Hírek
A tényeket is nézzük, ne csak a szivárványt
- Részletek
- Készült: 2015. február 02. hétfő, 04:47
- Találatok: 1405
A Demokratikus Kerekasztal (DEKA) célja, hogy több legyen az országban a demokráciát és a köztársaságot akaró állampolgár. Ezt tartja elsődleges feladatnak az egyik alapító, Ferge Zsuzsa szociológus, aki úgy látja, ezt csak lassan érhetik el. A helyzet reális felmérését akadályozza a populista demagógia, miközben olyan reménytelen többgenerációs nyomor, ami most alakult ki, még a háború előtt sem volt. Ami most van, az katasztrofális - mondja és hozzáteszi:ha így marad, nem lesz Magyarország.
- A DEKA első ülésén önt bízták meg az ars poetica kidolgozásával. Miért pont önt?
- Talán azért, mert rólam köztudott, hogy azok az értékek, amik az én életemet is vezérlik, egy demokráciában gyakorlatilag mindenkinek elfogadhatók. Természetesen olyan demokráciáról beszélünk, amely jogállam, köztársaság, s amely az európai, görög, római, zsidó, keresztény kultúrkörhöz tartozik. Ahol érték az, hogy ne legyenek tűrhetetlen társadalmi igazságtalanságok, hogy legyen remény, tolerancia, szolidaritás. Nagyjából ez lesz a hitvallásunk is, ennél nem több és nem kevesebb. Igazából ez nem is hitvallás, hanem csak vezető gondolatok ahhoz, hogy lehessen tudni, mik vagyunk. Ez nagyon széles körben elfogadható, kevesen lehetnek, akik tudatosan nem tudják vállalni.
- Most nem tudjuk, hogy mik vagyunk?
- Nagyon nem tudjuk. Ha Losonci Ágnes könyvét olvassuk, akkor tisztában lehetünk vele, hogy a magyaroktól, vagy a Magyarországon élőktől háromszor-négyszer vették el mindazt, amire egy élet épül: hagyományokat, történelmet, értékeket. Kényszerűen meg kellett tagadni a múltat. Elég csak azt végig gondolni, mire kellett büszkének lenni 1925-ben, aztán 35-ben, 45-ben, 55-ben, vagy 2005-ben. Hogy az apám nem zsidó, hogy az apám ősmagyar, hogy az apám földbirtokos, hogy az apám szegény paraszt, hogy az apám munkás volt, hogy az apám börtönben volt, hogy az apám feddhetetlen, soha nem volt börtönben, és így folytathatnám tovább. Egyszerűen alig van olyan családtörténet, ami kellően ismert és átbeszélt lenne. De azért sem tudjuk, mert hiányzik az önmagunkkal szembenézés, ha úgy tetszik, a reflektív önvizsgálat.
Ehhez gondolkodás kell és beszéd, valamilyen történelmi tradíció is. Ez nagyon sokunknál hiányzik, az egész állampolgári, nemzeti, valahogy magyarnak nevezhető közösségnél hiányzik, tisztelet a kivételnek. Azért nem tudjuk, mik vagyunk, mert a történelem megszüntette annak lehetőségét, hogy vállalhassuk a saját egyéni múltunkat és mindenféle közös múltat anélkül, hogy folytonosan tagadnunk kéne, hazudnunk és félrenéznünk. Ennek nagyon világos példája Trianon. Ha egyszer rávettük volna magunkat arra, hogy együtt szembenézzünk a trianoni traumával, talán máshol tartanánk. Trianon félelmetes igazságtalanság volt, a legostobább békék egyike a történelemben.
De a magyar politikai osztály felelősségéről - mind a Trianonhoz vezető úton, mind abban, ami 1920 és 45 között bekövetkezett - sem politikai, sem közbeszéd nincs.
Rengeteg seb volt itt, az egész Trianon-görcs, a holokauszt-görcs és 50 évig minderről gyakorlatilag egy szó sem eshetett. A rendszerváltás idején tehát minden elfedett történelmi seb a maga legsúlyosabb és leggennyesebb állapotában került felszínre, megint úgy, hogy egyiket sem tudtuk rendesen kezelni.
- Vagyis most látták elérkezettnek a történelmi helyzetet, hogy előjöjjenek a DEKA ötletével?
- Talán most megint olyan történelmi helyzet van, amikor egyre többen látják úgy, hogy az ország katasztrofális válságban van. Itt tehát valami új lapot kell nyitni. A görcsöket fokozatosan fel kell oldani. Mégis, ezen az új lapon már nem a történelmi sérelmekkel kell foglalkozni, mert ennek a következménye az, hogy Magyarország nem előre néz, hanem hátra. Egy olyan országnak nem lehet jövője, amelynek nincs elképzelése arról, milyen jövőt akar. Ezt látjuk 1990 óta, hiszen nem született olyan jövőkép, amely átfogná az ország egészét, a határon belüli és kívüli magyarokat is.
És az utóbbi 25 évben a helyzet iszonyatosan romlott. A rendszerváltásnak vesztese az ország lakosságának legalább 60 százaléka. Olyan teljesen reménytelen többgenerációs nyomor, ami most alakult ki, bizonyos értelemben még a háború előtt sem volt. Akkor sem volt sok remény, de azok a szegények, a puszták népe legalább nem állt olyan mindennapi diszkrimináció középpontjában, mint ma a cigányok. Úgy tűnik, a jelenlegi olyan demokrácia, olyan köztársaság, amely ugyan az ország egészében gondolkozik, de csak annak jár sok minden, aki „velük van” a nemzeti együttműködés rendszerében. Azt látjuk, hogy a felső százezer és egymillió folyamatosan iszonyúan sokat nyer. Aki pedig nem ismeri el a NER-t, az nincs. Nem az van, hogy nincs velünk, vagy ellenünk, hanem egyszerűen nincs. A kormánypárti média nem tájékoztat arról, mi történik az országban. Ami eljut az emberek többségéhez, az az állami populista demagógia.
- Önök azt mondják, hogy katasztrofális a válság, a hatalom meg azt mondja, hogy nem.
- Igen, és elmondja, hogy minden nagyszerűen megy, hogy minden pozitív és halomban tud felhozni 30 olyan példát, ami pozitív. Az adórendszerről például azt állítják, hogy igazságosabb lett. Nagyon büszkék a 3 százalékos költségvetési hiányra, amit tartunk, igaz, hogy így az ország tönkremegy. Az állami szolgáltatások és ellátások rendszerét úgy változtatták meg, hogy az rengeteg embernek hátrányos. Csak egy új példa és egy új ötlet: megszűnik szakmunkának lenni a kéménytisztítás. A kéményseprés helyét átveszik azok az általános iskolát végzettek, akiket hat hónap alatt betanítottak.
Vagy - ez még ötlet - az állam átveszi a liftkezelést, megszűnnek a liftkezelő vállalkozások. Mindez életveszélyes. Egyszerűen érthetetlen, hogy itt tudatosan tesznek tönkre szakmákat és teszik ki kockázatoknak az embereket. A cél, hogy azok a kisvállalkozók, akik önállók voltak, netán még néha önállóan mertek gondolkozni is, ne legyenek. Mi történik itt? Már azok se lélegezzenek, akik egy tisztességes piacon különleges profit nélkül kiszolgálták az embereket? Ezen az alapon az összes szakmát megszüntethetik. Nem értem, hogy itt mi történik.
- Ha ön sem érti, akkor miért higgyenek önöknek?
- Mi megpróbáljuk megfejteni ezeket a rejtvényeket. Hogy ez miképpen lehetséges. Többek közt a média segítségével, kutatómunkával, figyelve az emberek követeléseire. Tessék megmagyarázni, hogy miért nem jó a lifteknek a szervizelése. Volt valami felmérés, hogy sok volt a meghibásodás? Nem, nem volt.
- Önök párbeszédet hirdetnek, párbeszédet akarnak. A beszélgetés erről fog szólni, szimbolikusan a liftkezelők sorsáról?
- Szimbolikusan igen. Szimbolikusan mindarról, ami megnyomorítja az emberek életét, és ami alapkövetelés ahhoz, hogy valamilyen minimális létbiztonság legyen és visszanyerjünk egy minimális jogbiztonságot.
Teljes cikk: http://nepszava.hu/cikk/1046954-a-tenyeket-is-nezzuk-ne-csak-a-szivarvanyt
Kapcsolódó cikkek:
- DEKA a hurrikánban
Tegnap délelőtt megtartotta első plenáris ülését a Wesley János Lelkészképző Főiskola Dankó utcai épületében a nemrég megalakult Demokratikus Kerekasztal (“DEKA“), a jószándékú emberek nemes gyülekezete. Kérdés azonban: meddig juthatnak el a hurrikán erejű ellenszélben? - Demokratikus Kerekasztal alakul
Kerekasztalok megalakításra hívtak fel ismert baloldali közéleti szereplők, akik szerint az ország jelenlegi „válsághelyzetében” párbeszéden alapuló reformokra, közösen meghatározott társadalmi minimumokra volna szükség, hogy elkerülhető legyen egy „nemzeti tragédia”. - A magyar gazdaság helyzete és kilátásai
Jogbizonytalanság, kiszámíthatatlanság, államkapitalizmus: ezek a magyar gazdaság főbb jellemzői a szakértők szerint. A magyar gazdaság helyzete és kilátásai címmel rendezett konferenciát a Republikon Intézet, ahol két szekcióban vitatták meg gazdasági szakemberek előbb általában a magyar gazdaság állapotát, makroadatait és lehetőségeit, majd kifejezetten az idei év költségvetésére koncentrálva fogalmazták meg szakmai álláspontjukat
