizmus -antiszemitizmustól - el kell fogadni azt, hogy radikális jobboldali pártként kíván részt venni a magyar politikai életben.
Orbán ettől az egyetlen dologtól retteg, mert ő pontosan tudja, hogy a jelenlegi politikai helyzetben - a számok alapján - minden más elképzelés csak illúzió.
Gyurcsány megemlítette beszédében Orbán Viktort is, akit bűnözőnek és beteg embernek tart.
Igaza van, de ha így van, akkor talán lehetne olyan törvényt kezdeményezni, amelyik a politikusok egészségi állapotára vonatkozóan nyilvánosságot biztosít, minimálisan egy gépjárművezetői pályaalkalmassági vizsgálat szintjén.
Aki mentálisan nem alkalmas arra, hogy szirénázó mentőt vagy tűzoltóautót vezessen, az ne vezethessen országot se.
Sokszor azt érzékeli a választó, hogy kedvenc pártjai még azt sem teszik meg, ami módjukban állna, inkább csak várják, mint Naszreddin Hodzsa, aki a szamarat olvasni tanította, hogy vagy a szamár, vagy ők, vagy az emír elpatkoljon.
Azt is hibának tartom, hogy az oroszokhoz való viszonyt állítja be vízválasztónak Orbán hívei számára - "Ha kell, a nyugat mellett kardoskodnak, ha kell, az oroszokat támogatják?" - jóllehet a vízválasztó az ország népéhez való viszony, a gazdagok és szegények helyzete, a társadalmi mobilitás és az emberhez méltó élet körülményeinek megteremtése minden magyarországi állampolgár számára.
Természetesen nem lehet mindenki számára kedvező beszédet mondani, de talán azon azért el kellene gondolkodni, hogy mit is kell tenni a gyakorlatban a hirdetett elvek valóraváltása érdekében, merthogy így ez kicsit olyan, mint a libasült, liba nélkül.
Tudjuk, hogy hogyan akarjuk megsütni, milyen ízeket szeretnénk viszontlátni, milyen serpenyőnk van, talán most már ideje lenne elgondolkodni, hogy honnan és hogyan kerül a serpenyőnkbe a liba.
Hogy a jelenlegi módon nem, az biztos.
Hogy miként, azon spekulálni kellene.
Talán majd a jövő évi beszédből kiderül...
Cikk: http://www.pupublogja.hu/2017/02/gyurcsany.html
