Hírek

Lengyel: ez a botrány kivégezheti a rendszert

Részletek: Készült: 2015. április 04. szombat, 22:51
Print; Találatok: 1629

lengyel Tavaly őszre kiderült, nincs több pénz, így Orbánnak újabb lehetőségek után kellett néznie. Ezért is kezdett neki oligarchái kifosztásának - mondja Lengyel László. A Pénzügykutató Zrt. elnök-vezérigazgatója szerint Orbán súlyos hibája, hogy 2014 óta életformát kezdett diktálni: meg akarja határozni hogy az emberek hogyan éljenek. Nem hiszi, hogy lesz győztese az Orbán-Simicska küzdelemnek, de szerinte igazi vesztenivalója a kormányfőnek van.

- Több interjúban, cikkben nevezte Orbán Viktort tigrisnek, a dzsungel könyörtelen urának. Mintha megöregedett volna Sir Kán. A dzsungel ura már nem a régi?

- Éppen ereje teljében, mindenre képesnek érzi magát. Ez a veszte. Ha már a meséknél tartunk, Orbán személyes tragédiája - ami nekünk nem biztos, hogy az -, hogy 2010 és 2014 között szinte kiirtotta a dzsungel állatait, elsősorban az ellenfeleit. Rajta kívül nem volt még egy ragadozó, aki ki merte volna dugni az orrát barlangjából. Mindenki rettegett, hogy Sir Kán jön és végez vele. Féltek tőle a sajátjai, a hívei is. Joggal vághatta az övéi szemébe: el tudtátok ti képzelni, hogy miután 2006-ban azt mondtátok nekem, tűnjek el a politikai színtérről, mert végem van, ezek után kétszer egymás után kétharmaddal győzni fogok? Én vagyok a rendszerváltás után a leghosszabb ideig miniszterelnök. Miről beszéltek, fiúk? Azt gondolja magában: én vagyok az egyetlen, aki fiatal maradtam, aki a világ ura lettem. A régi kollégistatársakról, a Fidesz-alapítókról pedig azt, hogy ti öregek vagytok, gyengék vagytok és mint megunt feleségeket hajítja ki őket.

- Ez állhat a mára legendássá vált Orbán-Simicska háború mögött?

- Tavaly őszre kiderült, nincs több pénz. Az EU-pénzeket lehívta. A multinacionálisokat nem fosztogathatja korlát nélkül. Az orosz hitel nincs, vagy csak évek múlva érkezik, ha érkezik, kínai pénz sincs: a keleti szél valójában visszafelé fúj. Újabb pénzszerzési lehetőségek után kellett néznie. Ezért is kezdett neki oligarchái kifosztásának. De azok a szereplők, akikről úgy gondolta, hogy a kezében vannak, a vártnál sokkal erősebbnek bizonyultak. Nem rémültek meg tőle. Márpedig ez a rendszer alapjában a rémületre épült. Ez a mindent felfaló, rohamra kész rendszer már nem az ő természetéből fakadóan működik, hanem a szerkezete olyan, hogy mindenáron zsákmányt kell szerezni. A zsákmányszerző rendszer nem hibákat követ el, hanem maga a rendszer a hiba. Tragikomikus, hogy épp a sümegi „békemenetelésen” Bayer Zsolt mondta ki, hogy „unortodox gazdaságpolitika, illiberális demokrácia az a van, amely József Attila-i módon széthull darabokra”. Ez igaz: a rendszer most széthull darabokra. Ezt jól látja Bayer Zsolt. Na de mégiscsak furcsa, hogy a rendszer fő írója mondja ezt! Méghozzá a saját tábora előtt! Milyen lehet ott belül a hangulat?

- Évek óta azt hallani: megroppant a rendszer. Megroppant?

- A rendszer 2012-ben szerintem is megroppant. Az, hogy az ellenzék ezzel képtelen volt élni, az nem a rendszer hihetetlen erejét mutatja, hanem az ellenzék hihetetlen gyengeségét. A helyzet azóta sem változott. A közvélemény-kutatások is azt igazolják, ma már a választók többsége úgy gondolja, hogy ezzel a rendszerrel baj van, de továbbra sem látni azt a demokratikus ellenzéket, amely valóra válhatná az emberek reményeit. Az ezredforduló óta egyre rosszabbul működő baloldali kormányzatok, majd az ellenzék olyan állapotba került, amiből még mindig nem tápászkodott fel.

- Miről szól akkor Bayer és mások jelzése?

- A Fidesz ugyanazt kockáztatja, amit a baloldal: az összeomlást. Ennek nem mindig vannak előjelei. Gyurcsányék sem sejtették, hogy az őszödi beszéd, a 2006-os őszi események hová vezetnek. Keresték az okokat, de már csak lefele tudtak menetelni és csak veszteségeket könyvelhettek el. Orbán és a többiek sem tudják, mi zajlik körülöttük.

- Mégis mintha a gazdaság a hátán vinné, ha döcögve is az Orbán-rezsimet?

- Nagyjából évi 2-2,5 százalékos növekedéssel valóban eldöcög a rendszer. Az uniós pénzek adják a GDP 0,5-1 százalékát. Most ugyan „kiköltekeztek", de 2017-18-tól újra bővülnek a források. Egyelőre jól teljesítenek az elsősorban német autóscégek is. Ehhez nincs sok köze a kormánynak. Tagadhatatlan, hogy a svájci frank hitelek átváltásával jelentős jövedelem-kiáramlás is történt, méghozzá a középosztály egy olyan csoportja is kap, amely azt el fogja költeni. A fogyasztás pedig emeli a GDP-t. A defláció, a nyugdíj- és bérnövekedés szintén ösztönzi a fogyasztást. Nagy kérdés, hogy az autóipari és az uniós forrásokból létrehozott - többnyire csak pénznyelő - beruházásokon kívül lesz-e magánberuházás. Egyelőre nincs. Óriási gond a szolgáltatások leromlása. Ugyancsak drámai következményekkel jár, hogy ez a rendszer az oktatás, az egészségügy és a kultúra teljes kifosztását hajtja végre. A következmények már most látszanak, például az oktatási rendszer lerohadásában, ami tovább görög majd a munkaerő minőségében is. Ez egy nem fenntartható növekedési pálya, ahol a társadalmi egyenlőtlenségek tovább erősödnek, s ezek kiszámíthatatlanná teszik a társadalmat. Úgy vélem, 2010-14 között a legnagyobb kockázatot a gazdaság jelentette, most a politikai kockázat a nagyobb.

- Tavaly október, a netadó elleni nagy tüntetés óta egyre kaotikusabb a Fidesz kommunikációja. Az volt az a pillanat amikor igazán megrendült rendszer?

- Előbbre tenném a repedés szakadékká válását. A 2014-es országgyűlési választások után már összeütközésbe került Orbán és Simicska. A kormányzat lényegében elveszítette a saját oldalán a média monopóliumát. A közvélemény előtt valóban tavaly október óta lett egyértelmű a rendszer romlása. Kétségtelen, hogy a kormányzat kommunikációja is borzalmas volt, de nem ez az igazi bajuk. A Fidesz – és ez Orbán súlyos hibája – életformát kezdett diktálni. Meg akarja határozni hogy az emberek hogyan éljenek, tanuljanak, szórakozzanak, vagyis beavatkozik a magánszférába. Addig „csak” az intézményeket rombolta, vagy építette át. Ezt nagyjából 2010-14 között végrehajtotta.

- Ez mintha nem zavarta volna különösebben a többséget.

- A legtöbb ember távolinak érzi magától az Alkotmánybíróságot, a bíróságokat, a jegybankot és még lehetne sorolni. Amikor azonban az életformájába kezdtek beavatkozni, a netadóval, a drogteszttel, az útdíjjal, a vasárnapi zárva tartással, akkor egyszer csak a „keményen dolgozó kisemberek” tízezrei azt mondták, hagyják őket békén, úgy akarnak élni, ahogy eddig, vagy jobban. Ebbe a világképbe nem tartozott bele, hogy nekik, vagy a gyermekeiknek el kell gondolkodniuk azon, hogy a neten hányszor klikkelhetek és hova? Mi az, hogy vasárnap nem mehetek a plázába, ahol eddig a gyerekekkel sétálgattam? Megmondják, hogy vasárnap templomba kell menni? Mi van? A politika az emberek mindennapi életét kezdte felborzolni. Ezt nem is lehetett jól kommunikálni.

Teljes cikk: http://nepszava.hu/cikk/1053164/2