Hírek
Újévi mese
- Részletek
- Készült: 2016. január 01. péntek, 06:24
- Találatok: 1608
Hol volt, hol nem volt, még a délibábos magyar ugaron is túl, volt egyszer egy ország, amelynek lakói újév másnapján arra ébredtek, hogy a politikusoknak egyszerűen nyomuk veszett. Eltűntek.
Amikor az emberek a szilveszteri bódulat után lassan kezdtek volna visszazökkenni a munka szokásos rutinjába, meglepődve tapasztalták, hogy a politikusok fellelhetetlenek. Nem mutatkoztak a minisztériumokban, önkormányzatokban, különféle cafrangos hivatalokban, s amikor annak ideje lett volna, a parlamenti ülést sem tudták megnyitni, mert egy árva politikus nem mutatkozott az ország házában. Se kormánypárti, se ellenzéki.
A reformok működtek.
Azt viszont hamar felfedezte mindenki, hogy csak azok a figurák tűntek el, akiket a különböző pártok ¬- túlnyomó többségben a hatalmon lévők – helyeztek valamilyen fontos posztba, és ezért nem is igen értettek máshoz, mint a politikai szélhámoskodáshoz. Akikről tudható volt, hogy kicsit is konyítottak a szakmájukhoz, azok továbbra is megjelentek a munkahelyükön. Kizárólag a „hivatásos” politikusok tűntek el.
Eleinte senki nem értett semmit ebből a csodából, s az emberek zavarba jöttek. Rokonok, ismerősök próbálták keresni a politikusokat, de csak hűlt helyüket találták. Mintha soha nem is léteztek volna.
Döbbenet és tanácstalanság lett úrrá kezdetben az embereken. Nem mintha különösebben hiányolták volna az amúgy közmegvetésnek örvendő figurákat, csak nem tudtak mihez kezdeni a helyzettel, mert még soha nem tapasztaltak hasonlót. Így eleinte a káosz és zűrzavar jelei mutatkoztak, mert sokan azt hitték, mostantól azt csinálnak, amit akarnak, és nem parancsol nekik többé senki. De a többség meglepő gyorsan ráébredt, hogy az anarchia csak az ország vesztét okozhatja.
Meg különben is, nem a vízvezeték-szerelők, a közgazdászok vagy a rendőrök tűntek el, csak a politikusok.
Így aztán az emberek elkezdték megszervezni az életet. A különböző szakmákban, ágazatokban, az élet minden területén igyekeztek a legésszerűbb, leghatékonyabb feltételeket megteremteni. Választottak ugyan irányítókat, de az ő szerepük semmiben sem volt hasonlatos a korábbi politikusokéhoz. Az egész újonnan kialakított rendszer leginkább valamiféle önigazgatási szisztémához lett hasonlatos.
És a gazdaság elkezdett szárnyalni, a közpénzeket nem lopták el, a fejlesztések a korábbinál sokkal racionálisabbak és hasznosabbak lettek, az egészségügy színvonala látványosan emelkedett, az oktatás korszerűbbé vált, az itt élőknek kezdett az az érzése lenni, hogy az ország működik. Az emberek türelmesebbek lettek, néha már-már egymásra is mosolyogtak.
Eleinte természetesen voltak, akik megpróbálták visszaállítani a korábbi állapotot. Elsősorban a szakmájukban sikertelenek voltak azok, akik mindenféle politikai pártokat akartak létrehozni, arra hivatkozva, hogy egy országot kizárólag politikusok vezethetnek. Megkíséreltek viszálykodást szítani az emberek között, igyekeztek az irigységre, bornírtságra apellálni, az emberek legrosszabb ösztöneit felpiszkálni, különféle csoportokat megbélyegezni, de a többség undorodva fordult el tőlük.
Az egész olyan volt, mint valami álom, még azt sem érzékelte senki igazán, hogy ez az állapot meddig tartott. Hetekig? Évekig?
Aztán hirtelen, egyik pillanatról a másikra minden megváltozott.
Mintegy varázsütésre visszaállt a régi rend. Megint politikusok uralták az országot, demagóg ostobaságokkal szították a gyűlöletet, bűnbaknak kiáltottak ki egyes csoportokat, összeugrasztották az embereket, csiholták az indulatokat. De főként elképesztő mennyiségben loptak, arcátlanul hazudtak, a gazdaságot szétzüllesztették, a jogrendből bohóctréfát csináltak, a közhangulat borzalmassá vált. Volt, aki elmenekült, a többség azonban beletörődve elfogadta a helyzetet.
Igaz, egy legenda járta az emberek között, amely szerint volt egy idő, amikor valami isteni csoda folytán a politikusok eltűntek, és az ország virágzott, az emberek boldogok voltak. De természetesen senki sem hitte, hogy ez valóban megtörténhetett. Mindenki tisztában volt azzal, hogy ez csak egy mese. Amit jó felemlegetni, de senki sem hisz benne.
Cikk: http://www.168ora.hu/velemeny/ujevi-mese-141758.html