Hírek
A középszer csapdájában
- Részletek
- Készült: 2016. augusztus 21. vasárnap, 09:54
- Találatok: 2078
Bod Péter Ákos: A korrekció a gondolkodás jele - Az élet ritkán követi a kormányzati stratégiákat, így a magyar iparnak is lesz esélye a nemzetközi trendekhez igazodva fejlődni – véli Bod Péter Ákos. A Corvinus egyetem professzora, volt ipari és kereskedelmi miniszter szerint a kormány Irinyi-terve a múltban sikeres utat kívánja követni, ám a közepes fejlettségű ipari kultúrára már nem sokáig lesz igény. Arra is figyelmeztet: az innovációt illetően a kormányoktól nem érdemes sokat várni, ezért arra biztatja a piacot, a tudományt és a szakmát, hogy álljanak a sarkukra, ha valami nem felel meg nekik.
– Mit szól a kormány újraiparosítási stratégiájához, az Irinyi-tervhez? Megfelel annak, amit ma a világban iparosítás alatt értenek?
– Azt nem látom pontosan, mi a jövő, de azt igen, hogy mi nem az. Ebből a szempontból óriási fenntartásaim vannak. A kormányzat mintha folytatni szeretné azt, ami bevált, holott szakaszváltás előtt állunk, újak a játékszabályok. A magyar helyzet több szempontból is speciális. Az ipar átalakításának legutóbbi korszaka a rendszerváltáskor indult, akkoriban kezdtek az országba érkezni olyan multinacionális cégek, mint az Opel, a Ford, az Audi, vagyis azok a vállalatok, amelyek napjainkban is húzzák magukkal az ágazatot. Nélkülük nem lenne most növekedés. Ám lezárulóban van az a korszak, hogy hozzák a technikát, és mi adjuk az olcsó, jól képzett munkaerőt. A másik csapda a közepes fejlettségi szint. Magyarország nem elég szegény, hogy olcsó bérrel le tudja küzdeni a gépesítést, de nem is elég gazdag, megbízható és jól működő – mint például Svédország és Dánia –, hogy magas bérszint mellett is jól hasznosuljon a tőke. Most azt kell kigondolni, miként lehet a közepes fejlettségi szintről előrelépni. Nehéz, de van, akinek már sikerült. Az írek, a finnek megcsinálták.
– A csokkal, a kormány otthonteremtési koncepciójával kapcsolatban mondta nemrég, hogy egy jól vezetett, rendes országban olyan nincs, hogy előbb elkészül a stratégia, aztán kezdenek számolgatni. Mintha most is ez történt volna. Hiányzik a megalapozottság.
– A legmagasabb szinten megszületett egy vélemény, és utána az apparátus érveket keresett az igazolására. Ez általános probléma. Szerencsére a gyakorlat nem nagyon követi a terveket, az élet színesebb ennél. Ha egy szolgáltatóközpont Magyarországra akar jönni, a kormány iparstratégiájától függetlenül is jön. A startupok nem kapnak sok támogatást, mégis működnek. Eddig a fővárosi turizmus sem kapott figyelmet, de szépen teljesített. Az autóipar a szíve csücske a kormánynak, ez van. Kiskorukban biztosan szerettek mozdonyt, matchboxot tologatni.
– Mivel nem számoltak a stratégia készítői?
– A megváltozott játékszabályokkal. Nem mindegy, hogy egy vállalkozás a gyártási folyamat melyik szakaszában és milyen jelleggel tud bekapcsolódni. Az értéklánc globális: kigondolnak valahol egy terméket, másik országban legyártják, egy harmadikból intézik a logisztikát, a negyedikben szervizelik. A legtöbbet a folyamat elején, az ötlettel, a dizájnnal, illetve a végén, az eladással lehet keresni. Annak jut a legkevesebb, aki az összeszerelést végzi. Még 1981-ben írtam erről egy cikket a Valóság című folyóiratba, ma is aktuális. Rendben van, hogy építünk még egy gumigyárat, az akkori Szovjetunióból ki tudtuk elégíteni az energiaigényét, az üzemben lévő gépeket ugyancsak nem nálunk gyártották, Magyarország mindössze a munkaerőt adta. A foglalkoztatás nőtt ugyan, de a munka hozzáadott értéke kicsi volt. Ma is hasonló a helyzet. A kormány nem számolt azzal sem, hogy a világban elkezdődött „negyedik ipari forradalom”, s ez óriási szociális következményekkel jár. Szükség lesz szoftverfejlesztőkre, olyan emberek tömegére, akik beszélik az informatika új nyelvét.
Másfelől továbbra is nagy számban kellenek személyi szolgáltatók, mint a fodrász, a pszichológus vagy a lelkész. Amire nem nagyon lesz szükség, az a közepes fejlettségű ipari kultúra.
A robotok és a számítógépek legelőször a könnyen automatizálható munkákat váltják majd ki, és az autógyártás ilyen. Észnél kell lenni. Amikor a szakma a kifogásait hangsúlyozza, az nem károgás. A növekedési adatokból még nem következne, hogy zsákutca az Irinyi-terv, de az ember látja, hogy merre megy a világ.
– Mit vár a politikától, amikor nem kormányzati ciklusokban, hanem évtizedekkel előre kell gondolkozni?
– Hogy tájékozódnak, eljárnak nemzetközi klubokba. Az OECD és az IMF nagyon udvariasan, de határozottan szokta elmondani javaslatait. Az IMF akkor diktál, ha vissza akarja kapni a kihelyezett pénzét, különben pedig csak javaslatot tesz. Érdemes meghallgatni, mit mondanak ezekben a szellemi és erőközpontokban. Az Ecofinen, az uniós pénzügyminiszterek ülésein ott van Varga Mihály is, az impulzusok eljutnak hozzá.
– Biztosan, de a magyar gazdaságpolitika közismerten különutas.
– Mivel nincs minden kételyt eloszlatóan ragyogó eredménye, végig kell gondolni, mi miatt maradunk le a térségben. A korrekció nem a gyengeség jele, hanem a gondolkodásé. El kellene távolodnia a kormánynak attól, amit az elmúlt években csinált, és más perspektívából értékelni a jövőt. Jelenleg a magyar gazdaság tartós növekedési potenciálja 1,5 százalék. Persze ha egy autógyár megnöveli a kapacitását, beállít egy új műszakot, azonnal nő az adott megyében a foglalkoztatás és a GDP is, de ugyanez működik fordítva is. A növekedés másik összetevője a lakossági fogyasztás. Ha valaki úgy érzi, rosszabbul él, igaza van, mert még mindig a válság alatti szinten vannak a lakossági kiadások. A nettó export dübörög, de ugyanaz igaz, mint a foglalkoztatásnál: a nemzetközi trendek erősen befolyásolják a multinacionális cégek termelését és így az exportját is. A GDP része a kormányzati fogyasztás is, ami hol ilyen, hol olyan, attól függően, választási év van-e. Ami a legfőbb gond: a beruházások alatta vannak a válság előttinek és a hasonló kategóriájú országokénak. Ezt Orbánék azzal védik, hogy a magyar hányad a némethez hasonló. Ott viszont a negyedik ipari forradalom miatt már mind kevésbé a klasszikus tőkebefektetések számítanak, inkább a tőkét helyettesítő technikák, amelyekre jó példa az Uber: meglévő kapacitásokat mobilizál, vagyis a gazdasági tevékenység úgy nő, hogy a tőkeállomány szinten marad. A tőkemegtakarító növekedésnek lennének esélyei nálunk is.
Bod Péter Ákos 1975-ben a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett közgazdászdiplomát, két évvel később doktorátust. 1987-ben lett a Magyar Tudományos Akadémián a közgazdaság-tudomány kandidátusa, tíz évvel később a Miskolci Egyetemen habilitált. 1975 és 1990 között az OT Tervgazdasági Intézetében tudományos munkatárs, osztályvezető, 1990–1991-ben ipari és kereskedelmi miniszter, majd 1991-től 1994-ig a Magyar Nemzeti Bank elnöke. 1995 januárjától 1997 végéig az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) igazgatótanácsának tagja volt. Az első Orbán-kormány mellett a Miniszterelnöki Hivatal gazdasági főtanácsadója, később az MDF külső gazdaságpolitikai tanácsadója lett. A 2006-os országgyűlési választások két fordulója között Orbán Viktor őt ajánlotta az MDF-nek közös miniszterelnök-jelöltnek. 1998-tól 2010-ig a Károli Gáspár Református Egyetemen tanított, 2000 óta a Budapesti Corvinus Egyetem professzora, vendégoktató volt amerikai, holland és német egyetemeken. A 65 éves közgazdászt 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki. |
– A német kormány az informatikai vállalatokba és a startupokba teszi az állami pénzeket, mert ezek a hosszú távú fejlődés alapjai. Nálunk gyár kell.
– Innovációt illetően a kormányoktól nem érdemes sokat várni. Biztatom a piacot, a tudományt, a szakmát, hogy emeljék fel a hangjukat, álljanak a sarkukra, ha valami nem felel meg nekik. Németországban is leginkább úgy szokott lenni, hogy a kormány arra bólint rá, amit a piac kitalál. Modern demokráciákban az állam szervező ereje sokkal kisebb, mint harminc éve volt. A politika nemzeti, a gazdasági élet nemzetközi, a cégek és intézmények egyre inkább virtuálisak. Az egyetemek hálózata, valamint a cégek és az egyetemek hálózata meghatározó abban, hogy merre haladjon a gazdaság.
– A magyar politika azonban túlzottan rátelepszik a gazdaságra.
– Ez statisztikai tény. Sajnos a társadalom elég nagy része igényli is az állam jelenlétét.
– Azt mondja, a magyarok igénylik ezt a feudális jellegű, korrupcióval átszőtt politikai berendezkedést?
– Általánosítani tilos, de az értékfelmérések szerint egy ideje délkeletre csúszott a magyar értékrend, bosnyák, szerb irányba. Így nem véletlen, ami történik, eszerint van rá kereslet. És itt az ismerethiány: sokan nem tudják, miből működik az állam, fogalmuk nincs arról, hogy a jelenleg zajló felháborító népszavazási kampányt az adózók fizetik. A fiatalok talán már tudják, de az a gond, hogy a legképzettebbek közül sokan már nincsenek itthon. A migráció egyébként stabilizálja a rossz rendszereket.
– Nem véletlen tehát, hogy olyan gondolkodókkal, mint például Chikán Attila, Mellár Tamás, Urbán László, Csaba László, Sólyom László, Jakab András, Tölgyessy Péter létrehozták az Eötvös József kört?
– Ez egy asztaltársaság: beszélgetünk, reflektálunk a történésekre, de nincs befolyásolási szándékunk. Eddig nem is jegyeztük fel a konklúziókat, nem is terjesztettük, bár sajnálom, hogy egy-két izgalmas beszélgetés elszállt a semmibe. Javasolni fogom, hogy írjuk le és osszuk meg. Egyre többen érdeklődnek irántunk, legutóbb az oktatási témára legalább nyolcvanan jöttek el. A kör nem titkos, de nem is nagyon reklámozzuk.
– Úgy érzik, nincs terük elmondani, amit akarnak, vagy inkább nincs rá fogadókészség?
– Általában elmondható: ritka a párbeszéd a magyar társadalomban. Kicsit üzenetnek is szánjuk magunkat. Fontosnak tartjuk, hogy legyen vita, ha van mondanivalónk. Én például nem mindenben értek egyet azzal, amit Tölgyessy Péter képviselt a múltban, a jövőt illetően azonban már nagyobb az összhang, meg tudjuk fogalmazni a közös értékrendet. Két szót mondok: jogállamiság, piacgazdaság. E kettő ázsiója most rosszabb, mint bármikor az elmúlt időszakban.
– A kormány körül lát hasonló gondolkodókat?
– Nincs most közvetlen kapcsolatom a kormányzattal. Úgy látom, végbement egy erőltetett fiatalítás, eközben a le nem írt tudás folytonossága meggyengült. Inkább végrehajtó jellegű az apparátus, mint innovatív. A gazdasági szaktekintélyek tanácsai, üzenetei szinte biztosan nem jutnak el direkt módon a kormányzathoz. Indirekt módon talán. Magam is lehetőleg úgy fogalmazok, hogy érthető legyen, de ne bántó.
A korrupciótól a „megvédjük az országot” ígéretéigA járadékvadászat és a korrupció elkerülhetetlen, ezek minden polgári demokráciában léteznek. A döntő kérdés az, hogy működik-e a független ellensúlyok rendszere – bíróságok, ügyészség, rendőrség, sajtó, közvélemény, civil társadalom –, amely mindezt keretek közé szorítja. Ám az elmúlt években nemcsak hazánkban terjedt el a vélekedés: az urak mindent megúsznak. Erről is beszél a 168 Órának adott páros interjújában Szelényi Iván és Mihályi Péter. A professzorok a 168 Órában megjelent közös tanulmányban írtak arról, hogy a kizsákmányolási járadéknak nevezett formák delegitimálják a posztszocialista rendszereket és alááshatják növekedési potenciáljukat. Azt is állítják: az Orbán Viktoréhoz hasonló autokrata rendszerekben nem nagyon tud működni az ellenzék. Nem azért, mert nem jók, hanem mert a hatalmi struktúrából ez következik.
Megint szemben a világgal: Így iparosítanak OrbánékA gyártósoron egyik robot emberi közreműködés nélkül szolgálja ki alkatrésszel a másikat, önmagukat irányító járművek beszélgetnek egymással vagy a forgalomirányítással. Korszakváltás előtt áll az ipar. A közeljövő az intelligens, egymás között kommunikáló termékeké és gépeké, a hatékonyabb, kevesebb élőmunkát igénylő termelésé. A kormány az Irinyi-terv révén 2020-ra a jelenlegi 23,5 százalékról 30 százalékra akarja emelni az ipar arányát a bruttó hazai termékben (GDP), amihez évente átlagosan 7 százalékos iparitermelés-növekedés szükséges. Új eleme az iparfejlesztési támogatásoknak a nemzeti forrású nagyvállalati beruházástámogatás, de Varga Mihály sok új munkahelyet is ígér.
Digitalizálják a központosított rettenetet„A következő évtizedben már az Európai Unió élmezőnyében leszünk”- hangzott el a Digitális Jólét Programért felelős miniszterelnöki biztos szájából. Azt is mondta, hogy „a 21. században, Magyarországon nincs olyan ember, aki kizárhatja az életéből a digitális világot”. De a legfontosabb információ ebben az ügyben azért talán mégiscsak az, hogy ő nem más, mint Deutsch Tamás. A Twitterprofesszor nem a levegőbe beszél. …
Kapcsolódó cikkeink:
Krónikus válság / Készült: 2016.05.21
Az úrhatnám elit bukása - Polgárság nélkül nincs felemelkedés, sem jólét? Nem, ez nem igaz. De Kelet-Európában a modernizáló ázsiai diktatúrák mintája biztosan nem működik, az itt felbukkanó diktátorok ehhez a munkához nem elég okosak. Felkészült elit nélkül viszont nem megy. Erről is ír A magyar polgár című kötetben Felcsuti Péter közgazdász, bankár. A 168 Óra pedig arról is kérdezte: az egész elit csapnivaló úgy, ahogy van?
A falánk kisgömböc / Készült: 2016.04.14
Évtizedekbe telik majd Magyarországot visszavezetni a versenyképes államok közé. A kormánynak nincsenek válaszai olyan globális kihívásokra, mint a fenntarthatóság, a tudásalapú társadalom vagy a digitalizáció. Nem tudja kezelni az elvándorlást, miközben a hazai vállalkozások számára kiszámíthatatlan környezetet teremt. Az ország versenyképessége pedig egyre romlik.
Mellár: Orbán elárulta a konzervatív szellemi elitet / Készült: 2016.02.25
Egyelőre alig több egy baráti társaságnál, de az Orbán-rezsimet igazoló jobboldali értelmiségtől már határozottan elkülönül az a konzervatív szellemi csoport, amely Eötvös József nevét választotta. Sólyom László, Kádár Béla, Bod Péter Ákos, Chikán Attila, Csaba László, Urbán László tartozik az alapítók közé, de ott van Mellár Tamás közgazdász is. Őt kérdeztük.