Hírek

Ígéretek helyett

Részletek
Készült: 2015. július 16. csütörtök, 20:53
Print 
Találatok: 3100

rona_p.jpgMárcius 26-i számunkban közöltük Mester Ákos Mi lesz? című írását, amely arról szólt, hogy a jelenlegi hatalommal, illetve egy esetleges Fidesz–Jobbik-összekapaszkodással szemben szükségszerűen kialakul egy „érzelmi nagykoalíció”. Az írást vitaindítónak szántuk, és azt kérdeztük a demokratikus oldal politikai elemzőitől, publicistáitól: szerintetek? Eddig Vári György, Csepeli György, Kéri László, Ceglédi Zoltán, Lakner Zoltán, Kovács Zoltán, Révész Sándor, Vásárhelyi Mária, Heller Ágnes, Koltai Tamás, Bolgár György, Szelényi Iván, Ungvári Tamás, Németh Péter, Péterfy Gergely és Kerékgyártó István hozzászólását közöltük.

Tévedés a kialakult politikai helyzetet valamiféle érthetetlen és váratlan torzszülöttként felfogni. Persze torzszülöttnek torzszülött, de sem nem érthetetlen, sem nem váratlan.

A rendszerváltó elit azt ígérte, hogy a demokrácia intézményes eszközei – tehát a jogállamiság, a magántulajdon védelme, a fékek és ellensúlyok, a sajtó, a vallás és a gyülekezés szabadsága – képesek lesznek biztosítani hazánk felzárkózását a nyugati életmódhoz egy emberöltőn belül. A piacgazdaság felszabadítja a társadalom alkotó erejét, és a politikai hatalom által vezérelt gazdaságoknál magasabb életszínvonalat, több szabadságot, egyszóval jobb életet tud biztosítani mindenki számára. Mi, magyarok szinte egybehangzóan azt gondoltuk, hogy végre, annyi sok zsákutca és kudarc után képesek leszünk Szent István álmát megvalósítani. Nem így lett. Felzárkózás helyett inkább további leszakadás, szabadság helyett egy újfajta szorongás, jólét helyett a társadalom többségének nyomorba süllyedése, a Nyugat barátsága és jóindulata helyett az ellenérzés velünk szemben lett a mindennapi magyar valóság.

A legnagyobb tragédia talán mégis az, hogy beletörődünk sikertelenségünkbe, hogy lemondunk reményeinkről, erkölcsi és anyagi igényeinkről, hogy eltűrjük azt a mindennapi megaláztatást, amiben ez a korrupt és igazságtalan világ részesít. Egyszóval, hogy igénytelenek lettünk.

A kudarc keserű csalódottságot hozott, dacot és azok maradéktalan elutasítását, akik demokráciát és felzárkózást ígértek, akik a nyugati életmódot a nyugati intézmények honosításával képzelték el. Minek a szabadság, minek a demokrácia, és legfőképp minek a piacgazdaság, ha mindez csak a nyomort hozza ránk? Miféle világ az, amelyik nem képes megvédeni bennünket a bankok garázdálkodásától, és ráadásul nekik ad igazat? Aláírtad azt a devizaalapú hitelszerződést? Vess magadra! Teljesíts akkor is, ha belepusztulsz, mert ez a demokrácia és a piacgazdaság törvénye.

Teljesen érthető, hogy a csalódott, a kilátástalan életre ítélt társadalmi rétegek azokat hibáztatják, akik egy olyan világot ígértek, amelynek szinte az ellenkezője jött létre. Teljesen érthető, hogy ők most hallani sem akarnak azokról az intézményekről, amelyek az ígért jólét helyett a nyomort és a kilátástalanságot hozták rájuk, azokról, akik – Kopits György szavaival élve – a „fiskális alkoholizmust” a monetáris szadizmussal párosították, akik az éppen rügyezésnek indult kis- és közepes vállalatokat eszement kamatpolitikájukkal letaglózták. Gőgös önbizalmuk messze meghaladta képességüket.168ora_logo

Érthető, hogy ha a szabadság és a piac inkább a nyomort és a kiszolgáltatottságot, mint a gyarapodást hozta, visszakérik a rezsicsökkentő gondoskodó államot, még akkor is, ha tudják róla, hogy hazug és korrupt, hogy ostoba szájaskodása csak növekvő magányunkat, elszigetelődésünket eredményezi. Érthető, de tragikus. Hová forduljanak, kiben, miben higgyenek, amikor kiderül, hogy megint becsapták őket?

Mert hamarosan kiderül, hogy ez a kormány, mint elődje, képtelen életre hívni egy hatékony, alkotóképes társadalmat, amelyben nem a kapcsolati tőke, hanem a teljesítmény a boldogulás mércéje. Ki fog derülni, hogy a sok piros-fehér-zöld szlogen mögött nincs semmi – mint ahogy a „jogállamiság”, a „fékek és ellensúlyok” mantrája mögött sem volt semmi más, mint egy szűk elit érdekvédelme –, hogy ezek is csak blöffölnek, hogy a felzárkózáshoz sokkal több kell, mint a kiskapuzás. Kell hozzá alázat és végtelen szorgalom. Becsület és elkötelezettség. A világ bizalma és megbecsülése.

A legnagyobb tragédia talán mégis az, hogy beletörődünk sikertelenségünkbe, hogy lemondunk reményeinkről, erkölcsi és anyagi igényeinkről, hogy eltűrjük azt a mindennapi megaláztatást, amiben ez a korrupt és igazságtalan világ részesít. Egyszóval, hogy igénytelenek lettünk. Pedig nem igaz, hogy ne tudnánk megcsinálni, nem igaz, hogy ne lennénk képesek ennél jobbra és többre.

A kiúthoz azonban több kell, mint Mester Ákos „érzelmi nagykoalíciója”. Nem érzelmi, hanem tartalmi nagykoalícióra lenne szükség, nem annak feltárására, hogy mi a taszító az Orbán-kormányban, hanem hogy mi a szép és a jó, illetve a csúnya és a rossz bennünk, magyarokban. Miért sikerült valamelyikünknek valami fontos, és miért buktunk nagyot, amikor buktunk? Hogyan tudta Fischer Iván a semmiből a világ öt legjobb zenekarának egyikét összehozni? Mit lát a világ egyik legrangosabb irodalmi zsűrije Krasznahorkaiban, amiért neki ítéli a Man Booker-díjat? Miért sikerült Dárdainak a reménytelenből néhány röpke hónap alatt sikert varázsolni ott, ahol éveken át senkinek sem sikerült, miért bővíti Hosszú Katinka olyan megállíthatatlanul nemesfémgyűjteményét, mitől megy oly nagyszerűen az egyik sportágnak és a másiknak nem, miért van az a néhány vállalkozási sikersztori (például a Prezi), és miért csak az a néhány? Miért nem tudunk jobban kijönni az EU-val, a szomszédainkkal, szinte senkivel? Mindenekelőtt meg kell értenünk, hogy pontosan miért ment el ebből az országból az elmúlt néhány évben félmillió ember.

Már hallom a szokásos választ: mert az Orbán, mert a Gyurcsány, mert a szocik, a multik, az amerikaiak, a tőke, újabban a bevándorlók stb. stb. De nem. Nem ők, hanem mi. Igaza volt Babitsnak, amikor a passzivitást vélte a magyarság legjellemzőbb tulajdonságának, és azt írta rólunk, hogy mi nem cselekvőként, hanem mások cselekvésének elszenvedőjeként látjuk magunkat. Csakhogy a siker azé, aki tesz érte.

Nem érdemes Orbánnal, Vonával és társaikkal foglalkozni, mert az érzelmek és indulatok manipulálására használt eszközökön kívül nincs a tarsolyukban semmi. A fordulat, a felzárkózás akkor fog bekövetkezni, amikor a függőségben és szorongásban élő átlagmagyar tettrekész, életképes emberré válik.

Cikk: http://www.168ora.hu/velemeny/jobboldal-ellenzek-fidesz-jobbik-136928.html

Kapcsolódó cikkek:

  • Seres: Miért buknak el a magyarok?
    ... „Sajnos Magyarország, amely a kommunizmus bukása után nagyszerűen indult, úgy tűnik, kizsákmányoló, represszív, maradi kormányzat felé mozdult el. Olyan kívülálló számára, amilyen én vagyok, nehéz megérteni, mindez miként következett be, és a magyar emberek miért tolerálják e jelenséget” – értetlenkedik a világ egyik legeredetibb közgazdásza, az örmény-amerikai Daron Acemoglu a HVG Business magazinnak adott interjújában.
  • Mi lesz? Mi volt? Mi van?
    Március 26-i számunkban közöltük Mester Ákos Mi lesz? című írását, amely arról szólt, hogy a jelenlegi hatalommal, illetve egy esetleges Fidesz–Jobbik-összekapaszkodással szemben szükségszerűen kialakul egy „érzelmi nagykoalíció”. Az írást vitaindítónak szántuk, és azt kérdeztük a demokratikus oldal politikai elemzőitől, publicistáitól: szerintetek? Múlt heti lapszámunkban Vári György és Csepeli György hozzászólását közöltük. Most politológusok fejtik ki véleményüket.
  • Nekünk Mohács kell
    Március 26-i számunkban közöltük Mester Ákos Mi lesz? című írását, amely arról szólt, hogy a jelenlegi hatalommal, illetve egy esetleges Fidesz–Jobbik-összekapaszkodással szemben szükségszerűen kialakul egy „érzelmi nagykoalíció”. Az írást vitaindítónak szántuk, és azt kérdeztük a demokratikus oldal politikai elemzőitől, publicistáitól: szerintetek? Eddig Vári György, Csepeli György, Kéri László, Ceglédi Zoltán, Lakner Zoltán, Kovács Zoltán, Révész Sándor, Vásárhelyi Mária, Heller Ágnes, Koltai Tamás, Bolgár György, Szelényi Iván és Ungvári Tamás hozzászólását közöltük.
  • Koalíciók
    Március 26-i számunkban közöltük Mester Ákos Mi lesz? című írását, amely arról szólt, hogy a jelenlegi hatalommal, illetve egy esetleges Fidesz–Jobbik-összekapaszkodással szemben szükségszerűen kialakul egy „érzelmi nagykoalíció”. Az írást vitaindítónak szántuk, és azt kérdeztük a demokratikus oldal politikai elemzőitől, publicistáitól: szerintetek? Eddig Vári György, Csepeli György, Kéri László, Ceglédi Zoltán, Lakner Zoltán, Kovács Zoltán, Révész Sándor, Vásárhelyi Mária, Heller Ágnes, Koltai Tamás és Bolgár György hozzászólását közöltük.