Hírek
VÁLSÁGTÜNETEK
- Részletek
- Készült: 2015. április 19. vasárnap, 01:25
- Találatok: 2122
Hát nem mondom, kapkod most mindenki, de ami a kormánypárt háza táján zajlik, az már bohózatba illenék – értem én, hogy kissé tanácstalanok, de sosem hittem volna, hogy ennyire útjukat vesztik. Sőt, híveiket is – tegnap egyszerre három hír is utalt arra, hogy a valamikor legendásan fegyelmezett, összetartó csapat bomlásnak indult, szakadozik szét.
Az első még csak érdekesen hangzott, hiszen azt írta a Mandiner, hogy sokkot kapott Orbán Viktortól Igor Janke, az ő lengyel életrajzírója. Kaptunk már néhányan sokkot tőle, nem újdonság, és az érthető is, hogy Janke urat kissé zsenírozza a magyar miniszterelnök oroszbarát politikája – sőt, kissé nagyon, olyan valóban nem nagyon volt még az ismert történelem folyamán, hogy hatalmas lármával kitört volna a lengyel-orosz barátság. Érthető, hogy ez a két ország nem kedveli egymást, de legalábbis Rettenetes Iván kora óta biztos nem – viszont Janke úr nagyon megkeseredhetett, ha képes volt kimondani:
Ami történt, szerintem stratégiai hiba volt Orbán részéről, de persze lehet, hogy neki van igaza. Mondjuk úgy tűnik, mintha kezdené belátni, hogy többet veszít így, mint amennyit nyer. Szövetségeseket például veszített Nyugaton. Márpedig Magyarország nem Kelet és Nyugat között van: Magyarország Nyugat. Kulturálisan, hagyományaiban, elhelyezkedésében, életmódjában, mindenhogy. Nem csoda, hogy az elmúlt egy évben történteket Viktor korábbi támogatói közül is sokan fogadják értetlenkedve – a beszélgetéseimből legalábbis ez derült ki.
Ha Igor Janke tör ténetesen nem lengyel, hanem magyar, akkor már mondhatnák is, hogy norvég zsoldban álló cetvadász, ez után a mondat után, de hát így még azt sem lehet – egy dolog biztos, a miniszterelnök elvesztette az egyik legmegbízhatóbb támaszát. Elképzelhető, hogy Varsóban mostanság nem fogják szeretni. De ezt még el lehetne viselni, ha rendben menne a gazdaság – míg jönnek az uniós pénzek, nincs nagy baj.
Dehogy nincs. Vannak még alapok, igen – de sajnos mintha nem a legjobb kezekben volnának. Legalábbis Csányi Sándor szerint:
Az uniós pénzek terén nem tartom szerencsésnek – mondta Csányi Sándor –, hogy az a Miniszterelnökség alá tartozik. Ismerik a véleményemet Lázár Jánosról. Nem megnyugtató, hogy olyan ember kezében van a döntés a százmilliárdokról, aki egy kisváros pénzügyeit sem tudta kézben tartani. (Origo)
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez ugyan az OTP közgyűlése után hangzott el, de Lázár János 2013-ban még az ország első számú uzsorásának nevezte Csányi urat, aki a jelek szerint ezt nem felejtette el – hiába, üzletben első a korrektség, a pontosság, a tartozások törlesztése. Előbb vagy utóbb mindent megadnak, Lázár mester most kapta vissza a kölcsönt. Az valóban kissé abszurd, hogy ilyen komoly összegek fölött egyetlen ember diszponáljon, egy működő országban ezt inkább egy többtagú, gazdasági szakértőkből álló bizottság kezébe adnák, de az egy működő ország volna.
A legszebbet azonban az ötös számú tagkönyv birtokosa mondta, a tatai polgári esték rendezvényén. Mondott ő már érdekeseket, de ilyent még soha:
Ha még egyszer valamelyik kampánystratéga kitalálja, hogy reggeltől estig azt kell szajkózni, hogy keményen dolgozó kisember, akkor bemegyek, és mindenkit felpofozok. Már égett a bőr a pofámról, jöttek a fideszes politikusok, és ezt ismételgették. Olyanok voltunk, mint a kretének.
Hát, én kérek elnézést. Mármint a szóhasználatért. Nagyon rossz élményei lehettek mostanság a Magyar Hírlap publicistájának, szinte mindenben szembefordult korábbi elveivel – csak a végén nehogy még ellenzéki legyen belőle, mert akkor én beállok kalóznak a déli tengerekre és háromszögletű kalapot fogok hordani. Még az a szerencse, hogy Tatán ez az ember Szaniszló Ferenccel együtt lépett fel, így a konteók magyar atyamestere kissé hígítani tudta a szónokból feltörő epét. De élét így sem vehette a kemény mondatoknak – megkapta a magáét az internetadó, a vasárnapi zárva tartás, az autópályadíj-fizetési rendszer.
De hát végül is mi zajlik a kormánypárt berkeiben? Ezt a jelenséget úgy hívjuk, hogy válság.
Teljes cikk: http://gepnarancs.hu/2015/04/valsagtunetek/
Kapcsolódó cikkek:
- Nagy Bandó András: A mi szép új világunk
Ha a sokszínű, tisztességes és erkölcsileg kikezdhetetlen terveket szövő, megújuló és önmagát meghatározó ellenzéknek már lehetősége és esélye sem maradt arra, hogy a nép ösztöneire és érzelmeire hasson, legföljebb álmodozhat a hatalomról. - Orbán nem változtat - egyelőre
Környezetének tudomása szerint a miniszterelnök nem tervez kormányátalakítást a tapolcai vereség miatt, a Népszabadsághoz eljutott hírek szerint az őszi Fidesz-kongresszussal nyit majd „új szakaszt”. - Konok Péter: A Bayer nem jár egyedül
Itt az ideje újra elővenni a régi lelkemet – dünnyögte Bayer Zsolt betűvető szakmunkás, miközben feltúrta a gardróbszekrényt. A régi lélek sehol nem volt, csak az időtől szétmállott naftalinos golyócskák, elfeledett fél pár zoknik, egy egérfészek, benne múmiává aszott egértetem, valami szlovák nyelvű forgalmi valami BMW-ről – egy kicsit dolgozó keményemberi élet savanyú szagú hordaléka. – Talán a padláson – reménykedett Bayer Zsolt, és ledöntött egy kupica régi palackozású lelkesedést, ahogy felhágott a műmárvány padlásfeljárón. A lelkesedés egészen átfűtötte. “Hősies tettre, harcra nevelte…” – zümmögte magában, ahogy a megsárgult újságok és megbarnult fényképek között matatott a foszladozó kofferekben. Végül, mikor már kezdte feladni, Bayer Zsolt hirtelen megpillantotta a régi lelkét. Ott volt mindvégig az orra előtt a polcon, egy doboz patkányirtó és egy fél flakon hipó mellett. Tulajdonképpen már többször is átfutott rajta a tekintete, csak félig eltakarta egy újabb okafogyott, elmagányosodott zokni. – Ó, az én régi lelkem – motyogta meghatottságtól elhomályosuló szemmel Bayer Zsolt, ahogy lefújta róla a port. – Tulajdonképpen eléggé olyan, mint a mostani. Majd ezzel a kis hipóval kifakítom innen az MSZMP-s fejlécet… - A miniszterelnök nem a bolhákra gondolt - 2015. április 12.
Nem is igen érteni, hogy egy ilyen, morálisan végtelenül elhivatott ember miért nem egyházat alapít inkább, és miért egy olyan macerás terepen küszködik folyvást, mint amilyen egy többpártrendszerű pálya. Hiszen azt az eszmét, amely szerint a világ minden létező jelenségét szigorúan csak a morál Jó-Rossz dimenziójába szabad belegyömöszölni, azt állítva, hogy létezik egyetlen, mindent meghatározó és örök erkölcsi abszolútum, inkább a templomokban szokták hirdetni. (Igaz, ott sem feltétlenül így, de ez egy másik kérdés.)