Hírek
„Magyarországon iszonyú nagy a baj”
- Részletek
- Készült: 2015. október 11. vasárnap, 20:56
- Találatok: 1729
A nap éppen felkelt. Az ősz csendben megadta magát a télnek, amely a reggeli órákat annektálja elsőként. Didergünk. Egy budai pékség előtt arra várunk, hogy kiadják a tegnapról megmaradt, de még ehető és nem lejárt szavatosságú pékárut. Húsos pizzát, vaníliás süteményt kapunk. Kiss Anikó képzőművész autójában egyre kevesebb a hely: a megtömött zsákok a hátsó ülésen sorakoznak.
– Olyan nagy a szegénység, hogy az országhatár melletti kis faluból akár órákat is vonatoznának a családok a másnapos élelmiszerért. Nagycsaládos vagy fogyatékos jeggyel utaznának. Utazási mizéria – mondja Anikó. Ezeknek az embereknek a szomszéd helységig is nehéz eljutni.
És mesél: – Ismerek egy asszonyt, akinek az unokája a városi kórházban szült. Úgy mentek meglátogatni a nagyszülők, hogy fogalmuk sem volt, hogyan jönnek vissza. Jegy nélkül szálltak vonatra, vállalva a bírságot is, hogy minél előbb odaérjenek. Haza már gyalog mentek. Ötven kilométert gyalogoltak. Az utazási mizériáról jut eszébe, hogy a MÁV nem engedi a lomok szállítását, pedig sok helyen abból bútoroztak, de minek is szállítani, amikor már a lomtalanítás se megengedett.
A mai út Hernádvécsére vezet. A furgon megtelt: nemcsak a tegnapi pékárukkal, hanem bútorokkal, gyerekholmikkal, tartós élelmiszerekkel, lábosokkal, centrifugával. Korábban a szállítás megszervezése jelentette a legnagyobb nehézséget a Szociális Csomagküldő Mozgalom (Szocsoma) életében, hiszen furgon sem volt mindig: ez is része azoknak a felajánlásoknak, amelyek Kiss Anikó mozgalma iránti bizalomból és az internetes aktivitásnak köszönhetően érkeztek.
A Szocsomát ugyanis két dolog tartja életben: a nyomor és a közösségi média.
Úgy kezdődött, hogy Anikó segélykiáltásokra lett figyelmes a Facebookon. Olyan adományokért könyörgő felhívásokkal találkozott, amelyek súlyos nélkülözésről, reménytelen szegénységről, válsághelyzetekről szóltak. Útnak indult, hogy felkeresse a bejegyzések gazdáit. – Így kezdtem két világban élni – idézi fel Anikó, aki a borsodi kis falvakba és cigánytelepekre eljutva döbbent rá arra, hogy az országban két világ létezik párhuzamosan, és ezek teljesen el vannak zárva egymástól.
– Az átlagembereknek nincs világos képük arról, milyen az a másik világ. Nem is gondoltam, mennyire számít a közvetlen tapasztalat. Ha az ember nincs jelen, semmit nem tud a másik világról. Még azt is hiheti, nincs nagy baj Magyarországon. Pedig iszonyú nagy a baj.
A Szocsoma megalapításával valamelyest oldódott Anikóban az a feszültség, amely az első élmények után kerítette hatalmába.
A Facebookot Anikó arra használja, hogy a két elkülönült világ találkozzon egymással. Nemcsak ruhát, cipőt, élelmiszert, bútort és mindenféle egyebet visz olyan helyekre, ahonnan az állam már régen kivonult, hanem kihangosítja az ottaniak érzéseit, megmutatja szegénységüket, becsempészi a hírfolyamunkba a kilátástalanságot. Az adományutak, terepmunka, címgyűjtés közben Anikó mélyinterjúkat készít velük, videózik, ezeket közzéteszi.
A szociológusok azt mondanák, akciókutatást végez. Az alultáplált gyerekek képezhetőségének kérdése foglalkoztatja leginkább.
A gyerekeket az elszenvedett éhezésük szövődményeként fellépő mentális problémákból eredő rossz viselkedésük miatt megbélyegzik a megértés és a probléma kezelése helyett,
ami elkeserítő. Az általa megismert élettörténeteket folyamatosan megosztja a neten.
A Szocsoma példája azt mutatja, hogy aki legalább a Facebookon keresztül látszik az egyik világban, könnyebben juthat segítséghez a másikból. (NB. Mark Zuckerberg nemrégiben egy ENSZ-konferencián arról beszélt, hogy a Földön mindenki számára elérhetővé kellene tenni az internetet, a világháló segítségével ugyanis milliók kerülhetnek ki a mélyszegénységből.) Anikó az úgynevezett Z generáció tagjait (digitális kor gyermekeit) megszégyenítő sebességgel közlekedik a neten: a Facebookon szervez, megvitatja a legégetőbb ügyeket, tudósít, kommunikál. Posztokat oszt meg az egyik világgal, adományokat a másikkal.
Anikó folyamatosan online üzemmódban van. Ha megoldandó szociális problémával találkozik útja során, csoportot hoz létre a közösségi oldalon, ott kér tanácsot, ott vitatja meg a segítségadás lehetséges formáit. – Vad vagyok. Az ismerőseim gyakran találják magukat ilyen ad hoc beszélgető csoportokban – neveti el magát. Egy ilyen fórumban szerzett jogászt egy családnak, amelyre rászállt egy „vérszívó gyámügyes”...
Teljes cikk: http://nol.hu/belfold/angyalok-1568009
Kapcsolódó cikkek:
- Szegények országa
Öt éve is volt szegénység, ötven éve is volt szegénység, öt év múlva is lesz szegénység, és ötven év múlva is lesz szegénység. Csak a mértéke, és a benne élők, vagy bele kerülők száma változik állandóan. Azt azért mégis ki lehet bátran jelenteni, öt évvel ezelőtt kevesebb szegény ember volt az országban, de közben Orbán Viktor hatalomra került.