Hírek

Bojár: Pillanatnyi népszerűségért rasszista ösztönökre építeni bűn

Részletek: Készült: 2016. október 16. vasárnap, 19:01
Print; Találatok: 1564

8e291a3bbee A rasszizmus szabadjára engedése mindannyiunk pusztulásával járhat; csak tisztességes vállalkozói kultúrával lehetne sikeres Magyarország – véli Bojár Gábor, a Graphisoft alapítója.

Elment szavazni október 2-án?

A Bokros Lajos vezette MoMa gazdasági programjával egyetértek, részt veszek a tanácsadó testületben, nagyra becsülöm Juhász Péter kérlelhetetlen korrupcióellenes harcát, és a PM zöldprogramjával is szimpatizálok, így tehát magától értetődik, hogy a három párt közös bojkottfelhívásának tettem eleget. A távol maradók és az érvénytelenül szavazók nagy száma visszaadta az elveszni látszó hitemet abban, hogy ennek a népnek mégiscsak megvan a magához való esze. Még egy ilyen hosszú és agresszív hülyítő kampány sem érte el a célját.

A 3,2 millió „nem” szavazat csak a propagandának köszönhető, vagy néhány dologban mégis igaza van Orbán Viktornak?

Mindig azok a legveszélyesebb hazugságok, amelyeknek van igazságalapjuk. Azzal kár lenne vitatkozni, hogy Európa több millió menekültet nem tud befogadni, ahogy azzal is, hogy a muszlimokat nehéz integrálni a szekuláris Európába. Orbán Viktornak abban is igaza volt, hogy az unió a migrációs válságot rosszul kezeli, s hiba volt Angela Merkeltől, amikor kijelentette, hogy nincs felső határa a szíriai menekültek befogadásának. De Orbán hatalmas bűne, hogy mindezt gyűlöletkampánnyal kötötte össze, ami a legmélyebb ösztönre, a rasszizmusra apellál. A rasszizmus sem alapvetően rossz: nélküle talán nem is lett volna evolúció, a rasszizmus tartotta össze a törzseket, segített növelni, megőrizni a vadászterületet. Ma viszont alapvető kulturális kötelességünk, hogy leküzdjük ezt az érzést, hiszen globalizált világunkban a rasszizmus szabadjára engedése mindannyiunk pusztulásával járhat. Pillanatnyi népszerűség érdekében a rasszista ösztönökre építeni emberiség elleni bűntett.

A valahol mélyen mindannyiunkban meglévő előítéletek leküzdése nagyon kemény, néha feleslegesnek tűnő áldozatot követelő folyamat. Mondok egy példát. A cégünknek a kilencvenes évek második felében volt egy három évig tartó, 800 ezer dollárba kerülő pere Amerikában. Majdnem a tőzsdei bevezetésünk is ráment. Egyik magyar munkatársunk az amerikai cégünk vezetőjének helyére pályázott, és én ahelyett, hogy megmondtam volna neki, hogy nem alkalmas rá, azzal próbáltam lebeszélni, hogy a Graphisoftnak az amerikai piacon amúgy is hátrányt jelentő magyar eredet mellett nem tenne jót, ha a cég arca is magyar lenne. Ezek után beperelt faji megkülönböztetésre hivatkozva. Kiderült, hogy az esküdtszék előtt ilyen pert a munkáltató Amerikában nem tud megnyerni, akkor sem, ha nyilvánvalóan alaptalan a vád. Végül egy békebíró előtt egyeztünk meg, akit az ügy lezárása után megkérdeztem, nem drága-e az amerikai gazdaságnak, hogy a cégek eleve beterveznek több millió dollárt a hasonló perekre? Megfogalmazása szerint ez még mindig sokkal kisebb ár, mintha valaki egyetlenegyszer büntetlenül mondhatná, hogy „büdös nigger”.

Ilyen erős gyűlöletkampány után van remény a változásra? Orbán például legyőzhető ellenzéki összefogással?

Az "ellenzéki összefogás" nem jó szó, mondjuk inkább az igazságtalan választási rendszer által kikényszerített közös fellépésnek. Hiszen ezek a pártok homlokegyenest eltérnek: Bokrosék konzervatív és piacpárti elveket vallanak, míg a PM kifejezetten antikapitalista párt, de bizonyos kérdésekben mégis együtt kell működniük.

Az ellenzék másik nagy baja a pénztelenség. Vajon miért nem támogatják – önhöz hasonlóan – mások is a nekik szimpatikus ellenzéket azok közül, akik ezt anyagi helyzetük okán megtehetnék?

Valóban támogatok ellenzéki pártokat, de közel sem akkora összeggel, ami eltartaná őket, és mint amennyivel az aktuális vagy reménybeli kormánypártokat támogatják azok az üzletemberek, akiknek ebből közvetlen üzleti hasznuk származhat. Én sem most, sem korábban, sem a jövőben nem akarok az állammal üzletelni. Nem üzleti befektetésnek, hanem – bár nem vagyok párttag – afféle párttagsági díjnak tekintem a támogatást. Hogy miért nem teszik mások? Azért, mert a közvélekedés szerint a pártok úgyis a korrupcióból – tehát közpénzből – tartják el magukat.

Valóban minden baj oka a közbeszerzések túlárazása és a pénz visszaosztása?

A közbeszerzések árának növekedése csak töredéke az igazi kárnak. Jóval nagyobb kár keletkezik abból, hogy a közbeszerzést így elnyerő cég rossz minőségű munkát végez, olyan utat épít, amit öt év múlva újra kell csinálni. Ez már nem pár tíz százalék veszteség. A legnagyobb kár pedig az elvesztett versenyképesség. Azok a cégek, amelyek így tanulnak meg nyerni, soha nem lesznek versenyképesek. Előfordult, hogy Simicska Lajos, Mészáros Lőrinc, Garancsi István vagy éppen a miniszterelnök úr vejének cégei nyertek volna egyetlen külföldi tenderen? Ahol a legnagyobb szereplők politikai kapcsolataik révén boldogulnak, ott az egész ország versenyképessége megy tönkre.

Önök soha nem korrumpáltak senkit?

Ennyi év után bevallhatom, hogy az első megrendelésünk után – amely még itthon volt 1982-ben, és a Paksi Atomerőmű csőrendszereinek tervezéséhez szállítottunk szoftvert – vissza kellett adnunk tíz százalékot. De a következő hasonló megbízást már nem vállaltuk el. Nem magasztos erkölcsiségből utasítottuk el a korrupciót, hanem azért, hogy igazi piacon is versenyképesek legyünk. És nagyon sok munkával végül tényleg megtaláltuk azt a piacot, az építészekét, ahol nem kell visszacsorgatni.

Amikor a cégét eladta, azzal érvelt, hogy egy vállalkozás esetében eljön az a pillanat, amikor nagyobb vállalat keretei között jobban tud működni. Nehéz volt ezt a racionális döntést meghozni az érzelmeivel szemben?

Az alapítónak a cége mindig olyan, mint a gyermeke, de a lányomat is férjhez adtam előbb-utóbb. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a Graphisoft jobban megy, amióta nem az enyém, ahogy arra is büszke vagyok, hogy a lányom felnőtt, és boldog egy férfi oldalán. Bár a Graphisoft igazgatótanácsának az elnöke vagyok, anyagi hasznom nincs a cég profitjából, és a döntéseket sem én hozom.

Miért nem alapít újabb vállalkozást?

A Graphisoft sokkal sikeresebb lett, és sokkal gazdagabbá tett, mint valaha is reméltem. Ezt nem tudnám még egyszer megismételni. Amikor egy sikeres vállalkozó visszavonul, jogos elvárás, hogy valamit visszaadjon a társadalomnak. De az alapítványok révén vagy másképp történő puszta pénzosztogatást túl olcsó megoldásnak tartom. Azt gondolom, akkor tudok valóban értékeset adni a magyar társadalomnak, ha segítek meghonosítani idehaza egy tisztességes, becsületes és sikeres vállalkozói kultúrát.

Ezért alapította a Budapesti Műszaki Egyetem keretében működő Aquincumi Technológiai Intézetet? Ez afféle üzleti egyetem?

A kétszáz legsikeresebb amerikai informatikai cég alapítója közül egyik sem járt üzleti főiskolára, zömében mérnökök voltak. Ezért én is inkább olyan informatikai oktatási programot csináltam, ahol a tanulók mintegy mellékesen megérthetik ennek az üzleti vetületét is. Nem beszéljük rá őket, hogy vállalkozók legyenek, csak segítünk nekik, hogy felfedezzék magukban az üzleti vénát. Ha nincs nekik – a legtöbben ilyenek –, akkor pedig az válik hasznukra, hogy mire van szükségük azoknak a vállalatoknak, ahol ők alkalmazottak lesznek, és eladják azokat a termékeket, amiket ők fejlesztenek.

Sorban állnak a magyar diákok, hogy bejussanak?

Bár a magyaroknak ingyenes a képzés – az egyetemet az amerikai diákok tandíjaiból tartjuk fenn, és az államra sem akartunk támaszkodni –, mégsem jönnek annyian, ahányan jöhetnének. Vagy azért, mert nem tudnak elég jól angolul, vagy talán nincs kedvük kijárni Aquincumba. Ami viszont az ambíciókról is sokat elárul. Az informatikusok annyira keresettek, hogy a diákok talán nem is érzik szükségét, hogy még jobb képzést kapjanak, mivel így is, úgy is találnak jól fizető állást maguknak.

Cikk: http://hvg.hu/gazdasag/201642__bojar_gabor__rasszizmusrol__versenykeptelensegrol__nephulyites